Putyin a nácizmus legyőzőiből már csak a szovjetekre emlékszik és azokra, akik Ukrajnában a NATO ellen is harcolnak

Trollkodással felérő rendeletet adott ki Volodimir Zelenszkij, hogy az Ukrajnát ötödik éve támadó Oroszország nyugalomban tarthassa meg a II. világháború lezárását ünneplő, az ukrán drónoktól tartva minden korábbinál visszafogottabb győzelem napi felvonulását a Vörös téren. Az ukrán elnök a rendeletében a Kreml előtti tér pontos koordinátáit megadva közölte, hogy kivonja a területet a harcok alól és ezzel Ukrajna „hozzájárul a május 9-i parádé megtartásához”.

A rendelet előzménye, hogy pénteken Donald Trump egy három napos, Oroszország és Ukrajna között életbe lépő, május 11-ig tartó tűzszünet életbe lépését jelentette be. Az Egyesült Államok elnöke szerint az általa kezdeményezett tűzszünet „Remélhetőleg vég kezdetét jelenti ebben a nagyon hosszú, halálos, súlyos harcokkal járó háborúban.” Trump közbenjárását Zelenszkij is megköszönte, megjegyezve, hogy amennyiben az orosz fél megsértené a tűzszünetet, úgy arra azonos erővel válaszolnak. Érdemi súlyt a rövid, így a harcokra kevés hatást gyakorló tűzszünetnek a beígért, oldalanként ezer fős fogolycsere adhat.

Putyin már a II. világháborús szövetségesekről sem beszél

Ezzel együtt azonban az agresszor Oroszország így is története legvisszafogottabb katonai felvonulását szervezte meg, mellőzve a szárazföldi haditechnikát, csökkentve a felvonuló katonák, kadétok számát, lerövidítve ezzel Vlagyimir Putyin jelenlétét is a téren. Csak a légierő tartott bemutatót Moszkva felett, Szu-30-asokból, MiG-29-esekből és Szu-25-ösökből álló rajával.

Ez az erődemonstráció helyetti visszafogottság önmagában is komoly presztízsveszteség az orosz elnöknek, aki 2022. február 24-én villámháborús tervekkel indult Ukrajna ellen, azóta azonban hadereje becslések szerint félmillió halottal és 800 ezer súlyos sebesülttel járó veszteséget szenvedett el, és bár Ukrajna ötödét megszállás alatt tartja, semmilyen stratégiai célja nem teljesült. Ráadásul a háborút sem katonai, sem gazdasági értelemben nem tudta távol tartani saját országától, ahol a lakosság egyre inkább a korlátozásokkal szembesül: nőtt az állam digitális kontrollja az emberek felett, akik az internet egyre szűkebb terét érhetik el szabadon. Az ünnep napján pedig még kevésbé, mivel biztonsági okokra hivatkozva a mobiltelefonok internetes kapcsolata is szünetelni fog – igaz, a részleges korlátozás már eddig is gyakorlat volt, még az elővárosaival együtt 19 milliós Moszkvában is.

Putyin rövid beszédet tartott a Vörös téren, miután köszöntötte őt a védelmi miniszter és a szárazföldi erők parancsnoka, akik az elnöki limuzinokat 2013 óta gyártó orosz Aurus autóin gurultak elé.

A győzelem „szentül óvott örökségéről” beszélt, amelyet az háborút megvívó nemzedékek hagytak Oroszországra. „Az orosz nép elsődleges szerepet játszott a nácizmus legyőzésében” – jelentette ki az elnök. „Visszaadta a szuverenitást azoknak, akik kapituláltak Hitler előtt és bűneinek végrehajtásában alázatos szolgákká váltak” – emelte Putyin a Szovjetunió győzelmét egész Európa fölé, egy szót sem vesztegetve a nyugati szövetségesekre, amelyek nélkül elképzelhetetlen lett volna a győzelem. Tavaly még említést tett róluk.

Most azonban a beszéd történelmi részének középpontjában az állt, hogy Németország Európa egészéből erőt gyűjtött a Szovjetunió elleni harchoz, hogy népirtással felszámolja a soknemzetiségű államot és annak kulturális örökségét. „Úgy tűnt, pedánsan számításba vettek mindent, kivéve a szovjet nép harci elszántságának erejét” – mondta az elnök, majd a háború áldozatainak tiszteletére tartott néma csend után áttért az Ukrajna ellen több mint négy éve indított háborúra, magyarázatot találva arra is, miért nem ért véget heteken belül, az eredeti villámháborús terveknek megfelelően. Igaz, ennek ellenére sem nevezte háborúnak a háborút:

„A különleges katonai művelet során agresszív erőnek állunk ellen, amely a NATO egészének támogatását élvezi. Hőseink azonban így is mennek előre” – mondta, noha előremenetelről túlzás lenne beszélni az évek óta kis orosz területi nyereségek ellenére is lényegében álló frontvonalok ismeretében. A NATO-val magyarázni is túlzás az orosz katonai tervek besülését, elvégre a támadás első, legkritikusabb napjait Ukrajna önerőből vészelte át.

Putyin megdicsérte az orosz katonák kívül „az elődök hagyományait folytató munkások, tudósok, mérnökök” munkáját, lényegében az egész orosz társadalmat bevonva a Putyin által indított háború melletti kiállásba: De bárhogy is változnak az idők, a technológia, „egy dolog változatlan: az ország sorsa az embereken múlik.
Orvosokon, tanárokon, a kultúra képviselőin, önkénteseken, vállalkozókon, mérnökökön.” A győzelem záloga, hogy ahhoz „mindenkinek a személyes hozzájárulásával segíti a fronton és a hátországban.”

Nácik után neonácik

Bár háborúnak nem nevezhető Oroszországban az Ukrajna ellen indított háború, Putyin egyre nyíltabban emeli azt a II. világháború szintjére. Lényegében egyenlőségjelet tesz a náci Németország által a Szovjetunió ellen indított 1941-es támadástól a németek 1945-ös kapitulációjáig tartó a szovjet és orosz történelmi szakzsargonban Nagy Honvédő Háborúnak nevezett szakasz és az Ukrajna ellen vitt háború között.

Ezt erősítette az is, hogy a Vörös téren észak-koreai katonák is felvonultak, azzal a bemutatással, hogy „vállt vállnak vetve vettek részt Kurszk megye neonáci támadóktól való megtisztításában”.

A haditechnika felvonultatását pedig azzal pótolta a közvetítés, hogy az Ukrajnában harcoló orosz erőkről mutattak képeket és fogadták az ott lévő katonák ünnepi köszöntését.

Végül virágot helyeztek el a Sándor kert örökmécsesénél a külföldi vendégek egy részével, akikből minden korábbinál kevesebb volt. A közvetítésben meg is jegyezték, hogy „vannak, akik már a barikádok másik oldalán állnak”.

Már szakadárok is kellenek a külföldi vendégekhez

Az elnök szavait a Vörös téren a korábbiaknál is szerényebb szintű diplomáciai küldöttségek hallhatták. A 2005-ös jubileumi évfordulón még az amerikai elnököt is vendégül látó ünnepségre a Krím 2014-es annexiója óta nem megy magas rangú nyugati politikus. Igaz, az ötévenkénti nagyobb évfordulós ünnepségek közötti években egyébként is kisebb a várt vendégek köre és hivatalosan Oroszország nem is küldött ki meghívókat, hanem csak saját kezdeményezésre jelentkező küldöttségeket fogadott, idén ezzel együtt is végletesen lerövidült a külföldi vendégek listája:

Szlovákia miniszterelnöke elutazott ugyan Moszkvába, igaz, Robert Fico mellőzte a Vörös téri felvonulást, ellentétben a tavalyi ünneppel, amikor a téren is megjelent az EU-ból egyedüli vezetőként. Fico a felvonulás előtt egyedül ment a Vörös tér melletti Sándor kertbe, hogy virágot helyezzen el az ismeretlen katona sírjának örökmécsesénél, ahol újságíróknak elmondta: „Az EU-ban vannak fekete bárányok, én is egy ilyen nyáj része vagyok.” A szlovák kormányfő vasárnap külön találkozik Putyinnal, de még az Orbánnál visszafogottabban, ám gyakran így is túlzottan oroszbarátnak tekintett politikusnál is változást jelez, hogy hangsúlyozta, hogy Zelenszkij üzenetét kívánja tolmácsolni az orosz elnöknek.

A Vörös téren a külföldi vezetők közül csak a Belaruszt 32 éve vezető diktátor, Alekszandr Lukasenko, az üzbég és kazah államfő, valamint Laosz elnöke és Malajzia királya jelent meg. Rajtuk kívül a Bosznia-Hercegovina részét képező, de egyre inkább elszeparálódó Szerb Köztársaság elnöke Siniša Karan és az ottani parlament elnöke Nenad Stevandić, valamint az Orbán Viktorral szoros kapcsolatot ápoló egykori elnök, a tavaly börtönre ítélt, de azt pénzbüntetéssel megváltó Milorad Dodik ment el Moszkvába. A nemzetközi listát utánuk már csak az Oroszország által elismert szakadár államok vezetői, a Grúziától 2008-ban elszakított Dél-Oszétia, és Abházia első emberei bővítették, jelezve, hogy a nyugati világtól elszigetelődött, gazdasági szankciókkal sújtott, Kínának gazdaságilag mind jobban alárendelt Oroszország már a globális dél önjelölt vezetői szerepére sem igazán építhet.