Putyin ennyire még sosem rettegett a győzelem napjára készülve

„8-kor reggeli, 9-kor Ukrajna megtámadása, 12-kor ebéd”, „Csak felemeljük a szemöldökünket és Ukrajna mindent megért, Kijev elesik”, „Világos, hogy háborúban Ukrajnát két nap alatt legyőzzük. Mit kell rajta legyőzni, te jó ég, hát Ukrajna, egy reklámszünet alatt megvannak a célpontok” – pörögtek az orosz propaganda mémjei, dübörögtek a Kreml propagandistái az Ukrajna elleni háború első napjaiban. Több mint négy évvel később az orosz hadsereg nemhogy nem jutott Kijev főterére, a Majdanra, hogy ott tartson győzelmi parádét, ukrán dróntámadástól tartva már a Vörös téren is csak visszafogott katonai felvonulást tervez a második világháború lezárásának május 9-i ünnepén. Annak ellenére, hogy három napig elvileg tűzszünet lesz – egy olyan háborúban, amely már hosszabb ideje tart, mint a szovjet-orosz zsargonban nagy honvédő háborúnak nevezett második világháború, ami a Szovjetunió 1941-es megtámadásától Németország kapitulációjáig tartott.

Kis felvonulás, nagy presztízsveszteség

A Vörös téren nem zajlanak előkészületek. Egyes városokban teljes egészében törölték is az ünnepi programokat. Nem lesz nagy katonai erődemonstráció sem: nem lesznek BM–30-as Szmercs rakéta-sorozatvetők, sem a „Perzselő napfény” névre keresztelt nehézlángszórók, sem a vadonatúj Malva önjáró lövegek. Egyáltalán, semmilyen szárazföldi haditechnika. Ennek egy része, elsősorban a légvédelmi eszközök nemcsak az esetleges dróntámadások miatt hiányoznak majd a térről, hanem azért is, mert a fronton van szükség rájuk. Ez is jól jelzi az orosz erők ingatag helyzetét. „Oroszország már nem olyan erős, mint korábban” – kommentálta a helyzetet Ukrajna elnöke, Volodimir Zelenszkij.

A tér felett elhúzó légi parádé egy része megmarad, amelynek a végén régi Szu–25-ös vadászgépek vonják maguk után az orosz trikolórt. Ezek nem hiányoznak majd annyira a frontról, az orosz légierő az ukrajnai háborúban könnyűnek találtatott.

Kevesebb kadét menetel majd el a tribün előtt, ahol így Vlagyimir Putyin is kevesebb időt tölt majd el, biztonsági okból. Azon az ünnepen, amely a legfontosabb legitimációs történelmi hivatkozási alapja volt a Szovjetuniónak és a posztszovjet Oroszországnak. A náci Németország nyugati szövetségesekkel közös legyőzése vitán felüli társadalmi konszenzussal bírt. Az idő múlásával is érthető, világos ünnep volt, ellentétben a kevéssé körülhatárolható, 1991 óta létező, előbb függetlenség napjának, majd Oroszország napjának nevezett június 12-vel, vagy az eltörölt november 7. helyére kitalált november 4-gyel, amely Moszkva lengyelek alóli 1612-es felszabadításának emlékére lett szünnap.

Hogy ennek az ünnepnapnak az állami ceremóniáját lejjebb tekerték, mert az Oroszország által indított háborúban most már a megtámadott ország drónjaitól kell tartani Moszkva szívében, szokatlanul látványos beismerése annak, hogy nemcsak a cikk elején idézett nyilatkozatokkal kísért villámháborús tervek mondtak csődöt, de általában is kérdésessé vált Oroszország győzelme. Abban a háborúban, hivatalosan továbbra is „különleges katonai műveletben”, orosz rövidítéssel SZVO-ban, amelyet Putyin azzal a meggyőződéssel indított el, hogy az semmilyen formában nem érinti Oroszország területét. Ez ma már katonai szempontból sem igaz, hiszen az ukrán drónok mélyen az országon belülre jutnak. Igaz, és ez egyáltalán nem mellékes, hogy az Ukrajnában nyíltan a civil infrastruktúrát pusztító orosz drónokkal szemben az ukránok ipari és katonai célpontokat támadnak.

Oroszország sem elég nagy a háború távoltartásához

„Oroszországon belül 1500-2000 kilométerre már nem létezik békés hátország. A szabadságszerető ukrán madár oda repül, amikor és ahová csak akar” – mondta a „Magyar” kódjelével ismertté vált kárpátaljai Robert Brovdi, az ukrán hadsereg drónegységének parancsnoka.

Mindezt tetézi, hogy az elmúlt másfél évben a folyamatos orosz nyomás ellenére a frontvonal befagyott, hatalmas emberveszteség árán is csak csekély területi nyereséget értek el. Vagyis nem sikerült növelni a stratégiai mélységet, távolabb tolni az orosz hátországtól az ukrán drónalakulatokat. Az orosz hadsereg halottainak száma igazoltan is legalább 215 ezer, a súlyos sérültek száma túlléphette a 800 ezret. A késve érkező vagy rejtve maradó adatok miatt becslések szerint valójában a halottak száma is meghaladta már a félmilliót. Ezek önmagukban, de a 145 milliós orosz lakossághoz képest is nagy számok. Viszonyításképp: a Szovjetunió a tíz évig tartó afganisztáni háborújában 15 ezer katonát veszített.

Mozgósítás ugyan nincs – erre Putyin 2022 őszén tett egy kísérletet, de néhány tízezer, kevéssé felkészített és felszerelt ember frontra dobása után ezzel a társadalmi felháborodástól tartva felhagyott –, ám egyre nagyobb nyomást helyez az állam a különböző intézményekre, a rendőrségtől az egyetemekig, hogy szerződéses szolgálatra bírjanak minél több embert. Ez nyilvánvaló jele annak, hogy a fronton nem Putyin tervei szerint haladnak a dolgok. A hátországban sem. Ezzel a gazdasági helyzettől függetlenül Oroszország minden lakója szembesül. Már nemcsak arról van szó, hogy az orosz állam egyre inkább szűri az elérhető tartalmakat az interneten, de maga a mobilinternet is rendszeresen szünetel, akadályozva a leghétköznapibb szolgáltatásokat. A lakosság feletti digitális kontroll is egyre nagyobb, erről ebben a cikkünkben olvashat bővebben.

A drónok lenullázhatják az orosz mennyiségi fölényt

Az orosz vezetés a hadiiparnak alárendelt termeléssel sem tudja érvényesíteni a fronton az emberfölényét. Ukrajna látványosan felfuttatta a dróngyártást, amely hatékonyabb és olcsóbb védekezést tesz lehetővé. A drónok tökéletesedése egyébként is teljes egészében átírja a zömmel még mindig 20. századi tapasztalatokra építő katonai tankönyveket. Bár Ukrajnának nincs is hadiflottája, vízi drónokkal kiiktatták az orosz fekete-tengeri flottát. És hiába volt rengeteg tankjuk az oroszoknak, azok az olcsó kamikazedrónok könnyű célpontjai lettek.

Az orosz dróngyártás is fejlődött, ám Oroszország a szankciók miatt sokkal nehezebben jut a szükséges alkatrészekhez. De a kész drónok célba juttatásához is nyugati technológiára szorul. A navigáció sokszor épített a Starlinkre, amíg Elon Musk el nem zárta a hozzáférést a műholdas kapcsolathoz az orosz drónok elől. A rendszert Oroszország nem tudta megfelelően pótolni, erről itt olvashat részletesen.

Azt, hogy a helyzet orosz szempontból valóban súlyos, jelzi az is, hogy már a diktatúrának megfelelően végletekig kontrollált orosz nyilvánosságban is lehet kritikus hangokat hallani:

„Elemezve nemcsak a nyugati, de a saját adatainkat is, félelmetes megállapításra jutunk: lassanként kifulladunk.

Olyan tempóban kell a hadsereg igényeit kielégíteni, hogy a gazdaságunk lassan kifullad. (…) Főként a nagy hatótávolságú rakéták és robotrepülők terén – fogalmazott szokatlanul élesen Anatolij Matvijcsuk egy orosz műsorban. A nyugalmazott ezredes és katonai elemző itt nem állt meg. – Ha mi továbbra is Ukrajna kifárasztására játszunk, nem fogjuk bírni a versenyt” – mondta, utalva arra, hogy nincs is értelme Ukrajnát önmagában nézni, hiszen az élvezi a nyugati hadiipar támogatását is, „így meghaladja az orosz gazdaság” termelési potenciálját.

„Nincsen elég Oresnyikből, a folyamatnak még csak az elején tartunk, nem lehet csak úgy dobálózni velük” – hűtötte le az orosz haditechnikai fölényről beszélő műsorvezetőt Oleg Falicsev is ugyanebben a műsorban. A nyugalmazott ezredes szerint az is elgondolkodtató, hogy még mindig vannak, akik szerint érvényes kérdés, hogy mikor kezd az orosz hadsereg igazán harcolni. Ezt ráadásul nem is akárki, hanem a volt vezérkari főnök, Jurij Balujevszkij vetette fel nemrég az orosz Társadalmi Kamarának tartott beszédében, egyébként szintén súlyosan kritizálva az orosz stratégia hiányát.

„Tehát a katonák, tisztek a fronton talán nem igazából halnak meg? Hanem csak úgy, mellékesen? (…) Nem igazán harcolnak? Akkor talán ezt a kérdést fel kellene vetni a hadsereg politikai vezetésének! – válaszolta erre Falicsev. – Ötödik éve harcolunk, de nem mondják meg, mi a határidő. Meddig akarunk még harcolni? (…) Jól mondják a kollégák, elfogynak az erőforrások, többek között az emberiek, kifullad a gazdaság!” – sorolta a már idézett műsorban.

Persze nem ő az első, aki felhívja a figyelmet a gazdaság valójában rossz helyzetére, amiről Andrej Nyecsajev, Oroszország egykori gazdasági minisztere is beszélt a Telexnek. Ezen nem sokat változtatott, bár lélegzetvételnyi időhöz juttatta az orosz vezetést Donald Trump Irán ellen indított, világos célok nélküli katonai beavatkozása, amelynek nyomán nemcsak megugrott a kőolaj ára, de a szankciók időleges, részleges feloldásával könnyebben eladhatóvá vált az orosz kőolaj is.

A háborús gépezet mellett Putyin is akadozik

A háború egy helyben toporgása, a világos célok hiánya, a hadiiparnak alárendelt termelés miatti életszínvonal-esés mellett sokakat Putyin egyre kevésbé meggyőző megjelenése is aggaszthat. A korábban erőt sugárzó elnök néha kifejezetten zavaros nyilatkozatokat tesz. Legutóbb a rezsiköltségekről volt formabontó megnyilatkozása. „Elmondom, mit csináltunk az áram, a fűtés és a víz díjával: a kifizetéseket átmozgattuk jobbról balra. Amit nekünk szükséges volt… amit nekünk szükséges volt…ööö… ööö… igen, jobbra vittük át, ugyebár. És amit meg kellett tennünk, átmozgattuk idén, nem idén, hanem jövő év január 1-jétől… mi átmozgattuk, és így most újabb indexálásra nem lesz szükség másfél évig” – mondta, és ember legyen a talpán, aki kibogozza, hogy mit.

Azt az elnök is érzi, hogy nő a társadalmi elégedetlenség. Ezen érdemben nem képes változtatni, legfeljebb beszédet tart arról, hogy nem lehet kizárólag tiltásokra, korlátozásokra építeni az ország működtetését a jelenlegi körülmények között sem. Ettől függetlenül egyre jelentősebbek a politikai korlátozások, egyre szigorúbb a lakosság feletti digitális kontroll. És egyre nehezebben tagadható, hogy már Putyin sem magabiztos, fél a háború külső és belső következményeitől.

A külföldre kényszerített orosz újságírókat is foglalkoztató Important Stories oknyomozó portál külföldi titkosszolgálati iratokra hivatkozva írt arról, hogy különösen szigorú biztonsági intézkedéseket vezettek be a Kremlben márciusban, mert Putyin egy ideje egy esetleges puccsra vagy merényletkísérletre számít. A május 9-i ünnepség megkurtítása ennek a félelemnek is szólhat. Ráadásul Putyin abban sem bízhat, hogy az eseményre magas rangú nemzetközi küldöttségek jönnének, jelenlétükkel afféle élő pajzsot alkotva. Az EU-ból egyetlen kormányfőként – ahogyan tavaly – Robert Fico szlovák miniszterelnök utazik el az ünnepségre, amelyen 20 éve még az amerikai elnök is megjelent.

Oroszország tűzszünetet javasolt az évfordulós ünnepnapok idejére, ezt a korlátozott, időleges, a fronton nem is felkínált ajánlatot Ukrajna elutasította. Helyette általános, feltétel nélküli, hosszabb tűzszünetet javasolt volna, ami valóban nyugalmat jelentene a fronton és a hátországokban is. Ezt viszont a Kreml utasítja el hosszú ideje. Végül Trump közvetítésével elvileg mégis csak megegyeztek három napban, de ezzel együtt marad a visszafogott katonai parádé és az ezzel járó presztízsveszteség. Ezt a Kreml azzal igyekszik ellensúlyozni, hogy diplomatáik azonnali evakuálására szólította fel az Ukrajnában működő külképviseleteket, mondván ha Ukrajnára bármilyen kísérletet tesz a győzelem napi megemlékezések megzavarására, azt Oroszország meg fogja torolni.