Hazatérve százakat öltek meg a börtönből toborzott orosz katonák, akiket Putyin az egekig magasztal

Megölte feleségét és hétéves nevelt lányát egy 26 éves férfi egy Urálhoz közeli kisvárosban. Csitában egy 10 és egy 12 éves lányt erőszakolt meg egy 42 éves támadó. Bemászott az ablakon és megölte barátnőjét annak hároméves fia szeme láttára egy férfi Cseljabinszkban.

Asztrahánban leszúrta, majd feldarabolta volt élettársát a 41 éves Ivan Polunyin, majd korábban szinte sosem látott 13 éves lányának azt mondta, hogy az édesanyja elutazott Amerikába. Vlagyikavkazban megölte feleségét és 23 éves lányát egy 58 éves férfi. Megerőszakolt és megölt egy 13 éves lányt egy 34 éves támadó Tver megyében. Egy másik pedig megerőszakolta és megölte mozgássérült szomszédját Szentpéterváron.

Az Oroszország különböző pontjain elkövetett súlyos bűncselekmények hosszan folytatható sorában egy közös elem van: nem történtek volna meg, ha Oroszország nem indít háborút Ukrajna ellen, mert az elkövetők mind hosszú évekre börtönben ültek volna korábbi bűncselekményekért – gyakran ugyanúgy gyilkosságért, nemi erőszakért. Csakhogy a háborúval az orosz állam lehetőséget adott nekik arra, hogy amnesztiával szabadulva a frontra menjenek, onnan pedig vissza az orosz társadalomba.

Na, megyek az SZVO-ra!

A feleségét és annak korábbi kapcsolatból született hétéves lányát megölő Artyom Bucsin például épp 20 éves börtönbüntetését töltötte: az utcán útbaigazítást kért tőle egy 23 éves lány, akit egy erdős részre csalt, megerőszakolt, majd megölt. Mindezért végül csupán hét hónapot ült, mivel 2023 augusztusában egy börtönbeli toborzáskor szerződésesnek állt és elment a frontra.

Az Ukrajna elleni háború – Oroszországban hivatalosan csak rendkívüli katonai művelet, orosz rövidítéssel SZVO, amit ebben a cikkben használni fogunk – tömegeknek jelent menekülési útvonalat a legsúlyosabb börtönévek elől, hogy aztán hazatérve, már amennyiben túlélik, rászabaduljanak a társadalomra.

Ez annyira a köztudatban van, hogy volt eset, amikor egy, részegen egy nyugdíjas asszonyt megkéselő férfi már a támadás utáni pillanatokban azt ismételgette, hogy „Na, megyek az SZVO-ra”. Akadálya nincs is: ha nagyjából egészséges, nem alacsonyabb 150 centiméternél és nem pedofil bűncselekményért ítélték el, akkor minden további nélkül mehet a börtön helyett a frontra. Az is kizáró ok, ha terrorizmusért vagy hazaárulásért ítéltek el valakit, ezeket ugyanis gyakran ráhúzzák nyíltan ellenzékiekre is, elfedve a valós politikai okot.

A cikk kezdetén felsorolt bűncselekmények mindegyikét felesleges részletezni, de a feleségét és annak lányát meggyilkoló Bucsinét érdemes, mert története még az egyébként végletekig kontrollált nyilvánosságban is teret kapott, már az előtt, hogy a második gyilkosságot elkövette volna.

A 29 éves férfi ugyanis egy sérülés miatt alig három hónapnyi frontszolgálat után, már 2023 novemberében visszatért a városba, ahol megölte a fiatal ápolónőt. Az áldozat édesanyja már akkoriban arról beszélt, hogyan jár a környékre a férfi és hergeli a gyászoló családot. A bíróság által kiszabott hárommillió rubeles (kb. 12 millió forint) összeget sem kapták meg a gyilkostól – hiszen elnöki kegyelemben részesült.

Mellesleg a frontszolgálatért helyi mértékkel mérve komoly pénzt is kapott, ez a háromhavi fizetést, a sérülésért és az akkoriban még a szerződéskor egyben kapott juttatást összesítve 800 ezer rubel is lehetett. Hiába volt a nyilvánvaló igazságtalanság az áldozat családjával szemben, a férfi érintetlen maradt. Alig két évvel később pedig megölte a feleségét és annak kislányát. Idén júniusban életfogytiglant kapott.

A börtönben toborzott, majd frontról visszatértek a háború első négy évében legalább 551 embert öltek meg hazatérésük után. Rokont, feleséget, gyereket, ivócimborát. Elméletben megvan a lehetőségük arra, hogy az újabb gyilkosságot is kiváltsák a frontszolgálattal.

Visszatérni nehezebb lett

Igaz, a mostaniak már kisebb eséllyel térnek haza, ugyanis egy 2023. októberi szabálymódosítás óta már fél év helyett egy évre kell szerződést aláírni. Ez pedig automatikusan meg is újul a háború végéig, ha nem sérül vagy hal meg a börtönből frontra került katona. Ez egyébként a gyakorlatban lényegében mindenkire vonatkozik, aki a frontra került, legyen 2022 őszén az eddigi egyetlen alkalommal alkalmazott mozgósítás alá eső civil, önkéntes szerződéses, vagy börtönből verbuvált katona.

A jelenség tehát nem az elítéltekkel kapcsolatos valamiféle morális megfontoláson alapul, valójában csak azt jelzi, hogy az orosz katonai céloktól távol álló orosz hadsereg egyre nehezebben gyűjt katonákat a frontra a mozgósítás nélkül. Az újabb mozgósítást a Kreml mindenképp igyekezett elkerülni, de ukrán hírszerzési információk szerint Vlagyimir Putyin ősszel mégis meglépheti ezt.

Az orosz hadsereg súlyos sérültekben és halottakban együttesen mért vesztesége becslések szerint másfél milliónál tart. Ez már a teljes lakosság egy százaléka, ráadásul a demográfiailag egyre szűkösebb részt adó fiatalabbak teszik ki a többséget, és a veszteség gyorsabban nő, mint ahogyan újabb embereket vonnak be a harcokba.

De így sem kevesen vannak azok, akik már megjárták a börtön után a frontot és hazatértek. Részleges adatok szerint a visszatérők fele újra bűncselekményt követ el. Ráadásul azok, akik az említett 2023. októberi változtatás előtt szerződtek, egy bűncselekmény esetén nem is számítanak visszaesőnek. Ezt mutatta Pjotr Szutajkin esete is. Hiába ítélték már el korábban a barátnője meggyilkolásáért, amikor a börtönben „aláírt az SZVO-ra”, elnöki kegyelmet kapott. Így,

amikor visszatért és a következő barátnőjét is megölte, a bíróság büntetlen előéletűként kezelte, sőt a frontszolgálatot enyhítő körülményként vette számításba.

Ezen az abszurd helyzeten az említett 2023-as módosítás változtatott, most már csak feltételes szabadlábra helyezik a frontra vonuló elítélteket, nem kapnak elnöki kegyelmet.

Gyilkosokból felemelt hősök

„Egyetértek azokkal a kriminológusokkal, akik attól tartanak, hogy ugrásszerűen megnő az erőszakos bűncselekmények száma a háború után, amikor a frontot megjártak visszatérnek” – mondta a Pervij Otgyel (Első Ügyosztály) jogvédő szervezet alapítója, Ivan Pavlov. Erről azonban a putyini rezsimben kevés szó esik, ahogyan arról is, hogy milyen súlyosan demoralizálja a társadalmat és zülleszti szét az állami intézményekbe vetett hitet, hogy a sértettek és az áldozatok hozzátartozói azt látják, milyen könnyen léphetnek meg az elkövetők a felelősségre vonás elől. Sőt, válhatnak hősökké.

Az orosz elnök ugyanis többször világossá tette, hogy az „SZVO katonái” hősök. „Sokszor beszéltem már arról, hogy az országnak, a hazának, a népünknek mellékes, hogyan került valaki a frontra. A lényeg, hogy ott van és önként ment oda, hogy küzdjön a hazáért” – mondta Putyin tavaly márciusban. Ugyanekkor mondta azt is, hogy hősi kitüntetést adott egy elítéltnek, ezzel lesöpörve az ezt korábban kizáró szabályozást.

Az SZVO tehát Putyin nyomán minden bűnt elmos, így amikor az elnök hősökként, „Oroszország aranytartalékaként” beszél a katonákról, akkor már a gyilkosságokért évtizedes börtönbüntetésük elől menekülő szerződésesekre is érti.

Csak részleges adatok vannak arról, hogy mennyien járhatták meg a frontot egyenesen a börtönből indulva. Az első évben a toborzást Jevgenyij Prigozsin Wagner-magánhadserege végezte. Ő 2023 tavaszáig saját bevallása szerint 48 ezer embert toborzott, ebből 32 ezer ember jutott haza. Ám „a Kreml séfjeként” ismertté vált, fiatalon szintén börtönviselt Prigozsin 2023 nyarán hamvába holt lázadást indított, a Wagnert felszámolták, Prigozsin pedig hiába kötött egyezséget Putyinnal, két hónappal később lezuhant a repülőgépe.

Közel 180 ezerrel kevesebb börtönlakó

A rövid lázadás egyik oka az volt, hogy nem sokkal korábban a védelmi minisztérium kivette Prigozsin kezéből a toborzást. A „Leültetett Oroszország” igazságszolgáltatással, börtönviszonyokkal foglalkozó jogvédő szervezet vezetője, Olga Romanova már 2024 februárjában a wagneresekkel együtt összesen 150 ezer emberről számolt be, akik a börtönből a frontra mentek. Közülük 50 ezer akkoriban már hazamehetett. Számuk azóta bizonyosan nőtt, ha nem is ilyen mértékben, egyrészt a fent említett szigorítások miatt, másrészt, mert közülük sokan újra a frontra mehettek.

Hivatalosan összesített adatok még most sincsenek arról, mennyi börtönből toborzott, frontot megjárt ember van Oroszországban, de beszédes, hogy jelenleg 40 százalékkal kevesebb ember van a börtönökben, mint 2021-ben. Erről májusban az orosz Szövetségi Büntetés-végrehajtási Szolgálat vezetője számolt be. Arkagyij Gosztyev szerint az öt évvel ezelőtti 462 ezerhez képest, jelenleg 285 ezer ember van a bv. intézetekben, ráadásul ebből 85 ezer csak előzetesben. Az elmúlt évek alatt utóbbiak közül is nagy számban kerülnek frontra katonák.

Nem mellesleg az egész súlyosbítja a rendőrségi intézmények korrupcióját: a rendőrök ugyanis 10 és 100 ezer rubel közötti prémiumot kapnak mindenki után, aki az eljárás alatt inkább szerződéses katonának áll.

Azaz érdekeltek lehetnek abban, hogy minél több embert vonjanak eljárás alá.

A háború előtt is élt a gyanú, hogy ez a gyakorlat létezik, csak korábban a korrupciós jutalmat rejtve, az eljárás alá vont személytől remélhették az ügy ejtése érdekében, most pedig legálisan, az államtól kaphatják meg ugyanezt. Ezzel tovább erodálják az irányukban korábban sem túl magas társadalmi bizalmat.

Elítéltből elit lett

A Kreml viszont ennek ellenére egyre inkább épít a frontra küldött katonákra, köztük a börtönből toborzottakra is, egyúttal figyelmeztetve azokat is, akik a putyini évtizedek eddigi nyertesei voltak. „Milyen elit? Ellopták a pénzeket, most meg eltartott kisujjal azt mondják, ők az elit?! Milyen elit? Itt az elit az, amelyik a hazát védi! Ezek azok az emberek, ők a jövő, ők azok, akiknek érdemes a kezébe adni az országot” – mondta Putyin. Az orosz elnök úgy állította be magát a korruptnak nevezett jelenlegi elittel szemben, mintha az elmúlt 26 évben nem ő irányította volna az országot.

Az elnök állami programot is elindított „Hősök ideje” néven, amely képzéseket ígér, hogy akár állami vezetői pozíciókra készítse fel az SZVO résztvevőit, bárhonnan érkezzenek is a frontra.

Putyin láthatóan előre menekül, és meglehetős sikerrel teszi a háború cinkosává az állami intézményeket, a rendőrséget, vagy akár a diákok frontszolgálatra ösztönzése érdekében az oktatási intézményeket és általában véve az egész társadalmat is. Ezért is beszélt a múlt héten arról, hogy a háborút közvetve, tiszta szívből segítő asszonyokkal beszélgetve mit hallott tőlük.

„Nemrég hallottam egy nagyon érdekes mondatot: ha vége lesz az SZVO-nak, mivel fogunk foglalkozni? Szóval, annyira beleélték magukat, annyira teljes lélekkel vesznek benne részt, érzik, hogy valami hatalmas és Oroszországnak fontos dolog részesei, hogy felmerül bennük az aggodalommal teli érzés: [utána] lesz ránk annyira szükség, mint most?”

Elgondolkodtató, mennyire gondolt magára, mint a hivatkozott asszonyokra Putyin, miután a háború ötödik évében is messze áll katonai céljaitól. Ukrajna nem kapitulált, nem vesztette el az összes tengeri kijáratát, de legalább a Donbasz egészét sem sikerült megszerezniük az oroszoknak, nem omlott össze az ukrán politikai vezetés, mégsem sikerült Putyinnak a maga oldalára állítania az amerikai elnököt, noha Donald Trump tavaly még láthatóan kész volt Ukrajna rovására összehozni egy megállapodást.

Közben a NATO Finnországgal és Svédországgal bővült, a posztszovjet térségben az orosz befolyás láthatóan csökkent, ráadásul Ukrajna egyre több ellencsapásra képes drónjaival az orosz hátországban, és sikerült a megszálló orosz erők utánpótlási útvonalait is elvágni az Oroszország által 2014-ben elfoglalt Krím felé.

Ezek ismeretében nem meglepő, hogy a propaganda révén háborús pszichózissal átitatott, az alternatív lehetőségektől gondolat szintjén is megfosztott orosz társadalomnak a győzelem reményében nemcsak szüksége van az elítéltekre, de ők azok, akikből az állam „új elitet” gyúrhat.