Orbán az időt húzta, Kijevben most abban bíznak, hogy Magyar Péter valóban megegyezést akar

Ukrajna egyelőre nem adott konkrét választ Magyar Péter felvetésére, hogy kormányfői beiktatása után mielőbb találkozhasson Volodimir Zelenszkijjel, de jelezte, hogy a szándék megvan a párbeszédre az új magyar kormánnyal. Az ukrán elnök a kivárás ellenére óvatosan bizakodó a két ország közötti kapcsolat rendezésében, amely a kárpátaljai magyar kisebbség nyelvhasználati joga körüli, több mint tízéves vitában folyamatosan romlott a Fidesz-kormány alatt. A mélypontra Oroszország 2022-ben indított háborújával jutott, hiszen a kisebbségi törvény elégtelenségére – majd az azóta újraindult Barátság vezeték leállására – hivatkozva Orbán Viktor rendszeresen felvetette a vétó lehetőségét az Európai Unióban az Ukrajnának nyújtandó támogatások ügyében.

Az Ukrajna európai integrációjáért felelős kormányfő-helyettes szerdán ugyan jelezte, hogy támogatja a mielőbbi kapcsolatfelvételt az új magyar kormánnyal, Tarasz Kacska azonban pontos dátumot nem említett. A legmagasabb szintű találkozóhoz szükséges gyors pozitív ukrán választ kissé hátráltathatja, hogy Magyar a Facebookon posztolt, a diplomáciai protokollt lazán kezelő javaslatában olyan előzetes követelést is megfogalmazott, amely évek óta nem aktuális.

„Ukrajnában a felsőoktatás továbbra is egynyelvű, az érettségi vizsgák ukrán nyelvűek, és a nyelvhasználat más hivatalos területein sem történt érdemi változás” – írta Magyar, noha érettségizni magyarul is lehet, ezzel a felvételi is teljesíthető, ráadásul magyar nyelven zajló képzésben akár természettudományi területen is szerezhető diploma. A magyar kisebbség hivatalos és kulturális rendezvényeinek nyelvhasználatában is történtek változások.

Kétségtelen, hogy lehet még tenni a magyar kisebbség nyelvének használata, megjelenítése terén, de Magyar bejegyzése a valójában már teljesített követelésekkel némiképp elbizonytalaníthatta az ukrán vezetést, amely a most távozó kormány idején, különösen az utóbbi három évben, úgy érezte, hogy Orbán nem is akart valódi megegyezést. Elvégre az utóbbi években a kifogásolt oktatási törvény nyelvhasználati részének módosítása, majd az egész törvény érvényesítésének elhalasztása, végül teljes törlése sem javította a kapcsolatokat.

Sőt, a magyar kormány egyre inkább a kifogásolt törvény bármilyen korrekciójától függetlenül volt egyre elutasítóbb Ukrajna EU-integrációját illetően. Pedig 2022 márciusában még a csatlakozási tárgyalások gyorsított megkezdését is támogatta, később viszont már minden formában elutasította a tárgyalásokat. Ukrajna a Fidesz 2022-es választási kampányában is ellenségként jelent meg, az idei választásra pedig már olyan szereplővé vált a kormányzati narratívában, amely akár katonailag is fenyegetheti Magyarországot.

Az egyre abszurdabb vádak, az ország telezelenszkijezése 2026-ban már nem mentette meg a Fideszt a súlyos választási vereségtől. Addigra a folyamatos vétókkal, ellenvetésekkel, az Ukrajnát elítélő, nem is államként kezelő nyilatkozatokkal, az EU-t háborúpártisággal vádoló kijelentésekkel, az orosz vezetéssel folytatott, kiszivárgott, szervilis hangvételű beszélgetésekkel Orbán egyre inkább magára húzta a gyanút, hogy Oroszország trójai falovaként viselkedik az EU-ban. Arról, hogy mit gondolnak Orbánról az Európai Parlament képviselői, ebben a helyszíni videóriportunkban számoltunk be.

Kijev számára tehát egyelőre kérdés, mire számíthat a Tisza Párt napokon belül hivatalba lépő kormányától. Vélhetően ezzel magyarázható, hogy még nincs nyilvános válasz Magyar javaslatára, hogy június elején „a magyar többségű Beregszászban” találkozzanak Zelenszkijjel. A találkozó céljaként a kárpátaljai magyarok helyzetének és a szülőföldjükön maradásának segítését nevezte meg. Pozitív várakozás azonban bizonyosan van az ukrán vezetésben, erre utalt Zelenszkij nyilatkozata: „Lehet, hogy nem oldottunk még meg mindent, de őszintén szólva valódi problémát nem látok” – mondta az ukrán elnök a Bloombergnek.

A bizalmat erősítheti az is, hogy Magyar 2024. júliusban járt Kijevben és Bucsában is. Az ukrán fővárosban nem sokkal előtte Orbán is járt, de az orosz háborús bűncselekmények egyik legvéresebb helyszínére soha nem ment el. Az is bizalomerősítő, hogy a hamarosan hivatalba lépő kormányfő sosem relativizálta Putyin háborús felelősségét, ellentétben Orbánnal, aki Ukrajna nevű területként is beszélt a megtámadott szomszédos országról, és amelynek háborús felelősségét is felvetette.

Pofozózsák már eleget volt Ukrajna

Az ukrán diplomácia tapasztalatai szerint az elmúlt három évben Orbán már eldöntötte, hogy választási kampányát a brüsszelezés mellett az ellenségként felmutatható Ukrajnára hegyezi ki, így nem is akart egyezkedni a 2017-ben megszavazott ukrajnai oktatási törvényről. Ez azonban nem jelenti, hogy a magyar kifogások teljesen alaptalanok voltak, elvégre a törvény szövegéből valóban az következett, hogy idővel a magyar nyelven folyó oktatás tere is szűkül a kárpátaljai magyar iskolákban.

Ukrajna ezeket a kifogásokat eleinte nem vette eléggé komolyan. Azzal érveltek, hogy ez igazából az orosz állami befolyás csökkentését célozza, és igazából nincs mitől tartania más nemzetiségi kisebbségnek. A gyakorlatban azonban volt mitől. Az EU hivatalos nyelvét beszélő kisebbségek – magyarok, lengyelek, románok, szlovákok – esetében 5. osztálytól az ukrán nyelven zajló tanítási órák aránya fokozatosan emelkedett volna 40, majd a középiskola végére 60 százalékra. A törvény alapján a diákok az egyetemi felvételi vizsgának is számító érettségit kizárólag ukrán nyelven teljesíthették volna.

Az oktatási törvény nyelvi részről szóló 7. cikkelyét az ukrán félnek hamar módosítania kellett. Először a Velencei Bizottság felülvizsgálata nyomán ki kellett venni a törvény hatálya alól a nem állami – azaz magán és egyházi – fenntartású iskolákat. Ez az előrelépés a gyakorlatban keveseket érintett, a csaknem száz kárpátaljai magyar nyelvű iskolából csupán öt, a diákok alig 3-4 százaléka esett ebbe a kategóriába, ráadásul az ukrán nyelvű érettségi kötelezettsége megmaradt volna.

Nem véletlen a sok feltételes mód. A 2017-es törvény 7. cikkelyének életbe léptetését többször kitolták, majd 2023 végén magát a törvénycikkelyt törölték. A kifogás egy része tehát olyan törvénnyel volt kapcsolatos, amely végül sosem lépett életbe – igaz, ebben a magyar kormány fellépése is szerepet játszhatott. Jelenleg tehát a magyar nyelven oktató iskolákban csak az ukrán nyelvet és irodalmat, Ukrajna történelmét és az állampolgári ismereteket kell ukrán nyelven oktatni, minden mást magyarul. A központi érettségi is biztosított magyar nyelven.

Ennek révén továbbra is lehet magyarul felvételizni a II. Rákóczi Ferenc Főiskolára és az Ungvári Egyetemre, ahol nemcsak a magyar nyelvet és történelmet, hanem természettudományos szakokat is lehet magyarul végezni. Azaz

jelenleg az általános iskolától a diploma megszerzéséig biztosított a magyar nyelvű oktatás Kárpátalján.

Eközben, bár ez sosem volt része a magyar fél kifogásainak, nagyon alacsony szintű maradt az ukrán nyelv elsajátítását segítő órák minősége. Első ránézésre ez nem tűnik fontosnak a kárpátaljai magyar közösség megőrzésében, valójában azonban ez is hátrány. Az államnyelv ismeretének hiánya elszigeteli az adott kisebbséget, csökkenti érdekérvényesítési, gazdaságban való érvényesülési lehetőségeit, és végső soron gyorsítja az elvándorlást az egyébként is fogyatkozó közösségben. Nemcsak most, az Oroszország által indított, ötödik éve zajló háború alatt, de békeidőben is.

A törvénykezdeményezések erre érdemben sosem reagáltak, pedig maga az ukrán nyelv hatékony oktatása nem lenne káros. Az oktatási törvény is erre hivatkozva növelte volna az ukrán nyelvű órák arányát. Csakhogy ez a megközelítés a kisebbséget érzékenyen érintette, ráadásul nem is segítette volna elő a kívánt célt. Az ukrán törvényhozás és az oktatáspolitika idegenkedett annak elismerésétől, hogy a nemzeti kisebbség körében idegen nyelvként kellene tanítani az ukrán nyelvet, megfelelő óraszámban. Igaz, ehhez elegendő szakember sincs.

A legfőbb követelések tehát teljesültek, ám a magyar–ukrán kapcsolatok ugyanolyan feszültek maradtak. Sőt talán rosszabbodtak is, mert a magyar kormány nem igazán ismerte el az érdemi változást. Részben kevesellte azt, részben pedig irányt is váltott az Ukrajnával szembeni kritika: már nem a kisebbségi nyelvhasználat állt a fókuszban, hanem általában Ukrajna EU-s csatlakozása, ami a szervkereskedő emberrablókkal riogató Szentkirályi Alexandra ikonikus videójában csúcsosodott ki.

Orbánék 11 pontja annyira nem is érdekelte Orbánékat

Szijjártó Péter 2024 januárjában Ungváron tárgyalt akkori ukrán kollégájával. A külgazdasági és külügyminiszter 11 pontos követeléslistát adott át Dmitro Kulebának, és arról beszélt, hogy nem a 2017-es, hanem a 2015-ös állapotot kell visszaállítani: azaz a 2012-ben elfogadott, de három évvel később, az oroszpárti Viktor Janukovics elnök Oroszországba menekülése és a Krím félsziget orosz annexiója, valamint az orosz támogatást élvező kelet-ukrajnai szakadárállamok létrejötte után eltörölt nyelvtörvény által biztosított jogokat is garantálni kell.

Az ominózus törvényt Janukovics egykor erős pártja, a Régiók Pártja (PR) nyújtotta be. Az Oroszországból finanszírozott kezdeményezést levezénylő két parlamenti képviselő egyike ma már Oroszországban él. A törvény az orosz nyelvet regionális, helyenként lényegében az ukrán helyett használható hivatalos nyelv szintjére emelte az ország nagy részében, valójában sokkal szélesebb használati kört biztosítva, mint a többi nemzeti kisebbség nyelvének. A Velencei Bizottság 2012-ben – amely a magyar kormány észrevételeinek megfelelően már kikényszerített módosításokat a fentebb taglalt 2017-es oktatási törvényben – kimondta, hogy a nyelvtörvény végül magát az ukrán nyelvet nem védi az orosszal szemben.

Moszkva célja a törvénnyel láthatóan az orosz befolyás fenntartása és erősítése volt, de ennek eltörlésére csak a nyugati integrációra törekvő Ukrajna Janukovics utáni parlamentje volt képes. Bár már 2014-ben kezdeményezték, ez végül csak 2015-re valósult meg és csak 2018-ra mondta ki az alkotmánybíróság alkotmányellenesnek magát a 2012-es nyelvtörvényt. Oroszország amúgy a 2014-es parlamenti kezdeményezésére hivatkozva szállta meg a Krímet, és vonta a szeparatisták révén az ellenőrzése alá Donyeck és Luhanszk megyék nagy részét.

Kövér az orosz házelnöktől kért segítséget

Ám miközben a 2012-es törvény az orosz nyelv érdekében született, igyekezett abban érdekeltté tenni a kisebbségeket is: 10 százalékban határozta meg a nemzetiségi arányt, amelynek esetén a kisebbségi nyelv az adott térségben lényegében az ukrán helyett lett volna használható. Nagyvonalúan határozta meg a térség fogalmát is, akár egy-egy falura is lebontva, így a magyar kisebbségnek is több helyen lett volna nyelvhasználati joga. Ráadásul mindezt az utolsó, 2001-es népszámlálás adatai alapján, amelyek szerint az 1,2 milliós Kárpátalján 150 ezres volt a magyarság, így megyei szinten is regionális státuszt kapott a magyar nyelv. Ma ez az arány már vélhetően 10 százalék alatt van, a háború miatt az ország más részeiből betelepülők és a magyar közösségből elvándorlók miatt: 80-90 ezer lehet a magyar közösség tagjainak száma.

Ehhez az alig három évig élt törvényhez és az annak révén, a 2001-es adatok alapján biztosítandó jogokhoz ragaszkodott a magyar fél annyira, hogy 2017-ben Kövér László segítségkérő levelet írt az orosz parlament elnökének. A fideszes házelnök azt kérte Vjacseszlav Vologyintól, hogy Oroszország tegyen meg minden tőle telhetőt az ukrajnai nyelvtörvény visszaállításáért. Nem véletlen az sem, hogy 2024-ben Tucker Carlsonnak adott interjújában Vlagyimir Putyin orosz elnök azt mondta, hogy a magyar kisebbség vágyik a Magyarországgal való egyesülésre, és Magyarország területi igénye, ha nem is igazolható jogilag, de „legalábbis érthető”. A Kreml ezzel is igyekezett úgy tenni, mintha Ukrajnával szembeni igényeivel nem állna egyedül.

Az eltörölt nyelvtörvény szellemében fogalmazta meg a magyar kormány a már említett 11 pontos listát, amelyet Szijjártó adott át Ungváron 2024-ben. Ukrajna ezt lényegében nem utasította el, előrelépés azonban nem történt. Ukrán kormányzati források szerint azért, mert a magyar fél valójában nem is akart megállapodni, mivel hasznosabbnak tűnt Orbánéknak, már a 2024-es EP-kampányban is, egy ellenségnek kikiáltott Ukrajna, mint a kisebbség védelmét biztosító megállapodás.

Pedig volt egy rövid időszak, amikor az ukrán kormány is úgy érezte, hogy mégis van hajlandóság a magyar fél részéről a megállapodásra. Igaz, jelzés hivatalosan nem a kormány, hanem a köztársasági elnök felől érkezett. Novák Katalin 2023 augusztusában Kijevbe utazott és négyszemközt tárgyalt Zelenszkijjel. Az ukrán elnök állítólag előtte attól tartott, hogy Novák csak a jó rendőrt játssza a rossz rendőr Szijjártó mellett. A megbeszélés után mégis arra jutott, hogy Novák önálló, és megegyezést akar. Őt azonban fél évvel később elsodorta a kegyelmi botrány.

Azóta végképp nem volt érdemi előrelépés, még Orbán 2024. júliusi látogatásakor sem, amikor az ukrán fél a januárban kézhez kapott 11 pontos követelésről is tárgyalt volna. A kijevi vizit alatt nem volt súlyos vita a színfalak mögött. Ellenkezőleg, szívélyes beszélgetés volt, amely után azonban nem történt semmi. És azt a csekély bizakodást, amit a látogatás okozott, semmivé foszlatta, hogy Orbán Kijev után rögtön Putyinhoz ment tárgyalni. Kijevben azt a következtetést vonták le, hogy Orbán továbbra is csak az időt húzza, nincs valódi terve a saját kormánya által eljuttatott 11 pontos listával.

Szijjártó beszélget, majd beint az ukrán delegációnak

Pedig az ukrán fél szerint a 11 pont érdemi figyelembe vételének szándéka az EU-val kapcsolatos megbeszélések révén dokumentálva van. Mégis, hiába találkozott Olha Sztefanyisina EU-integrációért felelős kormányfő-helyettes tavaly áprilisban Szijjártó helyettesével, Magyar Leventével, és ismerte el, hogy volt racionális alapja a magyar kormány kifogásainak a kisebbségek jogait illetően. Hiába jött Magyarországra tavaly ősszel Sztefanyisina utódja, Tarasz Kacska, aki Szijjártóval is tárgyalt. Kacska szerint a megbeszélések konstruktívak voltak, állítólag Szijjártó is készségesnek mutatkozott a megállapodás lehetőségével kapcsolatban, a külügyi és külgazdasági miniszter még aznap mégis azt posztolta, hogy a két ország közötti rossz kapcsolatért kizárólag Ukrajna a felelős. „Azt nem tudom mondani, hogy a mélypontját éljük a kapcsolatrendszernek, mert ki tudja, hogy van-e még innen lejjebb, sajnos nem lehet kizárni” – mondta Szijjártó.

„Ezzel lényegében elküldött minket a francba” – jegyezte meg egy ukrán diplomáciai forrás Szijjártó posztjáról. A négyszemközti tárgyaláson magyar részről pozitívan fogadott megállapodási szándékra azóta sem érkezett semmilyen hivatalos válasz – igaz, legalább világossá vált, hogy a választásig nem is fog.

Az ukrán fél szerint tényleg csak konkretizálni kellene, hogy milyen rendezést vár el a magyar oldal, azaz most már a hamarosan felálló Tisza-kormány. Ukrán jelzések szerint minden további nélkül megoldható, hogy újra nemzetiségi iskolákat tartson számon a törvény, ne pedig nemzetiségi osztályokat, ahogy a jelenlegi formájában. Ez intézményi szinten meggyőzőbben garantálná, hogy a magyar nyelvű oktatás fennmaradhasson, feltéve, ha lesz elég gyerek a gyorsan fogyatkozó, elvándorló népességben.

„A jelenlegi kisebbségi jogrendben nincsen utalás a nemzeti kulturális autonómiára” – említett meg egy számonkérhető hiányosságot Zubánics László. Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnöke és az Ungvári Egyetem oktatója szerint azonban a régi szabályozásból is hiányzott magának a fogalomnak a megtöltése konkrét tartalommal. Zubánics szerint a kulturális autonómia meghatározása lenne az elsődleges feladat. Szerinte van hajlandóság az ukrán vezetőségben arra, hogy ezt tartalmában érvényesítse, legfeljebb magától az „autonómia” megnevezéstől idegenkednek, hiszen ez a kifejezés volt a hivatkozási alapja Oroszországnak is, amely végül területhódító háborút indított Ukrajna ellen. Nagy előrelépés történt viszont a kisebbségi jelképek használatánál.

„A magyar zászló kitehető, a magyar himnusz elénekelhető bármilyen eseményen” – mondta Zubánics.

Annak sincs akadálya, hogy saját nyelvén tartson hivatalos rendezvényt a magyar közösség. A jelenleg hatályos, 2018-ban elfogadott nyelvtörvényből kikerült, hogy automatikusan kötelező ukrán nyelvű szinkrontolmácsot biztosítani, aminek anyagi és technikai feltételeit a szervezőnek kellett volna biztosítania. Most ez a kötelezettség jóval korlátozottabb. Csak akkor kell szinkrontolmács, ha előzetesen bejelentkezve, írásban igényli azt megfelelő számú személy.

Zubánics szerint jogosan kifogásolható a törvénynek az a része, amely szerint a kétnyelvű utca- és városnévtáblák kihelyezése nem automatikus ott sem, ahol magyar lakosság aránya hivatalosan eléri a 10 százalékot. Ebben az esetben is kell ugyanis a helyi önkormányzat hozzájárulása. Zubánics szerint ezt a külön hozzájárulástól függetlenné kell tenni. Az ukrán fél késznek is mutatkozik erre, az előrelépést eddig épp a magyar kormány érdemi válaszainak hiánya akadályozta.

Vannak olyan szabályok is, amelyek önmagukban rendben vannak, mégis lehetnek jogos elvárások. Zubánics példaként a kisebbségi nyelven folyó szakoktatás szabályozását, tartalmi körülírását hozta fel, amelyek megfelelnek az EU előírásainak, ám egyelőre nem rónak elég kötelezettséget a kormányzatra abban, hogy megfelelően hirdesse a lehetőséget és kellő módon tájékoztassa a potenciális érdeklődőket. Ennek híján adott esetben nem valósul meg a magyar nyelvű szakoktatás, hiába van szépen megfogalmazva a lehetőség papíron.

„Nincs olyan kérdés, amibe az ukránok eleve bele sem mennének” – mondta Zubánics a kedvező pillanatról. Az előrelépéshez azonban kölcsönös megegyezési szándék és érdemi párbeszéd kell. Ennek most a gyakorlati fóruma a kevéssé körülhatárolt magyar-ukrán oktatási munkacsoport, de a kisebbségi jogok biztosítására a magyar és az ukrán állam között létrehozott magyar-ukrán vegyesbizottság még alkalmasabb lenne rá. Ez azonban 2011 óta, azaz 15 éve egyszer sem ült össze.