„A méhészek egyesületét nem érinti” – ütötte el Andrej Babiš a cseh kormánykoalíció által támogatott, külföldi ügynökökről szóló törvénytervezettel szembeni ellenzéki kifogásokat. Az ellenzék szerint az alkotmányt is érintő törvénykezdeményezés valódi célja a civil szervezetek ellehetetlenítése, éppen úgy, ahogyan az Oroszországban történt. Ott 2012-től kezdve folyamatosan szigorították a megbélyegző szabályozást.
Babiš azt állítja, nincs itt semmi látnivaló: „Ez a törvény nem a külföldi ügynökökről szól, hanem a finanszírozás átláthatóságáról”.
Ehhez hasonló érvelés a magyar kormánypárt irányából is elhangzott a tavalyi, végül a napirendről lekerült, átláthatóságinak nevezett ellehetetlenítési törvény idején. A cseh kormányfő szerint „ennek semmi köze Oroszországhoz” a cél, hogy „a politikai célzatú” nem kormányzati szervezetek rendszeresen beszámoljanak arról, ki és milyen céllal finanszírozza őket, mert elfogadhatatlan, hogy „külföldi finanszírozásból élő NGO-k” ilyen kötelezettség nélkül részt vegyenek Csehország politikai vitáiban.
A kormány ugyanakkor egyelőre igyekszik távolságot tartani a törvénytervezettől, amelyet hivatalosan a Babiš vezette ANO és koalíciós partnere, az SPD néhány képviselője nyújtott be. A digitális nyomok azonban közvetlenül a kormányfő nemrég kinevezett szólásszabadságért felelős tanácsadójához, a nyíltan Kreml-barát Natálie Vachatovához vezetnek. Ő legfőbb céljának Csehország kiléptetését tartja az EU-ból, és sajnálja, hogy Vlagyimir Putyin 2014-ben alábecsülte a kijevi tüntetéseket.
Orosz, magyar, szlovák, grúz menetrend
Ez az érv elhangzott Oroszországban is: a törvény életbe lépése előtt, amikor még létezett a nyilvánosságnak az a tere, ahol az ellenvélemények megjelenhettek. Az aggodalmakat azzal söpörte le a putyini vezetés, hogy csupán a tisztánlátás a cél, az érintett szervezeteknek csak jelezniük kell minden nyilvános megnyilatkozásuknál, hogy „külföldi ügynökök”, egyébként akadálytalanul működhetnek.
Mára a törvény ott tart, hogy újságírókra, minden egyes állampolgárra ráaggatható a jelzés, finanszírozás sem kell hozzá, elég az állam által homályosan megfogalmazott „külföldi befolyás”. Aki aztán így, pusztán egy minisztériumi döntéssel külföldi ügynökké lesz, az nem indulhat választott tisztségekért, de még saját pénzügyeit sem rendezheti az állam aktívabb közbeiktatása nélkül, legyen szó ingatlan bérbeadásáról vagy akár a saját autója eladásáról.
Az érvek az átláthatóságról előjöttek mindenütt, ahol a civil szervezetek célkeresztbe kerültek: így Magyarországon is, ahol a Fidesz parlamenti többsége 2017-ben fogadta el a szellemiségében hasonló törvényt, amelyet az Európa Bíróság döntése nyomán vontak vissza 2021-ben, egy újabb, szintén vitatott törvénnyel helyettesítve. Ebben a szellemben ment volna tovább tavaly az „átláthatósági törvény”, elég egyértelműen a független sajtót és a valódi civil szervezeteket célozva.
Ennek megágyazott Orbán Viktor tavaly március 15-i „poloskás beszéde”, újságírók, bírók, politikusok összeesküvő hálózatát sejtetve, végül azonban a kormány visszatáncolt a törvénytől – legalábbis egyelőre. A kormány érdekét nyíltan képviselő Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetője hétfőn már utalt is rá, hogy a választások után az újonnan összeülő, szerintük kézenfekvően fideszes többségű parlament „első feladata lesz hatékony fellépésekbe rendezni és bővíteni ennek a törvénynek a rádiuszát és a lehetőségét” – mondta az azt vezető Lánczi Tamás.
Utána Szlovákiában egy hasonló törvényt ugyan megszavazott a kormánykoalíció, Robert Fico azonban nem örülhetett sokáig, mert tavaly decemberben az alkotmánybíróság elkaszálta a törvényt. Pótmegoldásként a Fico-kormány a civil szervezetek folyamatos ellenőrzésének szándékával reagált, „az illetékes állami szerveknek minden meglévő, törvényes ellenőrzési mechanizmusával” – emlékeztetett a Paraméter.
Időben a magyar és a szlovák ügynöktörvény között lépett életbe a tömegtüntetéseket kiváltó grúziai ügynöktörvény. Az egykor magát EU-párti, balközép pártként meghatározó Grúz Álom (DSZ) fokozatosan tolódott nyíltan EU-ellenes, illiberális, oroszpárti irányba, Orbán Viktor ezzel párhuzamosan vált egyre határozottabb támogatójává.
Igaz, a párt hatalomra jutását hozó 2012-es választásokon Orbán még az ellenkező oldalon szállt be támogatóként az akkori elnök, Miheil Szaakasvili mellett, azzal érvelve, hogy Grúziának meg kell őriznie euroatlanti irányvonalát, a NATO- és EU-tagság felé vezető utat. Szaakasvili utána kacskaringós politikai utat járt be, 2013-ban elvesztette az elnökválasztást, elhagyta az országot, ukrán állampolgárságot kapva kormányzó lett, majd a kijevi vezetéssel is kissé összekapva visszatért Grúziába. Ott 2021 óta börtönben van, legutóbb tavaly kapott újabb kilenc évet. Többször éhségsztrájkolt, rossz egészségi állapota miatt évek óta kórházi ápolásra szorul.
Eközben az orosz érdekeltségei révén milliárdossá lett Bidzina Ivanisvili vezette Grúz Álom egyenes vonalon közeledett Moszkva felé, és megszerezte a Fidesz barátságát is, noha az EU és az Egyesült Államok is szankciók alá vonta Ivanisvilit Oroszországot támogató politikája miatt. Kormánya az ügynöktörvénynek kétszer futott neki, elsőre visszavonulót fújt a tüntetések nyomán. 2023-ban Grúzia EU-tagjelölti státuszt is kapott, abban a reményben, hogy ez visszatartja a grúz vezetést a demokráciát leépítő lépésektől.
Nem így történt, 2024-ben mégis elfogadták az ügynöktörvényt – és tavaly tovább szigorították, a szervezetek után magánszemélyekre is kiterjesztve a megbélyegzés lehetőségét.
Az EU-tagságot pedig maga a grúz kormány is félretette, bár a csatlakozási tárgyalások épp a fentiek miatt amúgy sincsenek napirenden.
Az amerikaiaknál rég ott a FARA
A hivatkozás minden ország kormánya részéről az volt – túl azon, hogy pusztán az átláthatóság biztosításáról van szó, ami nem volt különösebben meggyőző, hiszen a pénzügyi beszámolókra vonatkozó előírások ezt előtte is biztosították –, hogy van ilyen törvény az Egyesült Államokban is, így alaptalanok a demokrácia leépítésével kapcsolatos vádak. „Nem Moszkvára kell tekinteni, hanem Washingtonra kell tekinteni, mert ott lehet megtalálni a magyar törvénynek a mintáját” – mondta a már idézett Lánczi még tavaly.
Csakhogy az 1938-ben elfogadott törvény, amelyre a hatalom képviselői előszeretettel hivatkoznak, másképp néz ki. Az amerikai ügynöktörvény (Foreign Agent Registration Act – FARA) eredetileg a náci propaganda terjesztése ellen született. Ezt 1966-ban módosították, azokra a külföldi kormányok megbízásából dolgozó lobbistákra terjesztették ki, akik állami szervekkel, törvényhozókkal léptek kapcsolatba egy-egy külföldi kormány érdekében. A FARA-ról itt írtunk részletesen.
Valóban, itt is van egy nyilvántartás az igazságügyi minisztériumnál az ügynökökről, ám nagy különbség, hogy a tevékenységet nem üldözi az állam, az teljesen legális. Lényegi elem, hogy a megbízó egy kormány: nemcsak finanszíroz, de a feladatot is meghatározza. Épp ez a kitétel teszi lehetővé, hogy a költségvetési pénzből működő közszolgálati adók – például a brit BBC – ne minősüljenek külföldi ügynöknek. Ha a finanszírozótól, azaz az államtól való függetlenség biztosított, akkor az adott médium nem külföldi ügynök.
Épp ennek a függetlenségnek a hiánya miatt számít azonban az orosz RT és a holding alá tartozó Szputnyik az Egyesült Államokban külföldi ügynöknek. Ezek bevallottan, működésük lényegéből adódóan az orosz kormányzat narratíváját tárják a külföldi hallgatóság elé.
A külföldi alapítványi, nyilvános pályázati vagy magánszemélyektől érkező források nem tesznek senkit külföldi ügynökké az Egyesült Államokban a FARA alapján. Pláne nem válnak pusztán attól külföldi ügynökökké magánszemélyek, hogy az állam szerint külföldi szervezet közreműködésével nyilvánosan befolyást akarnak gyakorolni.
A cseh törvény alapján bárki ügynök lehet
„Ha pusztán a szövegezést nézem, ez a legrosszabbul megfogalmazott törvényjavaslat, amit valaha láttam” – mondta a nagy múltú prágai Károly Egyetem professzora. Veronika Bílková szerint még a hasonló célzatú magyar, grúz, szlovák, sőt, az orosz törvénynél is szélesebb körben lenne bevethető a törvény, ha jelenlegi formájában fogadnák el. Hasonlóan látja a Transparency Internationaltől Monika Krejčí: „A javaslat szándékosan homályosan fogalmaz, lehetőséget adva az államnak a politikai visszaélésre.”
A potenciálisan érintettek köre valóban széles:
- Beleeshetnek egyetemek, tudományos központok, civil szervezetek, és az illiberális kormányok klasszikus célpontjai, a Transparency International, az Amnesty International, a Greenpeace vagy a Riporterek Határok Nélkül.
- De bárki magánszemélyként is, a törvény lazán megfogalmazott szövege alapján akár Facebook-kommentelőként is, elvégre a Facebook külföldön bejegyzett cég.
A javaslat tervezete szerint a cseh igazságügyi minisztérium kötelező nyilvántartást hoz létre, és a regisztrációs kötelezettség elmulasztása akár 15 millió koronás (kb. 240 millió forintos) vagy az éves jövedelem vagy forgalom tizedét kitevő bírsággal is sújtható – írta a Medium.cz.
A törvénytervezet szerint a külföldi kapcsolatokkal rendelkező érintett szervezeteknek meg kell adniuk a létrejövő adatbázisban a regisztrációval az alkalmazottak névsorát, munkaköri leírásukat, összes külföldi kapcsolataikat is. Ezek külön eddig is megvoltak – hiszen a foglalkoztatottak adatai eddig sem képeztek titkot az állam illetékes szervei előtt, de a külön lista megkönnyítheti a szervezetek vagy tagjaik vegzálását vagy egyszerűen elidegenítheti a potenciális munkavállalókat az ilyen szervezetektől.
A kormánnyal kritikus sajtót „folyamatos hazudozással” vádoló Babiš már jelezte, hogy a pontos szöveg még változhat. Ám ettől a szándék a törvény kritikusai szerint aligha változik: megbélyegezni és ellehetetleníteni a kormánynak kényelmetlen szervezeteket, és általában is megteremteni a lehetőségét annak, hogy az egyéni véleménynyilvánítást sokan kockázatosnak tartsák.
Ahogy már írtuk, a kormány egyelőre igyekszik távolságot tartani a kezdeményezéstől. „Ez nem az én törvényem” – kerülte meg az újságírói kérdéseket az igazságügyi miniszter, Jeroným Tejc. Hivatalosan ugyanis a kormánykoalíció néhány parlamenti képviselőjétől érkezett a törvényjavaslat: a Babiš vezette Elégedetlen Polgárok Akciója (ANO) és euroszkeptikus partnere, a Szabadság és Közvetlen Demokrácia (SPD) soraiból.
Putyin támogatója Babiš oldalán
Annak praktikus oka van, hogy néhány képviselő vette a nevére a törvényjavaslatot: mivel nem a minisztérium tervezetéről van szó, nincsen szükség egyeztetésre szakértői szervezetekkel sem a kidolgozás során. Valójában azonban
nemcsak képviselők keze nyomát viseli a tervezet, hanem Babiš közvetlen munkatársáét, a szólásszabadságért felelős kormányfői tanácsadóét.
Natálie Vachatová 1984-ben, még a Szovjetunió felbomlása előtti Ukrajnában született, ahonnan a rendszerváltás körül települt át Csehországba cseh gyökerűnek mondott családja. Tolmácsként, orosz, angol, ukrán cseh nyelven dolgozott, fivére, Fedorov ma Oroszországban él. Ennél azonban beszédesebb Vachatová politikai szerepvállalása, amely valahogy rendszeresen egybeesett a putyini Oroszország által követett irányvonallal.
2021-ben az EU-szkeptikus Trikolora párt színeiben indult sikertelenül a cseh választásokon. Tavaly év végéig, Babištól kapott megbízatásáig aktív tagja volt a Társaság a Szólásszabadság Védelméért (SOSP) szervezetnek, amely nevével ellentétben inkább a liberális diktatúra elleni küzdelem nevében fellépve orosz narratívát terjeszt.
Maga Vachatová több Vlagyimir Putyint támogató kijelentést tett – többek között a kezdetektől elítélte a növekvő orosz befolyás elleni ukrajnai tüntetéseket, amelyek nyomán 2014-ben Ukrajnából Oroszországba menekült Viktor Janukovics elnök. A héten Oscar-díjjal jutalmazott Senki tanár úr Putyin ellen című dokumentumfilmmel szemben is felszólalt, mondván, az oroszellenes propaganda. Az orosz állami propaganda általános iskolákban látható oroszországi működését egy tanár szemszögéből bemutató dokumentumfilmről itt olvashatja kritikánkat, a filmet rendező főhőssel itt olvashatja interjúnkat.
A cseh sajtó kimutatta, hogy Vachatová egészen közvetlenül belefolyt a törvénytervezet kidolgozásába: számítógépe nyomait őrzi a munka, látható, hogy azon az érintett képviselők módosításai is megjelentek, tehát nem csak a kész törvényt osztották meg vele.
Az együttműködés nem meglepő, elvégre a törvény többek között az SPD-s Jindřich Rajchlhöz köthető, aki egykor maga is a Trikolora tagja volt Vachatovával együtt. A felnőttfilmes múltú Rajchl politikai aktivitását többek között vakcinaellenes mozgalmakban, az Oroszország által indított háborúban védekező Ukrajnát kritizáló megmozdulásokban mutatta meg, mire tavaly ősszel az SPD pártszövetség képviselője lett.
Rajchl neve „több zűrös történetben felbukkant: bedőlő, fantomizálódó cégek, jelentős tartozások, illetve egy olyan őssejtüzlet, amely a sajtó szerint halálos betegeket is megkárosított” – írta róla januárban Facebook-bejegyzésében Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró, annak apropóján, hogy a képviselőt Szijjártó Péter is fogadta. A külgazdasági és külügyminiszter Prágában is találkozott Rajchllal, de nem világos, miért kap tőle ekkora figyelmet a Csehországban eddig érdemi befolyással nem rendelkező politikus. Részben magyarázat lehet erre, hogy Babiš kormánykoalíciója szintén kész a konfrontációra az EU-val és hasonlóan viszonyul Oroszországhoz vagy épp a független sajtóhoz.
Kiderül, meddig megy el Babiš
Különbség azonban az említett országokhoz képest, hogy Csehországban több ellensúlya van a kormányzati akaratnak. A 200 fős alsóházban Babiš 80 fős frakciójának szüksége van a törvényhozás két legkisebb tagjára, a 15 fős SPD-re és a 13 fős, nácizmusba hajló módon szélsőjobboldali, harsányan környezetvédelem- és haladásellenes gépjármű-tulajdonosok érdekvédelmi pártjára (AUTO) – igaz, az ügynöktörvényben nincs közöttük nézeteltérés.
De ott van az ellenpontot képező cseh államfő. Az elnök jogköre ugyan korlátozott, javarészt ceremoniális, de annak révén, hogy közvetlenül választják, társadalmi hatása nagyobb, mint Magyarországon. Petr Pavel hangsúlyosan EU-párti, és korlátozott lehetőségeivel, ha megakadályozni nem is tudja, de lassíthatja az általa kifogásolt törvények életbe lépését. Ugyanígy a törvényhozás felsőháza is.
A civil társadalom is szervezettebb, képes arra, hogy nyomást gyakoroljon a kormányra, így nem kizárt, hogy végül Babiš kihátrál a törvény mögül, legalábbis, amíg nem érzi magát elég erősnek hozzá – ahogyan ez Grúziában történt –, vagy alternatív megoldást keres a civil szervezetek elleni fellépésre, ahogyan a szlovák kormány tette.
Már csak azért is, mert a törvény járhat úgy, mint Szlovákiában: az ellenzéki Kalózpárt képviselője, a korábbi vidékfejlesztési miniszter Ivan Bartos jelezte, hogy szükség esetén az alkotmánybírósághoz fordul. Az alkotmánybíróság ugyanis még minősítheti alkotmányellenesnek és nemzetközi szerződésekbe ütközőnek is a törvényt, így életbe léptetése akkor sem biztos, ha Babiš kormánykoalíciója mégis megszavazná.
