Pár órával a több ezer halottat követelő, múlt pénteki földrengés után a mianmari hadsereg már akcióba is lépett: a mentés helyett azonban fontosabb volt nekik a bombázás folytatása a katasztrófából épp csak felocsúdott, utórengésekkel szembenéző ország egyes részein. A polgárháborúba süllyedt Mianmarban négy éve puccsal hatalomra került, de a lázadó csoportokkal szemben azóta is harcoló katonai junta bombázókkal, drónokkal és nehéztüzérséggel kezdte el támadni a felkelők kezén lévő, köztük a 7,7-es erősségű földrengés epicentrumának közelében található területeket.
A földmozgás az ország második legnagyobb települése, a másfél millió lakosú Mandalaj közelében volt, de jelentős hatása volt a fővárosban, Nepjidában is, sőt kilengtek az ezer kilométer távolságban lévő thaiföldi Bangkok felhőkarcolói, egy épülő toronyház pedig összeomlott.
A junta kezén lévő több városban napokon át hiába várták, hogy megérkezzen a kormányzati segítség, a helyi lakosok puszta kézzel próbálták kiásni a leomlott épületek alatt rekedt embereket. A mentést a megfelelő gépek hiánya mellett az is nehezítette, hogy a városokban alig találni fiatalokat, akik tavaly tömegesen menekültek külföldre, vagy a felkelők irányítása alatt álló területekre, miután a junta kényszersorozást rendelt el. Önkéntesek sem mernek jelentkezni, attól félve, hogy elfogják, és besorozzák őket.
A mianmari kormány legfrissebb, szerdai adatai szerint a 2800-t is átlépte a földrengés áldozatainak száma. A hivatalos kormányzati adatok szerint a sérültek száma több mint 4600, és több mint 370 embert tartanak nyilván eltűntként.
Az áldozatok száma azonban várhatóan még tovább fog emelkedni. Az amerikai földtani intézet (USGS) modellje szerint a 7,7-es erősségű, valamint az azt 12 perccel később követő 6,4-es rengés több mint tízezer halálos áldozatot is követelhetett. A legnagyobb pusztításról a földrengés epicentrumának közelében lévő ősi fővárosból, Mandalajból, valamint annak szomszédságából, Szagaing városából számoltak be.
A halál szaga
„A levegő minden egyes széllökéssel holttestek szagával telik meg” – mondta még vasárnap egy szagaingi férfi. A negyven fokos hőségben a romok alatt pár nap alatt bomlásnak indult holttestek szaga hétfőre már „leírhatatlanná vált” – jellemezte a helyzetet egy helyi nő a Guardiannek. A mentőalakulatok hétfőn még nem jelentek meg a junta irányítása alatt álló, háromszázezer lakosú városban, aminek nyolcvan százaléka romba dőlt.
A mianmari hadsereg katonái ugyan ott voltak, de a New York Times beszámolója szerint csak az ellenőrzőpontokon állomásoztak, és nem segítettek a mentésben. Sőt, megakadályozták, hogy helyiek, vagy a katonai puccs után felmondott kormányzati dolgozókhoz tartozó orvosok segítsenek, és még a segélyekkel megpakolt teherautókat is feltartóztatták éjszakára.
Szagaing régiójában még két és fél nappal a földrengés után is élve tudtak kimenteni négy embert, de a helyiek szerint már nem számítanak arra a városban, hogy túlélőket találnak a romok alatt. A fókusz áttevődött a holttestek kiemelésére és eltemetésére. Olyan sok a halott, hogy egy sírgödörbe tíz embert temetnek egyszerre, és akiknek már nem jut hely, azokat a közeli Mandalajba viszik hamvasztásra. A hamvasztást végző ottani temetők sem tudnak több holttestet vállalni, és a helyiek kénytelenek az utcán elégetni halottaikat – írta a helyi sajtó.
Mandalajban ráadásul kijárási tilalmat vezettek be éjszakára, amit a katonák és rendőrök felügyeltek, megtiltva ezzel, hogy az emberek megpróbálhassák kimenteni a romok alatt rekedt rokonaikat. A két településen közben hiány van élelemből, ivóvízből, üzemanyagból és gyógyszerekből, és az áramellátás is akadozik. A kórházak megteltek, és nem tudják ellátni a sérülteket.
A pusztítás pontos mértékét egy héttel a földrengés után sem lehet tudni a telefon- és internetszolgáltatások akadozása miatt, és sok helyre a megrongálódott utak és leszakadt hidak miatt nem lehet eljutni. A média a katonai junta irányítása alatt áll, a helyi független újságírók nagy része elmenekült, külföldi tudósítókat pedig csak nagyon ritkán engednek be az országba.
Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint csak az ország középső és északnyugati részén több mint tízezer épület dőlt össze, vagy rongálódott meg súlyosan, és legalább három kórház ledőlt és 22 részben megrongálódott a területen – jelentette az AP. Nagyjából hétszáz muszlim hívő halt meg összeomlott mecsetekben, és helyiek félelme szerint ötven gyerek, amikor egy óvoda földszintjére ráomlott az emelet. Több helyen buddhista kolostorok omlottak össze, szerzeteseket temetve maguk alá, egyes településeknél pedig földcsuszamlások is súlyosbították a helyzetet.
A katonai junta központja sem úszta meg
A földrengés súlyos károkat okozott a katonai junta székhelyén, Nepjidában. A kétezres évek elején erődítménynek és kormányzati központnak felépített főváros korábban megúszta a polgárháború rombolását – most viszont kormányzati épületek, kórházak és lakóházak sora rongálódott meg, vagy dőlt össze, a repülőtéren pedig összeomlott az irányítótorony. A külügyminisztérium épülete a Reuters információi szerint súlyosan megrongálódott, többen meg is haltak, és károk keletkeztek az elnöki palotában is.
A Reutersnek nyilatkozó helyi lakosok szerint a katonai junta még saját fővárosában sem tudta megszervezni a mentést. A halottasházak megteltek holttestekkel, de az áramhiány miatt nem tudták hidegen tartani a testeket. A BBC helyszínre érkezett tudósítói láttak egy háromemeletes házat, aminek legalsó szintje beomlott, és az onnan terjedő szag alapján biztosan több holttest is lehetett ott, de mentőalakulatok sehol sem voltak a közelében.
Az Irrawaddy című független helyi lap közben arról számolt be, hogy a hadsereg igyekszik eltitkolni a saját épületeiben keletkezett károkat és a földrengésben meghalt katonák számát. A katonai és kormányzati létesítményekben közben csak a hadsereg alakulatainak engedélyezték a mentést.
A polgárháború nem állt le
A földrengés főleg azt a területet érintette, ami a négy éve tartó polgárháborúban a legnagyobb pusztítást szenvedte el. Az egykori brit gyarmaton az 1948-as függetlenné válása óta rendszeresek voltak az etnikai villongások a 135 különböző etnikai csoportnak otthont adó országban, amit egy 1962-es puccs óta a hadsereg uralt, nyíltan, vagy a háttérből.
Négy éve azonban az egész országra kiterjedő polgárháború tört ki, miután a hadsereg puccsal magához ragadta a hatalmat, azt állítva, hogy a Nobel-békedíjas Aung Szan Szú Kji vezette Nemzeti Liga a Demokráciáért nevű párt csalással nyerte meg fölényesen a 2020 novemberében tartott választásokat. A puccs után kitört tüntetéseket a hadsereg véres módszerekkel verte le.
Utána viszont megalakult a juntával szembenállókból a Nemzeti Egységkormány, aminek fegyveresei, a Népi Védelmi Erő több etnikai fegyveres csoporttal együttműködést kötve kezdett el sikeresen harcolni a hadsereg ellen. A junta a civil lakosságot célzó terrorkampánnyal válaszolt. A polgári célpontok bombázása mellett „igazán extrém erőszakot hajtottak végre: lefejezéseket, csonkításokat (…), hogy megfélemlítsék a lakosságot – mondta a New York Timesnak Morgan Michael, a Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézete (IISS) kutatója.
A Népi Védelmi Erő, valamint a három nagy etnikai fegyveres csoportot egyesítő a Három Testvériség Szövetség 2023-ban és 2024-ben egymás után aratta a győzelmeket a hadsereg felett. A BBC tavaly novemberi vizsgálata szerint a hadsereg már csak az ország 21 százalékát tartotta teljesen az irányítása alatt, míg a különböző lázadó szervezetek 42 százalékot. Négy évvel a puccs után pedig a felkelők már közel voltak ahhoz, hogy elfoglalják Mandalaj városát, ami jelentős csapást jelentene a hadsereg moráljára.
A földrengés másnapján a Népi Védelmi Erő bejelentette, hogy két hétig egyoldalú tűzszünetet tartanak, és segítik a területükre érkező nemzetközi segélyszervezetek munkáját. Négy nappal a földrengés után a Három Testvériség Szövetség is közölte, hogy egy hónapon át nem hajtanak végre támadásokat, csak önvédelmi akciókat. A Nemzeti Egységkormány viszont jelezte, hogy a junta nem reagált megkeresésükre, amiben arra hívták őket, hogy csatlakozzanak a tűzszünethez.
A hadsereg már alig három órával a földrengés után légicsapásokat hajtott végre egy felkelők irányítása alatt álló területen, a BBC értesülései szerint ezzel legalább hét embert megölve egy faluban. Majd az elkövetkező napokban is több bombázást, dróntámadást hajtott végre több területen is, és nehéztüzérséggel lőtt Szagaing és Mandalaj környékét.
„Egész egyszerűen hihetetlen", hogy a hadsereg továbbra is bombákat dobál, miközben mások menteni próbálják az embereket
– mondta a BBC-nek Tom Andrews, az ENSZ mianmari különleges jelentéstevője. Az egyik legrégebbi etnikai fegyveres csoport is közleményben tudatta, hogy a hadsereg, ami normális körülmények között a mentésbe segítene, „inkább a saját népét bombázza”.
A katonai junta csapatai még a segélykonvojokat sem kímélték. A BBC beszámolója szerint gépfegyverekkel lőtték a kínai Vöröskereszt kilenc járműből álló egyik konvoját, ami Mandalajba szállított segélyeket. A junta közlése szerint csak a levegőbe lőttek, hogy megállítsák a konvojt. Az eset annak a területnek a közelében történt, amit közvetlenül a földrengés után bombáztak.
Azt egyelőre nem lehet tudni, hogy a földrengésnek milyen hatása lesz a négy éve tartó polgárháború végkimenetelére, de
az ősi babonákban hívő országban sokan a junta végét jelző óment látnak a pusztító természeti katasztrófában.
A New York Timesnak a katonai junta egyik magas rangú tisztségviselőjének asztrológusa azt mondta, hogy a földrengés baljós jel volt a junta vezetőjének, és ugyanezt mondta egy mandalaji asztrológus az al-Dzsazírának. Egy 89 éves nyugdíjas iskolaigazgató pedig a Timesnak kijelentette: „Egy mondásunk szerint a természet egy erős földrengéssel bünteti a kegyetlen és korrupt vezetőket.”
