Így képzik ki a junta ellen harcoló lázadókat a mianmari dzsungel mélyén

Mianmar atomjaira hullott, bukott állam Délkelet-Ázsiában, területének nagy részén évek óta polgárháború dúl kismillió, zömmel etnikai alapon szerveződő milícia és a kormányerők között. 2021 májusa óta lényegében folyamatosak a harcok, akkor vette át a hadsereg a hatalmat a lassan demokratizálódó ország polgári kormányától, majd kőkemény diktatúrát vezetett be, véresen leverve a kibontakozó tiltakozásokat. Mivel azokat újabb vérfürdők és letartóztatási hullámok kísérték, a tiltakozók fegyvert fogtak, felkelést robbantottak ki a junta ellen. Az ENSZ friss jelentése szerint a harcokban már 5300-nál is több polgár vesztette életét.

Ennek a polgárháborúvá fajult lázadásnak egy fejezetét mutatja be a Reuters egy milíciáról készült fotósorozata. Fotósuk ellátogatott egy, a sűrű bambuszerdők mélyén fekvő kiképzőtáborba, ahol ottjártakor épp 100 huszonévest képeztek ki. A képsorozatot kísérő cikkük szerint volt újságírók, rapperek és az élet minden részéből mindenféle emberek álltak be a lázadók közé. A Bamar Népi Felszabadító Hadsereg (Bamar People's Liberation Army) erőit az egykor háborúellenes költő, egyben a mianmari demokráciáért vívott harc egyik legjelesebb figurája, Maung Szaungha vezeti, Karen állam területén működik az ország keleti határvidékének középső részén.

Mianmart rengeteg kisebb-nagyobb népcsoport alkotja, a bamar az egyik. Milíciájuk 2021 áprilisában alakult, tavaly októberében csatlakoztak a felkelő félkatonai csoportok koordinált hadműveletéhez, az 1027-eshez. Ez relatív sikerrel járt, meggyengítette a junta hadseregét.

A BNFH kiképzése kőkemény, minden fegyelmezetlenségért ütés jár. Az újoncok izzadnak, szenvednek, tele vannak sebekkel. Napjuk hajnali 4-kor kezdődik és este 9-ig tart. Csak a vasárnap pihenőnap. Sokszor órákat kell dolgozniuk úgy, hogy nem kapnak vizet. Csapataik a dzsungel mélyén állomásoznak, 20-30 főt befogadó sátrakban laknak, matracaik a földön vannak. Mivel lakóhelyük ideiglenes és szűkös, a sátraikban rendnek és tisztaságnak kell lennie.

Az újoncokat három hónapig képzik ki nagyon zord körülmények között, a testi és lelki tűrőképességük határait feszegetve. Érkezésükkor minden személyes tárgyukat, így a telefonjukat is elveszik, ezeket a három hónap elteltével kapják vissza. Múlt áprilisban a BNFH ceremóniával köszöntötte a kiképzett kiskatonákat. Az ünnepség után egy részük már ment is harcolni. 2021 óta a milícia 20 tagja halt meg, többen ebből az áprilisi csapatból.

Az egyik regrután, egy 18 éves nőn meglátszott a kőkemény kiképzés, a Reuters beszámolója szerint sötét karikák voltak a szemei körül, a haját nagyon rövidre vágták, a fejbőre megégett a trópusi napon töltött órák alatt, de így is kitartást és eltökéltséget sugárzott. Az egyik személyes tárgya, amit magával hozott, egy plüss figura volt. Mint minden ilyet, ezt is elvették tőle, azzal az ígérettel, hogy a kiképzés végén, három hónap múlva visszakapja.

A kiképzés mellett, a szünetekben politikai nevelés folyik. Vacsora után egy bambuszból épített nagyteremben, a BNFH zászlaja alatt gyűltek össze az újoncok. Itt hosszabban is elmagyarázták nekik a politikai célokat, amikért küzdeni fognak. Ezeken az estéken az alapító Maung Szaungha részletezte, mik a szervezet alapelvei, hogy nézne ki az ideális kormányzati struktúra, milyen a föderalizmus és a nemi egyenlőség. „Tudom, hogy kimerültek vagytok, de a katonánál a kötelességtudat felülmúlja a fáradtságot” – bölcselkedett az egyik alkalommal.

Egy este a politikai oktatás közepette dermesztő csend ülepedett a táborra. A junta felderítődrónja felfedezte jelenlétüket. Lekapcsolták a generátort, így a tábor sötétbe borult, és mindenki mozdulatlanra dermedten várta, hogy a drón távozzon. Másnap Maung Szaungha összehívta tisztjeit, hogy újra átvegyék, mi a teendő egy légitámadás esetén. Bár a vadászgépek morajlása ismerős fenyegetés, az éberség életbevágó.

Egy 25 éves katonanő, a kiképzésért is felelős egyik altiszt, Ma Csel elmondta a Reutersnek, hogyan lett civilből katona. Büszke rá, hogy kiképzendőből kiképzővé vált. Nekik anno egyszerűen magyarázták el, miért van szükség mindenkire odakint:

„A kiképzőm azt mondta nekem, ha egy katona megy ki a frontvonalra, akkor egy golyót lőnek ki. De ha 100 diák megy, az 100 golyót jelent. Ez büszkévé és motiválttá tett.”

Egy G. G.-ként bemutatkozó fiatal lány elmesélte, hogyan vált városi lánykából igazi forradalmárrá: „Elsőre meg se tudtam tartani a fegyvert, annyira nehéz volt. Nagyon óvatosnak kellett lennem, amikor használtam.” Visszaemlékezett, hogy a puccs előtt még a családja ötödik emeleti lakásába is alig tudott felmenni, most meg nehéz csomagokat cipel fel meredek domboldalakon.

Ő egykor abban reménykedett, egyszer egy szállodában dolgozhat. El is kezdett egy vendéglátós képzést az államcsíny előtt. De itt, a dzsungelben ez már távoli emlék. Így révedezett a jövőbe: „Majd dolgozhatok az álmom megvalósításán, ha még életben leszek a forradalom után.”