Mit kerestek gyanús figurák drónokkal a Barátság kőolajvezetéknél, és kell-e tartani szabotázsakciótól?

A szlovák rendőrök múlt kedden elő akartak állítani egy ukrán–magyar állampolgárságú férfit a kelet-szlovákiai Nagymihály városában, de ő menekülőre fogta. Autós üldözés alakult ki a férfi és a rendőrök között, végül a rendőrök a kocsiját leszorították az útról. Az autóban drónt találtak, a férfi közeli lakóhelyén tartott házkutatáson pedig további drónok, SIM-kártyák, símaszkok, parókák és a kritikus infrastruktúrát ábrázoló térképek kerültek elő.

Egy másik férfit is elfogtak a rendőrök. Matúš Šutaj Eštok szlovák belügyminiszter hétfő esti tájékoztatója szerint a férfiaknál több, megfigyelésre alkalmas eszközt, mobiltelefonokat, kép és hang rögzítésére alkalmas egyéb eszközöket, adathordozókat, térerőblokkolót, hőkamerát, éjjellátó készüléket, mi több, golyóálló mellényt is lefoglaltak.

A szlovák hatóságok a hétvégén jelentették be, hogy terrortámadás előkészületeire utaló jeleket észleltek a Barátság kőolajvezeték közelében, amely érintheti Magyarországot is. Meglepő lehetett ezután, hogy a szlovák rendőrök az őrizetbe vett embereket szabadon engedték, végül pedig kiutasítottak két férfit Szlovákiából. Egyiküket, aki kettős állampolgár, Magyarországra toloncolták vissza, a másikat az ukrán hatóságnak adták át. Az érintettek ellen vádat sem emeltek, eljárás sem indult ellenük.

Druzsba

A hatvanas években épült Barátság kőolajvezeték (oroszul: „Druzsba”) a világ egyik legnagyobb kőolajvezeték-rendszere, amely Kelet-Európát és Nyugat-Európát köti össze és fontos szerepet játszik az orosz kőolaj exportjában. A vezeték Magyarország egyik legfontosabb kőolajellátási útvonala.

A vezetékek Oroszországból indulnak, és több országon haladnak át, köztük Belaruszon, Ukrajnán, Magyarországon, Szlovákián, Csehországon, Németországon és Lengyelországon. A vezeték több ágra oszlik, így kiszolgálja Nyugat- és Közép-Európa olajfinomítóit, évente akár több mint 1 millió hordó kőolajat is képes szállítani. A kőolajat a Mol finomítói dolgozzák fel, ez biztosítja Magyarország olajszükségletének jelentős részét. A vezeték magyar szakaszát teljes egészében a Mol üzemelteti.

Az orosz kőolaj behozatalát és feldolgozását egyébként már 2023-tól tiltják az uniós szankciók, csak a Mol és leányvállalata, a Slovnaft, valamint a csehországi litvínovi kőolaj-finomító kapott ez alól felmentést. A nemzetközi szerződéseket figyelembe véve Ukrajna 2029 végéig továbbíthatja az orosz kőolajat Magyarországra és Szlovákiába.

A Barátság kőolajvezeték kritikus infrastruktúrának számít, mert azon rendszerek közé tartozik, amelyek megrongálódása súlyos következményekkel járhat az emberek életére, az ország biztonságára vagy a gazdaság működésére. A kritikus infrastruktúrák közé tartoznak a villamosenergia-, és földgázhálózatok, erőművek is, akárcsak a víziközmű-rendszerek (ivóvíz-, szennyvíz- és árvízvédelmi rendszerek). De ide sorolhatók a hírközlési hálózatok, adatközpontok, az internet-infrastruktúra, a repülőterek, vasúti hálózatok, autópályák, kikötők, a kórházak, a gyógyszerellátási láncok, a bankok, a tőzsdék, a fizetési rendszerek éppúgy, mint a katonai létesítmények vagy éppen a közigazgatási rendszerek.

Ha ezeket éri támadás, akkor az destabilizálhatja az adott országot, mivel ezek a rendszerek a gazdaság működésének alapját jelentik, az alapvető szolgáltatások megszakadása pedig közvetlen veszélyt jelenthet az emberek életére.

A hír, hogy a Barátság vezeték ellen szabotázsakciót terveznek vagy terveztek, több kérdést is felvet.

• Ha a két, Szlovákiában előállított férfi valóban részt vett egy szabotázsakció előkészületében, akkor miért engedték el őket?
• Ha büntetőeljárás sem indult az ügyben, akkor a szlovák belügyminiszter miért verte nagy dobra a történteket?
• Kinek és miért állna érdekében a Barátság ellen egy szabotázsakció?
• Hogyan védi Magyarország a kritikus infrastruktúráit, beleértve a kőolajvezetéket?

Amikor a szabotázsakció előkészülete sem bizonyított

A cikk elején említett két férfit egy Vostok, azaz Kelet fedőnevű akció keretében fogták el. Ez azt jelenti, hogy nem véletlenül akadtak horogra, hanem előzőleg már a titkosszolgálat figyelhette őket.

Erre utal az is, hogy a belügyminiszter elmondása szerint a két férfi drónokkal behatolt a repüléstilalmi övezetbe és onnan figyelték meg a kőolajvezetékeket, de ugyanígy figyelték a Nagykapos melletti trafóállomást, az Eustream földgázszállító vállalat kompresszorállomását és egy ottani pályaudvart is, amely az ország egyik legnagyobb tehervagon-átrakodó állomásaként működik. Ezenkívül a vajáni hőerőmű és más objektumok körül is ólálkodtak és az ukrán–szlovák határnál is megfigyeléseket végeztek. Egyikük a nagymihályi vasútállomásnál dokumentálta, ahogyan a szlovák fegyveres erők katonai eszközöket raktak fel a tehervagonokra.

Bár a szlovák hatóságok közlése szerint a két férfi egy csoport tagjaként ügyködött, egyelőre nem tudni semmit arról, miféle csoportról vagy szervezetről lehet szó, feltéve, ha egyáltalán igaz a szlovák titkosszolgálat gyanúja. Azonkívül ugyanis, hogy valóban nem mindennapi eszközöket találtak náluk, úgy tűnik, közvetlen bizonyítékai a szlovákoknak sincsenek. Ez megmagyarázza azt is, hogy miért engedték őket szabadon.

Az sem meglepő, hogy a férfiaknál talált nem mindennapi eszközök önmagukban kevésnek bizonyultak egy büntetőeljárás megindításához. Ellentétben Magyarországgal, Szlovákiában kereskedelmi forgalomban kaphatók olyan eszközök, amelyeket akár titkosszolgálati műveletekben is fel lehet használni. Ezek nem feltétlenül professzionális haditechnikai eszközök, mindenesetre olyan kütyük, amelyek már „hajaznak” a profi eszközökre. Magyar magánnyomozók emiatt gyakran Szlovákiában vásárolják meg azokat az eszközöket, amelyeket aztán a munkájuk során felhasználnak, így például „kémtollat”, de akár olyan térerőblokkoló tárgyat is, amelyet a most lekapcsolt férfiaknál találtak. Ez pedig azt jelenti, hogy önmagában ezeknek az eszközöknek a birtoklása nem bizonyítja a szabotázsakció előkészületét.

Ám a szabotázsakció állítólagos előkészületeiről szóló hírek hitelességét önmagában az nem zárja ki, hogy elegendő bizonyíték nincsen és büntetőeljárás sem indult az érintettek ellen. Erre utalt szombaton a szlovák belügyminiszter is, amikor azt mondta: az ügynek van egy titkosszolgálati, elhárítási és egy büntetőjogi síkja, ez a kettő pedig élesen különválik. Šutaj Eštok arról is beszélt, hogy a terrortámadás veszélye továbbra is fennáll, ezért fokozták a kőolajvezeték szlovákiai szakaszának őrzését.

Megelőzni, mielőtt még bármit is tesznek

A titkosszolgálati, elhárítási és a büntetőjogi szál valóban különválhat, erre van észszerű magyarázat, ami a rendőrségi és a titkosszolgálati gondolkodásmód közötti különbségben keresendő. Nagyon leegyszerűsítve: amíg a rendőröknek az az elsődleges feladatuk, hogy egy bűncselekmény elkövetőjét kézre kerítsék és a vádemeléshez szükséges bizonyítékokat beszerezzék, addig az elhárító szerveknek az a céljuk, hogy olyan helyzetet teremtsenek, amikor nincs is lehetőség egy (államellenes) bűncselekmény végrehajtására. Ez azt is jelenti, hogy adott esetben már akkor be kell avatkozniuk egy-egy esemény folyamatába, amikor amúgy még nincs is elég bizonyíték az érintettek ellen.

Ebben az esetben is ez utóbbi történhetett. A szlovák titkosszolgálat valószínűleg tisztában lehetett azzal, hogy ha bizonyítani nem is tudják, de az érintett férfiak nem hobbiból végeznek adatgyűjtést. És ha a rendelkezésre álló bizonyítékok szegénykések is ahhoz, hogy büntetőeljárás induljon ellenük, a szlovák elhárítás mindenképpen ki akarta őket vonni a forgalomból. Még annak az árán is, hogy esetleg később az érintettek kártérítést követelve perelni fogják a szlovák államot, amiért ártatlanul hurcolták meg őket.

De ha a titkosszolgálatnál tudták, hogy büntetőjogilag nem áll meg az ügy, az érintetteket pedig szabadon is engedték, akkor miért kürtölte mégis világgá a belügyminiszter a terrorveszélyt? Erre az egyik lehetséges és leginkább valószínűbb magyarázat az, hogy a szlovákok üzenni akartak.

Eszerint a szlovák titkosszolgálat meggyőződése, hogy az érintettek valóban egy tervezett szabotázsakció előkészületében vettek részt. Márpedig ha ez így van, akkor a szlovák elhárításnak nemcsak a két férfi „kiiktatása” a célja, hanem az is, hogy egyértelmű üzenetet küldjön azoknak, akik a terv végrehajtása mögött állnak. Ami lehet egy csoport, egy szervezet, esetleg egy idegen állam – de erre még később visszatérünk. Azzal, hogy az eseményről a szlovák belügyminiszter beszámolt, jelezte az ellenérdekelt feleknek, hogy ha vannak is terveik valamilyen szabotázsakcióra, meg se próbálják. Ehhez kellett a nyilvánosság.

Emellett persze politikai okai is lehettek annak, hogy a szlovák kormányzat egy olyan hírt tett közzé, amelyet jellemzően inkább titokban tartanak a kormányzatok. És hogy miért állna ez érdekében? Például azért, hogy így bizonyítsa az Ukrajnával szemben a magyar kormányzathoz hasonlóan kritikus szlovák kabinet, milyen veszélyeknek van kitéve az a két ország, amelynek vezetését az orosz–ukrán háború kérdésében oroszbarátnak könyveltek el. Nem véletlen, hogy a szlovák ellenzék is politikai kérdést csinált az ügyből, hitetlenkedve fogadva a belügyminiszter nyilatkozatát.

Kétségtelen, hogy az egyébként nem jelentéktelen hírt a kormányhoz közeli Magyar Nemzet is azonnal felkapta, ugyanakkor nem úgy tűnik, mintha a magyar hatóságok túlságosan nagy feneket kerítenének a szlovákok figyelmeztetésének. A Miniszterelnöki Kabinetiroda mindössze annyit reagált, hogy „Magyarország folyamatosan kapcsolatban áll a szlovák hatóságokkal, az ilyen helyzetben szükséges intézkedéseket megtették”. A magyar rendőrség eközben azt közölte, hogy nincs folyamatban büntetőeljárás. Az Országos Rendőr-főkapitányság azt is közölte, hogy a rendőrség „a nemzetgazdaság szempontjából fontos kritikus infrastruktúrákhoz kapcsolódó létesítmények vonatkozásában folyamatos kockázatelemzést végez, és amennyiben indokolt, megteszi a szükséges intézkedéseket”.

A rendőrség válasza tehát arról árulkodik, hogy folyamatosan monitorozzák a kritikus infrastruktúrákat. Ebben viszont semmi rendkívüli nincsen. Ahogy ugyanis más kritikus infrastruktúrát, úgy a Barátság kőolajvezeték komplex védelmét is több hazai szerv látja el. Ezek közé ugyanígy beletartoznak a titkosszolgálatok, ahogy például a rendőrség, de még a honvédség is – árulta el a Telexnek a kritikus infrastruktúrák védelmére rálátó forrás.

Állandó védelem alatt áll a vezeték

A név nélkül nyilatkozó szakértő szerint a vezeték fontosabb szakaszain folyamatosan figyelő rendszerek működnek, a kulcsfontosságú létesítményeket pedig őrzött területként kezelik. A drónos megfigyeléseket pedig a légtér folyamatos és szigorú ellenőrzésével szűrik ki – utóbbi, mármint a légtér ellenőrzése, egyébként is minden NATO-tagállam kötelessége.

A vezeték mentén szenzorokat is telepítettek, amelyek figyelik a nyomásingadozásokat, esetleges szivárgásokat vagy külső beavatkozásokat. Ráadásul olyan automatizált rendszereket építettek ki, amelyekkel az esetleges problémákat viszonylag gyorsan képesek felismerni.

A vezeték kulcspontjaihoz, például a szivattyúállomásokhoz és a tárolókhoz csak engedéllyel rendelkező személyek férhetnek hozzá. A fegyveres őrök és a kamerarendszerek mellett az is a védelem részét képezi, hogy a dolgozók biztonsági átvilágításon esnek át, és a titkosszolgálatnak is vannak olyan humán forrásai, amelyek amolyan jelzőrendszerként működnek. Utóbbi azért is fontos, hogy kiszűrjék azokat a dolgozókat, akik kockázatot jelenthetnek, például azért, mert az életvitelük miatt esetleg zsarolhatóvá válnak.

A Barátság vezeték védelme amúgy nem csak magyar feladat. A védelemben Magyarország más államokkal is együttműködik, különösen Szlovákiával és Oroszországgal, de az EU is támogatást nyújt a kritikus infrastruktúrák védelméhez. Az megint egy másik kérdés, hogy kinek állhat érdekében a Barátság vezeték elleni támadás, akár a vezeték szlovákiai, akár a magyarországi ágán.

Egyszer már megtámadták a Barátság vezetéket

A Barátság ellen mindenesetre már követtek el szabotázsakciót. Oroszország Brjanszk régiójában, az Ukrajnával határos területen 2023. május 10-én érte támadás a kőolajvezeték egyik töltőállomását. Az orosz Transznyeft vállalat akkori közlése szerint a támadásban robbanószerkezeteket használtak. Az incidensben három üres olajtároló sérült meg, de nem történt olajszivárgás, és senki sem sérült meg.

A támadás célja valószínűleg a régió politikai destabilizálása és az orosz energiaexport megzavarása volt. Korábban, 2023 márciusában ugyanebben a régióban robbanószerkezeteket találtak egy másik szivattyúállomás közelében, ami szintén szabotázs előkészületére utalt​. A Brjanszk régióban történt támadások kapcsán eddig nem hoztak nyilvánosságra információkat a lehetséges elkövetőkről, a részletek valószínűleg titkosítottak vagy folyamatban lévő vizsgálatokhoz kötődnek.

Az orosz–ukrán háború kitörése, azaz 2022 februárja előtt az izraeli titkosszolgálatokon kívül jellemzően csak a szuperhatalmak, Oroszország és az Egyesült Államok vetemedtek arra, hogy politikai vagy katonai érdekekből szabotázsakciót, bomlasztást, zavarkeltést, terrorakciót vagy akár gyilkosságot hajtsanak végre külföldön.

Az sem mellékes, hogy a Szlovákiában elfogott, majd szabadon engedett férfiak kettős állampolgárok. Külföldi akcióikban a titkosszolgálatok előszeretettel alkalmaznak kettős állampolgárokat, jó példa erre a libanoni robbanó csipogók ügye, ahol a két, később a sajtó által is beazonosított, majd felszívódott emberekről kiderült: egyikük magyar–olasz, a másikuk norvég–indiai kettős állampolgár.

Az orosz titkosszolgálatokra pedig különösen igaz, hogy nem ijednek meg külföldi akcióktól, a legtöbb külföldön végrehajtott gyilkosság és szabotázs is hozzájuk köthető. 2014. október 16-án például orosz titkosügynökök egy csehországi lőszerraktárat robbantottak fel mindössze néhány kilométerre a szlovák határtól. Az akció professzionális kivitelezésére utal, hogy akkoriban a hatóságok balesetként tekintettek a robbanásra és csak évek múltán derült ki az ügyben Oroszország érintettsége. A robbantásban két ember is meghalt, de az is csak egy hónappal később derült ki, merthogy az áldozatok holtteste a felismerhetetlenségig összeégett.

A német belföldi hírszerzés, a Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatalt vezető Thomas Haldenwang még tavasszal figyelmeztetett arra, hogy megnőtt az államilag támogatott szabotázsakciók veszélye szerte Európában. Nem sokkal korábban tartóztattak le Németországban két német–orosz kettős állampolgárt, akiket azzal gyanúsítanak, hogy németországi katonai és logisztikai célpontok ellen terveztek támadást Oroszország megbízásából. Ugyanebben az időszakban Nagy-Britanniában is vádat emeltek két ember ellen, akik egy Ukrajnának szánt segélyszállítmányokat őrző raktárat gyújtottak fel. Csehországban pedig a közlekedési miniszter nyilatkozta azt, hogy az oroszok megpróbálták megsemmisíteni a cseh vasút jelzőrendszerét.

Az ukrán titkosszolgálatokat korábban nem jellemezték ilyen módszerek, de amióta a háború tart, többször felmerült már, hogy ők is elkövetnek hasonló akciókat külföldön. Ugyanakkor a helyzetet bonyolítja, hogy a titkosszolgálati játszmákban akár az oroszoknak is érdekükben állhat olyan szabotázsakció megtervezése, ami ukrán elkövetőkre utal – ezzel rontva Ukrajna megítélését.

Az Északi Áramlat 1 és Északi Áramlat 2 gázvezetékek két évvel ezelőtti felrobbantásának ügyében mindenesetre elég erősen kirajzolódott az a gyanú, hogy az elkövetők ukránok lehettek. A két gázvezetéket – amelyeken keresztül orosz földgáz érkezett volna Németországba – 2022. szeptember 26-án rongálta meg több robbanás a Balti-tenger mélyén, a dániai Bornholm-sziget közelében. Röviddel a robbanások után négy helyen szivárgást észleltek a vezetékeken. A robbantással olyan gázvezetékeket rongáltak meg, amelyek a német gázellátás fontos hányadát biztosították, így jelentős csapás érte Németország energiaellátását.

Ahogy akkor megírtuk, a robbantás ügyében a német ügyészség augusztusban elfogatóparancsot adott ki egy ukrán állampolgárral, Volodimir Z.-vel szemben, nem sokkal azután, hogy a Wall Street Journal cikkében az ukrán vezetést nevezte meg a robbantás értelmi szerzőjeként és végrehajtójaként. A németek eddig két gyanúsítottat azonosítottak, de továbbra sem egyértelmű a szabotázsakció további elkövetőinek kiléte és indítéka, emellett azt a kérdést is tisztázni kell, hogy az akciónak volt-e valamilyen állami irányítója. A nyomozás jelenlegi állása alapján tehát nem zárható ki, hogy nem állami szereplők vagy állam által támogatott csoportok követték el az akciót, de a végső bizonyítékok még nem kerültek napvilágra.