A kormányfő átkatapultálna az elnöki székbe, a Fidesszel összeforrt RMDSZ is jól járhat a kettős választással

A szomszédban háború zajlik, néha orosz drónok tévednek be a légtérbe, a rokonnép lakta Moldovában is feszült a helyzet, az egyik legaktuálisabb téma, hogy mikor tudnak csatlakozni a schengeni övezethez és még a populizmus is jön föl. Romániában mindezek ellenére sem volt élet-halál kérdése a kampány, pedig szuperválasztási év van. Júniusban ugyanis Magyarországhoz hasonlóan egyszerre tartották az európai parlamenti és az önkormányzati választásokat, november-december fordulóján pedig az elnökválasztás két fordulója és a parlamenti választás következik.

Kiss Tamás szociológussal, a kolozsvári székhelyű Nemzeti Kisebbségkutató Intézet vezető kutatójával elemeztük az elnökválasztás vasárnapi első fordulója előtt, hogy miként nézett ki a kampány, mik a magyar erők esélyei, ki válhat új államelnökké és mik a kilátások Romániában.

Elnökválasztás: a kormányfő, egy szélsőjobbos, egy liberális és egy volt NATO-vezető

„Romániában híresen megbízhatatlanok a felmérések, legalábbis, amik nyilvánosságra kerülnek” – mondta. Korábban létezett egy Közéleti Barométer nevű kutatássorozat, ezzel évente többször mérték a pártok támogatottságát és a politikai részvétellel kapcsolatos kérdéseket, de ez már a múlté. A mostani mérések eredményei függenek attól, melyik párt iránt elkötelezett az adott cég.

Azt lehet biztosan tudni, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) „relatív többséget fog szerezni” a jövő vasárnapi parlamenti választáson, míg a szintén szociáldemokrata mostani kormányfő, Marcel Ciolacu biztos, hogy első helyen fog végezni „harmincvalahány százalékkal” az elnökválasztás most vasárnapi első fordulójában.

Az nem világos, hogy mellette ki kerül be a második fordulóba, amit két héttel később – tehát egy héttel a parlamenti választás után – tartanak majd. George Simion, a szélsőjobboldali Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) jelöltje az egyik esélyes, bár ő a pártjánál rosszabbul szerepel a felmérésekben. Kiss szerint nem zárható ki, hogy a konzervatív Nemzeti Liberális Párt (PNL) támogatásával induló exkormányfő, Nicolae Ciucă, esetleg Elena Lasconi a liberális Mentsétek meg Romániát Szövetségből (USR) elnöke, vagy épp Mircea Geoană egykori külügyminiszter, szeptemberig NATO-főtitkárhelyettes végez a második helyen.

Ciolacu elsőkörös győzelme szinte biztos, de neki sem mindegy, hogy ki lesz a második, aki még bejut a következő fordulóba. Mivel a szélsőséges Simionnal szemben szinte biztos nyerne Ciolacu, ezért ellene egy mérsékeltebb jobboldali jelöltnek lehet igazán esélye.

A román államelnök alkotmányos szerepéről Kiss Tamás azt mondta, „a magyarországi államfőnél nagyobb a felhatalmazása”, például választás után megnevezheti a miniszterelnököt, akit persze utána még meg kell erősítenie posztján egy parlamenti szavazásnak. A rendszer azonban nem nevezhető elnökinek sem, a megválasztott kormányfő végső soron több hatalommal bír az államelnöknél, aki most a második, egyben utolsó ciklusát töltő, a NATO-főtitkárságra sikertelenül pályázott Klaus Iohannis.

Az államfő szerepe inkább szimbolikusan erős, ugyanis Kiss szerint „a választók sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az elnöknek, így az elnökválasztásnak is”. Az sem mellékes, hogy az államfői poszt stabilitást jelent az elmúlt évtizedben meglehetősen hamar cserélődő kormányfőivel szemben.

Hétfőn volt az utolsó elnökjelölti vita, amin „Ukrajna és a melegjogok is szerepeltek témaként”. Ukrajna vonatkozásában az AUR-t leszámítva nincs az eliten belül politikai törésvonal, Európa-párti és atlantista konszenzus jellemzi a román politikusokat. A népesség viszont jóval megosztottabb ezen a téren, aminek az egyik oka, hogy „az ukrán menekültekkel szemben nagyok az ellenérzések, ők a jóléti sovinizmus kereszttüzébe kerültek”. Így ebben a kérdésben az AUR szavazatok nyerhet a nem egységes közvéleményen.

A melegjogok se okoznak valódi politikai törést, az ortodox egyház viszi a konzervatív identitáspolitika fáklyáját, és minden politikai szereplő próbál pozitív viszonyt kialakítani velük. Még a progresszív USR is, ami ezáltal klasszikusabb jobboldali irányba tolódott el.

Abban is konszenzus van a vita alapján is, hogy „minimális, neoliberális államot” akarnak a főbb erők. Romániában egykulcsos és alacsony jövedelemadó van (16%), ugyanekkora a profitadó is. A politikai környezet vállalkozás- és tőkebarát. Lakhatás terén az önkormányzati/állami lakásállomány „hihetetlen mértékben alacsony” (1,2%), gyakorlatilag nincs szociális lakhatás – vidéken nulla, de a városokban is csekély.

Az állami infrastruktúra is leépül. Az utak ugyan jó állapotúak, de sok régióban nincs tömegközlekedés, nincs univerzális egészségügyi ellátás, ami főleg a mezőgazdasági szektorban dolgozókat és a külföldön dolgozókat érinti. Nagyot csökkent a garantált minimáljövedelem reálértéke, és 40-50 százalékkal alacsonyabb az ebben részesülő családok száma ma, mint 2017-ben.

„A munkavállalói jogok is nagymértékben leépültek” Kiss Tamás szerint, a 2014-es munkajogi törvény óta szinte megszűntek a szakszervezetek a magánszektorban (hasonlónak mondta ezt, mint a hazai túlóratörvényt). „Sok szempontból az Egyesült Államokéra jobban hasonlít a rendszer, mint Nyugat-Európára” – hozott egy hasonlatot a szociológus. Az elit ráadásul a további állami karcsúsításról beszél, szerintük a tőkét kéne támogatni, a közszféra leépítése is rendszeresen szóba kerül. Ezen a téren egy konszenzus is létezik az eliten belül.

Kiss szerint többször megtörtént, hogy a nemzetközi szervezetek (Világbank, IMF, EU) költségcsökkentési csomagjaira „rálicitáltak” a román politikusok. A szocdem párt is csak névleg szocdem már: korábban még védték az állami cégeket, az állami szerepvállalást, 2016-19 között a közszférában dolgozókra támaszkodtak, béreket emeltek, (például a tanárok sokkal jobban keresnek, mint Magyarországon), megemelték a minimálbért is. Ma azonban nem igazán különböznek a gazdaságpolitikai elképzeléseik a jobboldaléitól. Így a szavazók inkább az egykori szociális- és gazdaságpolitika emlékére szavaznak, pedig már jó ideje nem ezt képviseli a PSD.

Parlamenti viszonyok és a magyar képviselet

Románia hamarosan az alsó- és felsőházi képviselőkre és szenátorokra is szavazni fog. Kiss szerint a december 1-jei parlamenti választáson várhatóan a PSD fog az első helyen végezni 35-40 százalék közötti eredménnyel. A mostani nagykoalíció másik tagját, a jobboldali PNL-t 20 százalék körül várja, a szélsőjobbos AUR-t 15-20 százalékra, és a liberális USR is be fog jutni 10 százalék körüli szavazataránnyal.

A romániai magyarság szempontjából fontos, hogy valószínűleg a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) is bejut. Kiss Tamás újfent megjegyezte, hogy a romániai közvélemény-kutatások nem mérvadóak. A magyar választók az összes választópolgár 6 százalékát képviselik, így egy ezer fő körüli mintás mérés esetén a hibahatár miatt pont nem relevánsak a kutatások a magyar párt esetén. „Az RMDSZ-re mondanak általában valamit, de valójában nem tudják jól mérni” Kiss szerint. Az EP-választáson az RMDSZ-t 6,6 százalékot ért el, ott is alulmérte őket az exit poll, ahogy a korábbi mérések is.

Kérdés, hogy most az országos átlag alatt vagy felett lesz-e a magyarok részvétele. Az EP- és önkormányzati választásokon felette volt. Most alacsonyabbnak jósolja Kiss a magyarok részvételi szándékát, mint júniusban. „Szélsőjobboldali elemeket felsoroló populista kampány” volt az RMDSZ-é az EP-választások előtt: átvették a Fidesz-retorikát, volt brüsszelezés, a balliberálisok ekézése, az AUR-ral való riogatás, etnikai-politikai ellenségkép felmutatása. Ezt Kiss most nem látta, a „fogjuk fogyókúrára az államot” vonalon kampányolt az RMDSZ, ezért alacsonyabb lesz a részvétel szerinte a magyarok közt, mint fél éve.

Ezzel együtt Kiss szinte kizártnak tartja, hogy az RMDSZ ne érje el az 5 százalékot. Az is segítheti a magyar pártot, hogy a román választási rendszerben létezik egy alternatív küszöb is: ha egy párt legalább négy megyében eléri a 20 százalékot, azzal benn van a parlamentben, még ha nem is éri el országosan a szükséges 5 százalékot. Ezt lex RMDSZ-nek nevezték, hisz a romániai pártok közül igazából erre a pártra húzható rá minden választáson. Ugyanis több olyan megye van, ahol magas a magyarok aránya, így kicsi az esélye, hogy négy megye ne jöjjön össze.

A szenátusi választásról azt mondta Kiss Tamás, nincs különbség az alsóházihoz képest, ugyanúgy listára szavaznak az emberek arányos választási rendszerben. Ritka a taktikai szavazás, átszavazás, a szenátusi mindig tükrözi a parlamenti eredményt.

Sokféle koalíciós felállás elképzelhető

Az RMDSZ mindenképp részt venne a kormányban a szociológus szerint. „Nagyon olcsó koalíciós partnernek számít”, megéri velük koalíciót kötni, ez a győztes kormánypártnak kevesebb közigazgatási posztba kerül, mint egy alternatív politikai partner. Az RMDSZ alapból a PSD-vel kormányozna, de kérdéses, ketten lehet-e többségük. Kiss hozzátette, Romániában „nincsenek éles ideológiai törésvonalak”, ezt mutatja az is, hogy koalícióra lépett a baloldali PSD és a jobboldali PNL, sőt az EP-választáson is közös listájuk volt. „Az AUR-ral mindenki kizárta a koalíciókötést elvileg”, persze minden lehetséges, de a kampányban inkább egymást vádolták azzal a pártok, hogy a másik hajlandó lenne összebútorozni a szélsőjobboldallal.

Nagy kérdés az is, ki lesz az államelnök, hiszen a mostani kormányfő Ciolacu a legesélyesebb jelölt. Ha a PSD-jelölt Ciolacu és pártja is nyer, akkor „a szociáldemokraták és az RMDSZ mellé elképzelhető, hogy különböző jobbos tömörülésekből leszakadt képviselőkkel lesz meg a többség, erre volt már példa”. Romániában az egyik pártból a másikba átvándorlás megszokott,

„volt már arra példa, hogy az egyik párt megszerezte a többséget, nem sokkal később már nem volt többsége, mert a képviselői jelentős része átpártolt az ellenfélhez”.

Kiss felidézte ezen a ponton, hogy a PSD 2016-19 között euroszkepticizmussal és a neoliberális berendezkedés kritikájával is politizált, „de ez nagyon szerencsétlen, ügyetlen próbálkozás volt”. A közép-európai hasonló projektekkel összevetve (Fidesz, Jobbik, a szlovák Smer, a lengyel PiS, amik mind többé-kevésbé meg tudtak ezen ágenda mentén erősödni) nem igazán jött ez be nekik. „Ők is Soros-hálózatról beszéltek”, hogy az antikorrupciós küzdelem égisze alatt a nemzetközi szervezetek beavatkoznak a román politikába, hogy létezik a romániai mélyállam, hogy a külfölddel összejátszó titkosrendőrség veszélyezteti a választói akaratot. Ez a politikai próbálkozás azonban elbukott, a 2019-es EP-választás elsöpörte a szociáldemokratákat, Liviu Dragnea pártelnök, volt miniszter börtönbe is került hivatali visszaélési ügyek miatt.

A PSD ezt követően visszaállt az atlantista-européer vonalra. Ez Kiss szerint „megnyitott egy lehetőségablakot” az új szuverenista pártok előtt. Erre jött a Covid, a korlátozások, nagy volt az elégedetlenség, „ezt használta ki nagy mértékben az AUR”, ezzel tudott növekedni. A szélsőséges pártnak ellenben „nincs jelentős szervezeti beágyazottsága”. Kiss szerint ha a korábbi Jobbikkal hasonlítjuk össze, ami nagy hálózatépítést hajtott végre (például Magyar Gárda kiépítése), akkor ez a vonal hiányzik az AUR mögül. Alapból közösségi médiás párt volt, kiválóan használták az online platformokat, ellenben nincs mögötte tudástranszfert végző intézmény. „Ha van egy tévévita, az AUR nem tud kiállítani két közgazdászt vagy politológust” – támasztotta alá ezt. Ugyanakkor van egy választói igény rájuk, pont az atlantista, piacos konszenzus ellenében.

Kiss szerint bár az AUR magyarellenessége kétségtelen, korántsem ez a fő üzenetük, miközben Orbán Viktort nagyon is tisztelik.

Ha már Orbán: a Fidesznek Kiss szerint továbbra is töretlen a népszerűsége a romániai magyarok között. A szociológus úgy látja, a Tisza Párt megjelenése nagyon valószínű, hogy nem módosított ezen, a Fidesz támogatottsága „hegemonisztikus”, sőt „Orbán Viktornak nagyobb a népszerűsége, mint az RMDSZ vezetőinek”.

Csak az RMDSZ adhat erőt és mindent lebíró akaratot

Az RMDSZ egy monolit struktúrát hozott létre, „soha nem volt még ilyen erőpozícióban”, azt lehet mondani, hogy egy olyan „etnikai autokrácia” jött létre, mint ami korábban a Vajdaságban alakult ki. A székelyföldi településeken, ami egy színmagyar vidék, semmi sem indokolná, hogy ne legyen többpárti verseny különböző magyar szereplőkkel. Korábban azt jósolták szakértők, hogy a vegyes területeken összezárnak majd a magyarok, nem lesz több párt, de a Székelyföldön létrejöhet a pluralizmus. Nem így történt. A falvak zömében csak az RMDSZ jelöltje indul, nincs jelen más párt, garantált tehát a 100 százalékos eredmény. De akár Sepsiszentgyörgyön, a legnagyobb magyar többségű városban is 83 százalékkal nyert a jelöltjük, sőt a teljes városi tanács RMDSZ-es lett az önkormányzati választáson.

„Így a demokratikus működési normákkal ellentétes végeredményt hozott az etnikai politika” Romániában. Az RMDSZ jelenlegi hatalmi monopóliumát a Fidesz is nehezen tudná megtörni, de nem is akarja, mert teljesen össze vannak fonódva a romániai magyar párttal. 2010-12 között volt a Fidesznek egy próbálkozása: ekkor gyengébb volt az RMDSZ, nem volt még meg a mostani befolyása a (nem politikai) kisebbségi intézményekre sem. Jóval távolabb volt például az egyházaktól, vagy a pedagógusszövetségtől, nem volt ekkora a közvetlen befolyása az állam által támogatott kisebbségi intézményekben.

De mégse tudta megtörni az RMDSZ-t a magyar kormánypárt. A román szereplők felé van egy kizárólagos alkupozíciója az RMDSZ-nek, alkudozhat a magyar települések támogatásairól. Közben azonban „a saját NER-es klientúra részeivé is tette” őket a Fidesz. Az MCC bejövetelével kikerül az elitképzés, a sajtó felvásárlásával a magyar nyelvű média feletti rendelkezés is az RMDSZ kezéből, így létrejött egyfajta egymásrautaltság.

„Szerintem most nagyon erősek Kelemen Hunor pozíciói” – mondta a pártelnökről Kiss. De ha gyenge eredményt érne el az elnökválasztáson, ahol ő is elindul, az gyengítheti valamennyire a pozícióit. A jó EP-választási eredmény viszont megerősítette őt, és minden bizonnyal ettől bátorodott fel annyira, hogy újból bevállalja az államelnöki megmérettetést. Pedig történetileg ezen a szinten erodálódott leginkább a magyar etnikai szavazat: Frunda György még 6-7 százalékot hozott, Markó Béla 5 százalék felettit, Kelemen kétszer indult, utoljára 3,2 százalékot kapott. Ha ez a trend folytatódik, „az nyilvánvalóan nagyon kínos”. Ezt Kelemen eredetileg el akarta kerülni, de annyira felbátorodott és megerősödött, hogy végül „csont nélkül bevállalta a jelöltséget”.

Területi szinten decentralizált az RMDSZ, vagyis nem egy központi struktúra van. A megyék közül Kovásznában a leginkább nyilvánvaló ez, de Biharban és Szatmáron is egy „autokratikus csoport irányítja az ottani magyar közösséget”, valamint Udvarhelyen is hasonló van kialakulóban. Ezek erős helyi emberek vagy hálózatok, akikkel „a mindenkori RMDSZ-vezetésnek számolni kell”, nem olyan függő a helyzetük, mint például a fideszes választókerületi elnököknek. Kelemen többsége viszont biztosított, hisz nincs horizontális együttműködés a területi szervezetek között, ami elengedhetetlen lenne egy másik erős ember felépítéséhez. Ráadásul a szórványterületeken, ahol nincs a magyaroknak reális hatalmi súlyuk, az itteni szervezetek ki vannak szolgáltatva a központnak. Így Kelemen pozícióját elviekben sem igen veszélyezteti semmi.

Kiss szerint a román többségű nagyobb pártok nem hajtanak a romániai magyarság szavazataira, az RMDSZ-en kívül senki sem fér be ide, Székelyföldön nincsenek is települési szinten jelen a román pártok.

Megyei szinten ugyan ott vannak, de többségi etnikai pártként viselkednek, nem nyitnak a magyarok felé. A helyben kisebbségben lévő románok érdekeit képviselik Székelyföldön. A vegyesebb lakosságú Marosvásárhelyen is így van, az RMDSZ csak a magyarokhoz szól, a román pártok a románokhoz. „Ez alól részleges kivételt jelentenek” a román progresszív pártok, az USR-nek és a SENS (Egészségügy, Oktatás, Természet, Fenntarthatóság) nevű új progresszív tömörülésnek is vannak már magyar jelöltjei.

Szürke kampány

Ahhoz képest, hogyan zajlottak a korábbi elnökválasztások, Kiss Tamás szerint „ez volt messze a legjellegtelenebb, legszürkébb kampány”. Korábban nagy ellentétek voltak a pártok között, a szocdemek és a jobboldal nagy versenye volt, antikorrupciós és antikommunista retorika jellemezte a kampányt. A mostani ehhez képest csendesen zajlott, „szinte észrevétlenül kampányoltak” a jelöltek, nem volt nagyon kiélezett a verseny. Ciolacu meg is próbálta „low profile-ban tartani önmagát”, hisz veszélyes, ha valamit hibázik, illetve ha kiéleződik a verseny.

Két ügyet emelt ki Kiss, amik hangsúlyossá váltak a kampányban. Az egyik a Recorder oknyomozó portálnak az ingatlanmaffiával kapcsolatos oknyomozó cikke, ami egy szociáldemokratákhoz kapcsolódó cégről, a Nordisról szólt. A piramisjátékra hajazó, befektetők pénzével felszívódó cég ügyéből mégsem lett nagy botrány, a Nordishoz kötődő embereket gyorsan leszedte a PSD.

A másik ügy az volt, hogy kizárták a versenyből az AUR-nak is túl szélsőséges, ezért onnan eltávolított képviselőt, Diana Șoșoacăt antiszemita kijelentésekre hivatkozva. Ez Kiss szerint a PSD-nek volt a politikai projektje, hogy ne osztódjanak tovább a szélsőjobbos voksok. Így nagyobb eséllyel kerül az AUR-jelölt Simion a második fordulóba az elnökválasztáson, ahol a felmérések szerint biztos, hogy Ciolacu nyerne ellene. Ebből kisebb botrány volt, ami majdnem a koalíció felbomlásához vezetett, de végül ezt az ügyet is lokalizálták.