Harris és Trump először fog szemtől szemben állni, a tévévitának óriási a tétje

Kedden este új mérföldkőhöz ér az amerikai elnökválasztási kampány: először vitázik egymással a demokrata elnökjelölt, Kamala Harris alelnök és a republikánus elnökjelölt, Donald Trump exelnök. A republikánus és a demokrata konvenció után, kevesebb mint két hónappal a november 5-i elnökválasztás előtt a vita meghatározhatja, hogyan fordul rá a két elnökjelölt a kampányhajrára.

A Philadelphiában tartott tévévita lesz Harris és Trump első találkozása szemtől szemben, és lehet, hogy az utolsó is, ugyanis a felek még nem egyeztek meg újabb időpontokban. Ennek megfelelően az átlagosnál nagyobb érdeklődés övezi az ABC tévécsatorna által moderált vitát, amitől többen rekordnézettséget várnak.

Egy ideig annak ellenére is kérdés volt, hogy megtartják-e a vitát, hogy az időpontjáról még júniusban megegyezett Trump és akkori ellenfele, Joe Biden elnök. Trump és Biden két vitát ütött nyélbe, amiből az elsőt szokatlanul korán, június végén tartották: ez volt az a bizonyos vita, ami annyira katasztrofálisan sikerült Bidennek, hogy a saját pártjából is egyre fokozódó nyomás hatására pár héttel később visszalépett az elnökjelöltségtől.

Biden visszalépése után a demokraták villámgyorsan beálltak Harris mögé, aki a párt jelölőgyűlésén hivatalosan is elfogadta az elnökjelöltséget. Harris továbbra is tartotta magát a második vita szeptember 10-i időpontjához, Trump azonban belengette, hogy nem megy el rá, mivel szerinte az ABC elfogult vele szemben. A republikánus politikus augusztusban egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat adott a kérdésben, mígnem a hónap végén megerősítette, hogy részt fog venni a vitán.

A Harris-kampány eközben az utolsó pillanatig megpróbálta elérni, hogy változtassanak a szabályokon, amiről még az első vita előtt egyezett meg Biden és Trump. Ennek értelmében a jelöltek mikrofonjai ki lennének kapcsolva, amikor nem rajtuk a sor, hogy beszéljenek. Ezt minden valószínűség szerint hátrányként értelmezte Harris, aki korábbi vitaszereplésein kitűnt jó ütemű közbevágásaival. Az alelnök végül belement, hogy maradjanak a szabályok, amire alig pár órával később Trump azzal kontrázott, hogy szerinte az ABC előre leadta a kérdéseket Harrisnek, és el akarja csalni a vitát.

Az persze kérdés, lesz-e bármi kézzelfogható hatása a vitának, akárhogyan is szerepelnek a jelöltek. Az utóbbi tíz évben közhellyé vált politikatudományi körökben, hogy a polarizáció és az árokásás-mentalitás miatt már sokkal kevesebb az olyan szavazó, akit egy vita meggyőzhet egyik vagy másik irányban.

Ezzel szemben állnak azok, akik többek között a júniusi vitára mutatva mondják, hogy szélsőséges események még mindig befolyásolhatják a versenyt. Ráadásul az amerikai lakosság jelentős részének még nincs szilárd véleménye Harrisről, akinek így van lehetősége formálni az imidzsét. A mostani vita pedig a nem éppen szokványos elnökválasztási kampány miatt is kiemelt jelentőséggel bírhat majd.

Szoros a verseny

Érdemes egy pillanatra áttekinteni, milyen formában érkeznek az elnökjelöltek Philadelphiába. Arról itt írtunk részletesen, hogyan állt a június 27-i vita után a feje tetejére az amerikai politika, és hogyan vette át a vezetést Harris az országos felmérések átlagában. Azóta azonban a demokrata jelöltállító gyűlés végeztével a lendülete megtorpanni látszott.

Harris a legtöbb közvélemény-kutatás aggregátor szerint (FiveThirtyEight, Economist, Split Ticket) pár százalékpontos előnnyel fut neki a vitának, ami jelentős javulás ahhoz képest, ahogy Biden állt a nyár elején. Az országos felmérésekben mutatott előny azonban önmagában nem elég a győzelemhez, és ahogy írtuk, van arra utaló jel is, hogy Harris előnye egy felfutás után csökkenni kezdett. A New York Times / Siena College vita előtt nem sokkal kijött, és emiatt sokat idézett felmérésében Trump 48, Harris 47 százalékon állt.

A közvélemény-kutatások súlyozott átlaga alapján a neves adatelemző, Nate Silver modelljében 2,3, a FiveThirtyEightnél 2,8, a RealClearPolitics felméréseket nem súlyozó átlagában 1,1 százalékponttal vezet republikánus riválisához képest, és mindegyiknél volt ennél nagyobb a különbség.

Az Egyesült Államokban nem automatikusan a legtöbb szavazatot szerző jelölt nyeri az elnökválasztást, hanem az úgynevezett elektori rendszerben az egyes államokat képviselő elektorok választják meg formálisan az elnököt. Az elektori szavazatok megszerzéséhez államokat kell nyerni, ami praktikusan azt jelenti, hogy az egész elnökválasztás a szorosnak ígérkező csatatérállamokban fog eldőlni.

Így előfordulhat az a helyzet, hogy Harris több szavazatot kapva veszti el a választást, pont ahogy Hillary Clinton tette Trump ellen 2016-ban. A trendeket és különböző mutatókat súlyozó modelljében Nate Silver jelenleg Trumpot tartja az esélyesebbnek a szűk győzelemre, mert néhány kulcsfontosságú államban, például az északi rozsdaövezetbe tartozó Pennsylvaniában teljesen fej fej mellett vannak a jelöltek, Harris augusztusban mért előnye itt elfogyott.

Adományokban és felhalmozott pénzösszegben Trump kampánya jelentősen rosszabbul áll. Ez nemcsak a volt elnök jogi ügyeire elköltött súlyos dollármillióknak köszönhető, hanem annak is, hogy megváltozott a két párt választói bázisa, és mára inkább a demokratákhoz húznak a gazdag elővárosi választók, akik szívesen adományoznak.

Konkrét számokat tekintve a Harris-kampány csak augusztusban 361 millió dollárt szedett össze, míg Trump 130 millió dollárt. Összességében Harrisék 400 millió dolláros pénzösszeg fölött rendelkeznek, míg Trumpéknak 300 millió dollárjuk van. Harris pénzbeli előnye nagy változás a nyár elejéhez képest, amikor a nagy demokrata donorok az adományok befagyasztásával fenyegetőztek, és Trump beérte a gyengélkedő Bident.

A pénzbeli támogatás leginkább azért fontos a jelölteknek, hogy megfelelően tudjanak kampányolni az egyre dráguló médiapiacokon, a csatatérállamokban futó televíziós reklámok pedig különösen sokba kerülnek.

A vitára ráfordulva úgy tűnik, egyik kampány sem bízza el magát. Bár Harris számai meredeken emelkednek, amióta belépett a versenybe, a kampánya váltig állítja, hogy a belső mérések alapján kevésbé rózsás a helyzet. A másik oldalon Trump nem győzi hangoztatni, mekkora előnye van a demokrata jelölttel szemben, csapata azonban privátban azt sugallja, a volt elnök magabiztossága ellenére nem veszik biztosra a győzelmet.

A vita menete

Az ABC szeptember 2-án tette közé a vita formátumát, aminek értelmében nem lesz élő közönség, és a jelöltek mikrofonjai is le lesznek némítva, amennyiben nem rajtuk a sor, hogy beszéljenek. Ez utóbbi kitétel az utolsó pillanatig feszültségforrás volt a kampányok között, mivel Harris stábja szerint a mikrofonoknak végig bekapcsolva kellett volna lenniük.

A Trump-kampány viszont amellett érvelt, hogy Philadelphiában ugyanazok a feltételek legyenek érvényben, mint a júniusi vitán, még akkor is, ha maga Trump vegyesen nyilvánult meg a kérdésben. Egy augusztusi kampánygyűlés során például azt mondta, hogy a mikrofonok elnémítása nem érdekli őt, és hogy inkább azt szeretné, ha be lennének kapcsolva. Ugyanazon az eseményen azonban azt is elismerte, hogy a megállapodás szerint a második vita szabályainak ugyanazoknak kell lenniük, mint az elsőnek.

Harris végül szerdán egyezett bele a vita szabályaiba, kampánya pedig levélben közölte az ABC-vel, hogy félreteszi a mikrofonok elnémításával kapcsolatos aggályait, hogy a vitát megtarthassák. A Washington Post megszerezte a Harris-kampány levelét, amelyben többek között azzal érvelnek, hogy a korábban ügyészként dolgozó Harrist hátrányos helyzetbe hozza a formátum. Szerintük ugyanis

a mikrofonok elnémítása csupán arra szolgál, hogy megvédje Trumpot az alelnökkel folytatott közvetlen szóváltástól.

A szabályokat általában úgy állították össze, hogy a lehető legkevesebb interakció legyen a jelöltek között, akik még kérdéseket sem tehetnek fel egymásnak. Ez olyan szempontból érthető, hogy a 2020-as kampány első vitája, az amerikai politika egyik mélypontjaként elhíresült Biden–Trump-csörte során a jelöltek (főleg Trump) megállás nélkül egymás szavába vágtak, lényegében lehetetlenné téve egy rendes vita levezetését.

A 2020-as vitákhoz hasonlóan most sem lesznek nyitóbeszédek, csak záróbeszédek. Emellett minden jelöltnek két perc áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a moderátor kérdéseire, és két percet kapnak a másik cáfolatára, valamint további egy percet a pontosításra vagy válaszadásra.

A jelölteknek a vita időtartama alatt pódiumok mögött kell állniuk, és a pódiumon nem lehetnek kellékek vagy előre megírt jegyzetek. Mindkét jelölt kap egy tollat, egy jegyzettömböt és egy üveg vizet.

Mindkettőjükkel szemben vannak várakozások

Kérdés, hogy milyen taktikát választanak a jelöltek. Trump rutinos versenyzőnek számít, ez lesz a hetedik elnöki vitája, és nagyjából mindig ugyanazt a formát hozza: magabiztos, agresszív, a másikat lekezelő stílusban beszél. Ez alól kivétel a júniusi vitája Biden ellen, ahol meglepően visszafogottan hagyta, hogy az elnök lejárassa magát, miközben a demokrata elnök pedig nem tudott reagálni Trump fals mondásaira.

Trump már a vita előtt elkezdte a pszichológiai hadviselést, amikor megvádolta azzal az ABC-t, hogy előre leadta a kérdéseket Harrisnek, effektíve elcsalva a vitát. Emellett „fake newsnak” és elfogultnak nevezte a csatornát, majd a riválisát támadta meg azzal, hogy még Bidennél is butább: „Vannak, akik azt mondják, hogy Biden okosabb nála. Ha ez így van, akkor van egy kis problémánk.”

Vannak arra utaló jelek azonban, hogy a vita során Trump nem tervez túl agresszív lenni. Egyrészt a formátum miatt nem nagyon lesz alkalma közbevágni, másrészt ő maga mondta egy szeptemberi kampányeseményen, hogy hagyni fogja Harrist beszélni. Elemzők szerint Trump valószínűleg megpróbálja majd Harrisre kenni a Biden-adminisztráció népszerűtlen intézkedéseit, illetve őt felelőssé tenni az elmúlt évek magas inflációjáért.

Az elmúlt évek inflációjáért egymást hibáztatja Joe Biden és Donald Trump, miközben közgazdászok szerint igazából egyikük sem tehet arról, az a gazdaság működésének törvényszerűségei miatt alakult ki. Az amerikai infláció egyébként már most is az ideális szint közelében, 3 százalék alatt van.

Emellett Trump kihasználhatja riválisa egyik legnagyobb gyenge pontját, az alelnök sikertelen 2020-as előválasztási kampányát. A zsúfolt demokrata mezőnyben ugyanis Harris azzal próbált kitűnni, hogy mindenféle olyan kezdeményezés mögé beállt, amik a demokraták törzsszavazói között népszerűnek számítottak, de a tágabb lakosság körében egyáltalán nem. Harris így többek között támogatta az egész lakosságra kiterjedő egészségbiztosítást, vagy a magyarul hidraulikus rétegrepesztésnek (fracking) nevezett palagáz-kitermelő eljárás betiltását.

Harris a legtöbb ehhez hasonló korábbi ígéretéből azóta kitáncolt, ám ezzel egy újabb támadási felületet nyitott, Trumpék szerint nincsenek szilárd elvei, és csak a pillanatnyi érdekei mentén nyilvánít véleményt. A legtöbb elemző úgy tartja, Harris legfontosabb feladata az lesz, hogy ezt a vádat valahogy eltolja magától a vitán.

Egyébként az alelnök ügyes vitázónak számít, a 2010-es kaliforniai államügyészi kampánya során és a 2016-os szenátusi választás előtt is voltak emlékezetes pillanatai a pódiumon. Mindkét alkalommal hagyta, hogy ellenfelei megássák a saját sírjukat egy-egy kínos pillanatban, majd amikor ő következett volna, egy rövid hatásszünettel nyomatékosította a közönségben, mit is láttak. 2016-ban például ellenfele egy dab nevű, akkoriban divatos táncmozdulattal zárta a záróbeszédét, mire Harris kivárt, majd kijelentette, egyértelmű különbség van a jelöltek között.

Harris legjobb teljesítményének azonban azt a 2019-es vitát tekintik, ahol a későbbi elnök Bident szorította sarokba. Harris az idős politikus együttműködését bírálta olyanokkal, akik ellenezték a buszozás néven elhíresült intézkedést, amellyel a faji szegregáció ellen küzdöttek az Egyesült Államok több részén.

A politikusnőt közelről ismerők szerint az eset megmutatta Harris ügyészi képességeit, amit egyébként más keretek között, például kongresszusi meghallgatásokon is sikerrel kamatoztatott. Ám a vita formátuma merőben más lesz, Harrist pedig több párttársa figyelmeztette, hogy még a legjobb vitázóknak is gondot okozott Trump harcias stílusa és folyamatos csúsztatásai.

Harris mindenesetre intenzíven készül a vitára, míg a beszámolók szerint Trump inkább rögtönözni fog, ahogy eddig is tette. Az egyetlen különbség az abortusz kérdése lehet, amelynél Trump csapata már felvázolta a lehetséges válaszokat. Mivel a republikánus tábor és az átlag szavazó merőben mást gondol a terhességmegszakítás engedélyezéséről, a témában Trump kényszerülhet majd védekezésre.

Számítanak-e egyáltalán még a viták?

Az egész vitát körbelengő metakérdés persze az, vajon számít-e egyáltalán, mi történik a pódiumon. Politikatudományi alapvetés lett, hogy a mai polarizált világban, amikor a politikai diskurzus legnagyobb részét identitásbeli kérdések uralják, vajmi keveset nyom a latba egy-egy vitaszereplés.

Trumpot már mindenki ismeri, azaz új információ nem nagyon fog előkerülni róla a vita során, meg persze azok, akik egyáltalán megnéznek egy elnökjelölti vitát, valószínűleg az átlagnál jobban érdeklődnek a politika iránt, és már feltehetőleg megvan a véleményük a jelöltekről.

Ezzel szemben azonban többen azt mondják, hogy a keddi vita igenis számítani fog, mégpedig azért, mert Harris viszonylag ismeretlen.

A New York Times/Siena College felmérése szerint a szavazók 28 százaléka mondta, hogy többet szeretne tudni Harrisről, míg Trump esetében csak 9 százaléknyian mondták ugyanezt.

Az alelnök szereplése tehát befolyásolhatja a róla kialakult képet, ugyanis az még nincs úgy kőbe vésve, mint Trumpnak. Egy esetleges jó szereplés tehát növelheti a népszerűségét, vagy eloszlathatja azokat a kétségeket, amiket a Trump-kampány megpróbált elhinteni a szavazók körében. Viszont ez azt is jelenti, hogy egy rossz szereplés súlyosabb következményekkel járhat rá nézve, mint Trump esetében.

Végső soron pedig az is igaz, hogy bár nincsenek nagyon sokan, akiket egy vita elmozdíthat egyik vagy másik irányba, de egy szoros választásnál az a kevés ember is számít, aki esetleg tényleg nem tud dönteni a két jelölt között. Márpedig ha hihetünk a felméréseknek és a kutatás-aggregátoroknak, a 2024-es elnökválasztás talán még a 2020-asnál is szorosabbnak ígérkezik.