Belöktem a férfit a sírgödörbe, és saját fejkendőmmel fojtottam meg

Alig egy hét után a Hamász vezetése megtalálta a Teheránban felrobbantott főtitkára, Iszmáil Hánije utódját: a terrorszervezet politikai szárnyának élére a Hamász gázai főnökét, az október 7-i, Izrael elleni terrortámadás egyik fő kitervelőjét, Jahjá Szinvárt választották.

A „politikai szárny” feje normális esetben az igen szerteágazó szervezet koordinációjáért, a támogatókkal és ellenfelekkel való diplomáciai tárgyalásokért felel. Azonban a szervezet korábbi politikai vezetőivel ellentétben Szinvárnak ezeket a feladatokat nem a katari Doha kényelméből, hanem a Gázai övezetből, feltehetően egy több szint mélységben rejtőző titkos bunkerből kéne ellátnia.

A Hamász politikai szárnyának vezetői ráadásul Dohában, a katari kormány védelme alatt állva relatíve biztonságban érezhették magukat, miközben Szinvárt már 10 hónapja keresi az izraeli hírszerzés és az izraeli hadsereg. A gázai terroristavezér jó esetben is legfeljebb futárokon vagy rejtjeles leveleken keresztül érheti el vezetőtársait; ez a tény már korábban is nehézkessé tette az eleve csak katari és egyiptomi közvetítéssel zajló fegyverszüneti tárgyalásokat.

Éppen ezért a Hamász választása inkább harcias gesztusnak tekinthető, mellyel újabb pofont kapott az eddig is kudarcról kudarcra döcögő fegyverszüneti alkufolyamat. A terrorszervezet egyik vezető tisztségviselője a BBC-nek el is ismerte, hogy

(az izraeliek) megölték Hánijét, egy pragmatikus embert, aki nyitott volt a megegyezésre. Most megkapták Szinvárt és az ő katonai szemléletét.

A tűzszünet – melynek lényegét az adná, hogy a még a Gázai övezetben fogvatartott több mint 100 izraeli túsz szabadon engedéséért cserébe Izrael felfüggeszti az offenzívát és szabadon enged bizonyos számú palesztin foglyot – esélye eddig is igen csekély volt. Annak ellenére, hogy a novemberi fogolycsere óta amerikai bábáskodással, katari és egyiptomi közvetítéssel sorra rendezik az újabb és újabb egyeztetési köröket, ezek eddig teljesen eredménytelennek bizonyultak.

Az egész fegyverszüneti koncepció ugyanis már ott megbukik, hogy sem a saját kudarcaiból a háborúba előremenekülő Netanjahu-kabinet, sem a Hamász nem igazán érdekelt a háború felfüggesztésében –, és természetesen közben mindkét fél a másikat állítja be a megállapodás kerékkötőjének. Szinvár egy júniusi – meg nem erősített hitelességű – üzenetében cinikusan jegyezte meg, hogy a Hamász által kiprovokált, de óriási nemzetközi visszatetszést keltő „vérfürdő” csak előremozdítja a szervezet céljait, ezért alapvetően elégedett a háborús helyzettel.

Amellett, hogy Hánije sem örvendett nagy népszerűségnek Izraelben, Szinvár október 7-e óta a megtestesült Gonosz inkarnációjának számít – éppen ezért Netanjahu vele a Hamász-vezér elődjéhez képest is könnyebben diszkreditálhat bármilyen fegyverszüneti egyezséget. Nehéz elképzelni egy olyan fegyverszünetet, melynek leendő palesztin aláírójáról a másik fél külügyminisztere azt nyilatkozza, hogy

„előléptetése újabb meggyőző érvet jelent arra, hogy minél gyorsabban megszabaduljunk tőle, és eltöröljük a föld színéről ezt az egész gonosz szervezetet.”

Azonban az új Hamász-főtitkár személyének szóló izraeli felháborodás mögött némi álszentség is húzódik, hiszen Hánije – illetve korábban Mohamed Deif, a Hamász katonai szárnyának gázai parancsnoka – likvidálása után Szinváron kívül nem maradt sok opció a vezetői posztra, és borítékolható volt a Hamász-vezetés bekeményítése is. Izrael tehát maga is hozzájárult ahhoz, hogy Szinvár mellett döntöttek, épp emiatt is reagált a Fehér Ház meglehetősen fagyosan a teheráni merényletre, melyben amúgy egy nem éppen Amerika-barát terrorista vezető vesztette életét.

Belöktem a férfit a sírgödörbe, és saját fejkendőmmel fojtottam meg

A 62 éves Szinvár kiválóan ismeri Izraelt, jól beszél héberül és eddigi pályafutása hírhedt céltudatosságról és kegyetlenségről árulkodik.

Szinvár szülei 1948-ban, az Izrael északi részén található Askelónból menekültek Gázába, több százezer sorstársukal együtt ők is a zsidó függetlenségi háború idején elkövetett etnikai tisztogatás (a Nakba) áldozatának számítanak. Az 1962-ben a Hán Júnisz-i menekülttáborban született Szinvár az Egyiptom, 1967 után Izrael fennhatósága alatt álló Gázai övezet Iszlám Egyetemén végzett.

Már 20 évesen csatlakozott az Izraellel szembeni ellenálláshoz, és a Hamász megalakulása előtt két évvel, 1985-ben egyik alapítója volt egy olyan terrorcsoportnak, mely az Izraellel „kollaboráló” palesztinok felkutatásával és likvidálásával foglalkozott – az „árulók” üldözésében mutatott buzgósága miatt kapta a „Hán Júnisz-i Mészáros” becenevet. A hatóságok többször is letartóztatták, 1989-ben két izraeli katona és négy „kollaboráns” elrablásának és meggyilkolásának kitervelés miatt egy izraeli bíróság négyszeres életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte.

A bizonyítási eljárásban pontosan dokumentálták, miért is érdemelte ki az ekkor már a Hamász belső biztonsági egységének felállításában is közreműködő Szinvár a „Mészáros” becenevet: összesen nem kevesebb, mint 12 gyilkosságot vallott be, áldozatainak többségét megfojtotta, de volt olyan palesztin, aki a kínzásába halt bele. A saját szavaival: „Az úton egy ronggyal kötöttem be a szemét, hogy ne lássa, hová tartunk. A temetőben belöktem Raszmit (az egyik, kollaborálással vádolt férfit) egy sírgödörbe, majd a saját kendőmmel megfojtottam. Utána holttestét betekertem egy lepedőbe, kimásztam a sírból, majd betemettem.”

Izraeli orvosok mentették meg a biztos haláltól

Szinvár sokszor próbált megszökni a börtönből, de mindannyiszor elkapták. Fogsága alatt tökéletesen – a vele beszélők szerint akcentus nélkül – megtanult héberül, és behatóan tanulmányozta az izraeli hadviselést és történelmet. Mivel Izrael ezrével börtönöz be palesztinokat, ezért a börtönpopuláció a Hamász egyik fontos hatalmi centrumának számít, ezért is volt jelentős ugrás a ranglétrán, amikor Szinvár a Hamász börtöntagozatának lett a vezetője. Felemelkedését még az sem akasztotta meg, hogy 2008-ban agytumorral diagnosztizálták, és a börtönkórház izraeli zsidó orvosai hajtottak végre rajta életmentő műtétet.

Szinvár 22 évnyi börtön után, 2011-ben szabadult 1025 másik palesztinnal együtt a Hamász által öt évvel korábban elrabolt Gilád Salit izraeli katonáért cserébe. Szinvár csillaga odahaza hamar felívelt; 2017-ben a Hamász vezetéséről tartott szűkkörű és titkos választáson ő került a Gázai övezet élére – posztján a szervezet politikai szárnyának vezetőjét, Iszmáil Hánijét váltotta. Egyes elemzések szerint Szinvár kulcsszerepet játszott a Hamász fegyveres szárnya, az Izz ad-Din al-Kasszám Brigádok, illetve az emigrációban élő-szervezkedő politikai szárny közti kapcsolat fenntartásában.

Azonban a keményvonalas palesztin vezető 2018-ban mindenkit meglepett azzal, hogy több interjúban is „békés, a nép akaratán nyugvó ellenállást” hirdetett meg Izrael ellen, kijelentette, hogy „a háború nem old meg semmit”, és utalt arra, hogy kész részt venni egy Izraellel indított tárgyalássorozaton is. Október 7-én kiderült, hogy ez a kompromisszumkészség csak az izraeli döntéshozók éberségének elaltatására szolgált.

Annyira mondjuk Izrael soha nem tartotta Szinvárt békepártinak, hogy a Moszad ne dolgozott volna ki több tervet is a likvidálására. Szinvár napirendjét, Gázán belüli mozgását a titkosszolgálatok pontosan feltérképezték, ráadásul a vezető – más potenciális izraeli célpontokkal, például Haszán Naszrallah Hezbollah-főtitkárral ellentétben – provokatív, a mártírhalálra való elszántságát demonstrálandó sokszor vett részt szabadtéri programokon, tömegrendezvényeken, azaz viszonylag könnyű célpontnak számított. A Hamász relatíve konszolidált, alkuképes politikáját korábban díjazó izraeli vezetés azonban kiszivárgott információk szerint nem kívánt élni a likvidálás lehetőségével.

A két lábon járó halott, aki köszöni, jól van

Az október 7-i terrortámadás után Izrael igyekezett őt az amerikai közvéleménynek egy palesztin Oszama bin Ládenként, „Megtestesült Gonosz”-ként lefesteni. Az Egyesült Államok egyébként Szinvárt már 2015-ben terroristának minősítette, és valószínű, hogy az USA hírszerzői is a nyomában vannak – már csak azért is, mivel Washington a terroristavezért 38 amerikai állampolgár halálában és 8 amerikai túszul ejtésében tartja felelősnek.

Szinvár a júliusig rengeteg merényletkísérletet túlélt Mohamed Deiffel, az Izz ad-Dín al-Kasszám Brigád vezetőjével együtt az izraeli titkosszolgálatok fő célpontjává vált, azonban ekkor már a Gáza alatti alagútrendszer mélyén rejtőzött – itt találkozott néhány izraeli tússzal is. Rejtőzködése ellenére a katari közvetítéssel lebonyolított novemberi túszalkuban is kulcsszerepet játszott, állítólag az ő ötlete volt a túszok fokozatos elengedése, amivel garantálni lehetett a többnapos fegyvernyugvást.

Valószínűleg a harcok szünetét használta fel arra, hogy az izraeli csapatok szisztematikus előrenyomulása elől Gázavárosból az övezet eredetileg evakuációs zónának minősített déli részébe meneküljön. Az izraeli csapatok részben őt keresve nyomultak be szülővárosába, Hán Júniszba, ahol több, a nevéhez köthető ingatlant is elfoglaltak és átvizsgáltak. Az IDF arab nyelvű röpcédulákat is leszórt a városban, melyeken 400 ezer dolláros jutalmat ajánlott fel a nyomravezetőnek. December elején az izraeli katonák két alagutat is Szinvár tartózkodási helyeként azonosítottak, de akkor még mindkétszer lyukra futottak.

A tény, hogy az Izrael által már októberben „két lábon járó halott”-nak minősített Szinvár még mindig életben van, és az izraeli katonáktól hemzsegő, alig fél budapestnyi Gázában rejtőzködik, különösképpen bőszíti a zsidó állam közvéleményét és döntéshozóit. Azonban a terrorvezér előléptetése mérgezett gyümölcs is lehet; egyes izraeliek némi joggal reménykednek abban, hogy Szinvár feladatainak terebélyesedésével kénytelen lesz sűrűbben kapcsolatba lépni a külvilággal, és így megszaporodnak azok a ki nem kényszerített hibák, melyek a hozzá hasonló célpontok végzetéhez szoktak vezetni.