Biden legszűkebb köréből is voltak, akik percekkel a bejelentés előtt tudták meg a visszalépését

Több lap is írt arról belsős forrásokra hivatkozva, hogyan döntött arról Joe Biden a Covid-fertőzéséből való lábadozása alatt, hogy mégsem indul második elnöki ciklusáért a november 5-i elnökválasztáson. A Biden delaware-i otthonában meghozott döntésnek sok előjele volt, miután a Republikánus Párt jelöltjével, Donald Trumppal folytatott tévévitáján katasztrofálisan szerepelt, több nyilvános szereplésen volt olyan elszólása, lefagyása, amely kétséget ébresztett azzal kapcsolatosan, hogy a 81 éves elnök képes lenne jó fizikai és szellemi állapotban újabb négyéves mandátumát kitölteni.

Szombatról vasárnapra

Az utóbbi időben színfalak mögött helyeztek hatalmas nyomást az elnökre saját párttársai, köztük olyan vezető személyiségek, mint Chuck Schumer szenátusi vezető vagy Nancy Pelosi volt házelnök. Érkezett olyan értesülés is, hogy Barack Obama volt elnök (akinek Biden volt az alelnöke 8 évig) arról beszélt szövetségeseinek, hogy Biden esélyei csökkentek a győzelemre, és el kéne gondolkodnia jelöltsége életképességén.

Biden több mint három héten át kitartott amellett, hogy nem fog kiszállni, de azt először vetette fel egy múlt heti interjúban, hogy akkor gondolkodna el a visszalépésen, ha valamilyen ezt indokló egészségügyi probléma merülne fel nála. Szerdán nem sokkal később jelentették be, hogy Biden koronavírusos, ami miatt beszüntette kampányeseményeit, és visszavonult Delaware állambeli otthonába.

Egy magas rangú kampánytanácsadó a CNN-nek azt mondta, hogy a visszalépés csak az utolsó két napban dőlt el. A BBC szerint az elnök segítői még szombaton is azon a következő heti kampánymenetrenden dolgoztak, amelyet Biden akkor akart folytatni, ha teljesen tünetmentessé válik a Covid-fertőzése után.

Biden azonban szombat este „elkezdte fontolgatni”, hogy visszalépjen-e, ami 50 éves politikai pályafutásának egyik legnehezebb döntése volt. Leült beszélni egy szűk tanácsadói körrel, amelynek tagja volt Steve Ricchetti, egyik legközelebbi tanácsadója, és Mike Donilon, a vezető stratégája.

A CNN egyik forrása szerint Biden a tanácsadóival tanulmányozta az új közvélemény-kutatási adatokat, és ő is arra jutott, hogy a személye rontaná a demokraták esélyeit, és nehezítené Trump legyőzését. A források hangsúlyozták, nem volt egy olyan meghatározó felmérés, egy olyan mögüle kihátráló demokrata politikus, aki közvetlenül visszalépésre bírta volna Bident, ugyanakkor a CNN úgy tudja, a tanácsadók jelezték Bidennek, hogy a győzelmére gyakorlatilag nincs esély. Ráadásul a Demokrata Párt felől érkező kiszólások Biden visszalépésére vonatkozóan a következő időszakban csak egyre gyakoribbá váltak volna.

2015-tel ellentétben, amikor Donilon azt tanácsolta az akkor alelnök Bidennek, hogy ne induljon el 2016-ban az elnökségért, miután fia, Beau elvesztését gyászolta, ezúttal egyik tanácsadó sem mondta azt Bidennek, hogy ki kellene szállnia. Biden még a megbeszélés vége előtt világossá tette, azt tervezi, hogy visszalép. Donilonnal közösen kezdték el szövegezni a visszalépésről szóló, vasárnap az X-re kirakott levelet, míg Ricchetti a bejelentés terjesztésének és a többi munkatárs tájékoztatásának részletein dolgozott.

Biden már szombat éjjel egy családi megbeszélést is összehívott. A lánya, Ashley és a veje is odavezettek a Delaware-ben, Rehoboth Beachen lévő tengerparti otthonához. Biden vasárnap reggel megerősítette, hogy a döntése végleges, és Richettivel az oldalán elkezdte felhívni a legfontosabb embereket a közeli tanácsadóin és a családján túl is.

Azonban így is nagyon sokan, még a belső körének számos tagja is az utolsó előtti pillanatig nem tudott semmit. Vasárnap délután az elnök videóhívást tartott a Fehér Ház és a kampány legfőbb munkatársaival, köztük Anita Dunnnal, aki a Fehér Ház kommunikációs stratégiáját irányítja. Egy perccel később tették közzé az X-en a visszalépésről szóló nyilatkozatát. szűkebb munkatársai között is volt, aki már csak a bejelentéssel értesült a döntésről.

Bár Biden az első nyilatkozatában nem említette Kamala Harris, de a fél órával későbbi újabb posztjában bejelentette, hogy alelnöke elnökjelöltségét támogatja. A beszélgetéseket ismerő két forrás szerint a nap folyamán többször is beszéltek egymással a bejelentést megelőzően. A jelöltségre legesélyesebb Harrisről itt olvashatják portrénkat, arról pedig itt írtunk, hogy Biden visszalépése után nem automatikus, hogy ki lesz a demokraták elnökjelöltje.

A források szerint Harris Bidenen kívül is közel tíz órán át beszélt demokrata politikusokkal és vezetőkkel vasárnap, sokan már aznap biztosították támogatásukról, köztük Bill és Hillary Clinton is. Barack Obama viszont csak Bident méltatta, Harrisre nem tért ki, ahogy első körben Nancy Pelosi volt demokrata házelnök sem. Pelosi azonban hétfőn bejelentette, hogy támogatja Harrist.

Levél az X-en, személyesen még nem beszélt róla

Biden végül vasárnap délután 1:46-kor közölte az X-en a visszalépést – írásban, az ezt tartalmazó levél fényképével, amelynek posztolása után mindez majdnem ezzel egy időben más platformokon is megjelent. Az elnök azóta sem jelent meg nyilvánosan kamerák előtt, hogy erről személyesen beszámoljon. Feltehetően hamarosan beszédet mond majd, miután a napokban a tervek szerint már találkozik Benjámin Netanjahu izraeli kormányfővel Washingtonban.

Az Axios úgy tudja, a Bidenhez közeli legbelső kör még a visszalépés előtt órákkal is mindent megtettek, hogy olyan anyagok se kerüljenek ki, amelyek akár csak felvetik, hogy az elnök a visszalépést fontolgatná. A televíziók lemaradtak a platformok mögött: csak 15 perccel később szakították meg közvetítéseiket, hogy beszámoljanak a rendkívüli hírről.

Ez a hír súlyához képest meglehetősen visszafogott szintű bejelentés volt – írta a CNN, emlékeztetve arra, milyen kevéssel a választások előtt lépett vissza az elnök, aki a Biden megítélésében fordulópontnak tekintett, a 78 éves Trumppal folytatott június 27-i vitája után három héten át újra és újra megerősítette, hogy nem áll szándékában kiszállni.

Trump hivatalosan jelölt lett, aztán jött Biden visszalépése

Biden visszalépésekor a FiveThirtyEight szerint országosan Trump 43,5 százalékkal vezetett, Bident 40,2 százalékra mérték. A New York Timesnál 47-44-re vezetett Trump, míg a RealClearPoliticsnél 47,7-44,7 volt az állás. A New York Times szerint a szorosnak ígérkező, a választás kimenetelét illetően döntő jelentőségű hét ingaállam közül Wisconsinban és Pennsylvaniában 4 százalékpont volt Trump előnye, míg Michiganben, Észak-Karolinában, Arizonában, Georgiában és Nevadában 5-7 százalékpont közötti.

Trump ellen Butlerben merényletet kísérelt meg egy támad, az öt súroló lövedéktől vérző füllel, a biztonságiak gyűrűjében magasra emelte öklét és azt kiáltotta, „Harcoljunk!”, amivel erőt sugárzó benyomást keltett hívei előtt, és a helyszínen készült képek révén a jelenet a választási kampány meghatározó motívumává vált. Az amerikai választási műsorunk, az Elektor második adásában mi is foglalkoztunk azzal, hogy mi lehet Biden sorsa, miután a Donald Trump elleni merénylet utóhatásai és a múlt heti republikánus jelöltállító gyűlés még inkább növelték Trump esélyeit.

A CNN szerint Biden a visszalépésből előnyt kovácsolhat – esetleges utódja számára is –, ugyanis azt jelzi, hogy az ország érdekeit előbbrevalónak tartja saját karrierjénél, ellentétben Trumppal, aki 2020-as vereségét nem fogadta el és szavainak, csalásról szóló, megalapozatlannak bizonyult vádjainak szerepük lehetett abban, hogy 2021. január 6-án őt támogató tüntetők támadták meg a Capitoliumot, azzal a céllal, hogy megakadályozzák az elnökválasztás végeredményének szentesítését. Egy új jelölttel új lendületet is vehetnek a Biden döntését méltató demokraták. Ha pedig visszalépése után nyer a Demokrata Párt elnökjelöltje, akkor „ő lehet a történelem legsikeresebb egy ciklust betöltött elnöke” – vélte a CNN.

Utoljára hasonló 1968-ban történt, amikor Lyndon B. Johnson állt el attól, hogy második teljes elnöki ciklusának is nekifusson. A demokrata párti előd azonban másképp járt el: egy televíziós beszédben, nyilvánosan jelentette be, hogy az ország megosztottsága miatt helyesebbnek találja, ha nem indul – erre nagyrészt a vietnámi háború kudarca vette rá –, másrészt utána még volt idő arra, hogy előválasztást tartson a Demokrata Párt, amire Biden esetében a szokásos módon, egy hónappal az augusztus 19-22-én Chicagóban tartott demokrata jelöltállító gyűlés és három és fél hónappal az elnökválasztás előtt már nincs lehetőség.

Ezért vetődött fel a döntését érő demokrata párti méltatások mellett kritikaként, hogy Bidennek talán előbb kellett volna visszalépnie. Most ugyanis – bár egyelőre bizonytalan, milyen módon választják ki az új jelöltet, aki a legnagyobb valószínűség szerint a Biden által is támogatott alelnök, Kamala Harris lesz – a történteket Trump már úgy tálalja a kampányában, hogy Biden visszalépésével csorbát szenvedett a demokrácia, hiszen nem a Demokrata Párt előválasztásán győztes jelölt, azaz Biden jön, hanem egy olyan személy, akinek jelölése nem a szokásos koreográfia szerint történik. A lehetséges forgatókönyvekről ebben a cikkünkben olvashat.

„A legújabbkori történelemben a választás előtt soha ilyen kevéssel nem lépett még vissza hivatalban lévő elnök” – jegyezte meg a CNN. A cikk szerzője, Stephen Collinson szerint Harris „vagy bárki, aki végül átveszi a stafétát, a választások történelmének legnehezebb küldetése elé néz, egy olyan ellenféllel szemben, aki már bebizonyította, hogy nincs semmi, amit ne tenne meg a győzelemért.”

Trump ráadásul már túl van egy magabiztos jelölőgyűlésen is, így a republikánusok rendezett soraival szemben a demokraták várhatóan a következő hetekben csak példátlanul nagy bizonytalanságot tudnak felmutatni, amíg véglegesedik a jelöltjük, akiről már augusztus 7-ig virtuálisan szavaznának a delegáltak (küldöttek). A másik megoldás, hogy gyors döntést hoznak az elnökjelölt személyéről, ám többek szerint a folyamat szokatlan lebonyolítását átláthatatlannak minősítve könnyen nevezhetnék azt antidemokratikusnak elsősorban Trump kampányában, de akár demokrata párti körökben is.

Sok évtizede nem nyertek a beugrók

A Johnson helyett jelöltté váló Hubert Humprey akkori alelnököt egyébként az 1968-as választáson legyőzte a Republikánus Párt elnökjelölte. Richard Nixon a következő választást is megnyerte, mégis egyedülálló módon távozott a hatalomból, hiszen a Watergate-botrány miatt második ciklusa felénél inkább lemondott, mielőtt impeachmenttel erre a törvényhozás kötelezte volna.

Előtte 1952-ben a szintén demokrata párti Harry S. Truman döntött úgy, hogy nem indul el a teljes második ciklusáért. Igaz, ő valójában így is majdnem két mandátumot töltött ki, aminek közvetlenül szintén több különleges történelmi előzménye volt: Franklin Delano Roosevelt 1932-ben lett elnök, két ciklus után azonban harmadszorra is indult – akkor ez még lehetséges volt –, 1940-ben, részben a II. világháborúra hivatkozva, amelybe akkor még nem lépett be az ország. Addig ugyanis csak a szokásjogból adódott, hogy két mandátumnál többre egyetlen elnök sem vállalkozik. Roosevelt ezután negyedszerre is indult, meg is nyerte az elnökválasztást 1944 novemberében, de 1945 áprilisában meghalt. Így annak a mandátumnak csaknem egészét az addigi alelnök Truman töltötte ki. 1948-ban a választást is megnyerte, így 1952-es távolmaradása a választásoktól kevesebb személyes áldozatot jelentett. Roosevelt halála után törvényesítették, hogy két teljes ciklus után nem indulhat harmadszorra is ugyanaz a személy.

Truman távolmaradását egyébként az infláció és a munkanélküliség miatti népszerűtlensége mellett szintén egy háborús kudarc, a koreai háború okozta, amelyben három év után, 1953-ban a front végül ott állt meg, ahonnan elindult. Az is eldőlt, hogy a félsziget megosztott marad, északon az országot ma is irányító Kim-dinasztiával, amelynek harmadik generációja vezeti a zárt kommunista diktatúrát, délen pedig az Amerika-barát, demokratikussá azonban csak fokozatosan váló Dél-Koreával.

A gyors váltás ekkor sem hozott sikert, a népszerűtlen Truman helyett próbálkozó Adlai Stevenson II demokrata elnökjelöltet legyőzte a republikánus Dwight D. Eisenhower tábornok, aki végül lezárta a koreai háborút, majd nagy többséggel újraválasztatta magát 1956-ban.