Darázsfészekbe nyúlnak a srebrenicai mészárlásról szóló szavazással

Kada Hotić 1995 óta nem látta az akkor 29 éves fiát. Az év júliusában a Srebrenica környéki harcok eredményeképp szerb erők foglalták el a térséget, és hiába volt csak pár hónapra a boszniai háborúba békét hozó daytoni békemegállapodás, a harcok és a gyűlölet nem csitultak. Hotić és családja azon a júliusi napon a biztonságot jelentő ENSZ-bázis felé rohantak holttesteket kerülgetve, de az ENSZ-erők csak a nőket és kisgyerekeket engedték tovább a Reuters írása szerint.

Hotić fiát más férfiakkal együtt egy közeli erdőbe irányították, majd ott a szerb erők kezére került ő is, legalább 8372 bosnyák férfivel együtt. A szerbek lemészárolták őket, a második világháború utáni Európa legirtózatosabb népirtását elkövetve. A volt Jugoszláviával foglalkozó Nemzetközi Törvényszék által háborús bűncselekménynek minősített srebrenicai mészárlás a Hágában elítélt Ratko Mladić egykori boszniai szerb hadseregparancsnok vezetése alatt zajlott.

A Balkánon most épp Srebrenica miatt feszült ismét a helyzet, ugyanis az ENSZ Közgyűlése várhatóan csütörtökön, magyar idő szerint délután

szavaz egy olyan határozattervezetről, ami július 11-ét a srebrenicai áldozatok emléknapjává nyilvánítaná.

Miközben a világnak kötelessége emlékezni a szörnyű eseményekről – és ezáltal elrettenteni –, többen úgy gondolják, hogy a balkáni, folyamatosan feszült viszonyok közt puskaporos hordóba dobott égő gyufa is lehet az ENSZ-szavazás. A korábban is Bosznia-Hercegovina szétrobbantására törekvő Milorad Dodik, a boszniai szerbek vezetője pedig elszakadással fenyegetőzött a szavazás miatt.

Kampány New Yorkban

A javaslatot a népirtásokat a 20. században átélt, elszenvedett vagy épp elkövetett három állam, Németország, Ruanda és Bosznia-Hercegovina nyújtotta be az Egyesült Államok támogatásával. Ennek része a srebrenicai történtek vitatásának és a háborús bűnösök éltetésének tilalma is.

A szerbek hevesen tiltakoznak a tervezet ellen, ami belgrádi álláspont szerint az egész szerb népet népirtónak bélyegezné meg. Emiatt Aleksandar Vučić szerb államfő a szavazás előtt, már hétfőn New Yorkba látogatott kampányolni, előtte még Porfirije ortodox pátriárka áldását is kérte. Itt több ország képviselőit is győzködte a nagyhatalom Kínától a miniállam Saint Luciáig. Belgrádban pedig ezen a videón látható felirat villog egy toronyházon cirill felirattal („Nem vagyunk népirtó nemzet.”)

Amint március elején kiderült a határozat ötlete, Vučić egyből reagált rá, a Balkan Insight cikke szerint kijelentette, „nehéz napok állnak Szerbia előtt”. Azzal érvelt, hogy Szerbia és a boszniai Szerb Köztársaság nemzeti érdekeit fenyegeti a javaslat, de küzdeni fognak ellene.

Robbanásveszély

Eközben a boszniai Szerb Köztársaságban (Republika Srpska), a Bosznia-Hercegovinát alkotó két entitás – kvázi autonóm tartomány – egyikében is hangolják a népet az ENSZ-szavazás ellen, ezzel összefüggő reklámok mennek a tévében, Milorad Dodik, az entitás államfője pedig elszakadással fenyeget. Ő április 18-ra már megszervezett egy tiltakozást Banja Lukába, a tagköztársaság székhelyére, amire ezrek mentek el.

A Balkan Insight szerint ekkorra időzítve a boszniai szerbek nemzetgyűlése elfogadott egy jelentést, miszerint 1995-ben Srebrenica környékén minden nép szenvedett, és nem történt népirtás. Dodik álláspontja szerint – amit a tüntetésen is hangoztatott – a szerbek akkori katonai műveletei során egy óriási bűnhöz vezető nagy hiba történt, és kifejezte együttérzését és tiszteletét minden áldozat és családjai felé. 2015-ben koszorút is elhelyezett az áldozatok emlékhelyénél, bár a napokban a Sarajevo Times szerint sérelmezte, hogy a bosnyák politikusok sosem emlékeznek meg a délszláv háború szerb áldozatairól.

Dodik most is kérelmezte, hogy koszorúzhasson az emlékhelyen, de ezt elutasította a központ vezetője. A szerb entitás kormányzata így is kihelyezett ülést tervez tartani Srebrenicában (ami amúgy a boszniai Szerb Köztársaság területén fekszik).

Dodik szerint a tervezett ENSZ-határozat csak „démonizálná az egész szerb népességet”, noha a határozatban egy árva szó sincs arról, hogy az össz-szerbség kollektív felelőssége lenne Srebrenica (itt elolvasható angolul, az érdemi rész az 1-7. pontok közt található). A boszniai Szerb Köztársaság államfője az X-en (volt Twitter) kitett bő posztjában már a fenyegetésen túlmenően is arról írt, Bosznia-Hercegovina véget ért, és már csak annyi feladat maradt, hogy békében elváljanak és jószomszédok maradjanak a bosnyák-horvát Föderációval, azaz a másik államalkotó entitással.

Szerinte a bosnyákokat kívülről kényszerítették az ENSZ-javaslat benyújtására, ami véglegesen kijelöli a két entitás közti határt, és szembemegy az alkotmánnyal. Megbocsátani és elfeledni nem tudják a „hazugságokat”, a javaslat okozta károk pedig helyrehozhatatlanok Dodik szerint.

Ezért saját weboldalán Dodik azt állította szerdán, hogy az említett kihelyezett srebrenicai kormányülésen határozhatnak arról a javaslatról, ami szerinte a Szerb Köztársaság békés kiválását eredményezheti Bosznia-Hercegovinából. Dodik a háborús múlt miatt hangsúlyozta valószínűleg, hogy békés elválást akar, a közlemény alapján hosszas tárgyalásokkal a szövetségi, szarajevói kormányzattal. Részben azzal érvelt, hogy a németek kényszerítették a szövetségi boszniai kormányt a tervezet benyújtására (a német Christian Schmidt a Bosznia felett gyámkodó nemzetközi főképviselő, akinek kiterjedt jogkörei vannak).

Dodik hozzátette, az amerikaiak, britek, németek arra számítottak, hogy „a szerbek majd hangoskodnak pár napig, aztán eltűnnek”, ezért van szükség a határozott lépésre.

A magyar kormány nem szavazza meg a határozatot

Úgy tűnik a politikai megnyilvánulásokból, hogy többek közt Oroszország, Kína, Venezuela, Észak-Korea, Nicaragua és Magyarország is a szerb álláspontot fogja támogatni csütörtökön. A magyar álláspont azért is lehet furcsa, mert a magyar kormány újra meg újra a Nyugat-Balkán EU-integrációja mellett szólal fel, Orbán Viktor kormányfő áprilisi szarajevói látogatásán is Bosznia-Hercegovina mielőbbi uniós csatlakozását vetette fel.

Ezek után látogatott Banja Lukába, ahol a nagy barát Dodiktól kitüntetést vett át, miközben a boszniai szerbek vezetője évek óta a Szerb Köztársaság Bosznia-Hercegovinából való kiléptetésén dolgozik.

A magyar kormány részéről május 15-én Szijjártó Péter külügyminiszter jelentette be, hogy nem szavazza meg a srebrenicai ENSZ-határozatot.

Szijjártó azt mondta, a békét és stabilitást nem a boszniai szerbek veszélyeztetik, hanem a nemzetközi közösség, melynek egyes tagjai az „európai integráció felgyorsítása” helyett inkább „a feszültséget növelik”, és tönkreteszik „az oly nehezen elért törékeny eredményeket is”.

A bővítésért felelős uniós biztos, Várhelyi Olivér nyilatkozatára dühösen reagált Elmedin Konaković boszniai külügyminiszter. Nyílt levélben azért bírálta a magyar biztost, mert szerinte azt mondta, az ENSZ-ben megszavazandó határozati javaslat a srebrenicai mészárlás emléknapjáról „stigmatizálja a szerb nemzetet”, és nem segít túllépni a balkáni háborúk szörnyűségein.

Konaković arról írt levelében, hogy Várhelyi „nyilvánosan csatlakozott Szerbia elnökének szégyenletes propagandájához”. Ő egy sokkal felelősségteljesebb, komolyabb és humánusabb hozzáállásra számított a magyar biztostól. Szerinte az áldozatok hozzátartozóinak igazságot és békét hozhat majd a határozat, amit alátámaszt, hogy különböző bíróságok összesen 1500 év börtönt szabtak ki a 8000 körüli halottat követelő etnikai tisztogatás vádlottaira. „Elvitatni a jogot a népirtás áldozataitól, hogy meglegyen a saját emléknapjuk nemcsak rossz, de civilizálatlan is.”

A miniszter szerint Vučić szerb államfő szavai csak elterelik a figyelmet Szerbia belső bajairól. Feltette a kérdést, Várhelyi mitől védi Vučićot és Dodikot, amikor nem is említi őket a határozattervezet. Konaković hozzátette, azok kreálták a régió destabilizálását féltő mondatokat, akik „tagadják a népirtást, háborús bűnösöket ünnepelnek, és hasonló szándékaik vannak a jövőben”.

Kilencvenhét ország támogatása kell a határozathoz

A javaslat mellett eddig tudottan közel 30 ország tenné le voksát, a volt Jugoszláviából Horvátország, Észak-Macedónia és Szlovénia is, Montenegrót (ahol sok szerb él) viszont megosztotta a kérdés. Vučić egyébként a szerb N1 szerint „mocskos szerep” eljátszásával vádolta meg a montenegróiakat, akik módosítókat tettek hozzá a javaslathoz. A szerb államfő szerint azonban nem okolhatók, hisz valakik bábjaként jártak el. Vučić New Yorkban azt is mondta, egyes országok hátba készülnek szúrni Szerbiát, az meg „ironikus és paradox”, hogy a két világháborúban játszott főszerepe mellett Németország ítélje meg őket.

Mindenesetre a 193 ENSZ-tagállamtól 97 szavazat kell legalább ahhoz, hogy elfogadják a Srebrenica-határozatot. 2015-ben az ENSZ Biztonsági Tanácsát már megjárta egy hasonló javaslat, amit Moszkva megvétózott, a Közgyűlésben azonban senkinek sincs vétójoga.

A térségben gyakori a népirtás tagadása – főleg szerb részről –, ezért a sokszor minden férfi családtagjukat elvesztett túlélők nagyon bíznak az ENSZ szavazásában. Békét viszont félő, hogy senki sem fog lelni. Mladen Bubonjić kommunikációs professzor Banja Lukában azt mondta a Balkan Insightnak, a károk már most látszanak a boszniai társadalomban, az ENSZ-szavazás miatti kampányok „polarizálták az országot”. Így folytatta a szakértő:

„Ha el is fogadják, a megosztottság és feszültség folytatódni fog. A térség jelenlegi értékrendje alapján nehéz elhinni, hogy ez valós békét fog hozni.”