Mindenki azt várja, hogy lemondása belengetése után mivel áll elő a nagy túlélő spanyol kormányfő

Alaposan felforgatta az egyébként sem nyugodt politikai közéletet a spanyol kormányfő a lemondását belengető szerdai nyilatkozattal, de egyelőre teljes a bizonytalanság a körül, mit is tesz Pedro Sánchez az általa végső határidőként megadott hétfőn. Sánchez az elmúlt napokban felfüggesztette a közfeladatai ellátását, amíg átgondolja, hogy távozzon-e a kormány éléről, miután egy bíróság vizsgálja felesége szerepét egy korrupciós ügyben.

Döntése nemcsak a madridi kormány sorsát befolyásolja, de akár európai szinten is lehet hatása. A szocialista Sánchez ugyanis támogatásáról biztosította Ursula von der Leyent, az Európai Bizottság újrázásra készülő elnökét, ám a spanyol kormányfő esetleges távozása komoly hatással lehet az általa 2014 óta vezetett Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) szereplésére az EP-választásokon, amelyek átrajzolhatják a politikai térképet Brüsszelben is.

Francóista Tiszta Kezek csaptak le Sánchezre

Sánchez azután jelentette be esetleges távozását, hogy a bíróság helyt adott a hivatalosan a közszolgálati szervek alkalmazottjainak szakszervezeteként működő Tiszta Kezek (Manos Limpias) által benyújtott keresetnek, amely szerint Sánchez felesége, Begoña Gómez korrupciós ügyben lehet érintett. Annyi tudni, hogy április 16-án kezdték meg az előzetes eljárást befolyással való üzérkedés és korrupció gyanújával.

A kormányfő a családja elleni politikai támadásnak minősítette a Tiszta Kezek lépését. Szerinte a feljelentés „ultrakonzervatív sajtóorgánumok állítólagos információi” alapján született, amelyekkel szemben felesége jogi lépéseket tett. „Nem vagyok naiv, tisztában vagyok azzal, hogy nem azért jelentették fel Begoñát, mert valami törvénytelent tett volna, hanem azért, mert a feleségem. Ők is tudják, hogy nincs ügy” – idézte Sánchezt az MTI. Az elfogultságot és a politikai indíttatást eszerint az támasztja alá, hogy a szervezet vezetője a francóista szélsőjobbhoz köthető Miguel Bernard ügyvéd, aki korábban a nacionalista Nemzeti Front színeiben képviselőhelyért is indult.

A Tiszta Kezek újságcikkekre hivatkozva nyújtotta be keresetét, ezekben arról írtak, hogy a Begoña Gómez által vezetett Africa Center oktatási központ 2020-ban szponzorációs megállapodást kötött az Air Europa légitársaságot tulajdonló Globalia vállalattal. A légitársaságnak az állam dobott 475 millió euró (akkori árfolyamon kb. 174 milliárd forint) értékű mentőövet 2020 novemberében a koronavírus-járvány miatti korlátozásokra hivatkozva. Emellett a kormányfő neje támogatólevelet írt egy közbeszerzési eljáráson induló – és nyertes – ideiglenes cégszövetségnek, amelynek többségi részvényese részt vett a madridi Complutense egyetem jelenleg Gómez által vezetett mesterképzésnek a létrehozásában.

A Globalia szerint a világjárvány idején adott támogatás nem különbözött attól, ahogyan más vállalatok kaptak segítséget, a kormányfő feleségének támogató levele pedig csupán egy volt a harminc hasonló közül.

A kormányfő lépése nem csak a sértettségről szól

Még az is lehet, hogy a vizsgálat végül nem folytatódik, az ügyészség ugyanis bűncselekményre utaló bizonyítékok hiányára hivatkozva azt kérte csütörtökön a bíróságtól, hogy bírálja felül az erről szóló korábbi döntést. A vádak nem bizonyítékokon alapulnak, a Tiszta kezek jobboldali portálokon megjelent cikkekre hivatkozva élt a spanyol jogrendbe épített közvád (acusación popular) lehetőségével. A Tiszte Kezek vezetője, Miguel Bernard is igyekezett kibújni a felelősség alól arra az esetre, ha a vádak nem igazolódnának be:

„Miután azt tapasztaltuk, hogy az ügyészség nem lép, annak ellenére, hogy az említett cikkeket hetekkel korábban publikálták...a kereset csak és kizárólag sajtóban megjelent jelentéseken alapul...Ha azok nem bizonyulnak igaznak, akkor a felelősség azoké, akik nyilvánosságra hozták, ám ha nem valótlanok, akkor a jogi eljárásnak folytatódnia kell” – mondta Bernard.

Az általa vezetett Tiszta Kezek visszautasította, hogy jobboldali kampány folyna a kormányfő ellen, és szemére vetették Sáncheznek, hogy inkább vádaskodásba kezdett az alkotmányos jogaival élő szervezettel szemben, ahelyett, hogy kimerítő magyarázattal állt volna elő, tisztázandó, hogy a feleségével kapcsolatos információk igazak-e vagy sem.

Sánchez valóban érzelmi töltetű politikai választ adott, amikor azt mondta, hogy belefáradt a családját érő vádakba, és kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy érdemes-e vállalnia mindezt, miközben biztosra veszi, hogy feleségét csak azért éri vád, mert az ő férje a miniszterelnök. A kormányfői reakció azonban a személyes tartalmán túl a spanyol politikai erőviszonyok kontextusában is értelmezhető.

Nagy túlélő politikus

Sánchez 2018 óta áll a kormány élén, első miniszterelnökségéhez választás sem kellett: mérsékelt jobboldali elődje, a Néppártot (PP) vezető Mariano Rajoy bizalmatlansági szavazáson bukott meg, szintén korrupciós vádak sorozatát követően, ezután a PSOE elég szövetségest talált a kormányalakításhoz. A 2019 április választást aztán Sánchez megnyerte ugyan, de a többséget nem szerezte meg, viszont erre a felére zsugorodott Néppárt frakciójának sem volt esélye. Így az év novemberében újabb választást tartottak, amelyet a PSOE ismét megnyert, de ezután is csak kisebbségi kormányt tudott létrehozni a baloldali Podemosszal közösen, ami azonban négy évig életképes maradt a katalán szeparatisták külső támogatásával.

2023 nyarán megint Sánchez nagy túlélőképessége kellett ahhoz, hogy megőrizze kormányfői székét. Május 28-án helyhatósági választásokat tartottak Spanyolországban, amelyen a baloldal egyik hagyományos erősségének számító Andalúzia tartomány szívében, Sevillában is megverték a kormányzó szocialistákat, valamint egy sor másik nagyvárost elveszített a PSOE. A Vox megduplázta önkormányzati képviselőinek számát, a Néppárt is 3 ezer képviselővel tudta szélesíteni befolyását az amúgy széles jogkörökkel felruházott önkormányzatokban. Sánzhez, látva a kormány támogatottságának visszaesését akkor úgy döntött, előrehozott választást ír ki július 23-ára.

A PSOE második helyen futott be az előrehozott választásokon, de sokkal jobban szerepelt mint minden előzetes kutatásban mérték, és a győztes konzervatívoknak a szélsőjobboldali Voxszal együtt is kevés volt a mandátumuk a többséghez. A szocialisták a második hely ellenére sok új szavazót tudtak szerezni az ország etnikailag tagolt perifériáin, tehát Baszkföldön és Katalóniában. Ennek elsősorban az az oka, hogy a spanyol bal-jobb politikai törést sokkal kevésbé határozza meg a város-vidék ellentét, azonban döntő tényezője a Madridtól való távolság, tehát egyfajta centrum-periféria felállás. A választási eredmények rendszeresen lekövetik a 90 évvel ezelőtti polgárháború frontvonalait, amellyel Sánchez is tisztában volt, ezért is tudott nagyon komoly szavazóbázist építeni például a Vox-PP kormány rémképével Katalóniában.

A PSOE végül második legnagyobb pártként szedett össze széles szövetséget a kormánytöbbség biztosításához, ez azonban politikailag megosztó, kockázatos húzás volt, – közel kétszázezres tiltakozó tüntetést is kiváltott Madridban – mivel ehhez a szeparatista katalán erők támogatását is meg kellet szereznie. Ennek előfeltétele volt az a tiltakozásokkal kísért amnesztiatörvény, amely visszahozta a politikai porondra a katalán függetlenségi mozgalom egykori vezetőjét, Carles Puigdemont, aki így lehetőséget kapott arra, hogy visszatérjen Belgiumból. Oda a Madrid által kezdeményezett eljárás elől menekült, miután az általa kiírt függetlenségi népszavazás ellentétes volt a spanyol alkotmánnyal.

Az amnesztiatörvény sokak szerint túl nagy ár volt a kormányalakításért, de a számítás ebből a szempontból bejött, ahogyan bejöttek a 2019-es és a 2023-as előrehozott választások is.

A mostani helyzet politikai szimpátiára váltható?

Most sem áll jól pártja a felmérésekben, a PP jelentősen vezet, és ez a júniusi EP-választásokra is a szocialisták vereségét vetíti előre. A PSOE 29, a PP 37 százalékon áll, az olló tavaly augusztus óta folyamatosan nyílik.

Ebben a helyzetben akár kifizetődő is lehet Sánchez esetleges visszavonulásának bejelentése, mivel egyelőre úgy tűnik, nincs olyan politikus, aki a pártban a helyére léphetne.

Számítása egyelőre bejött, nemcsak a PSOE állt ki mellette, de a leváltását követelő tiltakozások mellé szombaton nagy szimpátiatüntetést is összehozott Madridban. A párt vezetése látványosan kiállt Sánchez mellett, és a tüntetők is támogatásukról biztosították, megerősítve a kormányfői narratívát, hogy a vádak nem szólnak többről, mint politikai számításból indított megalapozatlan támadásról. Ez egyrészt felrázhatja a párt támogatóit, megerősítheti Sánchezt, akinek vezető szerepét egy ilyen kiállás után valószínűleg az EP-választáson elért gyengébb eredmény sem fogja megingatni.

Az Euractiv szerint ezt a verziót egészítheti ki, ha Sánchez bizalmi szavazást kér maga ellen hétfőn, hogy megerősítse pozícióját. Ebben az esetben egyszerű többségre van szüksége a 350 fős parlamentben.

Egy másik opció az, hogy tényleg a háttérbe vonul, és megpróbál később a párt júniusi európai veresége után visszatérni. Az Euractiv szerint azonban a Néppárt is úgy vélte, hogy Sánchez szerdai bejelentése stratégiai lépés volt, és nem fog lemondani hétfőn a posztjáról. Alberto Núnez Feijóo, a legnagyobb ellenzéki erő elnöke „politikai túlélési akciónak” nevezte a miniszterelnök lépését, egyúttal felszólította, hogy adjon magyarázatot a környezetét érintő feltételezett korrupciós esetekre. Sértésnek nevezte a választók felé, hogy Sánchez öt napig gondolkozik a lehetséges lemondásán.

Sánchez hétfőn a korábbiakhoz hasonlóan azt is javasolhatja, hogy tartsanak előrehozott választást, habár ez a felmérések alapján nem kedvezne a pártjának. Mindenesetre a spanyol alkotmány alapján Sánchez csak akkor javasolhat előrehozott választást, ha már eltelt egy év az előző előrehozott választás kiírása óta, ami ezúttal május 30-at jelent. Ebben az esetben a parlament feloszlatásával számolva július végén lehetne új országos választás.

A képletet tovább bonyolítja Katalónia is, ahol májusban lesz tartományi parlamenti választás, és a jelek szerint a szocialisták ha nyernek is, a többséget legfeljebb az elnöki székétől 2017-ben megfosztott Puigdemont pártjának támogatásával biztosíthatnák. Ez ismét szítaná a vitát arról, hogy az ország egységét veszélyeztető szeparatista politikus bevonása vajon nem túl nagy ár-e a hatalom megtartásáért. Ráadásul a PP akár arra is kész lenne, hogy kívülről támogasson Katalóniában egy szocialista vezetésű kisebbségi kormányt, amennyiben ezzel a hatalomtól távol lehet tartani Puigdemont-t. Egy ilyen egyezség azonban a spanyol parlamentben borítaná fel a kényes egyensúlyt, mivel ebben az esetben Puigdemont megvonná a támogatást Sánchez kisebbségi kormányától, hívta fel a figyelmet a Politico.

A szocialisták kiállása azonban az egykori katalán elnök mellett kockázatos lépés lenne, mivel Puigdemont már jelezte, hogy ismét elő akarja venni Katalónia függetlenségének kérdését. Ez azt is jelentheti, hogy Sánchez végül a spanyol egységet kétségbevonó erőket ismét helyzetbe hozó politikusként vonulhatna be a történelembe, kockáztatva ezzel saját karrierjén túl pártja helyzetét is.