Sárga lapot mutattak Erdoğanéknak, az ellenzék erőt meríthet a sikeréből

Komoly pofont jelent Recep Tayyip Erdoğan török elnöknek az ellenzék győzelme a hétvégi helyhatósági választásokon. A Köztársasági Néppárt (CHP) jelöltjei ugyanis a 85 milliós ország jelentősebb városainak zömét megnyerték az ellenzéknek: a főváros Ankarában 60, a gazdasági-kulturális központ Isztambulban 51, az égei-tengeri kikötőváros İzmirben 49 százalék körüli eredményt értek el az ellenzékhez tartozó jelöltek. Mindezt ráadásul egész magas, 77 százalékos országos részvétel mellett, ami rácáfolt a szavazói apátiáról szóló előzetes várakozásokra.

Az Erdoğan politikai hátországát adó Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) az országosan leadott szavazatokat tekintve is vereséget szenvedett: 37,7:35,5 százalék arányban kaptak ki a CHP-től a vasárnapi szavazáson.

Mindez – ahogy arra hétvégi elemző cikkünkben kitértünk – azért volt kiemelten fontos mindkét nagy politikai erőnek, mivel az alkotmányjogilag utolsó elnöki ciklusát töltő Erdoğan teljes erővel bedobta magát, és óriási erőket vetett be a kampányban. Eközben az ellenzék a tavaly elvesztett parlamenti és elnökválasztás utáni letargiából akart kitörni a győzelemmel.

A legfontosabb cél mindkét oldalon Isztambul megszerzése volt. Az ellenzéki oldalon előrevetítették, hogy a népszerű, 53 éves, szociáldemokrata-centrista Ekrem İmamoğlut egy győzelemmel elkezdhetik felépíteni potens elnökjelöltnek a 2028-as elnökválasztásra.

Isztambul, téged elfogadlak páromul

A 16 milliós város népesebb az Európai Unió 20 tagállamánál (így Magyarországnál) is, így nem meglepő kijelentés Aylin Ünver Noitól, az isztambuli Haliç Egyetem professzorától, hogy a megapolisz szinte önmagában egy ország. Hozzátette a France24-nak elemezve a helyzetet, hogy „akinek sikerül működtetnie ezt a várost és bizonyítania ott”, az voltaképp készen áll az országos szintű vezetésre.

Dacára annak, hogy a már nem összefogó ellenzék most sok helyen külön jelölteket indított, İmamoğlu így is 11 százalékot vert fő ellenfelére, az AKP-s Murat Kurumra Isztambulban. Ez közel egymillió szavazat különbséget jelent, holott előzetesen a felmérések szoros eredményt jósoltak. A polgármester a Financial Times (FT) szerint így üdvözölte híveit a választás után:

„Isztambul elküldte üzenetét: az egyszemélyes gyámság korszaka véget ért.”

Szerinte ez a köztársaság és a demokrácia győzelme volt, „a demokrácia eróziója véget ér”, és beindul a gyógyulás. A Washington Post kiemelte, hogy üzenetét a világra is kiterjesztette: „Az autoriter rezsimek által elnyomott emberek tekintete most Isztambul felé fordul.”

Sok isztambuli lakos gondolhatta hasonlóan: az utcák megteltek dudáló autókkal, török zászlót lobogtató emberekkel, fáklyákkal, énekszóval, tánccal. Az FT szerint nem csoda, a karrierjét Isztambulban indító Erdoğant (pontosabban az ő jelöltjét) megverni öt év alatt háromszor nem kis dolog, a cikkben ezért İmamoğlut egyenesen a modern, szekuláris Törökországot megalapító Musztafa Kemal Atatürkhöz hasonlítják. (İmamoğlu szorosan nyerte meg a 2019-es választást, ezt megóvták szabálytalanságokra hivatkozva, erre a politikus még nagyobb különbséggel verte meg ellenfelét.)

A Washington Post már arról írt, hogy Törökországban azért nem sikerült eddig semmit sem kezdeni Erdoğannal, mert az ellenjelöltekből hiányzott az a karizma, ami például İmamoğluban megvan. A korábbi miniszter, most AKP-jelölt Kurumot is pont azzal támadták, hogy nem túl karakán jelölt.

A törökök fővárosa, de már nem Erdoğané

A többi török városban és régióban is nagyot ment az ellenzék: Mansur Yavaş, az ellenzéki CHP ankarai jelöltje annyira magabiztos volt, hogy már a szavazatok felének összeszámolása után kihirdette győzelmét. Hívei a BBC szerint tülkölve-örömködve szinte eltorlaszolták a fővárosba vezető utakat. A CHP polgármesterének 60 százalékával szemben állt Turgut Altınok, az AKP jelöltjének csekély 32 százaléka.

Törökország harmadik legnagyobb városát, İzmirt szintén megszerezte a CHP, ahogy olyan nagyvárosokat is, mint Adana vagy Antalya, de Bursában, Balıkesirben és a tavaly év eleji földrengés sújtotta Adıyamanban is feljött az ellenzék. A BBC térképén is jól látszik, hogy a nyugati országrészben és a déli tengerparton tarolt a CHP, keleten és középen több régiót kisebb ellenzéki pártok szereztek meg (a kurd DEM párt tíz tartományi székhelyet), az AKP is inkább középen volt erős.

Ha már kis pártok, a Reuters megemlíti az iszlamista Új Jólét Párt megerősödését, ami országosan 6,2 százalékos eredményével a harmadik legjelentősebb párt lett, és ezen kívül is tízmillió feletti szavazat érkezett a két nagyon kívüli pártokra.

A Bloomberg azért hozzátette, hogy ha az AKP ezeket a radikális szavazókat visszaédesgeti, meglehet újra a többsége.

Pont a pusztító tavalyi földrengés után tűnhet furcsának – mivel az AKP uralta kormányzat engedékeny volt az építészeti tervekkel, amik silánysága sok épület összeomlását eredményezte –, hogy a katasztrófa sújtotta régióban Kahramanmaraşt és a sok kurd által is lakott Gaziantepet viszont vitte az AKP.

De visszatérve a CHP-re, sok vidéki, konzervatívabb települést is megszereztek, ami jelzi, hogy Erdoğan és az AKP elkezdte elveszíteni hagyományos bázisát (szavazói közül sokan otthon maradhattak), de a Reuters megemlítette, hogy a minimálbéren tengődő városi munkásság is elfordult tőlük.

Mindez a CHP változásának is betudható, hisz ahogy Aslı Aydıntaşbaş, a Brookings Intézet egyik kutatója a Washington Postnak elmondta, eddig a Köztársasági Néppártot elitistának, az urbánus rétegek szószólójának tartották, de mostanra a társadalom szélesebb, szegényebb, vidéki csoportjainak panaszait is meghallotta. Ráadásul a nagyvárosokban már tudta bizonyítani, hogy a rezsim ellenszelében is tud kormányozni, ahogy Varsóban és Budapesten is történt és történik a szakértő szerint.

Mi lesz Erdoğannal?

A 70 éves Erdoğan helyzetét a legjobban Utku Çakırözer, a CHP parlamenti képviselője foglalta össze a Politicónak, a fociőrült országban nem meglepő hasonlattal:

„A választók sárga lapot mutattak a kormánynak.”

Ennek egyik oka a kiugró megélhetési költségek, illetve az irtózatos, hivatalosan 65 százalékos infláció lehet – de független számítások szerint ennek akár a duplája is lehet a valós adat. Ahogy a Guardian megjegyzi, az elnökválasztással ellentétben most nem osztogatott annyira a kormánypárt sem, miközben tavaly még egy hónap ingyenes gázfogyasztást is kaptak a törökök az államtól.

Az elnök egy ankarai gyűlésen azzal nyugtatta csalódott választóit, hogy ami történt, „az nem a vég számunkra, hanem inkább egy fordulópont”. Az elnök mindazonáltal az eredményeket tiszteletben tartja, tette hozzá. Hívei felé Erdoğan meglepően önkritikus is volt, „minden okkal történik”, mondta nekik a Guardian szerint.

Azt is hozzátette a Financial Times idézete szerint, hogy minden körülmények között tiszteletben kell tartani az emberek akaratát, illetve most, hogy végre véget ért a fárasztó választási kampány, tényleg gatyába rázzák a gazdaságot, valamint megakadályozzák a már kváziállamot működtető szíriai kurdok további önállósodását.

Marc Pierini, a Carnegie Europe elemzőintézet munkatársa szerint ugyanakkor Erdoğan országos szinten változatlanul nyeregben van, a rezsime és hatalma érintetlen, a parlamenti többsége és a médiája is megvan. A vereséget pedig a demokrácia győzelmeként és bizonyítékaként tálalják a külföld felé. A Bloomberg írása is arra utalt, hogy 2028-ig nem lesz nagyobb választás Törökországban, így az államfő és az AKP kiheverheti a mostani vereséget, és megpróbálhatja helyrepofozni a gazdaságot is.

A Telexnek telefonon nyilatkozó Edgar Şar, az İstanbul Political Research Institute kutatóintézet társalapítója és a Közép-európai Egyetem (CEU) Demokrácia Intézetének kutató munkatársa szerint már a tavalyi elnökválasztáson is sok szavazó jelezte az urnáknál, nem elégedettek a gazdasági helyzet kezelésével. „A kormány úgy gondolta, hogy bármilyen gazdasági problémák vannak, a választók ragaszkodnak majd hozzájuk”, de ez nem így történt, a vasárnapi voksoláson még többen szavaztak az AKP ellen.

Fontos elem volt Şar szerint most, hogy a több mint 20 éve hatalmon lévő Erdoğan nem volt a szavazólapon, „így könnyebb volt figyelmeztető jelzést küldeni” pártjának.

Şar azt mondta, még bőven nyílt kérdés, ki nyerhet 2028-ban, de Erdoğan előtt számos megoldandó probléma áll. A gazdaság rendbetételéhez megszorítások kellenek majd, de ha ezek megint a török átlagembert érintik, nagyon népszerűtlenné válhat a vezetés. Azonban a rezsim pénzügyi hátországát adó oligarchákra se rakhat sok terhet, mert akkor megvonják tőle a támogatást. A külpolitikai renoméjával még elterelheti a figyelmet Erdoğan, Şar szerint él róla a külföldi kormány- és államfőkkel szót értő, kemény, karakán vezető képe, de ha nagyon köhög a gazdaság, az átlag törököt ez kevésbé érdekli.

Erdoğannak kevés esélye van a szakértő szerint, hogy újabb elnöki ciklusért alkotmányt módosíthasson – noha a Washington Post szerzője ezt nem tartja valószerűtlen forgatókönyvnek –, hiszen ehhez nincs meg a parlamenti többsége. Şar hozzátette, ezen a téren a török államfővel jóban lévő Orbán Viktor Erdoğan előtt jár, hisz majdnem másfél évtizede alkotmányozó többséggel kormányoz. Azonban az államfő cselezhet egyet: ha 2028 előtt előrehozott választást ír ki, akkor gond nélkül elindulhat és nyerhet még egyszer, hisz a török alaptörvény a következő rendes elnökválasztásra tér ki a tilalomnál.

Mindenesetre csapdahelyzetben van az államfő abból a szempontból is, hogy az autoriter rendszert nem keményítheti tovább, mert az ellenérzéseket szülhet sok választóban, ha puhul, akkor pedig elvész a kemény vezető imázsa.

Az ellenzék erőt meríthet belőle

Berk Esen politikai elemző azt mondta a BBC-nek, a CHP 1977 óta nem nyert ekkorát választáson, Erdoğan állami vezetői karrierjében pedig nem fordult még elő ekkora bukta. A brit médiumnak megszólaló, ünneplő isztambuliak is azt hangoztatták, erős jelzés ez az uralkodó párt felé, İmamoğlut vagy Yavaşt pedig szívesen látnák majd elnökjelöltnek 2028-ban (bár előbbi indulási esélyeit rontja, hogy évekkel ezelőtt leidiótázta a választási tisztviselőket, amiért büntetőeljárás indult ellene, és a tavalyi elnökválasztáson el is lehetetlenült az indulása). A Washington Post véleménycikke szerint az ellenzéki oldal hamar előrehozott választást fog követelni.

„Senki sem számított ennyire nagy sikerre” – mondta a Guardiannek Evren Balta, az isztambuli Özyeğin Egyetem politikatudományi professzora.

Balta szerint ráadásul az AKP súlyos utánpótlási válsággal is szembenéz. Az uralmuk első tíz évében sok technokrata, saját szakterületén tehetséges ember csatlakozott a kormánypárthoz, mostanra azonban inkább a hűség és az ismeretség maradtak a fontos tulajdonságok. Ezzel szemben a CHP-nál egyre több, fiatalabb és tehetségesebb politikus emelkedik ki, az isztambuli és ankarai polgármesterek mellett említésre méltó Özgür Özel CHP-pártvezető is.

A mostani választás azért lett „Erdoğan teljes politikai karrierje legnagyobb veresége”, mert már nem egy szétaprózódott ellenzékkel nézett szembe, ami leszalámizható, hanem maga a CHP erősödött meg ötven éve nem látott szintre, legyőzve ezúttal az AKP-t – mondta Şar a Telexnek. A tavalyi választási kudarc után a CHP lecserélte a vezetőséget, nagy csata volt a pártkongresszuson, viszont a választók látták, hogy egyetlen pártként ők vonták le az elnökválasztási kudarc konzekvenciáit. „A CHP-nek most sikerült szövetséget kovácsolnia a választók között” a kis pártok nélkül is.

Şar szerint a fiatalabb, energikusabb jelöltek is számítottak, az ankarai Yavaş és az isztambuli İmamoğlu pedig bejáratott nevek, akik a kormányzati ellenérdekekkel szemben is tudták (sokszor külföldi hitelből) fejleszteni városaikat. Sok török városban egyébként az okozott az elmúlt öt évben nehézséget, hogy az ellenzéki polgármesterek mögött AKP-s képviselő-testület állt, azonban több helyen most ez az akadály is elhárult. Şar szerint ha az ellenzék megmutatja, hogy hatékonyan és korrupciótól mentesen tudja irányítani a nagyvárosokat, esélyesként léphet fel.

A választási eredmények hírére egyébként 1 százalékot erősödött – a rekord mélypontról – a török líra a dollárral szemben, miközben az isztambuli tőzsde, a Bist 100 is enyhe emelkedéssel reagált. A piacok a Financial Times szerint reménykednek az ellenzéki győzelem ellenére is a gazdasági reformok folytatódásában, a Reuters ehhez hozzátette, megnyugtatólag hatott az eredmények kormányzati elismerése is. Mehmet Şimşek pénzügyminiszter már hétfőn belengette, hogy folytatódhatnak a megszorító intézkedések az infláció letöréséhez és a fenntartható növekedéshez.