Öt éve komoly csapást jelentett Recep Tayyip Erdoğan elnöknek és pártjának (Igazság és Fejlődés Pártja – AKP), hogy a helyhatósági választásokon Törökország három legnagyobb városának, így a főváros Ankarának, a gazdasági központ Isztambulnak, valamint az égei-tengeri İzmirnek az irányítását is megszerezte az ellenzék.
A tavaly újabb ötéves elnöki ciklusra megválasztott (helyszíni riportjainkat itt olvashatják) Erdoğan most mindent megtesz, hogy a vasárnapi helyhatósági választásokon visszahódítsa szülővárosát, a 16 milliós Isztambult. A tétet jelzi, hogy Erdogan maga is úgy fogalmazott egyszer, hogy aki nyer Isztambulban, nyer Törökországban. Közben pedig az ellenzéknek komoly erőpróba lehet a szavazás az elveszített 2023-as elnök- és parlamenti választás után.
Erdoğan először egy kerületi ifjúsági pártszervezetet vezetett, majd Isztambul polgármestere volt, mielőtt miniszterelnök és végül államfő lett. Ihsan Aktas politológus azt mondta a BBC-nek Erdoğanról:
„Isztambul az otthona. Isztambul elvesztése az ellenzékkel szemben a 2019-es helyi választásokon pusztító hatású volt számára.”
A tétje jóval túlmutat önmagán
Isztambulban újrázni készül az ellenzéki Köztársasági Néppárt (CHP) jelöltje, a népszerű, 52 éves, szociáldemokrata-centrista Ekrem İmamoğlu, aki öt éve nagyon szoros versenyben nyert az uralkodó párt jelöltje, Binali Yıldırım ellen. Ezt megóvták szabálytalanságokra hivatkozva, erre İmamoğlu még nagyobb különbséggel verte ellenfelét. Hiába nagy és népes Törökország, Isztambul különösen fontos, hiszen a török lakosság ötöde itt él, és ez az állam pénzügyi-gazdasági, kereskedelmi és turisztikai központja, aminek a Bloomberg szerint évi 6,6 milliárd dolláros a büdzséje, sőt a török GDP harmadát adja.
A mérsékelt-konstruktív hangneméről ismert İmamoğlu magabiztosan beszélt egy kampánygyűlésen: „2019-ben lezártunk egy fejezetet, és március 31-én [az AKP] is történelem lesz.” Kampánya arra épít, hogy a megélhetési válság mellett is mennyit fejlődött Isztambul, bővült a vasúthálózata, parkosítottak és sok lakóház is épült. Mindezt ráadásul ellenszélben: Magyarországhoz hasonlóan Törökországban is hátráltatja a kormány az ellenzéki vezetésű városok fejlesztését.
A tavalyi, 53 ezer halottat követelő délkelet-törökországi földrengések miatt a fókuszba került a rengésbiztos épületek kérdése is, az AKP pont ezzel kampányol most (pedig rengeteg bírálat érte a török vezetést az engedékeny építészeti standardok miatt).
İmamoğlu ellenfele a 47 éves Murat Kurum, a kormánypárt korábbi környezetvédelmi és városfejlesztési minisztere lett, akit nem tartanak túl karakán jelöltnek.
Ettől még a kormánypárti jelölt és a polgármester fej fej mellett áll a felmérésekben, részben azért is, mert a legutóbbi választással ellentétben most nincs olyan széles körű ellenzéki együttműködés, és a kurdok is saját jelölttel indulnak (Isztambulban pedig nagyon sok kurd él). A Foreign Policy ennek külön cikket is szentelt, kiemelve, hogy İmamoğlu 2019-ben a kétmillió isztambuli kurd szavazatával is tudott győzni, ez idén nagyon hiányozhat neki. A CHP előző elnökjelöltje, Kemal Kılıçdaroğlu annyira középen akart maradni, hogy hátat fordított a kurdoknak, és inkább a nacionalista pártokkal szövetkezett Erdoğan ellen. A jelenlegi pártvezetés azonban újra elkezdte védeni az üldözött kurdokat, és szociáldemokrata irányba manőverezik.
A kurdok pártja, a DEM indul a legprogresszívebb programmal Isztambulban, köztük olyan pontokkal, mint a nők bevonása a várostervezésbe és persze a kisebbségi jogok. A DEM most már egyenlő távolságot tart a CHP-től és az AKP-től, főleg miután előbbiben is voltak, akik török nacionalista, kurdellenes hangokat ütöttek meg. Így a kurdok között vannak, akik elkezdtek közeledni az AKP-hoz és annak bázisához, például azt hangoztatva, hogy a törököket és a kurdokat a közös iszlám civilizáció köti össze. Pedig a 2019-es választások után 59 kurd polgármestert távolított el a hatalom a pozíciójából, ez most is újra megeshet a Foreign Policy szerint.
Az AKP-s Kurum dolgát egy új iszlamista párt nehezítheti meg, amely a konzervatív-vallásos rétegeknél lehet népszerű, de akadnak korábbi AKP-választók, akik a megélhetési válság miatt fordultak Erdoğan pártja ellen, és fognak máshova szavazni. Sokan pedig már senkinek sem hisznek, inkább otthon maradnak vasárnap.
A kormányoldalnak nehézség, hogy nem sikerült a 2023-as kampányban beígért gazdasági felívelést elérnie. Az ellenzéknek pedig a nem túl fair politikai környezet (óriási erőforrásbeli és médiabeli előny az AKP és szövetségesei javára) és az összefogás hiánya a nehezítő körülmény.
A Guardian néhány választót is megszólaltatott, Hüsniye Kurt például azt mondta, a polgármester az ő szemében a remény jelképe, de szerinte sok más ellenzéki letargiában van, nem hiszik, hogy nyerni lehet választáson az AKP ellen. Metin Timur Tüfekçiler épp a híres Aranyszarv-öböl partján horgászott, amikor a riporternek azt mondta, nem szereti İmamoğlut, alatta sem változott semmi, de jobb híján rá fog voksolni. „Akárki kerül a hatalomba, nem tudja megoldani Isztambul problémáit” – panaszkodott az előző önkormányzati állásából pont İmamoğlu polgármestersége elején kirúgott horgász.
İmamoğluhoz hasonlóan a CHP-jelölt Mansur Yavaş is újraindul Ankarában; mindkettejüknél azt tippelik, már a 2028-as elnökválasztás felé kacsintgatnak. A török helyhatósági választások sokszor fontos mércét jelentenek az elnök- és parlamenti választások előtt, amelyek legközelebb 2028-ban lesznek, mondta Kristin Ronzi elemző a CNBC-nek. Többen úgy vélik, hogy ha İmamoğlu győzne vasárnap, azzal esélyessé lépne elő a következő elnökválasztáson, ha azon Erdoğan már nem indulna.
Már a 2023-as elnökválasztás előtt is sokan úgy vélték, hogy a legesélyesebb jelölt İmamoğlu vagy Yavaş lett volna az ellenzéki oldalon. İmamoğlut azonban első fokon börtönbüntetésre ítélték, amiért bolondnak nevezte a választási tanács tagjait, így nem indulhatott, Yavaş pedig hosszas gondolkodás után nem vállalta az indulást, így lett végül a 74 éves Kılıçdaroğlu Erdoğan kihívója.
Mi lesz Erdoğannal?
A jelenlegi alkotmány szerint a 70 éves Erdoğan már nem indulhat újra a 2028-as elnökválasztáson. Ő maga is azt nyilatkozta a hónap elején, hogy a mostani helyhatósági lesz az utolsó választása, legalábbis a törvény adta mandátum keretein belül. Egyelőre nincs kijelölt utódja, probléma is a párton belül megtalálni egy leendő elnökjelöltet. Többen úgy vélik, hogy egy markáns győzelem a helyi választásokon lökést adhatna egy olyan tervnek, hogy egy alkotmánymódosítással még egy ciklust lehetővé tegyen az elnöknek, és persze félreállítsa ellenfeleit.
Soner Cagaptay, a Washington Institute török kutatási programjának igazgatója szerint azonban ha Erdoğan pártja vereséget szenved vasárnap, akkor még inkább nacionalista és populista politika felé fordulhat otthon és külföldön is. Ő úgy látja, hogy ha az AKP visszaszerzi Isztambult, akkor viszont Erdoğan úgy érezheti, hogy „pozitívabb örökségépítő lépésekre” koncentrálhat.
Erdoğan nemrég választási nagygyűlést tartott Isztambulban, ahol maga is panaszkodott, hogy nincsenek jelen 1,5 millióan, csak feleannyian. Ez a választói kiábrándultságból is fakad a hivatalosan 65 százalékos inflációval (független számítások szerint akár a duplája is lehet a valós adat) küzdő országban, aminek gazdaságpolitikáját a jegybankkal is korábban hadakozó Erdoğan futtatta zátonyra kritikusai szerint. Isztambulban jobban elszabadultak az árak, mint Törökország más részein, ez a Bloomberg szerint befolyásolhatja az esélyeket.
Egyes számítások szerint egy isztambuli négyfős család kiadásai a minimálbér háromszorosára rúgnak már. „Az emberek éhesek, éhesek. Minden nap áremelésekkel kell szembenéznünk. A piacok folyamatosan cserélik az árcímkéket.” Ezt a sok közül egy panaszos, az 58 éves Ismail Sari mondta. Mások azt mondják, csak a külföldiek tudnak megélni a dráguló városban. Enes Özkan közgazdász az Isztambuli Egyetemről úgy vélte, szerinte választási gazdaságra is átállhat az elnök, magyarán beindulhat az osztogatás.
A gazdaság strukturális gondja, hogy a kormányzatok sosem hosszabb távra, hanem csak a következő választásig terveznek. Utána rögtön jöhetnek a válságoltó intézkedések, Özkan most például a török líra leértékelését vetíti előre.
Demir Murat Seyrek, a Free University of Brussels (VUB) és a Brussels School of Governance adjunktusa a Euronewsra írt véleménycikkében szintén arra jutott, Törökország jövője a tét a helyhatósági, azon belül is az isztambuli választásokon. Szerinte a 2019-es diadalok a nagyvárosokban megágyaztak annak, hogy a köztársaságpárti ellenzék hajszál híján kapott ki a tavalyi parlamenti és elnökválasztáson.
Az ellenzéket még most is egyfajta posztválasztási stressz-szindróma uralja a tavalyi választási vereség miatt. Ezt az apátiát oldhatja fel egy esetleges ellenzéki győzelem vasárnap. Ellenben ha nem járnak sikerrel, akkor Ahmet Erdi Öztürk, a London Metropolitan University politikatudományi professzora szerint a CHP párt tisztújításra fog kényszerülni – Özgür Özel pártelnök legutóbb épphogy megnyerte a pártvezetői választást – írja a Balkan Insight. A már szétesett köztársasági koalíció kisebbik pártjának, a Jó Pártnak pedig vége lehet, ha az ellenzék kikap vasárnap.
Féket a fake-re
Eközben az Al Jazeera arról írt, hogy a kampányban egyre komolyabb szerepet kaptak az álhírek, a hamis fotók és videók (azaz deepfake-ek). Év elején például egy hamis felvétel keringett a net török bugyraiban arról, hogy İmamoğlu arról beszél, mennyire jó párt az AKP, mennyit fejlődött a metropolisz tömegközlekedése, amíg ők kormányozták a várost. A videó hitelességét ugyan a többség megkérdőjelezte, de így is árnyat vet a kampányra.
A katari lap megemlítette, hogy a lebuktató jellegű videók nem számítanak újdonságnak a török politikában. 2010-ben a CHP akkori vezetője, Deniz Baykal egy szexvideó miatt távozott posztjáról, de maga Erdoğan is keveredett már ilyen ügybe egy olyan felvétel miatt, ami korrupció gyanújába keverte (ő kamunak minősítette a felvételt).
Más botrányokról is ír az Al Jazeera. Például a délkeleti – tavaly szintén földrengés sújtotta – Hatayban Gökhan Zan egykori focistát tervezte elindítani a Török Munkáspárt a köztársaságpárti jelölt ellen. Zannak egy videó szerint kenőpénzt és egy állami tévés állást ígértek az indulásért cserébe, erről ő azt állította, mesterséges intelligenciával készült felvételről volt szó. Később előkerült egy videó, amin az ellenzéki CHP tisztviselői nagy köteg pénzeket számolnak, de erről pedig kiderült, 2019-es felvétel, ami a CHP irodájának megvásárlásakor készült.