Magyar mentős Izraelben: Nem foglalkozunk azzal, hogy ki zsidó, ki palesztin, mindenkit ellátunk

A mentőápoló végzettségű Siklósi Gábor önkéntesként érkezett múlt hét kedden Izraelbe. Korábban már többször részt vett külföldi mentőakciókban mint tapasztalt mentőápoló, ezúttal azonban nem egy szervezett akció keretében érkezett az országba: mivel izraeli állampolgár is, most izraeliként ment segíteni. Jelenleg a Gázai övezettől 35 kilométerre található Asdód egyik kórházában teljesít szolgálatot.

Siklósi Gábort épp pihenője közben értük el: arról beszélt, hogy ilyenkor általában nem Asdódban van, mert a negyven perc autóútra élő ismerősénél, Tel-Avivban van a szállása. Az is előfordul, hogy máshol van rá szükség, de kiemelte, hogy ez nem kényszerből van, vagy azért, mert ne lenne elég önkéntes. A mentőápoló végzettségű Siklósi 16 éven keresztül aktívan szakmájában dolgozott, jelenleg is az Országos Mentőszolgálat kommunikációs osztályánál van. Munkája mellett a baptisták mentőcsapatában, a Rescue24-ben önkénteskedik, velük már több országban is megfordult. „De ide most amiatt jöttem, mert izraeli állampolgár vagyok, a baptisták most csak segítettek, hogy feljussak a repülőre” – mondta.

Arról beszélt, hogy ilyen háborús helyzetben gyorsan előjön az, amit sok éven keresztül korábban csinált, emellett a korábbi mentőakciók miatt is „tréningben van”. Legutóbb a februári földrengéskor volt a baptistákkal Törökországban, de volt például a haiti földrengésnél is. Hasonló helyzetben azonban még nem önkénteskedett, mert – ahogy fogalmazott – „ez most egy terrorcselekmény”. Szerinte a mostani helyzet más szempontból nyomasztó, mint például egy földrengés.

„Most eltelt tíz nap, és a tévében mennek a riportok családokkal, akik átélték ezt. Rengeteg olyan sztori jön ki, ami mindenki hangulatára rányomja a bélyeget”

– mondta.

Siklósi mentőápolóként nem akarta itthonról végignézni az eseményeket, úgy érezte, hogy a helyszínen tud a leghasznosabb lenni. „Izrael nem veszhet oda, rossz volt nézni” – tette hozzá. Fontosnak tartja, hogy ő Izraelbe ebben az esetben nem magyarként ment, hanem izraeliként: „Az izraeli útlevelemmel jöttem, az izraeli személyimmel dolgozom.” Számára zsidóként és izraeliként fontos, hogy most az országban legyen. „Otthonról jöttem most haza” – fogalmazott.

Kint végzett munkájával kapcsolatban elmondta, hogy abban biztos volt, hogy nem akar a hadsereghez menni, mert ahhoz nem ért. Ezért ment az egészségügybe, ahol változó, hogy mit kell csinálnia: első napján még katonáknak kent kenyeret, de jelezték, hogy lehet menni Asdódba kórházi önkéntesnek. Itt van, hogy a sürgősségi osztályon dolgozik, de előfordul az is, hogy ételt kell osztania a véradáshoz sorban állóknak.

A munkáját egy nővér munkájához hasonlította: betegeket kísér átszállításkor, és sokat dolgozik kórházi osztályon is. Kiemelte, hogy Izraelben nagyon szervezett az önkéntesség: a Magen Davidnak, azaz a vörös Dávid-csillagnak 14 ezer állandó önkéntese van, közülük „ha száznak kiküldték az sms-t, akkor száz be is ment”. Szerinte ezért is van az, hogy Izrael nem kért külföldi mentőcsapatokat, mivel ők helyben is meg tudják oldani a helyzetet.

„Azt igazából nem tudod felfogni, hogy robbannak a rakéták, inkább rutinná válik”

– mondta. Napok alatt megszokták azt is, hogy állandóan szól a sziréna, ilyenkor vagy be tudnak menekülni valahova, de megesik, hogy nem tudják magára hagyni a beteget. „Történik egy-két durranás, de valójában nem tudod megmondani, hogy ezt most elfogta a Vaskupola, vagy becsapódott valahova, mert csak egy nagy durranást hallasz, mint mikor az ég dörög” – fogalmazott a Gázai övezetből időről időre indított rakétatámadásokról. Siklósi arról beszélt, hogy ilyenkor általában eltelik másfél perc, majd mindenki megy vissza a dolgára: „Ilyenkor reménykedsz, hogy ezt a Vaskupola fogja meg, nem az épület.”

„Nem foglalkozunk azzal, hogy ki zsidó, ki palesztin, itt ilyen nincs”

Siklósi Gábor az elmúlt napokban mind a két – palesztin és izraeli – oldalról találkozott szörnyű történetekkel. „Itt mindenki elveszített valakit vagy valakiket.” A sokk miatt azok is érintettek, akik egész egyszerűen egy megtámadott kibucban laktak, míg másokat úgy érint a háború, hogy valaki bevonult a családból katonának. Az elmúlt napok egyik nagy tanulsága számára, hogy az emberek nagyon összetartanak.

Az izraeliek egyrészről csalódottak, mert azt hitték, hogy ilyen nem történhet meg az országukban. Másrészről azonban az összetartás erejét mutatja, hogy a véradásokon rengeteget kellett várni, mivel az emberek sorban álltak azért, hogy vért adhassanak. „Ültek fiatalok, ültek az öregek, vártak, zenéltek, énekeltek” – mondta.

Siklósi Gábor és kollégái arról nem tudnak, hogy a kórházak mennyire telítettek. Amikor sok volt a sérült Askelónban, akkor átvitték őket Asdódba, de volt, akit Tel-Avivba vagy Haifába szállították át. Jelenleg úgy vannak, hogy bármelyik pillanatban megindulhat egy izraeli szárazföldi offenzíva, így a kórházaknak készen kell állniuk arra, hogy fogadni tudják a sérülteket.

Fontosnak tartja, hogy abban az izraeli kórházban, ahol ő dolgozik, ugyanúgy ellátnak palesztinokat is.

„Ezt ne úgy képzeljék el az emberek, hogy aki palesztin, azt nem látják el. Ilyen nincs. A kórház funkciója megmaradt attól, hogy háború van”

– mondta. Hozzátette: „Nem arról van szó, hogy Gázában csak bűnözők élnek és laknak. Ott is élnek tisztességes emberek, családok, akiknek semmi köze ehhez a Hamászhoz.” Siklósi elmondta, hogy Izraelt nem érheti az a vád, hogy nem tartja be a genfi egyezményt, mivel a mentősök válogatás nélkül hordják be a sérülteket. „Nem foglalkoznak vele, ki palesztin, ki zsidó, itt ilyen nincs” – mondta.

Az általános hangulattal kapcsolatban Siklósi Gábor azt a történetet mesélte el, mikor Tel-Avivban el kellett sétálnia a szálláshelyére. Az egyébként nyüzsgő város ekkor olyan volt, mintha kijárási tilalom lett volna érvénybe: a szép, pálmafás belvárosi utcán szinte nem tartózkodott senki. „Mikor jön szembe valaki, ő is néz, meg te is nézed, hogy »na, most ebből mi lesz?«. És akkor végül semmi.” Az emberekben egyelőre van tartás, különösen, hogy álhírekből is van bőven: elterjedt például az is, hogy a Hamász rendőrautókat lopott el, és azzal járnak, de erről kiderült, hogy nem igaz.

Siklósi szerint a helyiek fontosnak tartják kiemelni – különösen azoknak, akik nem jártak Izraelben –, hogy a Közel-Keleten az övék az egyetlen demokrácia. „Ez a támadás nemcsak a zsidóknak szól a Hamásztól, hanem ennek a gondolkodásmódnak, a nyugati gondolkodásnak” – mondta. Hozzátette, Tel-Aviv alapvetően olyan, mint bármelyik nagyváros, mint például New York, egy hasonló szabad világ. „A Hamász messzinek tűnik Magyarországról, de azért annyira nincs messze Izrael.”