Az atomdiktatúra titokzatos leánya, akinek a szerepét találgatja most a fél világ

Amikor Dennis Rodman amerikai botrányhős-exkosaras 2013 szeptemberében visszatért a második észak-koreai útjáról, nagy meglepetést okozott a bejelentésével, hogy látta Kim Dzsongun csecsemőkorú lányát.

A magánéletét zártan kezelő diktátorról csak nem sokkal korábban, 2012-ben közölte hivatalosan az ottani állami média, hogy az apja temetésén, majd egy koncerten mellette felbukkant nő, Ri Szoldzsu, a felesége. Ugyanebben az évben terjedt el egy dél-koreai elemző véleménye, miszerint a párnak 2010 körül született egy fiúgyereke. Ezt már akkor is kételkedve fogadta pár nyugati szakértő, mondván, azt biztosan ünnepelve jelentették volna az öröklésen alapuló, egypárti, a patriarchális kelet-ázsiai hagyományokat tiszteletben tartó diktatúrában.

Hivatalosan tehát semmit nem lehetett tudni akkor még arról, hogy van-e gyereke a diktátornak, és a feleségéről sem sokat,

nem csoda, hogy nagy hullámokat vertek Rodman nyilatkozatai, amelyekben még a csecsemő nevét is elárulta: Kim Dzsue (Ju Ae).

„A kezemben tartottam a gyereküket, és beszéltem Ri asszonnyal is. Ő (Kim) jó apa, és gyönyörű családja van”, mondta Rodman a Guardiannak.

Kim Dzsongun családjáról a következő években is csak szórványosan jelentek meg találgatások a külföldi sajtóban. 2017-ben a dél-koreai hírszerző szolgálatok közölték, hogy információik szerint Ri Szoldzsu egy harmadik gyereknek is életet adott, és ő viszont már biztosan fiú.

A Times pedig ennek apropóján hosszasan elemezte, hogy az 1948-ban Kim Ir Szen, azaz Kim Dzsongun nagyapja által alapított Észak-Koreában mennyire fontos a férfi utód, akiben tovább él a szent vulkánról elnevezett, uralkodói „Pektu” vérvonal, az a vérvonal, amely definíció szerint örökkön örökké viszi majd a pártot és a forradalmat.

Ez azért volt némileg bátor elemzés, mert hivatalosan továbbra is ott tartott minden, mint előtte bármikor: zéró hivatalos információ az állítólagos gyerekekről, se kép, se videó, se nyilatkozat nem volt arról, hogy Kim Dzsongunnak lenne utódja. Sőt, utána még öt évig ez volt a helyzet.

Sok év találgatás után egy váratlan bemutatkozás

Egészen 2022. november 18-ig, péntekig kellett várni: a diktátor egy Hwasong-17 interkontinentális, elméletben akár az Egyesült Államokig is elrepülő, atomtöltetet szállítani képes ballisztikus rakéta (ICBM) indítására vitte el felesége mellett a fehér kabátot viselő lányát is a phenjani nemzetközi repülőtérre. A lánnyal kézen fogva járkáltak, az erről készült fotókat az észak-koreai állami hírügynökség tette közzé másnap, szombaton.

Hogy rajta kívül van-e még gyermek, arról továbbra sem szólnak hivatalos hírek, egyelőre mindenki a 9-10 év körülinek mondott lánnyal van elfoglalva, akiről azóta kiderült, hogy szeptemberben is feltűnt már egy, a nemzeti ünnepen készült hivatalos videón.

Noha van egy hivatalos, propagandisztikus közlés, hogy Kim Dzsongun miért vitte a rakétatesztre a lányát, ami nagyjából úgy foglalható össze, hogy az atom megvédi a gyermekeinket az amerikai támadástól, és generációkon át szavatolja majd a békét,

a világ ezen túl is igyekszik elméleteket felállítani, hogy mi lehet az üzenete az egésznek.

A CNN már az erről szóló cikkének címében is elég őszinte: valójában senki nem tudja biztosan, mi miért történt pénteken. Az amerikai hírtévé megszólaltatta a szöuli Ewha Női Egyetem nemzetközi tanulmányok szakértőjét, Leif-Eric Easley-t, aki szerint a lány részvétele belföldi szemüvegen át nézendő. Míg a világ nagy részén furcsán veszi ki magát, hogy egy tömeggyilkos fegyver bemutatójára elvisznek egy gyereket, Észak-Koreában nemzeti ünnep a sikeres ICBM-teszt, vélekedett.

Pak Vongon, aki ugyancsak az Ewha Női Egyetem professzora, a Korea Timesnak azt mondta, mindezzel azt üzente a diktátor, hogy bízik a nukleáris fegyvereiben, és magabiztos abban a tekintetben is, hogy Dél-Korea és Amerika nem tud semmiféle ellenintézkedést hozni az atomfegyvert birtokló országa ellen.

Észak-Korea törekvéseiről, hogy atomhatalommá váljon, illetve hogy valódi fenyegetést jelentsen, itt írtunk bővebben áprilisban. Az ország azóta októberben törvénybe foglalta, hogy atomhatalom, és ez már visszafordíthatatlan. A közelmúltban Észak-Koreában szokatlanul sok rakétakísérlet is volt, aminek lehet egy olyan üzenete, hogy öt év után az első nukleáris kísérletre készülnek, ezek jelentőségéről részletesebben ebben a cikkben írtunk.

Pakhoz hasonlóan ugyanezt az irányt említette a lapnak The Jongho, az északról disszidált, ma már délen élő politikus is. „Az, hogy a lányát egy rakétaállomásra vitte, azt az erős és megváltoztathatatlan elhatározását mutatja, hogy a nukleáris fenyegetésre nukleáris fegyverekkel válaszol.”

A következő diktátort láthattuk?

Jang Mudzsin, az Észak-koreai Tanulmányok Egyetemének elnöke egy kanadai televíziónak azt mondta (erről YouTube-videó itt), hogy Kim Dzsongun a népnek akarta megmutatni, hogy minőségi időt tölt a lányával, a családja jó és erős, ő pedig egy emberközeli vezető. A lánnyal emellett demonstrálta azt is, hogy a Pektu vérvonal helyébe nem léphet más.

Utóbbi téma az, ami igazából a világot izgalomba hozta: vajon a lány nyilvános, hivatalos bemutatása előrevetíti-e, hogy ő lehet Kim Dzsongun utódja?

A szakértők egyelőre hűtik a kedélyeket. Egyrészt Kim Dzsongun még csak 38 éves, és hacsak valami váratlan nem történik, az utódlás még igencsak távol van, de ha szükséghelyzet alakulna ki, akkor is még legalább egy évtized, mire a lány az apja helyére léphet az állam irányítójaként, mondják.

„Természetesen komolyan kell venni a bemutatását, de a lány még kiskorú, és a rakétatesztelésen betöltött szerepét az állami média sem habosította fel”, mondta Ankit Panda, a Carnegie Endowment for International Peace nevű független nemzetközi elemzőintézet kutatója a CNN-nek. Hozzátette azt is, hogy a nyugati hírszerzőknek a lánynál sokkal értékesebb a rakétáról közölt videó, amelyből most azt próbálják kideríteni, hogy valójában mire képes a fegyver.

„Nem ez a hagyományos módja annak, hogy Észak-Korea bemutasson egy új örököst”, mondta Go Mjonghjun is, az Asian Institute for Policy Studies elemzőintézet kutatója a Korea Timesnak. A szakértő szerint a rezsim sokkal jobban készül az ilyesmire, beleértve azt is, hogy ilyenkor előre dicsérik és „feljavítják” az új örökös hátterét, életét, de ilyesmiről eddig nincs szó. „És ami a pénteket illeti, Kim és az atomfegyverek voltak főszerepben”, tette hozzá.

A BBC a gyorskommentárjában nem zárja ki, hogy örökösbemutatásról lehetett szó,

a „quite possibly”, azaz az igencsak lehetséges formulát használja, de aztán egy költői kérdés (miért most?) után inkább afelé tereli az elemzést, hogy a lány talán majd a fegyverfejlesztésben vállalhat szerepet, és Kim Dzsongun így mutatja meg, hogy az atomfegyverek maradni fognak, még a következő generációig is.

Ezt a kettős irányt valószínűsíti Michael Madden Észak-Korea-szakértő, a washingtoni Stimson Centre kutatója is: szerinte a diktátor meg akarta mutatni, hogy az örökösödés a vérvonalon történik majd, és nagy valószínűséggel a Kim család negyedik generációja fogja majd vezetni az országot, illetve hogy az atomprogram is családi örökségként folytatódik.

Az észak-koreai hírügynökség vasárnap újabb képeket adott ki a pénteki eseményről, a lányról és a diktátorról: az egyiken például tévéképernyőket néznek, feltehetően a rakéta indítását figyelik – ezzel is vélhetően azt üzenve, hogy a nukleáris programtól és fegyverektől a fiataloknak sem kell félniük.

Bár Észak-Koreában a családi vérvonal és a családi öröklés a jelek szerint magától értetődik, de azon belül már nem egyértelmű a rend: Kim Dzsongil a három fia közül a legfiatalabbat, Kim Dzsongunt nevezte ki, a két idősebbik testvért ugyanis túl Nyugat-barátnak, illetve túl nőiesnek tartotta (egyiküket, Kim Dzsongnamot később meg is gyilkoltatták feltehetően a diktatúra szolgálatai). Amikor pedig 2020 körül a nyugati hírszerzés azt állította, hogy Kim Dzsongun nincs túl jó bőrben, elkezdtek azon spekulálni, hogy a lánytestvére, az azóta többször is előtérbe tolt Kim Jodzsong lehet az utód – pedig akkor már tudni vélték, hogy van gyereke a diktátornak.