Van Goghokat öntenek le, hogy rádöbbentsék a világot: tömeges éhezés, mészárlás és erőszak vár ránk

1. Két fiatal nő besétált a brit National Gallerybe, paradicsomszósszal öntötték le Van Gogh 72,5 millió font értékűre becsült Napraforgóját, a tenyerüket pedig a falhoz ragasztották.
2. Tüntetők festették össze narancssárgával egy Aston Martin szalon kirakatát a londoni Park Lane-en, majd a közlekedést is megbénították.
3. Két tüntető mászott fel a Queen Elizabeth II híd 84 méter magas pilléreihez vezető sodronyokra, majd a biztosítóeszközeiken lógva közölték, hogy nem hajlandók lemászni. A híd lezárásával megbénult Kelet-London egy fontos csomópontja. Aztán következő nap megint.
4. Aktivisták a londoni Madame Tussauds múzeumban csokitortát nyomtak III. Károly viaszbábujába

Mindez a legutóbbi egy-két hét termése csupán, és távolról sem teljes a lista. Az utóbbi időben igencsak aktív lett a brit Just Stop Oil (szabad fordításban kb.: Csak állítsuk le az olajat) radikális civil klímavédelmi mozgalom.

A Just Stop Oil a radikális eszközeivel első lépésként azt akarja elérni, hogy a brit kormány ne adjon új engedélyeket a fosszilis energiahordozók – gáz, olaj – kitermelésére. Nem mondhatni, hogy nagy sikerrel jártak eddig, a kormány szeptemberben oldotta fel a palagáz-kitermelési tilalmat az energiabiztonságra hivatkozva, két hete pedig az Északi-tengeren új engedélyeket adtak ki gázra és olajra.

De ha az államot nem tudják rávenni semmire, akkor addig is meg akarják bénítani az ország olajinfrastruktúráját: olajterminálokat szállnak meg, tartálykocsik elé fekszenek, benzinkutakat blokkolnak, megállítják a közlekedést. Stoppolják az olajat, ugye. A másik módszerük pedig az, hogy simán csak felhívják magukra a figyelmet – Van Gogh-festmény leöntésével, az Utolsó vacsorához való önragasztással, vagy épp a brit Forma–1-es pályán való leüléssel.

Kibaszott recskamatyik, vagy felelős fiatalok?

A mindennapi élet megbénítása, illetve a radikális figyelemfelkeltő akcióik azonban megosztják az embereket.

Ez a Sky-videó, vagy az ugyanarról az eseményről alább beágyazott Telegraph-videó jól mutatja például, hogy milyen tud lenni a hangulat egy ilyen Just Stop Oil-demonstráció körül.

Magukból kikelve üvöltő emberek, aktivistákat a földön rángató járókelők, szüntelenül dudáló, az embereknek hajszál híján nekihajtó autósok. Innen egyébként 26 embert állítottak elő a hatóságok. A Guardian még májusban forgatott velük egy hosszabb videót. Az aktivisták beengedték a kamerát a gyűlésekre, a készülődésre és az akciókra is. A lap végigkövette, ahogy a Just Stop Oil-osok bemásztak Essexben egy olajterminál területére, vagy épp leeresztették tartálykocsik kerekét, illetve a kapufához kötözték magukat egy Tottenham Hotspur-meccsen.

Ebben a videóban mondja egy aktivista az újságírónak egy forgalomleállításnál, hogy

„kérdezik, hogy miért nem írunk beadványokat, miért nem vonulunk a Parlament elé. Megtettük. Csak az van, hogy erről nem hallotok, a médiába nem kerül be. Úgyhogy ezt kell tennünk, hogy beszélhessünk veletek, srácok, hogy átmenjen az üzenet.”

„A gyerekekért tesszük”, próbálta magyarázni ugyanebben a videóban egy középkorú demonstráló nő egy megállított tartálykocsi vezetőjének, hogy mik a távlati céljaik, mire a kényszerűen az út szélén rostokoló sofőr idegesen szól le a kabinból, hogy „Ez nem a gyerekekért van. A gyerekekért az van, hogy holnap a fiammal kéne lennem.”

„Fejezzétek be, hogy az emberek idejét pazaroljátok, kibaszott recskamatyik”, ordították dudálva egy autóból az aktivistáknak még akkor is, amikor szándékosan csak egy tartályautót állítottak meg a soksávos úton, mondván, hadd lássa mindenki, hogy nem az általános zűrzavarkeltés a céljuk, hanem célzottan dolgoznak.

A vitába celebek is beszállnak: a Napraforgók-tiltakozáson Martina Navratilova egykori teniszbajnok felhúzta magát, „Rohadt idióták”, tweetelte.

A silverstone-i Forma–1-es pályára leülő aktivistákkal Hamilton és Vettel is rokonszenvezett, Stefano Domenicali, a Forma–1 igazgatója viszont nem.

Szigorodó törvények

Az ellenérzés nem tántorítja el a Just Stop Oilt. Idén októberre azt a célt tűzték ki, hogy mindennap lezárnak londoni utakat, és eddig nem is haladnak rosszul ezzel.

Olyannyira, hogy a brit belügyminiszter múlt vasárnap közzétette, hogy szigorítanák a hasonló, engedély nélküli, a közlekedést vagy az infrastruktúra működtetését megbénító demonstrációkat.

A rendőrségnek több jogot adnának a „proaktív megközelítésre” az ilyen eseményeknél, közölte Suella Braverman miniszter (aki aztán múlt szerdán lemondott, mert a privát emailjéről küldött levelet egy képviselőnek). Emellett bevezetnek egy új tényállást, és 12 hónap börtönbüntetést, bármekkora pénzbírságot, vagy akár a kettő kombinációját is kaphatná az, aki olajfinomítók, repterek, a vasút, vagy nyomdák működését akadályozza.

Hat hónapnyi börtönbüntetéssel és/vagy akármekkora pénzbírsággal lesznek büntethetők azok is, akik hozzákötözik, -ragasztják magukat emberekhez, tárgyakhoz vagy épületekhez, és büntethető lesz az is, ha valaki ehhez szükséges eszközökkel erre készül.

Még nyáron merült fel, és ez is része lesz a mostani szigorításnak, hogy három év börtönbüntetéssel sújtanák az alagútépítő tiltakozásokat – a briteknél rendszeresen próbálnak nagy építési projekteket megakadályozni azzal, hogy konkrétan alagútrendszert ásnak a területre, majd beköltöznek az aktivisták. A rekord 47 nap, a HS2 nevű gyorsvasút építése elleni hírhedt tiltakozáson tartottak ki ennyi ideig nyáron, de voltak a föld alatt a HS2 ellen 28 és 31 napig is más helyszíneken az aktivisták. A korábbi rekord 2000-es, egy autópálya-építés ellen tiltakozva 40 napot voltak alagutakban a demonstrálók.

Az ilyen akciók iszonyú sok pénzbe kerülnek a beruházónak – amely ha az állam, akkor adófizetői pénzről beszélünk –, de a kilakoltatás, a helyrehozás is fontmilliókat emészthet fel. Büntethető lesz az is, aki csak készül az „alagutazáshoz” az ehhez szükséges eszközöket birtokolva.

A világvégeguru

A Just Stop Oil villámgyorsan katapultálta magát az ismertségbe: februárban indult el a mozgalom, és áprilisban kezdtek bele az akcióikba, de napokkal később már attól volt hangos a sajtó, hogy Anglia egyes részein, netán Walesben sorok állnak a benzinkutaknál, vagy épp egyáltalán nincs benzin. A Guardian gyűjtése szerint azokon a környékeken, amelyeket az akkor megtámadott olajterminálok látnak el, az üzemanyag-disztribúció 43-48 százalékkal csökkent akkoriban (igaz, az országos adat is 20 százalék körül volt a háború miatt).

A gyors „siker” nem a semmiből jött. A mozgalom egyik atyja az a Roger Hallam, aki a hasonló, csak nem ennyire drasztikus módszerekkel operáló, mégis kormányzatilag szélsőségesnek minősített Extinction Rebellion és az Insulate Britain mögött is áll, és az aktivistakör is átfedést mutat ezekben az ökomozgalmakban. A reflektorfényből az utóbbi időben kikerült Extinction Rebellion egyébként pont most aktivizálta magát, két emberük egy Picasso-képhez ragasztotta magát Ausztráliában. (Az Extinction Rebellionról kollégánk még az Index munkatársaként írt nagy cikket, az Insulate Britainról pedig itt, a Telexen írtunk bővebben.)

Az 55 éves, szikár, őszülő, copfos férfi, aki magát „csak egy walesi farmernek” mondja, nem fukarkodik a szélsőséges megfogalmazással és a világvége-hangulat terjesztésével, amikor a mozgalom fontosságáról beszél. Klímamenekültek százmillióit vizionálja 2030-ra,

„tömeges mészárlás, tömeges nemi erőszak és tömeges éhezés az, ami ránk vár”,

fogalmaz.

Hallam ökofarmja és vállalkozása évekkel ezelőtt a szélsőséges időjárás miatt tönkrement, ezután a férfi a londoni King’s College-ban doktorált civil engedetlenség témakörben, 2018-ban jött az Extinction Rebellion, majd ő lett a Just Stop Oil – hivatalosan – tanácsadója.

Ami az új szervezkedést megkülönbözteti a régebbiektől, az a hozzáértők szerint az, hogy a Just Stop Oil kifejezetten és szándékosan a fiatalokra épít, Hallam egyetemeken igyekszik előadásokat tartani és toborozni. A pénzzel sincs gondjuk: brit és amerikai vállalkozók és filantrópok (például Dale Vince brit zöldenergia-milliárdos, vagy Aileen Getty a Climate Emergency Fundon keresztül) támogatják őket nagyobb összegekkel. A pénzzel és a szervezéssel meg tudják oldani a bekasztlizott aktivisták jogi képviseletét, illetve akit kiengednek, azokat mindig várja egy aktivista kint egy öleléssel, egy pohár teával. Márpedig ilyen esetből van elég:

1600 letartóztatáson vannak túl, 79-en ültek börtönben, heten most is ott vannak.

Az elmúlt hetekben erősen indított egy másik, új klímamozgalom is, az End UK Private Jets (kb. Ne legyenek az Egyesült Királyságban magánrepülők), ám aztán gyorsan el is tűntek: egy aktivistájuk a karját gyújtotta fel a Laver-kupa teniszbajnokságon, egy másik emberi fossal öntött le egy britek által kedvelt embernek, Tom Kapitánynak emléket állító alkotást. Előbbi 180 font pénzbüntetést kapott, utóbbinak még mindig tart a 3 hetes elzárása, aminek a végén rónak ki rá ítéletet. Erről a csoportosulásról azóta szinte semmit nem tudni, a két akciójukon kívül nemhogy a hírekbe nem kerültek be, még a saját Twitter-oldalukon sincs egyéb információ róluk vagy újabb akciójukról. (Arról itt írtunk részletesebben, hogy egyre többen kritizálják azokat a sztárokat, akik luxusmagángépeikkel és jachtjaikkal utazgatnak a világban.)