Kubában népszavazáson döntöttek arról, hogy alkotmányos joggá váljon az azonos neműek házassága

A kubaiak vasárnap népszavazással döntöttek egy új családjogi kódexről, mely sok egyéb törvényi változtatás mellett engedélyezi az azonos neműek házasságát és örökbefogadási jogukat is.

Először a kubai pártlap írta meg, hogy az Országos Választási Tanács helyi idő szerint reggel 8 órakor közzétette a családjogi törvénykönyvről szóló népszavazás előzetes eredményét: 3 936 790 polgár szavazott igennel, ami az érvényes szavazatok 66,87 százalékát teszi ki. A Prensa Latina állami hírügynökség pedig arról is beszámolt, hogy a részvételi arány 74,1 százalékos volt.

Tavaly decemberben hosszabb cikkben írtam arról, minként lehet az, hogy bár Fidel Castro forradalma idején még bűnözőknek tekintették a homoszexuálisokat, börtönbe és munkatáborokba zárták őket, de aztán lassan megindult az „olvadás”, és tavaly év végén a kubai Parlament már arról dönthetett, hogy szentesíti az elért eredményeket, és ehhez megszavazza az új családjogi törvényt, amely majd 500 paragrafusból áll, melyek közül csak egy az azonos neműek házassága. Nem szavazta meg, hanem előbb társadalmi vitára, majd népszavazásra bocsájtotta. Ezt tartották meg vasárnap.

Ha Kubáról hírek látnak napvilágot a nemzetközi sajtóban, azok az utóbbi időben általában szinte kizárólag a rossz gazdasági helyzetről szólnak. Naponta hosszú órákon át van áramszünet, hiányoznak az alapvető élelmiszeripari termékek, gyógyszerek, és ma már az utcai tüntetések sem ritkák, melyeket aztán komoly megtorlás követ. Az országból mindenféle tengeri tákolmányokon menekülők száma rohamosan nő, és vele együtt azoké is, akik a tengerbe vesznek. Soha még ennyien nem próbáltak elmenekülni a szigetországból mint most. Egypártrendszer van, a másként gondolkodókat a rezsim kegyetlenül elhallgattatja.

Miként lehet akkor, hogy van egy téma, a szexuális „másság”, amelyet a rezsim ennyire nyitottan kezel?

Raúl Castro lányának fontos szerepe volt benne

Az egyik ok nagy valószínűséggel az, hogy a szerelem, az erotika, a családon belüli és kívüli szexuális viszonyok, a szexuális másság, a sokgenerációs együttlakás, a napi megélhetés mellett szinte a legfontosabb témái a kubai közbeszédnek. Így volt ez évszázadokon át, és így van ez ma is. A kubai irodalom és egy idő után a film és televízió is teljes nyíltsággal beszélt mindenről, jelezvén, hogy sokakat foglalkoztató témáról van szó. És ha egy ilyen témában valami pozitív előrelépés történik, talán egy időre eltereli a figyelmet a napi egyéb gondokról is.

A másik ok kicsit szocialista abszurd is. A folyamat azért juthatott el addig, ahol ma tart, mert zászlóvivője Raúl Castro korábbi pártfőtitkárnak – Fidel Castro öccsének – a lánya, Mariela Castro, aki az Országos Szexuális és Egészségnevelő Központ vezetője. (Valószínűleg, ha más áll az intézet élén, akkor jóval kevesebbet ért volna el, és már rég nem lenne vezető.) Ő maga heteroszexuális, és ugyanakkor tiszteletreméltó módon harcol a szexuális másság elismertetéséért. Elérte, hogy a transzszexuálisok nemváltó műtétei az állami egészségügy feladatkörébe tartozzanak, évről évre segít szervezni a Pride felvonulását, kiharcolta a nem- és névváltás jogát is, majd az együttélésük életközösségnek elismertetése után szép lassan eljutott az azonos neműek házasságának legalizálásához is.

Azt szerette volna elérni, hogy az új, 2019-es kubai alkotmányból kikerüljön az, hogy a házasság „férfi és nő” önkéntes szövetsége-, és helyére a „két személy” kifejezése lépjen. Nem lépett. Kiderült ugyanis, hogy ehhez a törvényi háttér hiányzik, és az érvényben lévő 1975-ös családjogi kódexszel ez sehogy sem összeegyeztethető. Így aztán a 2019-es alkotmányba csak egy általános szöveg került a „szociális együttlétről”. A régi megfogalmazás kimaradt, az új nem került bele. Patthelyzet.

A kor más téren is meghaladta az 1975-ös kódexet

A jogászok tehát nekiláttak egy új családjogi törvény megalkotásának, amelyben megteremtenék a jogi hátteret ahhoz, hogy az azonos neműek házassága alkotmányos jog legyen. Engedélyezését az emberi méltóságra és a jogegyenlőségre hivatkozva teszi meg az új javaslat, de tisztázni kellett sok más kérdést is, hiszen a meglevő családjogi kódex 1975 óta volt érvényben, és a kor sok mindenben meghaladta azt.

Rendelkezni kellett új jelenségekről, pl. vagyonmegosztásról, házassági szerződésről, válásról, ha az egyik fél tartósan külföldön él – ez a tömeges emigrációk miatt napi probléma.

Szabályozni kellett a béranyaságot – ezt a kubai gyakorlatban engedélyezik, de szolidaritási kihordásnak nevezik, és bírói-orvosi felügyelet alatt történik –, tisztázni kellett a nagyszülők jogait, hiszen sok helyen a nagy disszidálások miatt ők váltak unokáik gyámjává, igazi családfenntartókká.

Az új családjogi törvényt tavaly decemberen terjesztették a Parlament elé, amely úgy foglalt állást, hogy szép, szép, de ezt a néppel el kell fogadtatni, meg kell vitatni. A kubaiak nincsenek ahhoz hozzászokva hogy a róluk szóló dolgokat velük is megvitatják, valamint amúgy is szeretnek vitatkozni, úgyhogy rávetették magukat a lehetőségre, és az idei év első fele társadalmi vitákkal, konzultációkkal telt, melyeken több mint hatmillió kubai vett részt. 76 ezer helyi fórumot tartottak melynek eredményeként hetente (!) született új változata a családjogi törvénynek. Több mint 270 paragrafus változott a majd 500-ból.

Végül a 25. változat került ismét a Parlament elé 2022. július 22-én, amikor is kiírták a referendumot szeptember 25-re.

Egyébként érdekes, hogy mikor 1959-ben Fidel Castro hatalomra került, az országban érvényes családjogi törvény az 1889-ben született spanyol családjogi törvény volt, amelyet a kubaiak és más latin-amerikai országok is automatikusan átvettek annak idején. Ugyanúgy, ahogy a 16. századi spanyol hóditástól kezdve a teljes spanyol jogrendet, ami logikus is volt, ez a korábbi volt angol gyarmatokon is így történt. Aztán ki-ki változtatott rajta a saját módján.

Minthogy a latin-amerikai országok mindegyike – kivéve Kubát –, függetlenné vált a 19. század elején, ha óvatosan is, de hozzáláttak saját képükre formálni a jogot is. Kuba csak 1898-ban lett független, tehát itt még sokáig az anyaországi jogrend létezett, és mikor Castro uralomra lépett, kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy a családjogi törvénnyel bíbelődjön. Ez tehát csak 1976-ban történt meg, és az akkori változat meglepően tárgyszerű, nincs leöntve ideológiával, vagy az akkoriban szokásos, párthűség deklarálásával.

Vannak ellenzői, de nem erről volt a legnagyobb vita

A mostani 25. változat, melyről népszavaztak, szintén korának megfelelő, modern és pontos, valamint készítői arra is ügyeltek, hogy megfogalmazásukban se legyenek régimódiak vagy elmaradottak.

Érdekes, hogy a törvényről szóló népi konzultáción az azonos neműek házassága és örökbefogadási joga nem sok vitát gerjesztett. Valószínűleg azért, mert erről nincs mit vitatkozni. Valaki vagy elfogadja vagy nem. Mind a mai napig sok ellenzője van mind az egyházon belül, mind a társadalom konzervatívabb rétegeiben. Ezenkívül van a paragrafus egészéről való szavazást ellenzőknek egy csoportja, mely megkérdőjelezi, hogy szabad-e egyáltalán alapvető emberi jogokról szavaztatni az embereket.

A többi cikkely már sok vitát eredményezett, és a legnagyobb az apai szerepkört illetően bontakozott ki.

A világon ismert családjogok közül sokban szerepel a patria potesta latin kifejezés adott nyelvű változata. A patria potesta a római jogban a patriarchátus kifejezője volt, a családon belül az apa mindennek ura, gyermekeinek tulajdonosa, akár el is adhatja őket. De már a római korban lazulni kezdett a helyzet, és az „apai hatalmat” egyre inkább átvette a szülői hatalomértelmezés, mely tovább modernizálódott, és már nem hatalmat, hanem felelősséget jelentett. Ennek ellenére az eredeti kifejezés-, pl. spanyolul patria potestad megmaradt, és ma is egy fejezetcíme sok ország családjogi törvényének. A kubaiak, akiktől egyáltalán nem idegen a machismo, vagyis a férfiuralom, most húztak egy merészet, és kidobták a kifejezést, helyére a responsabilidad paternal, azaz a szülői felelősség lépett, jelezve ezzel is, hogy valami újat akarnak.

Bevezették a névsorrend megváltoztatásának lehetőségét is. A spanyolban a keresztnév után az anyakönyvben mindig első az apa neve, majd az anyai név következik. Mostantól a szülők – az azonos neműeknél ez még inkább fontos – fordíthatnak is a dolgon.

Az új családjogi törvény közel félszáz paragrafusáról tehát nem részleteiben döntöttek, hanem csak egyetlen kérdés volt. „Elfogadja-e Ön az új családjogi törvényt vagy sem?”. Azt eleve tudni lehetett, hogy a „nem” szavazatok közül sok nem az új törvény egyik vagy másik paragrafusának szól, hanem a jelenlegi kubai rendszerrel való elégedetlenséget fejezi ki. Így alakult ki a végeredmény, melyben a referendumon részt vevő kubaiak 66,87 százaléka voksolt igennel.

Így sok más változás mellett az azonos neműek házassága – mihelyst a családjogi törvény határozatait beírják az alkotmányba –, hivatalosan is megköthető lesz (esküvők korábban is voltak, például a tengerparti Matanzas városában, ahogy arról a CNN is beszámolt, ezeket azonban államilag nem ismerték el). Ezzel Kuba a kilencedik ország lett Latin-Amerikában, amely teljes állampolgári jogokat adott a saját nemükhöz vonzódóknak.

A szerző televíziós újságíró, 2007–2010 között a Magyar Köztársaság kubai nagykövete volt.