A brit uralkodó nem kormányoz, de ő az ország legfontosabb soft power-forrása

2022. szeptember 09. – 18:02

frissítve

A brit uralkodó nem kormányoz, de ő az ország legfontosabb soft power-forrása
III. Károly és Kamilla királyné a Buckingham-palota előtt összegyűlt embereknek integet 2022. szeptember 9-én – Fotó: Yui Mok / Pool / AFP

Másolás

Vágólapra másolva

Az alkotmányos monarchia és az alkotmányos köztársaság között az elsődleges különbség, hogy az államfő örökli-e a hatalmát, vagy választják – akár közvetve, a parlament által, akár közvetlenül a választók által.

A legitimáció formájából adódik a további különbség: az alkotmányos monarchia feje – a király, királynő – szerepe alapvetően formális, nincsenek kormányzati funkciói, a politikai erőkön kívül áll, míg a köztársaságokban az elnök szerepe szélesebb skálán mozoghat, a reprezentatívtól – ilyen például Magyarország – a nagyobb gyakorlati hatalommal bíró félprezidenciális köztársaságon át – ilyen Franciaország – az elnöki köztársaságként leírható Egyesült Államok vezetőjéig. Az erősebb elnöki pozícióra közvetlen választás a jellemző, a ceremoniálisabb elnöki szerep esetén jellemző a közvetett választás, bár Szlovákiában például így is közvetlenül választanak elnököt, ami nagyobb tekintélyt, politikai súlyt biztosíthat.

Nem csak formális szerepe van

Az uralkodó esetében az egyébként ceremoniális szerephez a politikai súlyt nem a választás, hanem a monarchia intézménye adja, a briteknél II. Erzsébet esetében ezt növelte az idő: 96 évesen bekövetkezett csütörtöki haláláig több mint 70 éven át uralkodott.

Törvényben rögzített szerepe az uralkodónak valóban nem kötődik a mindennapi politikához:

  • Ő adja át a megbízatást kormányalakításra a választásokon győztes párt vezetőjének. A választások előtt formálisan ő oszlatja fel a parlamentet.
  • Megnyitja a parlament éves ülésszakát, és megtartja nagyjából tízperces beszédét, amely a kormány célkitűzéseit és az elfogadásra váró törvényeket foglalja össze. (Idén erre II. Erzsébet Károlyt kérte fel, a királynő 1963 óta először nem mondta el beszédét.) A beszédről többnapos vita után szavaznak is, ez formalitás, utoljára 1924-ben nem szavazta meg a parlament.
  • Ellenjegyzi a törvényhozás által megszavazott törvényeket. A gyakorlatban ez is formalitás: utoljára 1708-ban élt vétóval az uralkodó, I. Anna, amikor nem járult hozzá a skót milícia felállításához, tartva attól, hogy az nem lesz lojális az uralkodóhoz.
  • Fogadja a külföldi államok vezetőit és az országba akkreditált nagyköveteket, és külföldi hivatalos látogatásokon is részt vesz.
  • Rendszerint szerdánként fogadja a miniszterelnököt, a beszélgetésről nem készül feljegyzés.

Ugyanakkor a formális, semleges szerepen túl mégis van módja az uralkodónak arra, hogy jobban befolyásolja a törvények szövegezését, mint amennyire ez a szélesebb nyilvánosság előtt ismert.

A Guardian előbb egy, majd másik három ilyen dokumentumot mutatott be. Az első publikáció a Nemzeti Irattár azon dokumentumáról szólt, amely alapján látható volt, hogyan érte el az udvar 1974-ben, hogy ne kelljen nyilvánosságra hozni az uralkodó vagyonát. A sorozat újabb cikke arról szólt, hogyan kapott felmentést az udvar azok alól a diszkriminációellenes törvények alól, amelyek alapján nem lehetett volna etnikai alapon megtagadni az udvarhoz kötődő pozíciók betöltését.

A kormány előzetesen konzultált is azokról a törvényekről, amelyek az udvar pénzügyeit vagy a királyi családot érintették – tehát nem csak az utólagos, formális jóváhagyáskor jöhetett képbe az uralkodó. Az ilyen előzetes konzultációkról szóló iratok a hatvanas és nyolcvanas évek közé esnek.

Ezek a nyilvánosságra került iratok érvet adhatnak azok kezébe, akik a monarchia intézménye helyett a köztársasági berendezkedést támogatják. Az utóbbi években arányuk nőtt, bár a teljes választókorú népesség körében 61 százalék áll ki a monarchia mellett. Figyelmeztető jel viszont, hogy minden korosztályban nőtt a választott államfőt támogatók aránya, minél fiatalabb korosztályról van szó, annál inkább köztársaságpárti. A 18–24 évesek körében pedig már többségben vannak az utóbbiak, ez a változás az elmúlt három évben állt be.

A brand ereje

Ugyanakkor a királyi udvar – amelyre 2021-22-ben 102 millió font (kb. 46,7 milliárd forint) közpénzt költöttek – az ország legfontosabb soft power-forrásának is tekinthető, amelynek épp attól lehet nagyobb mozgástere a diplomáciában és a gazdasági érdekek előmozdításában, hogy presztízse van, de közvetlen gyakorlati politikai szerepe nincs.

Hogy az évi 102 millió font közpénz sok-e vagy kevés, ahhoz fontos adalék, hogy a turizmus előmozdítójaként is fontos szerepe van a királyi családnak, vonzereje és az általa generált bevételek számítások szerint 2014–2019 között 2,8 milliárd fontot hoztak a költségvetésnek.

Hogy a „UK brand” fenntartásában mekkora szerepet játszik a királyi család, azt jól jelzi az ország moszkvai nagykövetségének épülete előtti rész: az Ukrajna elleni orosz invázió kezdete után évtizedek óta nem látott mélypontra jutottak Oroszország kapcsolatai a Nyugattal, az orosz állami tévében lényegében arról beszélnek, hogy az ország valójában az Ukrajnát fegyverszállítmányokkal segítő NATO-val áll háborúban. II. Erzsébet halálának hírére mégis ezrével vittek a követséghez virágot az oroszok.

Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!