Elhagyott mobiltelefon, ottfelejtett iratok és ezernyi netes nyomozó segít beazonosítani a bucsai gyilkosokat

Március 3-án a Kijev melletti Bucsa városába elkezdtek orosz katonák érkezni, V betűkkel dekorált harckocsikkal. A háború akkor már nem volt újdonság a módosnak számító, fiatalos településen élő helyieknek. Az első napoktól kezdve voltak harcok, február végén az ukránok kilőttek egy harckocsioszlopot a főutcán (erről a helyszínen készült képeinket itt nézhetik meg), és a stratégiai célpontnak számító, ágyúzott hosztomeli reptér is a közelben volt.

De a személyes megszállás egy új szint volt.

Az oroszok bevették magukat egy ipari központba, ahol mezőgazdaságigép-javító és üveggyár is volt, és erőszakkal beköltöztek a város legszebb házaiba, a helyieket pedig arra kényszerítették, hogy ne lépjenek ki az utcára.

Még aznap, március 3-án egy 50 éves mérnökhöz, Vitalij Zsivotoszkijhoz is betörtek, a pincébe kényszerített férfinak, a lányának és a szomszédnak a következő egy hétben csaknem harminc orosz katonával kellett egy fedél alatt lennie. Azért csak addig, mert akkor sikerült elmenekülniük. Addig pedig tanúi voltak annak, hogy helyi civileket fejükön fehér zsákokkal hoznak a pincébe a katonák, és verik, kínozzák, majd kint megölik őket.

Mint később kiderült, a bucsai kegyetlenkedéseknek ez csak egy apró szelete volt. A város azóta a civilek elleni brutális háborús bűnök szimbóluma lett, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a bucsai tömegsírok felfedezése után mondta azt, hogy nehéz lesz ezek után a békéről tárgyalni. (Egy tömegsír feltárásakor készült helyszíni riportunkat itt, videónkat pedig itt nézhetik meg a bucsai eseményekről.)

Zelenszkij többször is beszélt arról, hogy a háborús bűncselekmények ügyében majd bírósági eljárásnak kell indulnia, „a felelősségre vonás elkerülhetetlen”. Az ukránok folyamatosan vizsgálják, kik követhették el a visszaéléseket, az oroszok pedig tagadják, hogy bármilyen háborús bűncselekményt elkövettek volna.

Amikor Zsivotoszkij visszatért Bucsába, a felgyújtott házában és a környék más ingatlanjaiban nyomokat talált, amelyek alapján beazonosítható néhány bucsai mészáros.

Szerelmeslevél csóknyommal és a hálószobai tagelés

Volt például egy szerelmeslevél, amit egy Alekszandr Logvinyenko nevű katona kapott otthonról, a barátnőjétől, Okszána Ribakovától. Még egy rúzsos csóknyom is volt rajta. „Jó, hogy a szívemben közel vagy, de amúgy távol vagy, az Anyaföldet szolgálva, védve minket. Büszke vagyok rád!”, írta a nő. A címzett katonáról a Reuters kiderítette, hogy az észt határhoz közeli Pszkov városában él, és ejtőernyős. A település a 76. légideszant-hadosztály székhelye. A Reuters a nőt is megtalálta Pszkovban, aki megerősítette, hogy Logvinyenko a párja, és hetek óta távol van egy katonai kirendelés miatt. A nő később az őt újra megkereső újságírónak már azt mondta, a férfi mégsem a barátja.

Egy szomszéd házba ugyanaz az osztag költözött be, mint Zsivotovszkijéba. Ott a hálószobában Wolf_68 feliratot fújt valaki a falra. A 68 a Moszkva déli részén lévő Tambov körzet rendszámkódja, a Wolf_68 és annak variációi pedig egy onnan származó, jelenleg Pszkovban élő, Kirill Krjucskov nevű katona közösségi médiás neve. A Reuters nyomozása szerint a férfi a 234. légiezredben szolgált, ami szintén a 76. légideszant-hadosztály része.

Az oroszok más nyomokat is hagytak, amelyek erre a légideszant-hadosztályra utalnak, például egy eszközellenőrzési papírt, miszerint az egyes lövegeket a 74268-as egység ellenőrizte. Ez az egység is Pszkovban van, ugyanarra a címre bejelentve, mint a 76-os. Rádiós hívójeleket tartalmazó listát is hagytak, amik szintén a 76-os egyik alegységére utalnak az orosz védelmi minisztérium adatbázisa szerint.

A Reuters további neveket is kinyomozott – ezekről kicsit később – , de közben az ukrán szolgálatok is serényen dolgoztak.

Egyenként jártak utána a névsorban lévőknek

Az hamar kiderült, hogy a 64. gépesített lövészdandár is ott volt a mészárlások helyszínén, pontosabban róluk derült ki legelőször. Az ukrán védelmi tárca hírszerzési igazgatósága már április 4-én közzétette a lövészdandár (valamikori) névsorát, 1600 ember adatait születési dátummal, útlevélszámmal, katonai azonosítószámmal.

A civilek és civil hírszerző-tanácsadó cégek, önkéntesek pedig elkezdtek utánanézni a neveknek.

Az ukrán Molfar civil hírszerző cég Excel-fájlokban tette közzé, amit talált – fényképeket, vk.com-profilokat (ez az „orosz Facebook”), családtagok neveit, telefonszámokat. (Az Excel-fájlok megnézhetők itt és itt.)

A Molfar listájából a New Voice ukrán újság ötöt „cikkesített” meg, például a 29 éves Igor Tyimosevszkit, aki irkutszki, házas, és esküvői fotósként próbálkozott, mielőtt katona lett, vagy a szintén 29 éves Oleg Bozsenkót Habarovszkból, aki Sztálintól idézget abortuszellenes mondatokat a közösségi médiás profilján, posztol az októberi szocialista forradalomról, a kínai útjáról vagy az edzéséről.

Az InformNapalm néven működő civil hírszerzők is dolgozni kezdtek az ügyön. Azt írták, az ukránok listája 2018–2019 környéki lehet, mert a jelenlegi parancsnokuk, Azatbek Omurbekov sincs rajta. Őt egyébként április 21-én szankciós listára tette a Nyugat, és megkapta a sajtóban a Bucsai Mészáros nevet.

Ki az az Azatbek Omurbekov, a Bucsai Mészáros?

A neve alapján kirgiz származású katona a kelet-oroszországi Habarovszk városában működő 64. gépesített lövészdandár, más néven az 51460-as egység parancsnoka, többek között a Newsweek írt róla részletesebben.

A negyven év körüli katonát 2014-ben az orosz helyettes védelmi miniszter, Dmitrij Bulgakov kitüntette a kiváló szolgálataiért. 2017-ben egy interjúban az Amur régióban zajló gyakorlatokról beszélt, és arról, hogy a téli körülmények között nehéz a munka, a katonáknak még kell egy-két hónap, hogy magabiztosan működjenek ilyen körülmények között. 2021 novemberében Kirill pátriárka megáldotta őt.

Az InformNapalm szerint a listát nem szabad úgy kezelni, hogy aki rajta van, az részt vett a mészárlásban, mert például szerepelnek rajta azóta nyugdíjba vonultak is.

Aranyat ért az elhagyott mobil

A civilekből álló hálózat azonban kapott egy aranyat érő információcsomagot arról, hogy ki volt ott Bucsában: egy orosz katona ugyanis 13 gigabyte-nyi fotóval hagyott el a településen egy mobiltelefont. A mobil Pjotr Zaharov szerződéses katonáé volt, és bár a 13 giga nagy részét a feleségével felvett intim fotók töltötték meg, volt köztük katonai csoportkép, hivatalos dokumentum is.

Ezek alapján az InformNapalm több mint száz katonát azonosított május elejéig, ezen az oldalon 50-ről írnak részletesebben.

Közben a Reuters újságírói a helyszínen kutakodtak tovább. Az oroszok nemcsak az ipari komplexumba és magánházakba vették be magukat, hanem egy irodaépületet is elfoglaltak az azóta hírhedtté vált Jablonszka utca 144.-ben. Ez lett a főhadiszállásuk, a kínzások és gyilkosságok központja, a neten erre a címre rákeresve brutális videókat ad ki a Google, amiket mi nem linkelünk.

A helyiek az oroszok távozása után találtak egy orosz igazolványt, amely azt tanúsítja, hogy a gazdája elvégzett egy képzést a telekommunikációs eszközök használatára. Konsztantyin Vladimirovics Korsunov nevére szól, aki az orosz Nemzeti Gárda (Roszgvardija) alá tartozó Vityjaz különleges fegyveres erőknél szolgál.

Korsunov egy 23 éves katona Penza városából, Moszkvától 625 kilométerre délnyugatra. Korsunov két penzai ismerőse megerősítette a Reutersnek, hogy a férfi katona, a Vityjazban szolgál, és éppen távol van egy „munkaút” miatt.

Csecsenek nyomaira is bukkantak az újságírók Bucsától 13 kilométerre, Lubjankában:

a helyiek mutattak egy épületet, ahol szerintük csecsenek voltak, az ajtóra pedig „Ahmat az erőnk” felirat volt festve Ahmat Kadirovra, a mostani csecsen vezér Ramzan Kadirov apjára, volt elnökre utalva. A helyiek szerint a szakállas csecsenek jó minőségű, homokszínű egyenruhában voltak, ami megkülönböztette őket a rosszabb, zöld ruhájú, szakáll nélküli oroszoktól.

A Reuters két csecsen parancsnok, Husszein Mezsidov és Anzor Biszajev egymástól független, háborús időkben készült Telegram-videóját vizsgálta meg, és találta azt az épületek alapján, hogy az egyik a közeli Hosztomelben, a másik a szintén közeli Borogyankában készült. Az egyik idős bucsai lakó az újságíróknak elmesélte, hogyan ölték meg a vejét, és hogyan gyújtották fel a házukat a homokszínű ruhás csecsenek.

Egyelőre 10+1 név hivatalos

Az ukrán hatóságok egyelőre két konkrétummal jöttek elő Bucsát illetően: Irina Venediktova főügyész tíz nevet és fotót tett közzé április legvégén. Azt írta, a 64-es lövészdandárba tartozó katonák egy gyors nyomozás alapján túszul ejtettek civileket, halálra éheztették és szomjaztatták őket, hátrakötött kézzel, csukott szemmel térdeltették, és verték őket, emellett fosztogattak Bucsában. Egyelőre nyomozzák, hogy gyilkoltak-e.

A Daily Mail brit bulvárlap néhány részletet is közölt a katonákról. Egyikük, a 24 éves Szergej Peszkarjov például novemberig egy szupermarketben dolgozott, majd önkéntes lett. A 29 éves Vjacseszlav Lavrentyov tűzoltó volt az önkéntes szolgálata előtt, a 26 éves Szemjon Maltszev pedig táncos, egészen februárig a tánccsapatával turnézott. Mások egyből iskola után katonák lettek.

Aztán május másodikán az első, gyilkossággal gyanúsított ember nevét és fotóját is posztolta a főügyész: a Nemzeti Gárda katonáját, Szergej Koloszejt gyanúsítják azzal, hogy március 18-án fegyverteleneket ölt, 29-én megkínzott és hamis vallomásra kényszerített valakit, továbbá válogatott módszerekkel félemlített meg embereket.

A férfi egykor kevert harcművészetekben is versenyzett, egy MMA-s szakportál azt írta, két meccséből kettőt vesztett el, és 2010-ben volt az utolsó mérkőzése.

Miközben pedig a bucsai gyilkosokat még keresik, másutt már előrébb járnak a hatóságok: a napokban állították bíróság elé az első orosz katonát, ő a vádak szerint az északkelet-ukrajnai Csupahivka faluban gyilkolt meg egy 62 éves civilt február 28-án. Akár életfogytiglan is várhat rá.

A cikk nagy része a Reuters nyomozása alapján készült, ami itt olvasható el angolul.