Lelőtték Ciszjordániában az al-Dzsazíra újságíróját

2022. május 11. – 08:32

Másolás

Vágólapra másolva

Szerdán lelőtték Ciszjordániában az al-Dzsazíra katari tulajdonban álló, de nemzetközileg is elismert hírtévé egyik ismert újságíróját, miközben a ciszjordániai Dzsenin városában az izraeli hadsereg rajtaütéséről forgatott. Az 51 éves Sirín Abu Akla „PRESS” feliratú sisakot és kevlar-mellényt viselt, a haláláról beszámoló al-Dzsazíra-közlemény szerint egyetlen lövedék végzett vele, ami pont az arcába csapódott. Egy másik palesztin újságírót, a Gázai-övezetet uraló Hamász terrorszervezet propagandaadójánk, az Al-Aksza TV-nek dolgozó Ali as-Samúdit hátba lőttek, de ő nem szenvedett életveszélyes sérüléseket. Az incidens perceiről az al-Dzsazíra egy nyers felvételt ki is adott:

A katari kormány, a hírcsatorna, a palesztin egészségügyi minisztérium az izraeli hadsereget vádolja a „hidegvérű gyilkossággal”. A katari külügyminisztérium egyenesen „államilag támogatott terrorizmus”-nak nevezte az ügyet.

Az al-Dzsazírával feszült, ellentmondásos viszonyban álló Izrael viszont tagadja felelősségét, a hadsereg szóvivője szerint palesztin lövedék találta el Aklát, de felajánlotta azt, hogy a felelősséget egy „közös vizsgálatban” tisztázzák.

Mivel Akla amerikai állampolgársággal is rendelkezik, ezért az Egyesült Államok izraeli nagykövete is „alapos vizsgálatot” sürgetett az ügyben.

Fotó: Al Jazeera
Fotó: Al Jazeera

A palesztin terrorfészekből tudósított

A Sirín Abu Akla halálához vezető incidens az elmúlt hónapokban felhorgadó palesztin terrorhullám bázisaként azonosított Dzsenin városa melletti palesztin menekülttáborban történt. Amikor valaki azt olvassa, hogy „menekülttábor”, egy sátras-barakkos telepre gondol, azonban ebben a menekülttáborban már a 1953 óta élnek Izrael 1948-as határain belülről elűzött palesztinok, és a generációk alatt az ideiglenes településből egy zsúfolt kisváros lett, ahol kevesebb mint fél négyzetkilométeren még a hivatalos adatok szerint is több mint tízezer ember él (a népsűrűség a budapestinek a tízszerese). Az Izrael és Ciszjordánia északi határához tapadó város és a menekülttábor évtizedek óta az izraeli-palesztin feszültségek egyik fő konfliktuspontjának számít. A régió az Iszlám Dzsihád terrorszervezet melegágya, a tavaszi terrorhullám számos elkövetője Dzseninből kelt útra, hogy tel-avivi bulizókat lőjön agyon, vagy ultraortodox családapák fejét zúzza be egy baltával. Az izraeli hadsereg meg is vádolta a várost elvileg kormányzó Palesztin Hatóságot, hogy elveszítették az uralmat Ciszjordánia északi része felett.

A fenitek ismeretében érthető módon Dzseninben mindennaposnak számítanak az izraeli biztonsági erők rajtaütései, melyek sokszor tűzharcba torkollanak, és nem ritkán a terrorizmusban nem érintett palesztinok elleni atrocitásokkal járnak. A második intifáda során, 2002-ben a menekülttábor egy része teljesen elpusztult a harcokban.

Sirín Abu Akla halála is egy izraeli katonai akció során történt. A hadsereg szerint a menekülttáborban rejtőzködő terroristák tüzet nyitottak és házilag készített robbanószerkezeteket hajigáltak a katonákra. A behatoló egységek viszonozták a tüzet, de „a találatokat mind tisztán azonosítható célpontokra adták le”. Azonban a hadsereg szóvivője hozzátette, mivel az újságírónő a palesztin fegyveresek társaságában tartózkodott, előfodulhatott olyan baleset, mely során „katonák eltalálhatták, vagy – ne adj Isten – sérülést is okozhattak” – neki.

Azonban az abu Aklával utazó újságírók az al-Dzsazírának állították, nem harci helyzetben érték őket lövések, és az izraeli katonák a megkülönböztető jelzések – a kék mellény és sisak – ellenére kifejezetten őket vették célba.

Az újságírás világszerte veszélyes szakmának számít

2020-ban ötven újságírót öltek meg. A gyilkosságok kétharmada nem háborús övezetben történt, miközben a háborúzó országokban csökken az újságírógyilkosságok száma, a „békés országokban” egyre nő, írta erről a Riporterek Határok Nélkül.

2021-ben Magyarország 8 pontot rontott a sajtószabadság feltételeit mutató mérőszámokban. Tavaly júliusban egyébként Orbán Viktor első uniós vezetőként felkerült a Riporterek Határok Nélkül „sajtószabadság ellenségeit” felsoroló listájára, melyen 37 olyan állam- és kormányfő szerepel – köztük Kim Dzsongun vagy Vlagyimir Putyin –, akik az RSF szerint „különösen drasztikus módon testesítik meg a sajtószabadság kíméletlen elnyomását”.

A lista élén a skandináv országok állnak, Norvégia őrzi 2021-es első helyét, a második két helyezést javítva Dánia, Svédország pedig megőrizte harmadik helyét. A tavalyi ezüstérmes Finnország azonban lecsúszott az ötödik helyre. Az első tízbe két volt kommunista ország (pontosabban egy volt kommunista ország tagállamai) is bekerült; Észtország a 4., Litvánia a 9. helyen. Hollandia viszont a korábbi 6. helyről 22 helyet rontva visszaesett a 28.-ra, miután tavaly a nyílt utcán végeztek az ország egyik legismertebb bűnügyi újságírójával, Peter R. de Vriesszel. A legrosszabb helyezést elérő uniós tagállam a 108. helyen szerénykedő Görögország lett, ami 38 helyezéssel csúszott vissza 2020-hoz képest a De Vrieshez hasonlóan bűnügyi újságíróként dolgozó Jéorjiosz Karaivaz meggyilkolásának köszönhetően.

Mi akkor is kérdezünk, ha valaki nem akar válaszolni Nekünk itt a Telexnél a szabad sajtó azt jelenti, hogy politikusok, oligarchák nem befolyásolhatják azt, miről írunk, miről nem, kivel dolgozunk, vagy kivel nem. A szabad sajtó nekünk kritikusságot, korrektséget, kíváncsiságot jelent. Hogy a közérdekű sztorikról beszámolunk, hogy mindig oda megyünk, ahol a dolgok történnek.

Nem egyszerű a munkánk, van, hogy falakba ütközünk: nem válaszolnak a megkereséseinkre, kordonokkal zárnak el, hogy ne tehessünk fel kérdéseket. Ha szeretnéd, hogy ennek ellenére is kitartóan kérdéseket tegyünk fel, hogy megmutathassuk a lehető legtöbbféle álláspontot, a legtöbb tényt és bizonyítékot, támogasd a munkánkat!
Támogass