Ötven újságírót öltek meg 2020-ban, az áldozatok között két nő volt. A gyilkosságok kétharmada nem háborús övezetben történt, miközben a háborúzó országokban csökken az újságírógyilkosságok száma, a „békés országokban” egyre nő, írja a Riporterek Határok Nélkül az újságírókkal szembeni erőszakos bánásmódról szóló éves összefoglalójának második része.
A jelentéshez a január 1. és december 15. közötti időszakot vizsgálták. Az előző évekhez képest az újságírók elleni merényletek összességében csökkentek, míg például 2012-ben 147, 2019-ben pedig 53 újságírót öltek meg, addig 2020-ban 50-et. A jelentés kiemeli, ehhez köze lehetett annak is, hogy a koronavírus miatt jóval kevesebb újságíró tartózkodott helyszínen.
A háborús övezetekben csökken a gyilkosságok száma. Míg 2016-ban a halálesetek 58%-a háborús övezetben történt, addig 2020-ra csak a 32%-uk történt olyan konfliktusövezetekben, mint például Szíria vagy Jemen, illetve az alacsony vagy közepes intenzitású konfliktusok sújtotta országokban, mint Afganisztán vagy Irak. A háborúmentes, „békés” országokban
a tendencia azonban növekszik, az újságírók ellen elkövetett merényletek aránya egyre nő.
2020-ban a legtöbb újságírót Mexikóban (nyolc embert) vesztette életét gyilkosság miatt, ezt követte India (négy), a Fülöp-szigetek (három) és Honduras (három).
2020-ban a meggyilkolt újságírók 84%-a volt tudatosan választott célpont, míg 2019-ben 63%-uk. A jelentés kiemeli, néhányukkal ráadásul rendkívül kegyetlen módon végeztek. Az El Mundo nevű veracruzi napilap újságíróját, Julio Valdivia Rodríguezt lefejezték, míg kollégáját, Fernando Álvarez Chávezt feldarabolva találták meg Acapulcóban. Indiában egy Rakes Szingh „Nirbhik” nevű újságírót alkoholos fertőtlenítővel locsoltak le, majd élve elégették, az egyik Tamil Nadu-i tévécsatorna munkatársát pedig agyonszúrták egy bozótvágókéssel.
A jelentés kitér arra is, amikor „maga az állam volt az újságíró gyilkosa”, Iránban december 12-én végezték ki Ruhollah Zamot. Zam 2017-ben tudósított az élelmiszerárak hirtelen emelkedése miatt kitört tüntetésekről, amely tüntetések idővel nemcsak Hasszán Rohani elnök kormánya, hanem az egész iráni politikai elit ellen szóltak. Zam 2017-be Franciaországba menekült Iránból, de 2019 őszén az Iszlám Forradalmi Gárda elfogta és hazatoloncolta (ezt a folyamatot hétfőn Bachelet emberrablásnak nevezte), idén nyáron pedig halálra ítélték. Irán döntését az ENSZ borzasztónak bélyegezte és elítélte.
Az idén megölt áldozatok között húsz oknyomozó újságíró volt, tizen helyi korrupciós ügyekkel és sikkasztásokkal foglalkoztak, négyen a maffiáról, hárman pedig környezetvédelmi kérdésekről írtak. További hét meggyilkolt újságíró iraki, nigériai és kolumbiai tüntetésekről tudósított.
„Néhányan azt gondolhatják, hogy az újságírók csak a szakmájukból fakadó kockázatok áldozatai, holott az újságírók egyre inkább célpontokká válnak, amikor érzékeny témákat vizsgálnak vagy ismertetnek. Ilyenkor nemcsak az újságíróra támadnak, hanem a tájékoztatáshoz való jogra is, amihez pedig mindenkinek joga van.”
-mondta a Riporterek Határok Nélkül főtitkára, Christophe Deloire. A szervezet szerint 1990 és 2020 között 2658 újságírót öltek meg.
A jelentés továbbá kitért arra is, hogy jelenleg 387 újságírót tartanak őrizetben munkájukkal kapcsolatban, „ami történelmileg magas szám”, illetve hogy az erőszakos halálok mellett idén a koronavírus miatt is újságírók százai haltak meg.
A téma érzékenysége miatt ebben a cikkben nem jelenítünk meg reklámokat.
