„Ugyan, civileket nem támadnak, ezt biztos maguk az ukránok csinálják, hogy az oroszokra kenjék”

„Az oroszországi barátainkat sokkolja, amit mondunk nekik. Nem is tudnak róla.”

„Mesélem neki, hogy mi történik Kijev körül vagy Mariupolban. Erre ő, hogy ugyan, civileket nem támadnak, ezt biztos maguk az ukránok csinálják, hogy az oroszokra kenjék.”

„Már nem tudok vele beszélni, meg van győződve róla, hogy a NATO felkészítette az ukrán erőket, hogy nagy civil áldozatokkal járó támadást indítsanak Donyeck és Luhanszk ellen, és ezt sikerült megakadályoznia az orosz hadseregnek!”

„Lerövidültek az üzenetek. Már alig beszélünk, válaszaik kimerülnek egy-két mondatban. Talán félnek, ha másképp is gondolják, tudják, hogy megfigyelhetik őket. A digitális kontroll a pandémia alatt remekül kiépült, ha másképp is gondolkodnak erről ez egészről, nem is merik elmondani.”

Néhány ukrajnai megkérdezett tapasztalata orosz ismerőseikkel, barátaikkal, rokonaikkal való beszélgetésekről azóta, hogy Oroszország háborút – a hivatalos orosz terminológia szerint különleges katonai hadműveletet – indított Ukrajna ellen. Oroszországban büntetőjogi következményei vannak, ha valaki háborúnak nevezné a 200 ezres reguláris hadsereggel indított háborút, amely miatt közel kétmillió ember menekült el Ukrajnából, és amelynek legalább 400 ismert civil áldozata van. De a körbezárt, egykor 450 ezres Mariupolban sokkal több lehet a temetetlen halott, az 1,4 milliós Harkivban vagy a 2,8 milliós Kijev körül, Bucsában, Hosztomelben vagy nyugatabbra Zsitomirban, keletebbre Szumiban, ahol legutóbb 21 ember halt meg egy lakótelepet ért rakétatámadásban, köztük Ukrajna 16 éves szambóbajnoka és két testvére és szülei.

Halottakról sem jót, sem semmit

Ezekről a hírekről Oroszországban nem értesülhet a nyilvánosság, büntetőjogi következményei vannak annak is, ha az orosz hadsereg veszteségeit említi valaki.

Érdemes megnézni ezt az 50 másodpercet egy orosz élő műsorból, amelyben egy katonai elemző, Vlagyimir Jeranoszjan tartalékos főtiszt egyenruhában beszél a stúdióban, és hiába ért egyet a speciális katonai hadművelettel, így is tudott olyat mondani, ami nem tetszett a műsorvezetőnek:

Jeranoszjan: „Itt sokan vannak, akiknek van harci tapasztalatuk, megjárták Afganisztánt, Csecsenföldet, Donbaszt. Kemények a mi srácaink, akik ott vannak. Luganszból, Donyeckből és a mieink a különleges hadműveletből, de meg is halnak most közülük. És a mi országunk most....

Műsorvezető: Nem, nem, nem, nem, én ezt nem is akarom hallani...

Jeranoszjan: Hadd mondjam végig... Ők meghalnak…

Műsorvezető: Álljon le!

Jeranoszjan: Ettől még meghalnak...

Műsorvezető: Álljon már meg!

Jeranoszjan: De ők meghalnak...

Műsorvezető: Nem tud leállni?

Jeranoszjan: Én azt szeretném, hogy most mindannyian álljunk fel, és emlékezzünk rájuk... legalább egy perc néma csenddel, a srácokért, akik ott meghaltak. Küzdöttek Oroszországért és Donbaszért!

Műsorvezető: Meg tudna állni egy pillanatra? Elmondom én magának, hogy mit csinálnak ott a mi fiaink! A mi fiaink elbánnak ott a fasiszta szeméttel!

Jeranoszjan: Igen, ez nagyon helyes is...

Műsorvezető: Engedje, hogy végigmondjam! Ez az orosz fegyverek dicsőséges győzelme! Az az orosz hadsereg dicsőséges győzelme! Ez Oroszország újjászületése!"

A műsorvezető azért szakította félbe, mert az elemző orosz katonák haláláról beszélt. A különleges katonai hadműveletnek azonban a jelek szerint – ellentétben egy háborúval – hősi halottjai sem lehetnek.

De mihez juthat hozzá egy oroszországi hírfogyasztó? A Ria Novosztyin például ezeket a híreket láthatta szerda este:

• „Az orosz védelmi minisztérium értesült arról, hogy az ukrán nacionalisták vegyi fegyveres provokációt terveztek” – civilek ellen, hogy aztán az orosz erőkre foghassák.
• „Gazdasági minisztérium külső irányítást javasolt azoknál a cégeknél, amelyek elhagyják Oroszországot” – a legalább 25 százalékban külföldi tulajdonú cégeknél így tartanák fenn a működést, a külső menedzsment eltávolítását a külföldi tulajdonos bíróság útján kérheti, ha hajlandó visszatérni az orosz piacra.
• „Kijev megszakította a békés lakosság evakuálását” – eszerint egy jól előkészített, kimenekítési programot állított le az ukrán fél, noha a civilek Oroszország felé mehettek volna. Az orosz fél aggódik a humanitárius katasztrófa miatt, a hadsereg szóvivője szerint hazugság, hogy senki sem akart Oroszország felé menni.
• Aztán egy publicisztika arról, hogy „miért gyűlölik az igazi árják Donbasz lakóit” – a szerző arról beszél, hogy az ukrán katonák folyamatosan lövik a városokat, támadják a civil lakosságot, és „élő pajzsként használják őket”. Hogy ezeket a városokat az orosz és az Oroszország által önálló államként elismert szakadár Donyeck erői veszik körül, kevéssé kapott hangsúlyt.

A sajtó nem vész el, csak átalakul

Végleg megszűnt a Dozsgy tévécsatorna – amelyet már évekkel ezelőtt kizárólag az internetre kényszerített a hatalom, és megfosztotta a reklámbevételektől is, így csak előfizetőktől szerzett forrásokból működhettek –, bezárt a peresztrojka és a Szovjetunió megszűnésének idején született, a szabad nyilvánosság egyik szimbólumává vált Eho Moszkvi. Szerdán elérhetetlen volt az Rbc.ru.

De nem olvasható Oroszországból a Meduza sem, amely már évekkel ezelőtt Lettországba tette központját. A Twittert, valamint a BBC oldalait is korlátozottan vagy egyáltalán nem lehetett elérni. A BBC-t az orosz hatóságok a múlt héten tiltották le, miután az Európai Unió letiltotta az orosz RT és a Szputnyik adásait. Oroszország számos alapvető internetes funkciót, mint az App Store és a Google Play, is blokkolni kezdett.

De nem bénult le teljesen a sajtó, a Nyezaviszimaja Gazeta például működik, igaz, a korábban kritikusabb lap most inkább arról ír, hogy az Oroszország elleni szankciók révén olcsóbb lehet belföldön a benzin, és hogy az Orosz Pravoszláv Egyház feje, Kirill pátriárka szerint a mostani konfliktusban az igazság Oroszország oldalán áll.

Nem zárt be az igazán kritikus Novaja Gazeta sem – ennek a lapnak a főszerkesztője, Dmitrij Muratov kapott 2021-ben Nobel-békedíjat, és itt dolgozott Anna Politkovszkaja, akit a lakása előtt 2006-ban lőttek le, miután éveken át a civil lakossággal szemben Csecsenföldön elkövetett jogsértésekről írt, ami a Kremlt és a hozzá hű csecsen vezetést is zavarta.

A lap ír is a visszásságokról: legutóbb egy 12 éves moszkvai fiú szüleit kereste fel otthon a rendőrség, miután a diák az iskolában a tanár által kezdeményezett beszélgetésen komolyan kérdezett arról, miért is indult Ukrajna ellen háború, majd a folyosón azt kiáltotta , hogy „dicsőség Ukrajnának”.

Digitális vasfüggöny

A történet megint csak jelzi, hogy nehéz felmérni, mit is gondol az oroszok többsége az Ukrajna elleni háborúról. Ha már a sajtó nagy része kontroll alatt van, és a külföldi sajtó egy része elérhetetlen a neten is, akkor még ott vannak a közösségi oldalak. Legalábbis az orosz oldalak, mint az Odnoklassniki és a Vkontakte, miután az orosz hírközlési hatóság lekapcsolta a 66 millió orosz által használt Facebookot, így nem működik a hozzá kapcsolódó Messenger sem.

A fő informális csatorna így a Telegram (amiről részletesen itt írtunk) lett, amelyet ugyanaz a ma már Londonban élő Pavel Durov hozott létre, akié a Vkontakte is volt, amíg az orosz állam rá nem kényszerítette, hogy megváljon tőle.

Tüntetések szervezése is inkább ezen a csatornán keresztül lehetséges, volt több is az országban, ezreket vettek őrizetbe azok közül, akik elítélték a háborút.

Ebben a légkörben és az új jogi környezetben nem mérhető fel az sem, mit is gondolnak valójában az oroszok a nyugati cégek kivonulásáról: bezár a KFC, a McDonald's, utóbbi a nyugati nyitás egyik legfontosabb szimbóluma volt 1990-ben, amikor a hiánygazdaság közepén megjelent Moszkvában. Divat- és autómárkák tucatjai, kereskedelmi láncok sokasága fagyasztja be működését, de sok streamingszolgáltató is eltűnik az oroszországi gépekről, így a Netflix is, amely oroszországi filmgyártását is felfüggeszti. Itt gyűjtöttük össze azokat a cégeket, amelyek az ukrajnai invázió miatt elhagyták Oroszországot vagy felfüggesztették működésüket.

„A boltokban van minden, de többen nagyobb tételben vásároltak kávét, kristálycukrot, nem is tudom, miért, de mi is vettünk” – vallotta meg egy moszkvai nyugdíjas a Telexnek, hozzátéve, hogy indokoltnak tartja az Ukrajna elleni különleges katonai műveletet, amelyet véletlenül sem nevezett háborúnak.

A híradásokban persze bizakodó nyilatkozatok jelennek meg az utca emberétől arról, hogyan váltja majd ki az eltűnő technológiát a hazai gyártás – bár a polgári fogyasztásra optimalizált piaci termelésben sosem volt élenjáró sem a Szovjetunió, sem Oroszország.

Egy hiba lehet, azt is Putyin hozza helyre

Aki viszont nem akarja kockáztatni, hogy véleménynyilvánítása miatt börtönbe kerüljön, az legfeljebb közvetve jelzi, hogy ellenzi a Vlagyimir Putyin által megszabott irányt, és nem ért teljesen egyet az Ukrajna ellen indított „különleges katonai műveletet” illetően: a napokban feltűnően megnőtt a forgalom a Szentpétervárról Finnországba tartó vonatokon. Azok, akik elutaznak, tartanak attól, hogy az orosz elnök hadiállapotot vezet be, és az elutazás nyugatra lehetetlenné válik.

Egyetlen esetben merülhetett fel az állami sajtóban, hogy mégsem ment minden tökéletesen azután, hogy az orosz elnök döntött a különleges katonai művelet megindításáról. Ez nem Putyin felelősségére vonatkozik, ellenkezőleg, ő az, akinek kezdeményezésére rendezni kell az ügyet: az elnök utasította a katonai ügyészséget, vizsgálja ki, hogyan lehet, hogy az elnöki rendelet ellenére nemcsak szerződésesek, hanem sorkatonák is mentek az orosz hadsereg kötelékében Ukrajnába. Hogy mennyien, azt nem tudni, ahogyan azt sem, mennyien lehetnek, akik meghaltak közülük. Amerikai becslések szerint 2-4 ezer, ukrán becslések szerint akár 10 ezer is lehet az elesett orosz katonák száma.

Hivatalos orosz adat belföldi használatra sincs: az ilyesfajta adatok nyilvánosságra hozatalát ugyanis Putyin már 2015-ben egy elnöki rendeletben megtiltotta.