Találkozzunk a fronton! – üzente a Nobel-békedíjas miniszterelnök, aki korábban lepatkányozta ellenségeit

Alapvetően soha senki nem gondolná azt, hogy egy Nobel-békedíjas politikus nyilvánosan patkányokról, meszesgödrökről és élve elásott ellenségekről beszélne. Abij Ahmed Ali, Etiópia miniszterelnöke viszont az elmúlt hetekben folyamatosan cáfol rá arra, hogy 2019-ben megkapta a kitüntetést a díjat kiosztó norvég bizottságtól.

A kormányfő három évvel ezelőtt még a béketeremtés ígéretével lépett fel, az elmúlt egy évben viszont polgárháborúba sodorta az afrikai országot. Tavaly novemberben írtunk arról bővebben, hogyan került Abij hatalomra – amelyet aztán arra használt, hogy fellépjen a tigréi népcsoport, és az őket kvázi képviselő Tigréi Népi Felszabadítási Front (TPLF) ellen.

Bár a TPLF-et látszólag legyőzték, a csapataik a hegyekben folytatták a gerillaharcot – ami oda futott ki, hogy nyárra ismét ők uralták az északi tartományt, amelyet hónapokkal azelőtt nagy harcok árán vett be a központi kormányzat. Az elmúlt hónapokban a tigréiek szövetséget kötöttek egy másik nagy felkelőalakulattal, az Oromoi Felszabadítási Hadsereggel (OLA), akik az ország déli részén szervezkednek Abij kormánya ellen. November elején arról beszélt mindkét lázadó sereg, hogy messziről ugyan, de sikerült bekeríteniük északról és délről Etiópia fővárosát, Addisz-Abebát, és a legfrissebb hírek szerint bevették a tőle 220 kilométerre fekvő Shewa Robit települést.

„Holnaptól kezdve a frontra indulok, hogy vezessem a védelmi erőket. Akik Etiópia azon gyermekei közé akarnak tartozni, akiket a történelem ünnepel majd, álljanak ki ma a hazájukért. Találkozzunk a fronton!”

– üzente a hírre reagálva hétfőn Abij Ahmed Ali a Twitterén.

Mindeközben a fővárosban folyamatosan hurcolják el a tigrinya nemzetiségű lakosokat, arra hivatkozva, hogy a TPLF „potenciális támogatói” lehetnek, nemzetközi szakértők pedig már ruandai szintű etnikai tisztogatástól tartanak. Az elmúlt hetekben az Egyesült Államok és az ENSZ is bevetette magát a helyzet rendezése érdekében – az etióp kormány viszont nemhogy együttműködne a nemzetközi szervezetekkel, de több munkatársukat is őrizetbe vették.

Miközben pedig a tigréi erők további előrenyomulásáról érkeztek hírek, kedden a francia nagykövetség arra sürgette állampolgárait, hogy haladéktalanul hagyják el Etiópiát, és az AFP szerint egy kiszivárgott dokumentum alapján az ENSZ is elrendelte, hogy evakuálják az országban dolgozó külföldi munkatársak családtagjait.

Ha a konfliktus nem zárul le minél hamarabb, és Afrika szarva destabilizálódik, annak beláthatatlan következményei lehetnek akár az egész régióra nézve, és újabb menekülthullám indulhat el a kontinensen.

Egy éve robbant be a polgárháború

A tigréi háború a „pusztulás útjára” terelte Etiópiát – erről pénteken beszélt Antony Blinken amerikai külügyminiszter a CNN-nek. Blinken a múlt héten afrikai körutat tartott, ahol szóba került a polgárháborús helyzet is: szerinte Etiópia miniszterelnöke, Abij Ahmed Ali felelőssége, hogy az erőszak minél hamarabb véget érjen.

„Feltétlenül le kell állni a harcokkal, és a lehető leghamarabb el kell kezdődnie a párbeszédnek. Azt látjuk, hogy napról napra nő a feszültség a közösségek közt, amely szétszakíthatja az országot, és az erőszak továbbterjedhet a régió más területeire is”

– mondta Blinken, hozzátéve, hogy csak a hosszú távú tűzszünet teremti meg a lehetőséget a humanitárius segélynyújtásra. „Az etiópiai kihívásokra nincs katonai megoldás. Ez az út az ország pusztulásához és az etióp emberek nyomorához vezet, akik ennél sokkal jobbat érdemelnek.”

Pedig Abij Ahmed Ali hivatkozhat arra, hogy éppen az etiópiaiak választották meg erre a szerepre: a június végi parlamenti választásokon elsöprő győzelmet aratott a miniszterelnök pártja. Holott már akkor is bőven harcoltak a központi kormányzat csapatai a tigréi lázadókkal, sőt: ezekben a napokban foglalták vissza a TPLF gerillái Tigré tartomány fővárosát, Mekelét.

Ahogy arról még tavaly novemberben, a harcok kitörésekor írtunk, Tigré a 115 milliós Etiópia legészakibb tartománya – itt élnek a tigrinyák, akik az ország negyedik legnagyobb nemzetiségét alkotják. Bár a legnépesebb, középső részen élő amharák, a déli tartományokban élő oromók és a délkeleti, szomáliai határ közelében élő szomálik is többen vannak, az országot az 1990-es évektől kezdve évtizedekig uralta a tigrinya elit. Őket buktatta meg tulajdonképpen Abij Ahmed Ali, aki 2018-ban került az ország élére, és eleinte az afrikai ország demokratizálása felé tett lépéseket.

2019-ben az Eritreával megkötött béke miatt ítélték neki a Nobel-békedíjat, azonban pár hónappal később elkezdett erőszakosan leszámolni a TPLF-fel. A tavaly novemberi polgárháborút ideiglenesen Abij kormánya nyerte meg, de a tigréi lázadók folytatták a gerillaharcokat a tartomány hegyvidékeiben. Tavaly ősszel még a szomszédos Eritrea is támogatta az etióp kormány katonai csapatait, azóta viszont ők nagyrészt kivonultak a konfliktusból, az etióp központi hadsereg pedig kimerült a harcokban.

Mekele után a nyár folyamán Tigré egészét visszavették a lázadó csapatok, és elkezdtek dél felé, a főváros irányába nyomulni. Ebben segítségükre jött az Oromo Felszabadítási Hadsereggel augusztusban megkötött szövetség. A másik felkelőcsapat a maguk meghatározása szerint az oromo nemzetiség érdekében lép fel.

Semmit sem lehet tudni biztosan

Az oromo katonák csatlakozása furcsának tűnhet, hiszen a tigrinya elit uralma alatt az oromókat is elnyomták – sőt, maga Abij Ahmed Ali is félig oromo származású. A lakosság több mint egyharmadát kitevő nemzetiség Abijban látta a változás reményét – éppen ezért dühödtek fel azon, amikor kormánya börtönbe záratott több vezető oromo tisztségviselőt is.

Nyáron tömegtüntetéseket is rendeztek az oromo politikusokért a fővárostól délre fekvő tartományban, a nemzetiség pedig azt látta, hogy az egymást követő etióp kormányok erőszakosabbnál erőszakosabb elnyomása Abij miniszterelnökségével sem ér véget.

Éppen ezért a TPLF-nek és az OLA-nak közös célja lett megbuktatni a kormányt és átvenni a hatalmat Addisz-Abebában.

A két lázadócsoport több másik hasonló szervezettel karöltve kötött szeptemberben szövetséget egy olyan Etiópiáért, amit erős etnikai autonómia és föderalizmus jellemez – szemben Abijjal, aki központosított hatalomra és egy egységes etióp identitás megteremtésére törekedett az elmúlt években.

Az Oromo Felszabadítási Hadsereg a népcsoport legerősebb milíciájának számít: szóvivőjük azt állította, november elején több száz etióp katona állt át az oldalukra, és több tízezer oromo fiatal csatlakozott önként hozzájuk. Igaz, egyik állítást sem tudták alátámasztani, ahogyan a nemzetközi hírügynökségek sem tudják érdemben megerősíteni a konfliktusról érkező híreket. Etiópia északi felét ugyanis teljesen lekapcsolták az áramhálózatokról, így a telekommunikációs eszközöket sem tudják használni Tigré tartományban.

Vér, csontok, patkányok

Éppen ezért óvatosan kezelik a nemzetközi sajtóban is azokat az információkat, miszerint az oromo és tigrinya csapatok 160–320 kilométerre lehetnek Etiópia fővárosától – ahogy már említettük, a Guardian hétfői híre szerint már bevették a tőle 220 kilométerre, északkeletre fekvő Shewa Robit városát is.

Az biztos, hogy a lázadók fenyegetését már hetek óta érzik Addisz-Abebában: a főváros polgármestere november elején arra szólította fel a lakosokat, hogy fegyverkezzenek, biztosítsák be a környéküket, a hadsereg pedig arra kérte a veteránokat, hogy vonuljanak be újra a seregbe. Abij Ahmed Ali egyenesen szükségállapotot hirdetett november elején, ami lehetővé teszi minden fegyveres, katonaképes korú állampolgár besorozását.

„Minden etióp számára kötelesség meghalni a hazájáért”

– mondta a kormányfő egy november eleji beszédében, korábban pedig arról írt Facebookon, hogy „vérünkkel és csontjainkkal temetjük majd el ezt az ellenséget” a „létfontosságú háborúban”. Ezt a bejegyzést a Facebook anyavállalata, a Meta törölte az oldalról. Ezután Abij azt írta oldalán következőként, a tigréi erőkre utalva: „az a patkány, amelyik messzire téved az odújától, közelebb kerül a halálához”.

Mindeközben az addisz-abebai rendőrség házról házra kutatja fel a TPLF vagy az OLA lehetséges támogatóit. Ebbe a csoportba a nemzetközi szervezetek gyanúja szerint beletartozhat minden tigréi származású etióp – köztük azok is, akik éppen a TPLF terrorja elől menekültek a fővárosba, mint a 30 éves Alula Mikaelson:

„Egy lakásban élek, szomszédokkal együtt, akik hallhatták, hogy tigrinya nyelven beszélek telefonon. Még most is halkan beszélek önökhöz, mert ha valaki meghallja, hívhatja a rendőrséget, akik idejönnek, és elvisznek”

– mondta a Washington Postnak. Ő tavaly novemberben érkezett Addisz-Abebába, hogy elvegyüljön a többi etióp között, hiszen fizikailag nem lehet megkülönböztetni egymástól az etióp népcsoportokat.

Ennek ellenére tömegesen tartóztatják le a tigréi származású etiópiaiakat: legutóbb két neves jogászprofesszort vittek el otthonukból a hatóságok a BBC beszámolója szerint. Az egyetemi tanárok rokonai és más tigrinya lakosok szerint is félelemkeltő az etióp szervek hadjárata, olyannyira, hogy az emberek igyekeznek elrejteni az akcentusukat és a személyazonosságukat – különben etnikai származásuk miatt a munkahelyükről is elbocsáthatják őket.

Bár emberi jogi szervezetek szerint több ezer tigréit tartóztathattak már le Addisz-Abebában, az etióp kormány szóvivője szerint csak ezer emberről van szó, akik valóban kapcsolatban álltak a szeparatista milíciákkal – miközben több mint 500 ezer tigrinya él a fővárosban.

Újabb Ruandától tartanak

„Arra készülünk, hogy a kormány teljes kommunikációs zárlatot rendel el. De fogalmunk sincs, hogyan fogunk távozni, a repülőjegyek ára pedig több ezer dollárra ugrott. Arra emlékeztet mindez, mint ami Kabulban történt az év elején”

– mondta név nélkül az Afrikai Unió egyik nem etiópiai küldöttje. A kontinens országait összefogó szövetségnek Etiópia fővárosa ad otthont, ahogyan az ENSZ Afrikai Gazdasági Bizottságának és a kontinens legnagyobb légitársaságának, az Ethiopian Airlinesnak is.

Azonban ahogy a konfliktus terjed dél felé, úgy kérte egyre több ország, köztük az Egyesült Államok is arra az állampolgárait és a nem létfontosságú diplomáciai személyzetét, hogy hagyják el Etiópiát. Több szakértőnek ugyanis már a ruandai népirtás emlékei idéződtek fel a konfliktus eszkalálódása miatt.

„Ez már Ruanda-szerű” – mondta a New York Timesnak Patricia Haslach, aki az Egyesült Államok etiópiai nagyköveteként szolgált 2013 és 2016 között. Mint ismert, 1994-ben mintegy 800 ezer tuszit mészároltak le Ruandában – a konfliktusba nem avatkoztak be kívülről, de a népirtás emléke a lap szerint máig kísérti az akkori amerikai diplomácia munkatársait.

Bár Haslach nem mondta ki egyértelműen, hogy népirtás történik az országban, de nincs egyedül azzal a véleménnyel, hogy fennáll az etnikai tisztogatás veszélye. James G. Stavridis, az amerikai haditengerészet nyugalmazott admirálisa szerint Etiópia „sokkal nagyobb és geopolitikai szempontból fontosabb, mint Ruanda”, éppen ezért kellene az Egyesült Államoknak csapatokat küldenie egy ENSZ vezette békefenntartó erő részeként.

„Ha ez Etiópia számára egzisztenciális, akkor számunkra is az”

– mondta név nélkül egy magas rangú dzsibuti tisztviselő. Az etnikai tisztogatás ugyanis olyan menekülthullámot indíthat el Etiópiából, ami a Washington Postnak nyilatkozó diplomaták szerint az egész régiót destabilizálná: egy ENSZ-tanulmány szerint több százezren próbálhatnak meg Dzsibutin kívül Kenyába és Szomáliába átjutni.

Mártírként menne a frontvonalra az elnök

Bár az Egyesült Államok mellett az ENSZ is felvállalta, hogy közvetítene a felek között a konfliktusban, a nemzetközi szervezettel szemben kifejezetten ellenségesen lépett fel az etióp kormány: november elején legalább tizenhat ENSZ-alkalmazottat vettek őrizetbe az etióp fővárosban. A jelentések szerint a hatóságok tigrinya állampolgárokat kerestek, és így kerültek a szervezet munkatársai őrizetbe – igaz, az ENSZ szóvivője, Stephane Dujarric nem erősítette meg, hogy valóban tigréi etnikumú etiópiaiakról volt-e szó.

„Ezek az ENSZ munkatársai, etiópiaiak, és szeretnénk, ha szabadon engednék őket, bármilyen etnikai hovatartozás is szerepel a személyi igazolványukban. Természetesen aktívan együttműködünk az etiópiai kormánnyal az azonnali szabadon bocsátásuk érdekében”

– mondta Dujarric, aki szerint az ENSZ egyelőre nem kapott választ az etióp kormánytól arra, miért tartják fogva a munkatársaikat. Azóta tizenegy ENSZ-alkalmazottat elengedtek, de 72 sofőrt elzártak a hatóságok – akik éppen Tigrébe vittek volna humanitárius segélyt.

Az ENSZ Emberi Jogi Biztosának hivatala november elején egyébként arról írt, hogy a tigréi konfliktusban részt vevő minden fél „megsértette a nemzetközi emberi jogokat, a humanitárius és menekültjogot, amelyek közül néhány háborús és emberiesség elleni bűncselekménynek minősülhet”. Abij Ahmed Ali azonban, úgy tűnik, nagyon nem akar megállni, és egyenesen a frontvonalról vezetné tovább az etióp csapatok harcát a lázadókkal szemben.

„Ez egy olyan időszak, amikor mártíromságra készen kell vezetni egy országot”

– idézi szavait a Newsweek.