Nobel-békedíjat kapott, majd véres háborút indított saját állampolgárai ellen

„Amikor megérkeztem Mai-Kadrába, holttestek hevertek az utcákon. Bementünk a házakba, ahol se víz, se áram nem volt, még nálunk sem. Lehetetlen bárkinek is így dolgoznia vagy ennie a környéken”

– így beszélt tapasztalatairól a CNN-nek egy orvos, aki a tigréi konfliktus közepén, Mai-Kadrában látott el sebesülteket.

Etiópia északi részén hetek óta harcolnak egymással a központi kormány hadseregének csapatai és a Tigré régió lázadói. A pár hónappal ezelőtt még Nobel-békedíjjal jutalmazott miniszterelnök, Abij Ahmed Ali hallani sem akar tűzszünetről, a tigrinya lakosságot pedig egyre durvábban fenyegetik retorzióval.

Holott néhány éve még a tigréiek voltak Afrika második legnépesebb országának urai, ám aztán politikai képviselőjüket, a Tigréi Népi Felszabadítási Frontot (TPLF) az elmúlt években szisztematikusan szorította ki a hatalomból Abij – most pedig véglegesen leszámolna velük. Az eszkalálódó konfliktus akár az egész északkelet-afrikai régiót magával ránthatja, a gerillaharcokban jártas tigréiek pedig a végsőkig kitartanának.

Ők voltak az ország urai

Etiópia a világ egyik leggyorsabban népesedő országa, a közel 109 milliósra becsült lakosság az afrikai országok többségéhez hasonlóan itt is különböző népcsoportokból áll össze. A legészakibb tartományban élő tigrinyák a negyedik legnagyobb nemzetiség a legnépesebb, középső részen élő amharák, a déli tartományokban élő oromók és a délkeleti, szomáliai határ közelében élő szomálik után.

A kilencvenes években került az ország élére az Etióp Népi Forradalmi Demokratikus Front (EPRDF) és vele együtt egy tigréi származású vezető, Melesz Zenavi. Az EPRDF tulajdonképpen Etiópia állampártja volt évtizedeken keresztül, több párt közös ernyőszervezete, ebbe tartozott a TPLF is. Zenavi pedig több tigréi politikust is vezető pozícióba emelt, relatív gazdagságuk és katonai jártasságuk miatt pedig a tigrinyák sokszor játszottak a súlyuknál fontosabb szerepet Etiópia életében.

Még az ország közigazgatását is az északon élő kisebbség érdekei szerint rendezték – több megyét is a Tigré régióhoz csatoltak a többségi oromók rovására.

Zenavi 2012-ben meghalt, az ezt követő években pedig többször is tüntettek országszerte Etiópia demokratizálásáért. 2018-ban vette át a hatalmat a keresztény-muszlim családból származó Abij Ahmed Ali az EPRDF élén. Abij több lépést is tett a demokratikus reformok felé: szabadon engedte a politikai foglyokat, feloldotta a cenzúrát, elősegítette a vallási tolerancia megteremtését az ortodox keresztények és muszlimok által vegyesen lakott országban. Az egyik legfontosabb lépéseként pedig békét kötött Eritreával, ami miatt 2019-ben Nobel-békedíjat kapott – bár a bizottság már akkor is hangsúlyozta, hogy a miniszterelnök még csak az elején tart a béke megteremtésének útján.

Békét kötöttek a közös bosszúért

A díjat valószínűleg elhamarkodottan ítélték oda Abijnak, az Eritrea elleni háború lezárása ugyanis csak a kezdete lehetett annak a most kibontakozó polgárháborúnak, amit a Tigré régió ellen indított a miniszterelnök idén novemberben. A Foreign Policy cikke szerint

az etióp és az eritreai vezetőket nem holmi hirtelen jött barátság, hanem a közös bosszúvágy vezérelte a béke megkötésekor, ugyanis mind a ketten le akartak számolni a Tigréi Népi Felszabadítási Fronttal.

A Tigréi Népi Felszabadítási Front az EPRDF-t alkotó erők közül a legmeghatározóbb volt, és mai napig ők a tigrinyák kvázi politikai képviselői. Abij tavaly alapította meg új politikai mozgalmát, az EPRDF egykori pártjai közül viszont a TPLF volt az egyetlen, amely nem csatlakozott a miniszterelnök Fejlődés Pártjához.

Nem csak emiatt vesztettek pozíciókat a tigréiek: a miniszterelnök közigazgatási reformjai miatt rengeteg korábbi tigrinya tisztviselőt bocsátottak el, a korrupció ellen meghirdetett harcban eljárásokat indítottak ellenük, és több száz katonaként és rendőrként szolgáló tigrinyát fegyvereztek le.

Kiprovokálta a konfliktust, de erre nem számított

A konfliktust pedig valószínűleg az idén szeptemberben megtartott tartományi választás robbanthatta ki. Abij még tavasszal rendelte el az idén őszre meghirdetett országos választás elhalasztását a koronavírus-járványra hivatkozva. Bár Etiópia az egyik leginkább a járvány által érintett afrikai ország, a 109 milliós országban eddig összesen 106 ezer esetet regisztráltak (miközben a tizedakkora lakosságú Magyarországon hivatalosan 175 ezret), és a napi esetek száma is mindössze 500 körül mozog.

Így a tigréi kormányzat a nem kifejezetten súlyos járványhelyzet ellenére hirdetett ki választást a régióban szeptemberre, ami a párt által kiadott adatok szerint csak megerősítette a TPLF hatalmát: a 2,6 millió választó 98 százaléka szavazott rájuk. Az etióp központi kormány persze nem ismerte el a választást, sőt, visszatartotta a TPLF-nek járó pénzügyi támogatásokat. Ez pedig beindította azt a retorikai hadjáratot, ami után az etióp kormány fél évre szükségállapotot hirdetett, és bevonult hadseregével az ország északi régiójába.

Ahogy arról beszámoltunk, a tigréi lázadók katonákat és felszereléseket vettek ellenőrzésük alá a szövetségi erők északi parancsnokságából – erre reagált az etióp kormány a TPLF elleni „háború” meghirdetésével. Bár a Foreign Policy cikke szerint maga Abij provokálta ki a konfliktust, azonban ő sem számított arra, hogy a TPLF maga mellé tudja állítani a korábban az Eritrea elleni harcok miatt megerősített északi egység közel felét. Az északi kontingens 15 ezer katonája mellett 20 ezer kommandóst, több milíciát és felfegyverzett parasztokból álló tartalékcsapatokat, azaz összesen közel 250 ezer fegyveres harcost tud mozgósítani a TPLF. Az északi egység bevételének köszönhetően pedig nem csak nehézfegyverzetük lett, de olyan tapasztalt tigrinya katonai vezetők is melléjük álltak, akiket még Abij váltott le a posztjaikról.

Nem lesz kegyelem a civileknek sem

Nehéz pontos információkhoz jutni a háború konkrét állásáról, mivel a kommunikációs csatornákat elzárta a kormányzat az északi régiótól – bár az etióp kormány ezt tagadja, és szerintük maga a TPLF vágta le Tigrét az internetről és az áramrendszerről. Mivel újságírókat nem engednek a tartomány közelébe sem, ezért főleg az etióp kormány és a TPLF közléseiből lehet tudni azt, hogy áll a konfliktus.

Vasárnap Abij Ahmed Ali 72 órás ultimátumot adott a tigréi lázadóknak a harcok feladására – mielőtt még az etióp hadsereg offenzívát indítana Tigré fővárosa, Mekele ellen, írta a Guardian. Az ultimátum szerdán járt le. A várost az etióp állami média szerint tankokkal vették körbe: „Innen már nincs visszaút” – hangsúlyozta vasárnapi Twitter-üzenetében Abij.

A hadsereg vezetői pedig figyelmeztették a tigrinya civileket, hogy „szabadítsák fel magukat” a lázadók vezéreitől, különben „nekik sem lesz kegyelem” a város elleni támadás során.

„A művelet következő szakasza döntő jelentőségű: körülvesszük Mekelét tankokkal, befejezzük a harcokat a hegyvidéki területeken, és előrehaladunk a mezőkön” – mondta Dejene Tsegaye ezredes az etióp állami médiának, aki szerint ugyan eddig el tudták kerülni az olyan célpontokat, ahol veszélyeztetnék a polgári lakosságot, de a főváros esetében már „más a helyzet”.

Eddig hiába szólította fel a harcoló feleket tűzszünetre szinte minden fontosabb nemzetközi szereplő, Ferenc pápától kezdve az európai vezetőkig, Abij addig nem hajlandó leállítani a tigréi harcokat, amíg a TPLF nem adja meg magát. A lázadók viszont továbbra is „heves harcokat” ígérnek, és addig nem állnak le, „amíg a megszálló erők Tigrében vannak” – mondta Debretsion Gebremichael, a TPLF vezetője.

„Sem az etióp kormány, sem a Tigréi Népi Felszabadítási Front nem érdekelt a tárgyalásokban ezen a ponton”

– mondta a CNN-nek Nagy Tibor, az amerikai külügyminisztérium afrikai ügyekért felelős államtitkára, aki korábban Washington etiópiai nagyköveteként is szolgált.

Kések, botok, holttestekkel fedett utcák

A konfliktus kitörése óta eddig több mint 36 ezren menekültek Szudánba, és még ennél is többen indultak útnak Tigréből, hogy elkerüljék a harcokat. Mai-Kadra városában több száz civilt mészárolhattak le, írja a CNN – a harcok egyik túlélője, Gashaw Maleda bozótvágó késekkel támadó tigrinya milíciák elől menekült a szomszédos országba. Egy helyi lakos „holttestekkel fedett utcákról” számolt be az Amnesty Internationalnek a november eleji támadás után, amiről nem tudni, kik követték el, és hány áldozata volt pontosan – sem a TPLF, sem az etióp kormány nem vállalta magára az esetet.

Más civilek pedig az etióp hadsereg bosszúja elől menekültek: „Ezek késekkel és botokkal jöttek, hogy megtámadják az itt élőket. Mögöttük pedig az etióp hadsereg, tankokkal. Nem a kések meg a botok jelentik a valódi bajt, hanem a tankok” – mondta egy idősebb tigréi menekült, Thimon Abrah az AP-nek.

„Ha megölnek egy embert, vagy akár csak egy gyereket, az bosszú. Ez egy törzsi háború”

– mondta egy másik férfi, Tedey Benjamin. Bár az etióp miniszterelnök múlt héten arról beszélt, hogy kormánya kész „átvenni és újraintegrálni” a menekülteket, és az etióp szövetségi erők megvédik majd őket, a tigrinya menekültek szerint éppen ezek az erők üldözték el őket otthonaikból.

Naponta mintegy négyezren hagyják el Tigrét, a folyamatos harcok miatt pedig tartósak lehetnek a menekülthullámok Szudán felé, ami már így is közel egymillió menekültet fogad be Eritreából, Csádból, Dél-Szudánból és a Közép-afrikai Köztársaságból. Folyamatosan segíti a szudáni menekülttáborokat az ENSZ, az elszigetelt csoportoknak Szudán keleti részére még helikopterekkel is szállítanak élelmiszert.

A következő fél évben 200 ezer újabb menekült érkezésére számít Szudánban az ENSZ: a béke érdekében Antonio Guterres főtitkár is felszólalt, a konfliktust pedig Szudán is diplomáciai úton rendezné.

Segítség nélkül is magukkal ránthatják a régiót

A Foreign Policy cikke szerint nagyrészt Szudánon múlhat az, hogyan alakul a konfliktus. A szomszédos ország jelenti az egyetlen kapcsot a külvilág felé a tigréi lázadók számára, és ugyan az Etiópiával – és a Tigré régióval – közös határ hivatalosan zárva van, valójában virágzik a fegyvercsempészet.

Ezt a határt zárhatná le teljes erejével Szudán, ha akarná, ebben pedig szerepet játszhat egy területi vita is: a Fashqa-háromszög egy nagyjából 260 négyzetkilométer nagyságú terület a szudáni–etióp határ mentén, ami bár elvileg Szudáné, Etiópia is igényt tart rá. Szudán akár a határ lezárásának feltételeként szabhatná meg a terület hivatalos átengedését – bár kérdéses, hogy az ország felvállalna-e egy regionális konfliktust a frissen kibékült Etiópia-Eritrea párossal.

Törékeny helyzete miatt most a szudáni vezetés célja elsősorban az, hogy ne haragítsa magára se az etióp, se az eritreai vezetést, és minél inkább vonja ki magát a regionális játszmákból.

Emiatt pedig bár elképzelhető, de nem valószínű, hogy Szudán aktívan beavatkozik a konfliktusba, és segítő kezet nyújt a tigréi lázadóknak. Amúgy is megkopott a TPLF barátsága a szudáni politikai elittel, hiszen már nem a párt irányítja az etióp politikát.

Akár kapnak segítséget kívülről, akár nem, Tigré tapasztalt gerillái saját terepen sokáig ellen tudnak állni a központi kormánynak. A polgárháborúvá fajuló etnikai konfliktus pedig akár túl is terjedhet Etiópia határain, ami az egész északkelet-afrikai régiót válságba sodorhatja.

Ahogyan pedig fokozódik a konfliktus, úgy tűnik egyre nyilvánvalóbbnak, hogy Abij Ahmed Ali ugyanazokkal a módszerekkel stabilizálná hatalmát, mint amikkel évtizedekig tartotta magát talpon a TPLF: állami nagygyűléseken népszerűsíti a háborút, bebörtönzi az újságírókat, politikai ellenfeleit pedig terroristának bélyegzi.