A francia szélsőjobb új sztárja egyre jobban szorongatja Marine Le Pent

Franciaországban az elmúlt években szinte mindenki biztosra vette, hogy 2022 tavaszán ugyanaz a felállás fog megismétlődni, mint az előző elnökválasztáson, 2017-ben. Akkor szoros eredménnyel Emmanuel Macron és Marine Le Pen jutott be a választás második fordulójába, ahol végül a szélsőjobbos jelölt miatt aggódó franciák Macronnak szavaztak bizalmat. Ezek után érthető, hogy miért okozott meglepetést és zavarodottságot, hogy

bekerült a képbe egy másik, az angolszász médiában ráaggatott jelzővel „francia Trumpként” is emlegetett jelölt, aki egyes felmérések szerint Le Pent is leelőzheti.

Először a Harris Interactive október eleji pollja hozta ki, hogy a Franciaországban ismert szélsőjobboldali tévés személyiség és író Éric Zemmour 17 százalékon, Le Pen pedig 15 százalékon áll. Az intézet szerdán közölt újabb közvélemény-kutatása és az Ipsos egyik felmérése is ezt a sorrendet erősítette meg, és az elmúlt hetekben a Politico felméréseket összesítő átlagában is feljött Zemmour Le Pen nyakára. Az elnökválasztási indulását hivatalosan egyébként még be sem jelentő Zemmour előretörése hirtelen jött, és hirtelen el is múlhat, de az is lehet hogy Le Pennel pont annyira kioltják egymást, hogy abból a mérsékelt jobboldali Köztársaságiak (Les Républicains) profitálhatnak. Ez pedig már Macron eddig világosnak tűnő forgatókönyvét is megkavarhatja.

Orbán Viktor miniszterelnök múlt kedden a Miniszterelnökség épületében fogadta Marine Le Pent, akivel megbeszéléseket folytattak az Európai Néppártból távozott Fidesz és a francia Nemzeti Tömörülés esetleges európai szövetségéről. Azonban úgy tűnik, hogy Orbán mindkét szélsőjobboldali jelöltet figyelemmel kíséri, egy hónapja ugyanis Zemmour az ő meghívására érkezett Budapestre, ahol részt vett a demográfiai csúcson.

A zsinagógában Mózes, a közvéleményben xenofób

Azok a külpolitika iránt érdeklődő olvasók, aki olvasnak francia sajtót, már korábban is összefuthattak Éric Zemmour nevével. A szélsőséges nézeteiről ismert Zemmour az utóbbi 30 évben újságíróként dolgozott, olyan jobbra hajló lapokban, mint például a Le Figaro és a Figaro Magazine, emellett pedig jó ideje állandó szereplője különböző politikai tévéműsoroknak.

A most 63 éves Zemmour egy átlagos középosztálybeli, algériai berber zsidó gyökerű családba született. Zemmour családja egyértelműen konzervatív volt, a Livre Noirnak adott interjújában az újságíró arról beszélt, hogy mentősként dolgozó apja úgy gondolkodott, hogy a francia egy magasan lévő, csodálatra méltó nép, amely sokat adott az emberiségnek. Zemmour, miután végzett az elitegyetemnek számító Science Pón, a nyolcvanas években először reklámügynökségnél dolgozott, majd onnan a Quotidien Paris napilaphoz került, de tévés viták szereplőjeként is feltűnt. Nicolas Domenach, akivel éveken át vitáztak egy műsorban, úgy jellemezte, mint aki saját maga karikatúrája:

„Megőrjít az, amit a nőkről mond, de a feleségével közben nagyon szelíd. Ugyanez van mindazzal, amit az iszlámról mond, és ami a civilizációk közötti teljes mértékben katasztrofális háborúnak kedvez. Reakciósan gondolkodik, a munkásosztály iránti együttérzés nélkül, mivel őt is keményen nevelték”

– mondta Domenach, aki szerint Zemmour mostanra „megrészegült magától”.

Hiába az algériai berber zsidó származás, Zemmour kérlelhetetlenül áll hozzá a bevándorlókhoz. A kijelentései miatt már kétszer is elítélték gyűlöletbeszédért és rasszista uszításért, illetve további jogi eljárások is folynak ellene. Az évek során például olyan kijelentéseket tett,

• hogy az afrikai és a Közel-Keletről kísérő nélkül érkező menekült gyerekek gyilkosok, erőszakolók és tolvajok,
• hogy „a dzsihadistákat minden muszlim jó muszlimnak tartotta”,
• és hogy szerinte törvénnyel kéne kötelezni a leendő szülőket arra, hogy a gyereküknek francia nevet adjanak, azért, hogy teljesen asszimilálódjanak. Zemmour maga is a francia Éricet használja, de a zsinagógában Mózesnek hívják, szerinte ez így van rendben.

„Mondhatjuk, hogy rasszista… Igen, vagy legalábbis xenofób. De mindezt nagy műveltséggel, nagy intelligenciával teszi, ez a zavaró benne, ez az ami elviselhetetlen. Mert egyszerű ideákról van szó, de ezeket nagyon okosan és csavarosan magyarázza el. És ez az amit veszélyesnek gondolok” – mondta róla Elie Semoun humorista, aki egyáltalán nem vádolható azzal, hogy Zemmourral szemben baloldali lenne.

Zemmour – miután nem adtak a rendezvényen fordítást a fülébe – a Budapesti Demográfiai Csúcson arról beszélt szeptember végén, hogy Magyarország az az ország, ami utat mutat abban, hogy hogyan kell kezelni a migrációs kérdéseket. A meghívását bejelentő Twitter-posztban pedig azt írta, Orbán olyan vezető, aki megvédi országa identitását, szuverenitását és határait.

Zemmour a férfiak és nők egyenjogúságáról és úgy általában a nemek kérdéseiről is határozott véleménnyel van:

• 2019-ben arról beszélt, hogy a „fehér heteroszexuális ember” ellen háború folyik, ki akarják irtani őket, ebben pedig „idióta eszközök” a nők, melegek, etnikai kisebbségek és minden olyan marginalizált közösség, akiknek a felszabadításával kecsegtetnek;
• szerinte „a fehér férfiak az egyetlenek, akik kénytelenek a »gyarmatosítás halálos bűnét«️ viselni, és akiknek megtiltották a legtermészetesebb férfias viselkedést”;
• illetve azt is kifejtette, hogy a francia nemzetgyűlésben és szenátusban ülő nők nem azért kaptak tisztségeket, mert érdemesek lettek volna rá, hanem mert valakinek a barátai, szeretői voltak, illetve mert van egy előírt női kvóta.

Az ilyen megszólalásai miatt Zemmourt sokan nőgyűlölőnek gondolják, de ő egyszerűen azt mondta, hogy nőgyűlölő az, aki nem szereti a nőket, ami nem igaz rá, és nem is érti, hogy miért gondolnák ezt róla. „Semmi bajom a nőkkel. Az ellenfelem a különbséget nem tevő feminizmus” – mondta, hozzátéve, hogy nem látja be, miért lennének veszélyben a mai világban a nők.

Közben viszont a France24 szerint áprilisban többen is megvádolták Zemmourt szexuális zaklatással, és miközben az Ipsos Sopra Steria október közepi felmérésében az átlagosnál magasabb, 21 százalékos volt támogatottsága a 60 év feletti férfiak körében, a 35 évnél fiatalabb nők között mindössze 8 százalékos. Zemmournak a különböző jogi ügyei mellett nem kedvez, hogy nincs mögötte semmilyen párt, és nincs valódi politikai tapasztalata – ezzel támadta a közvélemény-kutatásokban mutatott felívelése után Marine Le Pen is.

Zemmour és Le Pen a ringben

Ahogy már írtuk, Zemmour még nem jelentette be az indulását, de egyre több jel utal arra, hogy elnökjelölt lesz. Szeptemberben például kénytelen volt otthagyni a „Szembenézni a hírekkel” televíziós műsort, miután a francia médiatanács – amely figyelemmel kíséri a francia televízió politikai kiegyensúlyozottságát – megállapította, hogy Zemmour inkább politikus, mint újságíró. Így a médiamegjelenéseire most ugyanolyan időkorlátozásokat kell alkalmazni, mint a többi jelölt esetében. A kvázikampányával eddig ugyanis olyan ügyesen lavírozott a médiában, hogy az éppen hogy néhány órát szereplő vetélytársaival szemben ő összesen 11 órát volt a képernyőn főműsoridőben az elmúlt hónapokban.

Kissé meghökkentő, hogy Zemmour igazi politikai tevékenység és saját párt nélkül vette fel a versenyt a francia szélsőjobboldal vezetőjével, Marine Le Pennel, aki 2011 óta áll az apja által alapított egykori Nemzeti Front, mai nevén Nemzeti Tömörülés párt élén. Le Pen eddig kétszer indult az elnökválasztáson: 2012-ben 17 százalékot szerzett, de az első körben elvérzett, 2017-ben pedig 21 százalékon jutott be Macron mellett a második fordulóba. Bár Le Pen most is tartja a 15-17 százalékos eredményt a közvélemény-kutatásokon, könnyen lehet, hogy két vereséggel a háta mögött számos korábbi szavazója nincs meggyőződve az esélyeit illetően.

Le Pen már egy ideje azzal kísérletezik, hogy mérsékeltebb irányba vigye el a pártját, és így szélesítse ki a bázisát. Ezért is változtatta meg a párt nevét a kevésbé agresszíven hangzó Nemzeti Tömörülésre, emellett pedig visszanyesegette az apja idején még a pártot jellemző antiszemitizmust, nyílt rasszizmust. Le Pent emiatt több kritika is érte korábbi táborából, közben pedig a párt a vártnál sokkal rosszabb eredményeket hozott júniusi regionális választásokon. Éppen ezért két irányba kellene figyelnie, nemcsak a párt szavazótáborának növelésén kell dolgoznia, hanem saját bázisának lojalitása miatt is aggódhat.

Mindez hozzájárulhatott Zemmour egyelőre növekvő népszerűségéhez. Szeptemberben még 10 százalék körüli eredményeket mértek neki, ő Le Pennel szemben felívelő ágban van. A Zemmour előzését mérő Harris Interactive is kiemelte, hogy soha nem ívelt még senkinek ilyen ütemben felfelé a népszerűségi mutatója – ezzel szemben Marine Le Pen mutatói soha nem estek még ennyire vissza. Azt is fontos hangsúlyozni, hogy mielőtt Zemmour indulása szóba került volna, Le Pen népszerűsége többször is beérte Macronét, és az elmúlt hetekben is számos felmérésben fej fej mellett álltak – amennyiben Zemmour esélyeire nem kérdeztek rá.

Le Pen egyből reagált is a mutatókra. Szerinte Zemmour nem elég érzékeny társadalmi kérdésekben, és hiába kritizálja a franciaországi szociális segélyrendszert, igazából nincs megoldása arra, hogy mit is kéne tenni. Zemmourt egyébként briliánsnak tartja, de szerinte túl csőlátású a bevándorlás esetében.

„Szeretjük az ideákat, de az ideák nem oldják meg a város problémáit (…) Én vagyok az emberek jelöltje, azoké az embereké, akik a hétköznapi életet élik. Az elnökjelöltnek konkrét megoldásokat kell nyújtania”

– szúrt oda Le Pen Zemmournak egy vidéki kampányeseményén.

Zemmour bizonyos kérdésekben keményvonalasabbnak számít Le Pennél, és az Ipsos Sopra Steria közvélemény-kutató felmérésében azt is kiemelte, hogy megosztóbb alak a franciák szemében, mint a Nemzeti Tömörülés vezetője. Ő például hisz a „Nagy Felcserélés” konteójában, vagyis hogy az elitek a tősgyökeres európai népességet nem európai eredetű csoportokkal cserélik fel, míg ezt Le Pen inkább összeesküvés-elméletnek tartja. Amikor Zemmourt nemrég Le Penről kérdezték, azzal szúrt oda, hogy szerinte a Nemzeti Tömörülés vezetőjének olyan válaszreakciói, reflexei vannak, mint egy baloldali nőnek.

Ugyanakkor azt is kijelentette, hogy semmi baja Marine Le Pennel, csak nem gondolja, hogy nyerni tudna az elnökválasztáson, mert rossz stratégiát követ. Az újságíró arról írt könyvében, hogy Le Pen azt mondta neki: lágyítani kellene a kijelentéseit, de szerinte a pártvezető elavultan gondolkodik, a centrista szemlélettel nem lehet választást nyerni. Le Pen azzal reagált, hogy valamennyire követik egymás tevékenységét, és ugyan Zemmour egyelőre nem akarja meghallani azt, amit mond neki, de ő türelmesen vár.

A két fél stratégiáját a felmérések további alakulása is meghatározhatja majd. Például bár az Ipsos Sopra Steria felmérésében Zemmour szűken Le Pen elé került, de csak 20 százalék gondolta, hogy megvan benne az, ami az elnökséghez kell, míg Le Pen esetében 30 százalék mondta ugyanezt.

Macron felméri a helyzetet

Közben viszont a Le Pen és Zemmour közötti szembenállás önmagán túlmutatva az egész francia elnökválasztási kampány dinamikáját átírhatja.

Az elmúlt egy évben Emmanuel Macron elkezdett a jobboldal irányába araszolni, és igyekezett olyan rétegeket megszólítani, amelyek korábban a jobbközépre szavaztak. 2020 decemberében még úgy tűnt, hogy az elnök rendpárti stratégiája működik, a baloldal összeszedetlenül bolyongott a politikai térben, a jobbközép Köztársaságiak táborának egy jó részét pedig elszívta Macron. Az akkori tüntetéseket újabbak követték, nyáron a kötelezővé tett oltás miatt is voltak megmozdulások, de Macronnak sikerült növelnie az átoltottságot, és a járványkezelés általában nem rontott a megítélésén.

Macron jelenleg minden bizonnyal bárkivel szemben megnyerné az elnökválasztás második fordulóját, de a legkényelmesebb helyzetet az jelenti neki, ha egy szélsőséges jelölttel kerül szembe, akivel szemben még az első körben nem őt támogató mérsékeltebb szavazók többsége is összeállna mögötte.

Csakhogy egy év alatt az is változást hozott, hogy a Nicolas Sarkozy által a jobboldal megkérdőjelezhetetlen erejének szánt köztársaságiak a májusi helyhatósági választásokon egészen jól teljesítettek – míg Macron pártja, A Köztársaság Lendületben betlizett –, ami adott nekik egy kis lendületet. Az ő jelöltjük a Sarkozy alatt munkaügyi és egészségügyi miniszter, az egyik északi régió élén májusban újraválasztott Xavier Bertrand lehet, aki 13-14 százalékon áll. A párt jelöltje hivatalosan még nem dőlt el, Michel Barnier, a brexitről szóló egyeztetések egykori uniós főtárgyalója és Valérie Pécresse korábbi miniszter, a Párizs körüli régió vezetője is képben van, őket azonban 8-10 százalékra mérik a felmérésekben.

Mindenesetre ha Zemmour és Le Pen addig verseng egymással, amíg egyikőjük támogatottsága sem tud jelentősen megugrani, akkor a kampány alakulásától függően a köztársaságiak jelöltjének akár lehet is esélye megcsípni a második fordulóba jutást az elnökválasztáson. Ez pont olyan forgatókönyv, amit Macron lehetőleg elkerülne, és a Reuters forrásai szerint egyértelműen a mainstream jobboldalt tartja az újraválasztására nézve a legveszélyesebb tényezőnek.

Az évek óta szétesett, magát összeszedni nem képes baloldal viszont továbbra sem okoz sok fejtörést Macronnak. Egy esetleges baloldali összefogás esetén is kérdés lenne, hogy egy balos jelölt fel tudja-e magát küzdeni a jobboldaliak népszerűségi szintjére. A helyzet azonban az, hogy bár a baloldali vezetők egy ideje már hangoztatják, hogy egyesíteniük kellene a erőiket, megegyezniük nem sikerült. A radikális baloldalinak tartott Jean-Luc Mélenchon nem hajlandó közösködni, viszont a korábban őt támogató Kommunista Párt (PCF) 2007 óta először saját jelöltet indított, ahogy a zöldek és a szocialisták is.

A szocialisták jelöltjeként már hivatalosan is Anne Hidalgo, Párizs főpolgármestere indul, aki 2014 óta vezeti a francia fővárost. Neki most 5-7 százalékot mérnek a közvélemény-kutatások, míg Mélenchon még rosszabbul áll, mint 2017-ben, a Politico 9, a Harris Interactive pedig 11 százalékot mér neki, a zöldek jelöltje, Jannick Jadot 7 százalék körül van.

Miközben lassan célegyenesbe fordul a francia elnökválasztási kampány, a helyzetet az is bonyolítja, hogy január 1-től fél évig Franciaország adja a soron következő uniós elnökséget. A francia elnökválasztás első fordulóját 2022. április 10-én, a másodikat április 24-én rendezik.