Pussy Riot-tag, egykori titkosszolgálati tiszt fia, újságíró, aktivista, Alekszej Navalnij munkatársai
– vegyes az orosz politikai emigráció, amely a 2021 szeptember 19-i parlamenti választások közeledtével újabb hullámban hagyta el Oroszországot.
Van, aki csak számít arra, hogy érte jöhetnek. Másért már jöttek is, és vagy már leülte hosszabb-rövidebb büntetését, vagy épp folyamatban van az ügye. Egy közös van bennük: Oroszországból nem szökve jönnek el, hanem egyszerűen elutaznak. Repülővel, vonattal, anélkül, hogy az állam ebben akadályozná őket. Legfeljebb civil ruhában követi őket a határig a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) néhány tagja, talán inkább azért, nehogy meggondolja magát az ellenzéki.
Így történt júliusban Veronyika Nyikulsinával, aki tagja volt a politikai performanszairól ismert Pussy Riotnak, amelyik 2012-ben Vlagyimir Putyin elnök elűzéséért tartott rögtönzött punk koncertet a Megváltó Krisztus Székesegyház altemplomában. (A csoport három tagja 21 hónapig volt rács mögött az akció miatt.)
A tagokat rendszeresen őrizetbe vették, néhány napos elzárásra ítélték később is. Igaz, több akciójuk is volt, Nyikulsina egyike volt azoknak, akik rendőrruhában a pályára rohantak a 2018-as oroszországi futball-vb döntőjén, elmondásuk szerint a rendőri túlhatalomra hívva fel a figyelmet. De ezután is többször kapott rövidebb elzárást, legutóbb 2021 júliusában, hivatalosan rendőri intézkedés akadályoztatása miatt. Kiengedése után egyenesen a repülőtérre, onnan külföldre ment.
Csendben lelépni vagy hangosan leülni
A rezsimnek ugyanis a legjobb opció, ha az ellenzéki lelép: nem kerül a hírekbe, külföldön sem kapják fel a fejüket egy esetleges ítéletre vagy magára a perre. Nem lesznek ikonikus ellenzékiekké, akik képesek lennének becsatornázni az ellenzéki indulatokat – így a választások manipulálásával is kevesebbet kell bajlódni. Ez lett volna a legkényelmesebb Alekszej Navalnij esetében is, akit a vélhetően az orosz titkosszolgálatok részvételével végrehajtott megmérgezése után kiengedtek Németországba, de a 44 éves politikus mégis visszatért, vállalva, hogy őrizetbe veszik és letartóztatják, ahogyan ez 2021 elején meg is történt.
Az ellenzék első számú vezetőjévé vált 45 éves politikus mellett példátlanul nagy tüntetések voltak országszerte, amelyekkel szemben a rendőrség nagy erőkkel lépett fel, és rekordszámú, összesen több mint nyolcezer embert állítottak elő. A tüntetésekről és a Navalnij-jelenségről ebben a cikkünkben olvashat bővebben.
Az általa összehozott Korrupció Elleni Küzdelem Alapítványát (FBK) viszont a törvények újraszabásával sikerült felszámolni, mert a szervezetet külföldi ügynöknek minősítették, majd szélsőséges szervezetnek, így biztos volt, hogy munkatársaik ellen eljárások indulnak. Persze a házkutatások is rendszeresek voltak, például a kormány járványügyi intézkedéseit kritizáló Orvosszövetség vezetőjénél, Anasztaszija Vasziljevánál, aki zongorázással tüntetett a lakásban folyó rendőri akció ellen.
Idén eljött Oroszországból az FBK igazgatója is. Ivan Zsdanov Litvániába ment, az EU-n belül Lengyelország mellett ez gyakori menedéke az orosz és belarusz ellenzéknek. Ott van már hosszabb ideje Leonyid Volkov, az FBK vezetőségi tagja is, akinek Oroszország a kiadatását is kérte Litvániától – eredménytelenül. Ahogy sejthető volt, mindkettejük ellen nyomozás indult, arra hivatkozva, hogy szélsőséges szervezet – azaz az FBK – finanszírozásához gyűjtöttek pénzt.
Augusztusban elutazott Oroszországból Navalnij szóvivője is. Kira Jarmis ráadásul nem is egy nyomozás, sőt, nem is egy per, hanem egyenesen a másfél év börtönt kimondó ítélet után távozott, ahogyan Ljubov Szobol is. Az FBK jogi képviselőjének ítélete sem lépett azonban még életbe – lakhelyelhagyása csak reggel hat és este 10 között volt érvényben –, a határátlépését senki sem akadályozta.
Az ő példájuk mutatja a legjobban, hogy a hatalom szívesebben látja az ellenzékieket külföldön, mint börtönben.
Ezt erősítette meg Nyikulsina is: szerinte az ő és társai sok kisebb letartóztatása között azért teltek el olykor hetek, mert a szervek bíztak abban, hogy végül elutaznak maguktól is – ahogyan ez végül többekkel meg is történt.
„Talán észrevették ismerőseim, hogy nem vagyok Jekatyerinburgban. Eredetileg rövidebb út volt tervben, a cél az volt, hogy kivárjam, amíg a rendőrség irántam való érdeklődése alábbhagy. Sajnos a helyzet és az elmúlt hónapok eseményei arra utalnak, hogy nem érdemes sietnem” – írta Facebook-bejegyzésében Fjodor Krasenyennyikov. Az újságíró szintén Litvániában van.
Elutazott Dmitrij Gudkov egykori parlamenti képviselő is, nem sokkal azután, hogy házkutatást tartottak nála, és gyanúsítottként rövid fogvatartás után kihallgatták egy bérlemény kifizetésével összefüggő adózási ügyben. A nagy összegű károkozás vádját is megfogalmazó ügy Gudkov szerint pusztán azt a célt szolgálja, hogy ellehetetlenítsék ellenzéki tevékenységét. Gudkov – akinek apja állambiztonsági FSZB-tiszt volt, mielőtt kormánypárti, majd maga is ellenzéki politikus lett – a gyanúsítás ellenére szintén elhagyhatta az országot, ami megint csak azt a feltevést erősíti, hogy az emigráció a Kremlnek is kényelmesebb, mint az ismertebb ellenzékiek börtönbe juttatása.
Az orosz menekült szerint ez nem a változás ideje
„Az önfeláldozás értelmetlen” – mondta lemondóan a Telexnek egy orosz politikai menekült, aki Magyarországon kapott végül politikai menedékjogot, éveken át küzdve a státuszért. Strasbourgig érő ügye végül a magyar menedékügyi eljárás megváltoztatásához is vezetett.
Alekszej Torubarov – aki egykor étteremláncot épített fel, és ellenzékiként is aktív volt Volgográdban, a kettő kombinációja pedig különösen felkeltette az állam és a korrupt, a szervezett bűnözéssel összefonódó helyi rendőrség figyelmét – úgy véli, hogy Vlagyimir Putyin elnöksége alatt nem érhetnek el sikert az ellenzékiek. „Navalnij is talán azt hitte, nem merik letartóztatni, most lehet, hogy élete végéig ülni fog.”
„Amíg Putyinnak elég kőolaj- és földgázbevétel áll a rendelkezésére, lesz pénze arra, hogy kézbentartsa a rendőrséget, az ügyészeket, a hadsereget, és a népnek is juttasson valamit” – az ellenzéki aktivitástól ma már távol került Torubarov szerint talán jobb is, ha az ellenzékiek „megőrzik magukat a jövőnek”, és külföldről próbálnak fellépni a rendszer ellen.
Elismeri, hogy ez az eljelentéktelenedés kockázatával jár: „Elszakadsz a helyi mindennapoktól, nem vagy téma, nincs bírósági ügyed, lényegtelen leszel – de Navalnij csapata is dolgozik, a Youtube-on folyamatosan jelen lehet lenni.”
Torubarov a vasárnapi parlamenti választásoktól sem vár sokat, hiszen tömegével lehetetlenítették el a valódi ellenzékiek indulását. „Minden meg van rendezve, garantált az ellenőrzés. Arctalan tömegeket küldenek előre, semmi javulásra nem számítok. Persze úgy kell tenni, mintha lenne küzdelem, néhány vereség talán bele is van kalkulálva” – mondta a kormányzó Egységes Oroszország kormánypárt elmúlt években látható megbicsaklásaira utalva.
Szerinte a rendszer kendőzetlenebbül vállalja autoriter jellegét, mint korábban:
„Már nem is akarnak magukról elhitetni semmit. Korábban Putyin még liberálisnak is mutatta magát, mostanra a rendszer arra épül, hogy ellenségekkel vagyunk körülvéve. A rendszer emberei banditák, akik tudják, hogy a bíróság is nekik kedvezően old meg mindent. Vállalják, hogy ilyenek vagyunk, és köpünk rátok, nem kell már ezt szégyellniük. Övék a pénz és a hatalom, de azt is tudják, hogy egy váltáskor semmi jóra nem számíthatnának.”
A külföldi lét azonban végső soron szerinte sem a legerősebb fegyver a rendszer ellen: „Persze, jó, hogy nyugodtan élek, de fáj a szívem is. Átérzem, hogy mennyien szenvednek és azt, hogy eközben nekem be kell érnem azzal, hogy tulajdonképpen szerencsém volt.”