Kölcsönös rakétatámadássá szélesedett a hétvégi rendőri összecsapásokkal indult újabb konfliktus Izrael és a palesztinok között. Halálos áldozatai mindkét oldalon voltak a rakétáknak. A Hamasz Gázából indította el saját rakétáit, Izrael több városában kinyitottak az óvóhelyek, és nem látszik az etnikai arányok megváltoztatását célzó, kelet-jeruzsálemi palesztinokat érintő kitelepítésekkel is bonyolított konfliktus vége, amely még komolyabb harcokhoz is vezethet.
„Van még belőle bőven” – így kommentálta a palesztin Hamasz szóvivője, hogy kedden napközben alig öt perc alatt 137 rakétát irányított az izraeli Asdod és Askelon városaira. A támadásban két civil nő életét vesztette. Az izraeli erők pedig a Gázai övezet olyan pontjait támadták, amelyekről a rakéták indultak. Palesztin források szerint az izraeli akciónak 28 halálos áldozata volt – ebből kedden nyolc –, közöttük kilenc gyerekkel, az izraeli fél viszont csak 15 fegyveres likvidálásáról tud.
Kedden este aztán folytatódtak a támadások, erről itt olvashatnak bővebben.
Az izraeli vezérkari főnök kedden arra figyelmeztetett, hogy a hadseregnek akár meghatározatlan idejű katonai akciósorozattal is számolnia kell – idézte Aviv Kochavit keddi nyilatkozatát a Haaretz. Az izraeli védelmi miniszter ötezer tartalékos behívásáról rendelkezett.
A palesztin–izraeli konfliktus utóbbi évek legsúlyosabb fejezete szombatra virradóra kezdődött, amikor a ramadán utolsó pénteki imája után több tízezer palesztin gyűlt össze a muzulmán világ harmadik legszentebb helyén, a kelet-jeruzsálemi Templom-hegyen lévő al-Aksza mecsetnél. (A Templom-hegy a zsidók számára is a legszentebb hely, hiszen Kr.u. 70-ig itt állt a jeruzsálemi templom, amelyet Titus római császár romboltatott le a zsidók lázadása után. Az al-Aksza már a muzulmán hódítás után, a 7. században épült fel, eszerint innen emelkedett az égbe Mohamed.) A Templom-hegyre behatoló izraeli erőkkel zajló összecsapásban több mint kétszáz ember, főként palesztin megsebesült. A hétvégén újabb összecsapások után hétfőn nagyobb fokozatra kapcsolt a feszültség: a rohamrendőrök ismét behatoltak a Templom-hegyre, ahol csaknem tízezres tömeg barikádozta el magát. Az összecsapásnak több száz sebesültje volt, a palesztin Hamasz ezután közölte, hogy rakétákat indít, ha az izraeli erők nem vonulnak ki a Templom-hegyről. Miután ez nem történt meg, jött a Hamasz rakétatámadása, majd arra az izraeli válaszcsapás.
Kedden újabb rakéták érték a Gázai övezet felől a térség közelében fekvő Asdód és Askelon városait, a hatóságok figyelmeztették a lakókat, hogy lehetőleg ne hagyják el óvóhelyeiket.
A palesztinok etnikai kiszorítást látnak
A konfliktus legutóbbi fejezetének egyik fontos eleme – túl azon, hogy a muzulmán világ jelentős része eleve vitatja Izrael létjogosultságát –, hogy az izraeli bíróság hamarosan döntést hoz egy évtizedes vita végére számos, palesztinok lakta ingatlan körül a kelet-jeruzsálemi Sejk Dzsarrában. Péntek délután Kelet-Jeruzsálem Sejk Dzsarra negyedében tüntettek a kilakoltatások ellen, amely muníciót adott az utána indult összecsapásokhoz.
A legfelsőbb bíróság eredetileg hétfőre ígért ítéletet a lakónegyed kilakoltatásai ügyében. Az óvárostól északra fekvő területen az elmúlt években számos épületet vásároltak fel a zsidó telepesek, sőt, jogi úton megkérdőjelezték több palesztin család tulajdonjogát az évtizedek óta lakott otthonaikhoz – és régebbi zsidó tulajdonosokra hivatkozva elkezdték kiköltöztetésüket a negyedből. Az ítélet kihirdetését azonban elnapolták, tekintettel a feszült helyzetre – írta a Washington Post.
Lett valami, ami fontosabb a kormányalakításnál
Nem lehet elvonatkoztatni attól sem, hogy Izraelben a két éven belül negyedszerre kiírt választások sem oldották fel a patthelyzetet: a 12 éve hivatalban lévő Benjamin Netanjahu nem tudott biztos kormánytöbbséget állítani pártja, a Likud mögé másfél hónap után sem, így május 5-én az államfő a megosztott ellenzék képviselőinek adott kormányalakítási megbízatást. Megállapodás híján az országot már 1996 és 1999 között is vezető 72 éves Netanjahu egyelőre hivatalban marad – és nem kizárt, hogy hamarosan újabb előrehozott választás lesz a 9,1 milliós, Magyarország területének kevesebb mint harmadával egyenlő Izraelben. (A 120 fős Kneszet a választási rendszernek köszönhetően nagyon töredezett: a képviselői helyeket pártlistákra leadott szavazatok alapján osztják el, az ország egyetlen választói körzetnek számít, a parlamenti küszöb pedig 3,25 százalék.) A 30 fős Likud és vallásos, nacionalista szövetségeseivel szembeni ellenzék 8 pártja 61 mandátumot tudhat maga mögött az arabokat képviselő Közös Listával együtt, ám az összhang nem teljes a baloldali ellenzéki tömbben.
Netanjahunak azonban közülük nincs esélye bevonni senkit a szélsőjobbal kötött szövetségébe, amely szintén ingatag: benne van Itamár Ben-Gvir is, a Zsidó Erő (Ocma Jehudit) nevű, szélsőségesen nacionalista és arabellenes, a hírhedt Meir Kahane rabbi tanításait követő párt elnöke, aki a Vallásos Cionisták nevű pártszövetség egyik vezetőjeként a március 23-i választásokon bejutott az izraeli parlamentbe. Ben-Gvir a szélsőséges irányzatok képviseletében részt vesz az utóbbi években jobboldali csoportok által szervezet Jeruzsálem-napi reggeli körsétán a Templom-hegynél. Ezt azonban a hatóságok a fesztültségre való tekintettel nem engedélyezték. Ben-Gvir tiltakozásul közölte, így nem vesz részt a kneszetben a szavazásokon.
Netanjahunak gyakran hiányzott biztos parlamenti többsége, ám a befagyott törésvonalon egyensúlyozva akár ügyvezetőként, akár egy válságkezelő nagykoalíció élén folyamatosan képes volt megkapaszkodni a kormányfői székben, és amint az borulni kezdett, új választásokon kicsikarni néhány hónap haladékot. A korábbi riválisával, Benni Ganccal kötött, a tárcák megosztásával és a miniszterelnökség rotációjával bebiztosított nagykoalíció tavaly decemberben bomlott fel, amikor a két fél nem tudott megegyezni a költségvetésről – írtuk a legutóbbi választások előtti elemző cikkünkben. Az előrehozott választásokkal kicsikart haladékok nemcsak a jobboldali populizmus egyik nagy veteránjának politikai túléléséről szólnak, hanem a börtön elkerüléséről is. Ugyanis Netanjahu ellen 2017-től több korrupciós ügyben folyt nyomozás, majd a bizonyítékok és tanúvallomások felhalmozásával a gyanú három ügyben is vádemelésig jutott.
Abbasz időt nyert
De nemcsak Netanjahunak, hanem a palesztin oldalon, az egymással egyre kibékítetetlenebb ellentétben lévő Fatahnak és a Gázát uraló Hamasznak sem jön rosszul a konfliktus: újabb arab országok ismerték el Izraelt, és alakítottak ki vele teljes körű diplomáciai kapcsolatot. Tavaly nyáron Bahrein és az Egyesült Arab Emírségek döntöttek így. Utóbbiból tiltakozásul a Hamasz visszahívta képviseletét. A Hamasz gyengülő lobbierejének lendületet adhat egy újabb súlyos konfliktus veszélyes Izraellel.
Eközben a Fatahot Jasszer arafat 2004-es halála óta vezető Mahmúd Abbász, aki a Palesztin Hatóság élén áll 2005 óta, szintén időt nyer a konfliktussal. A 85 éves politikus még április végén közölte, hogy a Fatah és a Hamasz megállapodása alapján május 22-re kiírt törvényhozási és július 31-re kiírt államfőválasztást elhalasztják, mert nincs lehetőségük arra, hogy azt Kelet-Jeruzsálemben is lebonyolítsák. A Palesztin Hatóságban 15 éve nem tartottak választást, és a Hamasz szerint Abbász valójában csak a vereségét akarja elodázni a választás puccsszerű elhalasztásával. Igaz, azt a Fatah is elutasítja, hogy a választásokat Kelet-Jeruzsálem nélkül tartsák meg. Abbász szerint azonban lehetetlennek tűnik a választás biztosítása Kelet-Jeruzsálemben, mert nem állt fel az új izraeli kormány, így nincs, akivel erről érdemben lehetne tárgyalni. A halasztás tervét egyébként az EU is rossz néven vette, ám a mostani konfliktus alatt erről is kevesebb szó esik, ami Abbásznak teremt kedvezőbb helyzetet.
Netanjahuék neheztelnek Washingtonra
Az izraeli kormány a feszültség idején nem találta meg a közös hangot a Donald Trump utáni Fehér Házzal sem. A republikánus elnök még azzal is gesztust gyakorolt Netanjahu felé, hogy Izrael fővárosaként elismerte Jeruzsálemet, Tel-Aviv helyett. Demokrata utódjától, Joe Bidentől azonban már több kritikára számíthat Netanjahu.
Ez abból a hétfő éjszakai telefonbeszélgetésből is kitűnt, amelyet az izraeli és az amerikai nemzetbiztonsági tanács vezetője folytatott egymással. Meir Ben-Sabat azzal utasította el amerikai kollégája, Jake Sullivan a nyugalom helyreállítását sürgető aggodalmait és kéréseit, hogy a Biden-kormánynak és a nemzetközi közösség többi tagjának nem szabad beavatkoznia a jeruzsálemi válságba.
„Izrael a szuverenitás és a felelősségvállalás alapján kezeli a jeruzsálemi eseményeket, függetlenül a palesztin provokációktól, és ha az Egyesült Államok és a nemzetközi közösség segíteni akar a nyugalom helyreállításában, akkor a palesztin oldal felbujtó elemeire kell nyomást gyakorolnia” – állította Ben-Sabat.
A Netanjahu-kormány legfeljebb azzal azért vigasztalódhatott, hogy hétfőn az ENSZ Biztonsági Tanácsa rendkívüli ülésén brit és amerikai közbenjárásra nem fogadta el az eredeti, Norvégia által javasolt állásfoglalást, amely lényegében csak az izraeli fél felelősségét emelte volna ki, elítélve a kitelepítéseket. Végül a tervezetbe bekerült, hogy az ENSZ BT elítéli a Hamasz által indított rakétatámadásokat is – írta a Times of Israel.
Nem örülhetett az izraeli kormány annak sem, hogy Ferenc pápa is „rendkívüli aggodalommal” figyeli a jeruzsálemi eseményeket. Az MTI beszámolója szerint vasárnapi audienciáján az összecsapások befejezését és azonnali „testvéri” megoldást kért az izraeliektől és a palesztinoktól:
„Minden felet arra szólítok fel, hogy keressen közös megoldást a szent város sok vallású és multikulturális identitásának tiszteletben tartására, és kerekedjen felül a testvériség. Az erőszak csakis erőszakot szül, elég az összecsapásokból.”
Az EU is jelezte korábban, hogy az 1967-es határok megváltoztatását nem ismerné el, a palesztin területeken létrehozott zsidó telepek ellentétesek a nemzetközi joggal. Külön kitért az állásfoglalás Sejk Dzsarrára is, aggasztónak nevezve a kitelepítés lehetőségét.
Egyelőre azonban nem tűnik úgy, hogy a nemzetközi nyilatkozatok hatására – amelyek legfeljebb az érintettek kölcsönös felelősségét hangsúlyozzák, de inkább az izraeli oldal felelőssége érződik ki belőle – Izrael tárgyalásos megoldásban gondolkodna. Ellenkezőleg, az izraeli hadsereg a Gázai övezet lakóit napokon át tartó támadások lehetőségére figyelmeztette.
Egyiptom jelezte, közvetítene a Hamasz és az izraeli oldal között, ám az izraeli fél közölte, tűzszünetről való tárgyalás nincs napirenden.
