Putyint és Iránt ellentétes oldalra sodorta az amerikai elnökválasztás

2021. március 17. – 22:02

frissítve

Putyint és Iránt ellentétes oldalra sodorta az amerikai elnökválasztás
Donald Trump és Vlagyimir Putyin találkozója után tartott sajtótájékoztató Helsinkiben 2018 júliusában – Fotó: Chris McGrath / Getty Images

Másolás

Vágólapra másolva

Az amerikai hírszerzés szerint Vlagyimir Putyin orosz elnök 2016 után 2020-ban is megpróbálkozott befolyásolni az amerikai elnökválasztást, és megtolni Donald Trump republikánus jelölt szekerét, bár a korábbiaknál valamelyest visszafogottabb mértékben. Putyinnal szemben Irán a demokrata jelölt, a választást megnyerő Joe Biden sikere érdekében próbálta befolyásolni a közvéleményt, és ugyan jóval kisebb mértékben, de Kuba, Venezuela és a Hezbollah is tett hasonló kísérleteket.

Kína ugyanakkor az amerikai szolgálatok helyi idő szerint kedden nyilvánosságra hozott értékelése szerint nem tett hasonló kísérleteket, mert a pekingi vezetés úgy ítélte meg, hogy egyik jelölt győzelmével sem jártak volna jól, és egyébként sem akarták ezzel rontani a két ország eleve borús kapcsolatát.

A jelentés azt azért leszögezi, hogy bár a korábbi tapasztalatokhoz képest megnőtt a választást befolyásolni próbáló szereplők száma, a választási rendszereket nem érte komolyabb támadás, elsősorban a közvélemény befolyásolása, a választásba vetett bizalom megingatása és az amerikai társadalmi-ideológiai ellentétek kiélezése volt a cél.

A jelentésben megvádolt kormányok természetesen tagadták a vádakat, Joe Biden elnök viszont ettől függetlenül újabb szankciókat helyezett kilátásba Oroszországgal szemben.

Putyinnak most nem jött be

Az orosz beavatkozás vádja természetesen nem új jelenség. A Trump győzelmével végződött 2016-os választás után különböző amerikai hatóságok éveken át vizsgálták, hogy Moszkva milyen szerepet játszott a valóságshow-szereplő ingatlanvállalkozó megválaszttatásában. Robert Mueller, a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) korábbi igazgatója személyében egy különleges ügyészt is kineveztek a kérdés vizsgálatára, amelynek során több tucatnyi ember, köztük 13 orosz állampolgár és a Trump-kampány számos szereplője ellen emeltek vádat, és kilenc börtönbüntetést is kiosztottak.

A közel két éven át készült Mueller-jelentés megállapította – megerősítve minden erre vonatkozó korábbi hírszerzési jelentést –, hogy beavatkozási kísérlet valóban történt, méghozzá kiterjedt és rendszerszintű. Arra a vizsgálóbizottság nem talált elegendő bizonyítékot, hogy a Trump-kampánycsapat koordinált volna minderről az oroszokkal, noha Trump közeléből több embernél is talált orosz kapcsolatot.

Robert Mueller a jelentéssel kapcsolatos bizottsági meghallgatása Washingtonban 2019 júliusában – Fotó: Jonathan Ernst / Pool / Getty Images

Az akkori vádak szerint Putyin egyrészt az orosz államhoz köthető trollhadseregen keresztül közösségi médiás manipulációs kampányokkal – álhírterjesztéssel és hirdetésvásárlással –, a Demokrata Párt ellen elkövetett hekkertámadásokkal és az ezek során megszerzett kompromittáló adatok közzétételével, valamint az egyes államok választási informatikai rendszerei elleni támadásokon keresztül próbálta megingatni a választási rendszerbe vetett közbizalmat, rontani Trump kihívójának, Hillary Clintonnak a megítélését, és Donald Trump irányába billenteni a választást. Hogy ez mennyit nyomott a latba a végén, arról megoszlanak a vélemények.

Az orosz beavatkozásra vonatkozó vádak tavaly is végig kísértek a választási kampányt, prominens demokrata politikusok és az amerikai hírszerzés vezetői is arról beszéltek az elnökválasztás előtt, hogy Oroszország ismét megpróbál belenyúlni a szavazásba. A 2020-as kísérletekről szóló hírszerzési jelentés nyilvános összefoglalója szerint az oroszok próbálkoztak is, de a négy évvel ezelőttivel szemben most alapvetően az álhírterjesztésre és Joe Biden és fia, Hunter Biden besárazására tett kísérletekre szorítkoztak a próbálkozások, a Demokrata Pártot és a választási rendszereket nem érte kiterjedt támadás.

Hunter Biden apja alelnöksége idején bekerült Ukrajnában a Buriszma nevű energetikai cég igazgatótanácsába, aminek vezetőjét korrupcióval vádolják, és erre hivatkozva Trump és a volt republikánus elnök korábbi ügyvédje, Rudy Giuliani volt New York-i polgármester jó néhányszor próbálta gyanúba keverni magát Joe Bident is. Két kongresszusi bizottság korábban nem talált törvénytelenséget az ügyben.

A Biden elleni támadások fő vetülete az orosz hírszerzéshez köthető ukránok felhasználása volt annak érdekében, hogy a Bidenékkel szembeni „alaptalan vádakat” eljuttassák az amerikai médiába, törvényhozókhoz és egyéb „prominens személyekhez”. Utóbbi megfogalmazás a Washington Post értékelése szerint Rudy Giulianira utal, aki a választást megelőző hónapokat sajtóértesülések szerint azzal töltötte, hogy Hunter Biden ukrán üzleti ügyeiről próbált terhelő információkat szerezni. Ennek érdekében többek között egy, az orosz titkosszolgálat által irányított ukrán képviselővel is együttműködött; azaz ahogy 2016-ban, az oroszok most is megkörnyékezték a Trump-kampányt.

Joe Biden és fia Hunter az elnöki beiktatásaon 2021 január 20-án Washingtonban – Fotó: Kevin Dietsch-Pool / Getty Images

Emögött az az elképzelés állt a jelentés szerint, hogy Biden aktívabb és Oroszországgal szemben ellenségesebb külpolitikát folytatna, amit részben Biden 2009 és 2017 közötti alelnökségének tapasztalataira alapoztak.

A hírszerzés szerint a beavatkozási kísérletet személyesen Vlagyimir Putyin rendelte el; a Kreml, ahogy 2016-ban és azóta, most is tagadta ezeket a vádakat. Ettől függetlenül Joe Biden a jelentés közzététele után egy interjúban gyilkosnak nevezte Putyint, és sajtóhírek szerint a jövő héten újabb szankciókat jelent majd be Oroszországgal szemben.

Kínának nem osztott, nem szorzott

A jelentésből az is kiderül, hogy Kína az amerikai szolgálatok szerint bár mérlegelte, hogy beszálljon-e a a buliba, végül nem próbálta meg befolyásolni a választást. Ezt az amerikai hírszerzők azzal magyarázzák, hogy egyrészt Peking az amerikai kapcsolatok stabilitásában érdekelt, és nem akarta ellenséges műveletekkel megbolygatni a dolgokat. A feltételezések szerint ebben szerepet játszott, hogy a 2016-os orosz beavatkozás ügye éveken keresztül rányomta a bélyegét az amerikai-orosz kapcsolatokra – még annak dacára is, hogy amúgy Donald Trump nehezen tudta leplezni Vlagyimir Putyin iránti rajongását. Egy hasonló plusz feszültségforrást Pekingben szerettek volna elkerülni a szolgálatok szerint.

Másrészt a kínai vezetés úgy ítélte meg, hogy mindkét elnökjelölt „jelent lehetőségeket és kihívásokat is Kína számára”. Kínában helyesen látták, hogy az Egyesült Államokban kétpárti támogatást élvez az ázsiai országgal szembeni keményvonalas külpolitika, ezért a választás kimenetelétől függetlenül nem volt esély egy Kína-barát elnök megválasztására.

Ettől függetlenül a jelentésben idézett „kisebbségi vélemény” szerint Kína azért a közösségi médiában terjesztett üzeneteivel mégis csak próbálta rontani Trump sajtóját; és általában véve is próbál befolyást gyakorolni az amerikai közbeszédre és az amerikai külpolitikára, hogy elfogadtassa saját álláspontját és üzeneteit.

Ez mindenesetre az amerikai hírszerzés szerint nem lépte át a választási beavatkozás küszöbét. Mindez azért is érdekes, mert a 2020-as elnökválasztást megelőző hónapokban a Trump-kormány tagjai, köztük Robert O’Brien nemzetbiztonsági tanácsadó és Mike Pompeo külügyminiszter, elsősorban Pekinget vádolták beavatkozási kísérletekkel, és próbálták elsikálni a potenciális orosz veszélyt. John Ratcliffe, Trump nemzeti hírszerzési igazgatója tavaly sajtóértesülések szerint azért nem akarta aláírni a választási beavatkozásról szóló jelentést, mert nem volt elégedett a Kínáról szóló megállapításokkal.

Futottak még

Az amerikai hírszerzés szerint ugyanakkor volt még jó néhány szereplő, akik megpróbáltak beleszólni az elnökválasztásba. Az egyik prominens próbálkozó Irán volt, amely a jelentés szerint álhírterjesztéssel, a társadalmi megosztottságra vonatkozó tartalmak felerősítésével próbálta gyengíteni a teheráni rezsimmel szemben keményvonalas politikát folytató Trump újraválasztási esélyeit.

Egy, a jelentésben bemutatott akcióban tavaly ősszel a szélsőjobboldali Proud Boys nevű csoport nevében küldött fenyegető emaileket demokrata szavazóknak, és sokezer közösségi médiás bottal próbálta meg terelni az amerikai közvéleményt. Ezen elszigetelt eset kiemelése mindazonáltal arra is utal, hogy nem lehetett különösebben súlyos az iráni beavatkozás mértéke.

A Trumppal szembeni iráni antipátia oka, hogy az exelnök felmondta az elődje, Barack Obama és öt másik szereplő által Iránnal kötött atomegyezményt, amely az iráni atomprogram nemzetközi felügyeletéért cserébe feloldotta a Teheránra kiszabott gazdasági szankciók jó részét. Emellett tavaly Trump jóváhagyásával az amerikai hadsereg végzett Kászim Szulejmánival, az iráni Forradalmi Gárda különleges egységének parancsnokával, aki Irán egyik legfontosabb katonai vezetője volt.

Donald Trump az iráni atomalku felmondásáról szóló elnöki rendelet aláírása után 2018 májusában – Fotó: Jabin Botsford / The Washington Post / Getty Images

Biden azt ígérte, hogy megválasztása esetén az Egyesült Államok visszatér az atomalkuhoz. Ezt a jelek szerint megnehezíti, hogy azóta az iráni rezsim részben újraindította atomprogramját. Teheránban úgy gondolják, hogy ha az Egyesült Államok újra hajlandó megbékélni velük, majd ismét letekerik az urándúsítást; Washingtonban pedig egyelőre a program ismételt leállításához kötik a tárgyalások felvételét, ezért februárban sikertelenül zárultak az első tapogatózások a két fél között. Az nem világos, hogy a most nyilvánosságra hozott jelentés mennyiben változtat a helyzeten, Biden mindenesetre nem lengetett be semmiféle ellenlépést Teheránnal szemben.

A jelentés említi még Kubát és Venezuelát is, amely országokkal szemben a Trump-kormány szintén próbált keménykedni 2017 és 2021 között; ugyanakkor azt is hozzáteszi a dokumentum, hogy még ha a szándék meg is volt, vélhetően nem értek el értékelhető eredményeket. Hasonlóan kurtán ír a jelentés a libanoni Hezbollah, valamint a választás farvizén online csalásokat folytató, „profitorientált” egyének kísérleteiről is, bár érdemi hatása ezeknek sem volt.

A jelentésről az Európai Parlament sajtószemináriumán is beszéltek, itt olvashatják róla a részleteket.