Nyolc éve érlelődött a holland kormány csúnya bukása

„A jogállamnak meg kellene védenie a polgárait – rettenetes hiba, hogy ez most nem sikerült” – ezzel indokolta még január 15-én Mark Rutte holland miniszterelnök a lemondását. Vele együtt az egész hágai kormány felelősséget vállalt a holland adóhatóság botrányos gyakorlata miatt, miután a 2010-es évek eleje óta több ezer szülőt vádoltak meg csalással a gyermekgondozási juttatások ügyében.

Bár a jogtalan eljárások miatt eddig alig kárpótolták az ügyben érintett családokat, a negyedik ciklusára készülő Rutte szinte érintetlenül megúszta az esetet. A közvélemény-kutatásokban pártja, a jobbközép-liberális Néppárt a Szabadságért és Demokráciáért (VVD) stabilan vezet, holott a most kirobbant ügy kezdete még az első kabinetjéig nyúlik vissza.

Eddig biztosnak tűnt, hogy újraválasztják a koronavírus-járvány alatt megerősödött kormányfőt és koalícióját – a kirobbant botrány viszont megtörheti a magyar kormány egyik legnagyobb kritikusának politikai jövőjét.

Hiányzott az aláírás, jött a végrehajtó

2012 óta több mint 26 ezer szülőt vádolt meg jogtalanul a holland adóhatóság csalással, és közel 10 ezer családnak kellett több tízezer euró értékben visszafizetnie a gyermekellátási támogatásokat – ezt állapította meg decemberben egy parlamenti vizsgálóbizottság Hollandiában. A jelentés szerint példátlan igazságtalanságot követett el a hatóság az ártatlan családokkal szemben, amivel „megsértették a jogállamiság alapelveit”, írja a Reuters.

A holland rendszer szerint ugyanis a gyermekgondozási juttatásokat kezdetben ellenőrzés nélkül fizetik ki, és csak utólag kell igazolniuk a szülőknek az erre való jogosultságot. Aki viszont hibázik az igazolás során, valószínűleg végrehajtási eljárás indul ellene – gyakran adminisztratív hibák vagy akár csak hiányzó aláírások miatt. A csalások kiszűrésére szolgáló rendszer ugyanis nem tett különbséget a kisebb pontatlanságok és a tényleg csalással felérő visszaélések között.

Ennek lett áldozata a hoofddorpi szakács, Roger Derikx is, aki évek óta küzd aktivistaként gyermekgondozási ügyek kárvallottjaiért:

„Sokan elváltak, sokaknak el kellett adniuk az otthonukat, elvesztették a munkahelyüket – vagy a megbecsülésüket a kollégáik előtt. Hihetetlen volt a nyomás rajtam is, ez vezetett végül a válásomhoz”

– mondta a Deutsche Wellének Derikx. 2010-ben az ő otthonához is végrehajtókat küldött az adóhivatal az állítólagosan túlfizetett gyermekgondozási támogatás miatt: „Bejöttek a házamba, elvették a hűtőmet, az autómat és a fizetésem 40 százalékát.”

33 ezer eurónyi (mai árfolyamon kb. 12 millió forint) támogatást követelt vissza tőle az állam, azt viszont nem értette, miért. Gondolt arra is, hogy a behajtás oka nem egy-két aláíratlanul hagyott dokumentum volt, hanem az, hogy az exfeleségének suriname-i a vezetékneve. Az ügy érintettjei ugyanis főleg a kettős állampolgárságú családok voltak: tavaly a holland adóhivatal is elismerte, hogy legalább 11 ezer olyan családot különített el szigorúbb ellenőrzésre, amiben volt kettős állampolgár.

Ráadásul Derikx szerint amikor törleszteni akarta az adósságait, a hatóság akadályoztatta ebben. Az esetre ráment a családja is, elkeseredettségében aktivista lett, ügyével pedig decemberben felszólalhatott a hágai parlamentben. Derikx és társai szerint azonban sem ez, sem a szintén decemberben kiadott bizottsági jelentés nem jelentett elégtételt a számukra.

Tízmilliót ígértek, de csak a hatóság leveleit kapták meg

A jelentés közzététele után a holland kormány legalább 30 ezer eurós (átszámítva 10,8 millió forintos) kártérítést ígért az érintett családoknak – ezt már ősszel is megígérte Alexandra van Huffelen pénzügyminisztériumi államtitkár, aki elismerte, hogy az adóhivatal botrányos eljárása sok gyermek életét tartósan megkárosította.

Az érintett családokat képviselő egyik ügyvéd, Orlando Kadir szerint viszont a megígért kártérítésekből a legtöbben nem láttak semmit, a hatóságtól ugyanis azt a választ kapták, hogy ezek kifizetéséhez újra ellenőrizni kell a családok adatait. Kadir közel 600 családot képvisel, legtöbbjüket legalább 100 ezer eurós kár érte az adóhatóság eljárása miatt,

a beígért 30 ezer euróból viszont elmondása szerint mindössze néhány családhoz jutott el karácsonyra 750 euró, átszámítva 270 ezer forint.

Sőt, sokan még most is kapják a leveleket az adóhivataltól a jogosultság igazolására – annak ellenére, hogy a decemberi jelentés egyértelműen megállapította, hogy az eljárás jogsértő. A holland ügyészség szerint is sok esetben „nagyon igazságtalan” következményei voltak az adóhatóság intézkedéseinek, az igazságszolgáltatás azonban nem hajlandó felelősségre vonni az ügyben érintett tisztviselőket, írja a Deutsche Welle.

Ha nem hangoskodnék, nem történne semmi

Több ügyet most a holland legfelsőbb bíróságon tárgyalnak, a családok többsége viszont nagyon csalódott a különféle eljárások miatt. Az érintett családok főleg a társadalom alsó rétegeiből kerültek ki: legtöbbjük bevándorló hátterű, és Roger Derikx szerint a létminimum küszöbén élnek. Az eljárásokban mégis drága tanácsadó cégeket bíznak meg jogi segítségnyújtással – miközben sok szülő évek óta nem tudja befizetni a gyermekeit iskolai kirándulásokra. Ennek ellenére Derikx kitart az aktivizmusa mellett: „Ha én nem hangoskodnék, nem történne semmi.”

Sokan perelték a kormány minisztereit is a károsultak családjai közül, szerintük ugyanis ügyük negligálásával megsértették a jó kormányzás alapelvét, diszkriminációt követtek el, és megsértették a gyermekeik jogait. Holott szerintük a kormány tagjai is világosan tudták, milyen eljárásokat indít az adóhivatal, és sokkal hamarabb lépniük kellett volna a gyermekgondozás-visszatérítések ügyében.

A 2012 és 2017 közötti szociális miniszter, Lodewijk Asscher azt állítja, nem tudta, hogy az adóhatóság „családok ezreit vadászta le” minisztersége idején – január 14-én viszont ő is lemondott az ellenzéki Munkáspárt (PvdA) elnökségéről. Asscher lemondásával pedig csak erősödött a társadalmi nyomás Mark Rutte miniszterelnökön, hogy ő is adja be a felmondását.

A 2010 óta több kabinet élén kormányzó Rutte decemberben még a koronavírusra hivatkozva nem mondott le hivataláról, szerinte ugyanis Hollandiának stabilitásra van szüksége a járványhelyzetben, amit a kormánykoalíció biztosítani tud. Koalíciós partnerei viszont pont hogy elkerülhetetlennek tartották a politikai következmények levonását a parlamenti jelentés miatt – ez pedig meg is történt január 15-én.

Rutte május 1-ig ígéri a kifizetéseket

„Soha többé nem fordulhat elő, hogy ilyen rossz irányba forduljanak a dolgok” – mondta Rutte, miután benyújtotta Vilmos Sándor holland királynak a lemondását. Hozzátette, hogy teljes mértékben a kabinetjét terheli az ügy politikai felelőssége. Rutte és miniszterei ügyvezetőkként maradnak a posztjukon a március 17-i választásokig. A kormányfő a jelentést „fájdalmasnak, de korrektnek” nevezte, és kijelentette: „Ártatlan embereket nyilvánítottak bűnözőknek, tönkretették az életüket, erről pedig alul- és félreinformálták a parlamentet.”

Mint mondta, május 1-jéig minden érintett család meg fogja kapni a minimum 30 ezer eurós garantált előleget a kártérítéséből, a további kifizetéseket pedig a lehető leghamarabbra ígérte a leköszönő kormányfő. Mivel a kártérítések kifizetését megbonyolította a tanácsadó cégek beavatkozása, és „hatalmas erőforrásokat” igényel, ezért az önkormányzatok segítségét kérte a családok megsegítésére. A károsultaknak kiutalandó 30 ezer euró ugyanis gyorsan elfogyhat, a háztartásoknak pedig nem biztos, hogy van annyi megtakarításuk, hogy ki tudják várni a kártérítések teljes körű rendezését.

„A kormány ezzel a döntésével igazságot kíván szolgáltatni mindazoknak a szülőknek, akiket példátlan sérelem ért. A jogállamiság célja, hogy megóvja az állam polgárait egy mindenható kormányzattól – és rettenetes hiba, hogy ez most nem sikerült”

– mondta Rutte, aki ugyan szégyelli magát a kialakult helyzet miatt, de lemondásakor még úgy nyilatkozott, nem érzi magát „közvetlenül érintettnek” a botrányban.

Foltot ejtett a karrierjén, de bízik a folytatásban

Pár nappal később viszont a holland parlamentben, az ügyről szóló szerdai vitán Rutte mégis elismerte, hogy személyesen is vállalja a felelősséget a botrányért, és nem fog elmenekülni a számonkérés elől. Hozzátette azonban, hogy érintettsége csak 2019 nyarán kezdődött, amikor is kiderült, mennyire komoly ügyről van szó.

Az ellenzék egyetértett a kormány lemondásával, azzal viszont nem, hogy a kabinet ügyvezetőként a posztján maradna a márciusi választásokig. Geert Wilders, a radikális jobboldali Szabadságpárt elnöke szerint Rutte több tízezer ember életét tette tönkre, és egyáltalán nem hiteles, hogy az ügyben érintett politikusok most a saját újraválasztásukért kampányolnak.

Rutte ugyanis továbbra is bízik abban, hogy a választások után folytathatja Hollandia élén, bár ez szerinte „mind a választóktól függ”, mondta a lemondásakor sajtótájékoztatóján.

„A botrány foltot ejtett az eddigi miniszterelnöki karrieremen, de sok mindent jó is történt az elmúlt tíz évben, Hollandia kifejezetten jól működik”

– jelentette ki a január 20-i parlamenti vitában. Pártja, a jobbközép-liberális Néppárt a Szabadságért és Demokráciáért egyelőre stabilan vezeti a közvélemény-kutatásokat 25 százalékkal, mögötte a második helyen Geert Wilders Szabadságpártja 15 százalékon áll.

Minél kevesebb a kényes ügy, annál biztosabb a kormány

Az adóhivatal botránya mellett azért is bírálták többen a kormányt az elmúlt hetekben, mert csak lassan kezdték el a koronavírus elleni oltások beadását (a többi EU-s országhoz képest tíz nappal később). A most hétvégén bevezetett éjszakai kijárási tilalom miatt pedig több holland nagyvárosban is tüntettek – szombatról vasárnapra virradó éjjel egy tesztközpontot is felgyújtottak egy holland kikötőfaluban. Ennek ellenére a hollandok elégedettek voltak a két hónappal a választások előtt távozó kormány munkájával egy, a lemondás után megjelent közvélemény-kutatás szerint.

A válaszadók 55 százaléka értékelte pozitívan Rutte liberális-jobbközép koalíciójának munkáját, főleg azért, mert éveken keresztül nagyobb viták nélkül tudta együtt irányítani Hollandiát a négy párt. Mindezt azután, hogy a 2017-es koalíciós tárgyalások több hónapig húzódtak a VVD, a Kereszténydemokrata Tömörülés (CDA), a szociálliberális 66-os Demokraták (D66) és a Keresztény Unió (CU) között.

A Deutsche Welle szerint éppen a kényes koalíciós egyensúly megtartása miatti „tehetetlenség” lehetett az oka annak is, miért nem avatkozott be jóval korábban Mark Rutte a gyermekgondozási juttatások ügyében:

a koalíciók tartóssága ugyanis nagyban függ attól, hogy mely ügyek megoldását halogatják, vagy hagyják teljesen figyelmen kívül.

Akármennyire is volt a DW szerint Rutte a „szőnyeg alá söprés” mestere, a lemondásával elismerte, hogy a problémás eljárás miatt megtörhet a jogállamba vetett bizalom is. Kérdés, hogy vajon a botrány megtöri-e ténylegesen Rutte politikai karrierjét – nála hosszabb ideje csak az őt „holland fickónak” nevező Orbán Viktor és az idén leköszönő Angela Merkel német kancellár tölt be kormányfői posztot az Európai Unióban. Bár a koronavírus-járvány második hulláma alatt több tagállamban is kialakultak kormányválságok – legutóbb például Olaszországban –, ebben a rendkívüli időszakban a holland kormány lett az első az unióban, ami nem választások útján, hanem önként mondott le hivataláról.