Megjött a delta plusz! Mi az a delta plusz?

„A Nemzeti Népegészségügyi Központ laboratóriumi vizsgálatai alapján egyértelműen a delta variáns dominál Magyarországon, hazánkban is. Sőt, delta plusz variánst is tudtunk már kimutatni”

– mondta Müller Cecília országos tisztifőorvos, mintegy mellékesen bejelentve a delta plusz megérkezését egy szerdai videóban, amelyben a jövő heti oltási akcióhét felvezetéseként a védőoltások fontosságáról beszélt.

De mi az a delta plusz, mit kell róla tudni, mennyire veszélyes, és miért érdekes egyáltalán ez az egész? Előfordulhat-e, hogy már eddig is terjedt az országban? Ebben a gyorstalpalóban röviden végigvesszük a legfontosabb tudnivalókat.

Már megint egy mutáns?!

Igen, hiszen a világjárványt okozó koronavírus – más vírusokhoz hasonlóan – folyamatosan mutálódik, ezzel újabb és újabb variánsok jönnek létre. A legtöbbjük nem érdemel különösebb figyelmet, de némelyik egy-egy új mutációval olyan tulajdonságokra tesz szert, amelyekkel nagyot lendíthet a járványon, illetve nehezítheti a védekezést. Ilyen volt a tavaszi harmadik hullámot okozó alfa (leánykori nevén brit) variáns, illetve a világszerte a negyedik hullámot tüzelő delta.

Arról, hogy hogyan és miért alakulnak ki új variánsok, és mit lehet ez ellen tenni, ebből a korábbi videónkból tudhat meg minden fontosat:

A delta pluszt az Egyesült Királyságban azonosították először, június vége óta terjed. A régiónkban Magyarország előtt kimutatták már a jelenlétét Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában, Ausztriában, Szlovéniában, Horvátországban és Romániában is.

Egyébként szerencsésebb lenne a delta AY.4.2 alvariánsának hívni – hogy miért, azt mindjárt látni fogjuk –, de ha már az országos tisztifőorvos is lepluszozta, maradjunk mi is ennél.

Miben különbözik a sima deltától?

Közeli rokonok: a delta egy leágazásának (az AY.4-nek) az egyik alvariánsa. Ahogy az alábbi ábrán is látszik, két olyan genetikai mutációja van a fertőzőképesség szempontjából leginkább érdekes tüskefehérjén, amelyek egyik felmenőjére sem jellemzők. Ezek az Y145H és az A222V, amelyekről nekünk most bőven elég annyit tudni, hogy nem kifejezetten problémás helyen találhatók, a vakcinák által termelt antitestek kötődésébe például nem zavarnak be, ami elég jó hír.

Mire képes?

A legfontosabb tulajdonsága, hogy még a minden korábbi vírusváltozatnál fertőzőképesebb delta variánsnál is gyorsabban terjed: 10-15 százalékkal hatékonyabban. Emiatt okozott a megjelenésekor aggodalmat, és ezért kell rá valóban odafigyelni – bár ez a különbség annyira nem drámai, mint amit korábban a delta produkált az elődeihez képest.

Ahogy fentebb már megelőlegeztük, szerencsére a delta plusz nem tűnik különösebben ellenállónak a vakcinákkal és a Covid-19 gyógyításában használt antitestkészítményekkel szemben, így a járvány elleni harc fő védvonala továbbra is kitart ellene (már ha az idővel magától is csökkenő oltáshatékonyság kérdését most félretesszük), ahogy természetesen a maszkhordás-távolságtartás-higiénia szentháromsága is működik.

Arra sem utal egyelőre semmi, hogy súlyosabb megbetegedést okozna a korábban terjedő variánsoknál. Sőt egy friss brit vizsgálat arra utal, hogy a delta plusz nagyobb arányban okozhat tünetmentes fertőzést, de ezt biztosan még nem lehet kijelenteni, további vizsgálatokra van szükség.

Mennyire elterjedt a delta plusz?

Ehhez először tisztáznunk kell, hogy pontosan mit is értünk a „delta plusz” név alatt. Ez ugyanis nem egy hivatalos elnevezés, és a jobb memóriájú olvasóinkban némi zavart is okozhat, hogy a briteknél azonosított variánsként beszélünk róla, miközben már júniusban megírtuk, hogy Indiában megjelent a „delta plusz”.

Az a helyzet, hogy a jól hangzó elnevezéssel legalább két különböző variánst is illettek már. (Nesze neked egyszerűsítési szándék, amire hivatkozva a WHO május végén bevezette az egységes görög ábécés elnevezéseket.) A fontosabb variánsok kapnak populárisabb, könnyen megjegyezhető nevet is, de minden egyes azonosított variánsnak van egy – sőt, a különböző jelölési rendszerek miatt akár több – hivatalos kódneve is, ami számok és betűk sorozata.

Magát a delta variánst, ami elhappolta a brit variánstól a globális dominanciát, a B.1.617.2 névvel jelölik. Ezt az első felbukkanása óta eddig 250 098 mintában azonosították a világon, ami az összes minta 5 százaléka. Mindkét „delta plusz” ennek egy-egy leágazása a sok közül, amelyek folyamatosan jönnek létre, ahogy a delta tovább mutálódik terjedés közben.

A nyári hírekbe bekerült, Indiában azonosított alvariáns a B.1.617.2.1 vagy AY.1. Ezt először egy idén áprilisi mintában mutatták ki, de globálisan azóta is mindössze 2414 mintában, azaz az elemzett minták kevesebb mint 0,5 százalékában találták meg.

Az a delta plusz, amelyről most szó van, azaz amelyen sokkal inkább rajta ragadt ez a név, és amely jelentősebb variánsnak is számít, a B.1.617.2.4.2 vagy AY.4.2 nevet kapta. Ez is számos országban megjelent már, de elsősorban Európában terjed. Eddig 40 850 mintában találták meg, ami az első azonosítása óta az összes minta 1 százaléka. Viszont az azonosítási gyakorisága növekszik: jelenleg átlagosan a napi minták 12-13 százalékában bukkan fel globálisan, szemben a delta 7-8 százalékával, míg a különösen fejlett monitorozást végző Egyesült Királyságban például 15 százalékon áll.

Egyébként a delta variánscsalád összes ismert alváltozata – jelenleg 152-t tartanak nyilván – az első azonosítása óta együttesen összesen a minták 52 százalékában bukkant fel, és jelenleg is a globális napi mintavételek 95 százalékában található meg. Az „eredeti variáns”, azaz a B.1.617.2 mára valamelyest visszaszorult, június óta az AY.4 (vagy B.1.617.2.4) a legelterjedtebb, ezt eddig összesen a minták 13 százalékában találták meg, de jelenleg is 40-50 százalék körül van a világon. Ahogy a nevéből is látszik, ez az eredeti delta és az általunk most delta plusznak nevezett alvariáns, az AY.4.2 köztes változata.

Magyarországon mennyire jelentős a delta plusz?

Jó kérdés, és az a helyzet, hogy fogalmunk sincs. Nem tudni, hogy Magyarországban hány százalékban lehet jelen ez a variáns.

Oroszi Beatrix epidemiológus, a Semmelweis Egyetem Epidemiológiai és Surveillance Központjának megbízott igazgatója egy múlt heti előadásában többek között arról is beszélt, hogy óriási különbségek vannak az egyes országok variánsmonitorozása között. Nagy eltérések mutatkoznak nemcsak a vírusminták szekvenálásának a mennyiségében, hanem abban is, hogy hogyan választják meg, mely mintákat érdemes szekvenálni (azaz elemezni, hogy pontosan milyen genetikai összetételű vírusról, melyik variánsról van szó).

A Telexnek korábban több szakértő is panaszkodott már arra, hogy Magyarországon a járványügyi rendszer nagyon rossz állapotban van, ami a variánsok monitorozásában is érzékelhető. Ferenci Tamás biostatisztikus, az Óbudai Egyetem docense például még tavasszal beszélt arról, hogy ha lenne itthon szisztematikus és adekvát járványügyi monitoringrendszer, akkor végig lehetne követni, hogyan emelkedik vagy csökken hétről hétre százalékosan az igazolt fertőzéseket okozó vírusváltozatok között egy-egy variáns aránya.

„Ilyen monitoring azonban nincs Magyarországon. Vannak információk a pozitív minták számáról, de nem tudjuk, hogy a megvizsgált minták mennyire véletlen mintavétellel kerültek ki, nem tudjuk, hogy hány mintából lett adott számú pozitív, lehetetlen százalékos arányt becsülni.”

Akkor lehet, hogy már korábban is itt volt a delta plusz?

Igen, és az is erre a lehetőségre utal, hogy szinte az összes környező országban korábban kimutatták már.

Oroszi Beatrix az előadásában azt mondta – akkor még úgy, hogy hivatalosan nem volt jelen Magyarországon ez a variáns –, hogy a gyorsabban terjedő delta plusz korábbi megérkezése részben megmagyarázná a járvány október végén tapasztalt trendfordulóját, amikor a viszonylag nyugodt kora ősz után Magyarországon és a régió többi országában is nagyjából egy időben kezdett el meredeken felfutni a járvány:

„Azt gondolom, Magyarországnak is szüksége volna egy jól működő variánsmonitorozó rendszerre. Az elkövetkezendő időszak járványügyi helyzetét igenis befolyásolni fogja az, hogy tudjuk-e, hogy van-e új variáns, és az milyen elterjedt az adott országban”

– mondta Oroszi Beatrix.

Kiszoríthatja-e a delta plusz a deltát?

Ez egyelőre nem sikerült neki, bár a részesedése gyorsan növekszik, ahogy fentebb is láthattuk. A deltánál 10-15 százalékkal nagyobb terjedőképessége természetesen jelentős előny. Azonban azt is érdemes hozzátenni, hogy ez nem olyan radikális váltás, mint az ezt megelőző: a delta a tavaszi harmadik hullám idején domináns alfánál 60 százalékkal gyorsabban terjedt, nem csoda, hogy aránylag gyorsan ki tudta szorítani.

Ezért ha a delta plusz válna is a domináns változattá, ehhez több időre lehet szüksége. De a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy a delta különféle, hasonló terjedőképességű alvariánsai megosztják a pályát, és egymás mellett fognak terjedni a továbbiakban is, amíg nem jön egy olyan változat, amely náluk is jelentősen gyorsabb terjedésre képes.

Jelen állás szerint valójában nem kifejezetten a delta plusztól kell tartanunk, hanem annak a helyzetnek a fennmaradásától, amely újabb és újabb variánsok létrejöttéhez vezet. Azaz attól, hogy hosszabb távon sem sikerül sokkal magasabb szintre emelni a globális átoltottságot. A variánsok ugyanis ott tudnak létrejönni, ahol akadály nélkül terjedhetnek: az alacsony átoltottságú területeken. Ezért figyelmeztetnek a szakértők rendszeresen, hogy a járvány végét nem egy-egy ország magas átoltottsága hozhatja el, hanem ha világszerte sikerül elég embert beoltani, és nem lesz, ahonnan a veszélyesebb variánsok megszülessenek és visszatérjenek az átoltottabb területekre, potenciálisan újabb hullámokat okozva.