Kármán András megmutatta, hogy hol szeretne spórolni az állam a működésén 2027-ben

A Pénzügyminisztérium október 20-án folytatta a költségvetést magyarázó roadshow-t: előző nap Magyar Péter miniszterelnök elég részletesen elmondta a parlamentben az elemeket, majd 20-án délelőtt Magyar Kármán András pénzügyminiszterrel is tartott egy sajtótájékoztatót a témában. Délután pedig a miniszter és szakállamtitkárai tartottak elemzőknek és újságíróknak egy háttérbeszélgetést, amin elsősorban abban tisztázták a képet, hogy az állam miként tudna – a tervek szerint – olyan sok kiadást megspórolni jövőre, de a tervezett 2030-ig tartó makropályáról is megtudtunk részleteket. Ezzel együtt azonban továbbra is nehéz a költségvetést értelmezni, hiszen az igazán fontos számok – mennyi lesz például a forgalmiadó-bevétel – még nem ismertek.

Hiánycsökkentés és szociális program

Kármán András pénzügyminiszter bevezetőjében azt emelte ki, hogy a költségvetésben egyszerre van szó egy jelentős hiánycsökkentésről, de az igazságosság jegyében érdemi strukturális átalakításokról is. Ez természetesen mind örömteli, régi tapasztalat, hogy a kiadási oldal reformja segít fenntarthatóvá tenni egy büdzsét, de a bevételi oldal, az adóintézkedések hatása még a sok-sok kommunikációs kör után is nagyon bizonytalannak tűnik.

A legnagyobb elemzői kérdés vélhetően az volt előzetesen, hogy

miként lehet a 2027-es büdzsében olyan sok állami kiadást lefaragni, hogy az nagyot javítson jövőre az egyenlegen.

A mostani költségvetési kommunikáció érdekes újdonsága, hogy úgy beszélgetünk két napja a büdzséről, hogy sok, az embereknek kedvező változást részletesen is megismerhetünk, de valójában a büdzsét leginkább meghatározó számok még lebegnek.

Kármán András a háttérbeszélgetésen arról beszélt, hogy 2027-ben sok tétel nem jelentkezik azok közül, amelyek megnyomták a 2026-os kiadási oldalt. Ilyen például a fegyverpénz, amit a Fidesz mindig a választások előtt adott oda egyszeri tételként a rendvédelmi dolgozóknak, ez 221 milliárd forintos kedvező hatás. Nem jelentkezik 2027-ben az a két adó-visszautalás sem, ami a Fidesz jogszerűtlenül kivetett adóiból (szén-dioxid-adó, bányajáradék) keletkezett, ez is azonnal 333 milliárd forintot javít a büdzsén.

A Tisza újítása volt az aszály és az energiakrízis ellen bevezetett Havária Alap, az 500 milliárd forintos alapot 2027-ben nem kell újra felállítani. Idén már elkezdtek jönni az RRF-pénzek az uniós helyreállítási alapból, ezek 2026-os hazai költségvetési igénye – például az MFB-tőkeemelés – 2027-ben 478 milliárd forinttal könnyíti ki a költségvetést. Emellett bizonyos kifutó állami támogatási programokat sem kell már jövőre finanszírozni.

Ami viszont kellemetlen, hogy a mostani energiaválság miatt a rezsitámogatásra 2027-re 232 milliárd forinttal több pénz van bekalkulálva. A végre meginduló uniós források (2026-ban 700 milliárd forint, 2027-ben várhatóan 1600 milliárd forint) 15 százalékos hazai önrésze örömteli, de összességében 343 milliárd forintos terhet jelent jövőre.

Sokat lehet spórolni a Fidesz hiányán

A kiadási oldalon egyszerre megdöbbentő, tervezési szempontból viszont örömteli, hogy mennyit lehet spórolni azon, hogy nincs már a Fidesz hatalmon. Az EU-tól kapott napi 1 millió eurós menekültügyi bírság megspórolása például 135 milliárd forint lehet. Ennél azonban sokkal nagyobb összeg lesz, ha újra jönnek az országba források, ha a beruházások nem lesznek túlárazottak, ha nem kell finanszírozni a közmédia propagandáját, vagy ha nem kell kifizetni Mészáros Lőrincnek és Szíjj Lászlónak az autópálya-koncessziók eszement éves díját. Ezek olyan tételek, amelyek 2027-re sokat javítanak a büdzsén, de ha egyszer eltűnnek, már nincs bennük több hiánycsökkentési lehetőség.

Elhangzott, hogy az elsődleges egyenleg így mínusz 1,1 százalék lehet, 3,8 százalék pedig a kamatteher. Talán a gazdasági közvéleményben nagyobb szám keringhet arról, hogy mennyit spórolunk az örvendetes hozamesésen: nos, egyelőre GDP-arányosan 0,2 százalékot, ami biztató, a kamatok mérséklődése viszont csak több évre elnyújtva, fokozatos átárazódással jelentkezik.

Összességében tehát sokkal inkább a kiadáscsökkentés hozza el az egyenlegjavulást, de a kormány betervezett egy kisebb (1 százalékos) bevételnövekedést is.

A bevételi oldalon fontos a globális minimumadóhoz igazodó 15 százalékos társasági adókulcs az 500 millió euró (180 milliárd forint) feletti bevétellel rendelkező cégekre. Azt majd a részletszabályok ismeretében fogjuk látni, hogy ez tényleg segít-e 3000–4000 céget jobban megadóztatni, vagy csak annyi lesz az alkalmazkodás, hogy egy 800 millió eurós forgalmú cég kettészakad két 400 millió eurósra. A program valóban igazodik a 15 százalékos globális minimumadóhoz, vagyis a magasabb nyereségadót fizető cégek részlegesen beszámíthatják a helyi iparűzési adó befizetését is a nyereségadóba. Összességében a büdzsé megtakarításainak egyharmada különféle programokra, kétharmada pedig a hiányszám javítására fog elmenni.

Kármán András szerint

az egész konszolidáció akkor tud tartós és sikeres lenni, ha Magyarország gazdaságos és fenntartható növekedési pályára áll.

A vájtfülűeknek fontos lehet, hogy az ESA (Európai Számlarendszer, azaz European System of Accounts) szemléletű, azaz az EU-nak fontos és a valós gazdasági események megtörténéséhez igazodó, illetve a magyar költségvetési törvényben szereplő pénzforgalmi szemléletű hiány eltér. Előbbi 4,9 százalékos, utóbbi 5,2 százalékos lesz, vagyis 0,3 százalék lesz az úgynevezett ESA-híd.

Mit jelent ez pontosan? Ha egy 2026. június 30-án kibocsátott állampapír 2027. június 30-án 5 százalékos kamatot fizet, akkor a valós gazdasági tartalmat néző ESA szerint 2026-ban és 2027-ben is 2,5-2,5 százalékos állami kiadás keletkezett, hiszen az állampapír fél évig 2026-ban és fél évig 2027-ben termelte ki a kamatot. A pénzforgalmi mutató ennél egyszerűbb, azt nézi, hogy mikor volt a kifizetés, vagyis a pénzforgalom. Ha az állam 2027-ben fizetett kamatot, akkor ez a mutató 2027-re könyveli el kiadásnak a teljes kamatfizetést.

Az államadósság 2027-ben már apadhat, 75,5 százalékról 75,2 százalékra.

Ez persze még bőven a maastrichti 60 százalékos GDP-arányos államadóssági szint felett van, de Kármán András szerint mindenesetre az egész euróbevezetés szempontjából a hiteles hiánypálya a legfontosabb, az segíti majd a többi mutató kedvező alakulását is.

Barabás Gyula államtitkár gazdasági előrejelzésében elhangzott, hogy 2027-ben:

• 2,4 százalékos növekedéssel terveznek, ami valamivel több, mint az előző parlamenti ciklus négy évében együttesen volt.
• A háztartások fogyasztási kiadása 4,1 százalékkal nőhet. A béremelések és az adójóváírás is javíthatja a fogyasztást, hiszen olyan embereknél lesz több pénz, akiknek nagy a fogyasztási hajlandósága.
• A beruházások volumene mostanában csökkent, ha a túlárazásoktól megtisztítjuk a mutatót, akkor volumenben a 2016-os szinten álltunk, ez végre – hála az uniós forrásoknak – javulni fog, és az is támogató, hogy sokkal kedvezőbb lett a Magyarországgal kapcsolatos üzleti bizalom.
• Az infláció pedig úgy lesz 3 százalék, hogy ebben benne van az árrésstopok eltörlésének átmeneti inflációt megemelő hatása is.

A korábbi rendszer igazságtalanságán túl rendkívül káros is volt a gazdaságra az a program, amit a volt kormány a nemzeti tőkésosztály felépítésének nevezett, de valójában a hatalomhoz közeli oligarchák kitömését jelentette. Ennek több tényezője is lehet: ha a korábbi rezsim örökké pályázatnyertes bizalmi cégei helyett végre a jól teljesíthetőkhöz mennek a források, az nagyon sokat segít majd az innováción, a hatékonyságon és az exporton.

De gondolhatunk egy másik elemre, a hazai fogyasztásra is. Ha a korábbi rezsim Mészáros Lőrincet tömte pénzzel, az új pedig az alacsony keresetűeket segíti, az jelentős hazai fogyasztásemelkedéssel jár. Természetesen Mészáros Lőrinc sem csak külföldi jachtra és Bora Bora legjobb szállodáira költött, hiszen előfordult, hogy a dolgozóinak félsertéseket vett – de összességében a jövedelmeinek sokkal kisebb részéből lett hazai fogyasztás, mint amikor az alacsony jövedelműekhez megy a pénz, akik kénytelenek a teljes bérüket elfogyasztani.

Barabás Gyula szerint emellett a gazdasági növekedés szempontjából kulcsfontosságú lesz az EU-s források (RRF, kohéziós források) felhasználása, egyes programok (bérlakásprogram, kkv-programok) már 2027-ben is támogathatják a növekedést.

A piacot rendkívüli mértékben érdekelte a tervezett hiánypálya is. A Tisza még a 2030-as választási évre is vállalt csökkentést, így néz ki az odáig vezető út:

• 2026: 7,5 százalék
• 2027: 4,9 százalék
• 2028: 4,0 százalék
• 2029: 3,4 százalék
• 2030: 2,8 százalék

Végül Kövesdi Zoltán államtitkár az adóintézkedéseket ismertette, vélhetően itt van a legtöbb kérdőjel. Mint mondta, csak a vagyonadó számít új adónak, de kicsit újszerű a reklámadó is: ez az adónem 2017 és 2019 között élt egy rövid ideig, akkor 7,5 százalékos kulccsal, de azóta 0 százalékos kulccsal volt benne a rendszerben.

Egy médiacégnél dolgozva természetesen nem tudjuk független pozícióból minősíteni ezt az adót, de a rendkívül magas reklámadó egészen drasztikus következményekkel járhat a hazai médiapiacra. Elsőre nem tűnik nagynak, a reklámbevételek 3,75 százalékos szintjét kell befizetni. Csakhogy a magyar médiapiac nullszaldó körül vegetál. Természetesen azok a cégek ma még szép nyereséget mutatnak ki, amelyek elképesztő állami juttatásokkal nyomták a fideszes propagandát, de a független hírszolgáltatók 1-2 százalékos nyereséghányaddal dolgoztak, már aki egyáltalán vonal felett maradt. (A reklámadóról Magyar Péter is beszélt a Telexnek adott keddi interjújában, ahol elmondta, társadalmi igazságosság, a szolidaritás fontossága indokolta a bevezetését, és hogy nem büntető adóként kell erre gondolni.)

Ha egy 2 százalékos jövedelmezőségű szektort gyakorlatilag bevételarányosan 3,75 százalékkal adóztatna a kormány, ez a maradék nyereségszintet is bőven elviheti. Természetesen az indokolás nem az, hogy az esetlegesen kritikákat is megfogalmazó sajtó tovább szűküljön, hanem az, hogy így a külföldi hipernyereséges szolgáltatókat (például Facebook és Google) meg tudja adóztatni a kormány. Ennek azonban brutális következményei lesznek a független sajtócégek szempontjából is.

A kormány emellett emeli az innovációs járulékot, 0,3 százalékról 0,5 százalékra. Régi tapasztalat, és a Fidesz ebben is nagyon segítőkész volt, hogy a nagy cégek a nominális adókulcsoknál mindig kisebb adókat fizetnek, itt szeretne az új kormány kiskapukat bezárni.

Az összkép a beszélgetésen lévő elemzők többsége szerint pozitív: a program „orrnehéz”, vagyis már az időszak elején érdemi vágások vannak benne, és szintén kedvező, hogy a kormány ki tudta szolgálni a felfokozott nemzetközi várakozásokat (vagyis az 5 százalék alatti hiányt.)

A piac erre számított: Virovácz Péter, az ING vezető elemzője már a publikálás előtt azt mondta, hogy ez az a szám, amely még elhihető, de már pozitív reakciót szül a piacon. Itt mindent patikamérlegen kellett kiegyensúlyozni: a mostani szám nem lepi meg negatív irányból a piacot, de nem okoz érdemi fájdalmat sem a választóknak. Egy év alatt nem lehet mindent a feje tetejére állítani, de a kormány nagyon sokat meglépett a kötelező feladataiból. Innentől fogva sem lesz könnyű dolga, hiszen még bőven van feladat a bevételi oldalon – például a különadók – és a kiadási oldalon – például a rezsicsökkentés – egyaránt.