Új vezetők és új szerep: gyökeresen át kell alakítani az MFB-t, hogy alkalmas legyen az uniós pénz fogadására

• A kormány előtt elég komoly célrendszer áll: javítani kellene a magyar gazdaság szempontjából alapvető rendszereken, mint az oktatás, az egészségügy, a piaci verseny, a szociális ellátás és az infrastruktúra.
• Ez elég sok pénzt igényelne, de közben bemondták az euró bevezetésének célját, amihez például hiány- és adósságcsökkentés szükséges.
• Ráadásul a kormány láthatóan óvatos az örökölt lakossági programok várható népszerűségcsökkentő visszavágásával (rezsicsökkentés, védett ár, árstop, lakhatási támogatások, adókedvezmények, nyugdíjak, családi juttatások).
• Ezt a reménytelen egyenletet még leginkább az uniós források tudnák javítani, amelyek úgy jelentenek forrást a programokra, hogy nem vagy csak kismértékben növelik a hiányt, sőt bevételi oldalon akár hiánycsökkentők is lehetnek. Nem véletlen, hogy a jogalkotásban, egyes intézmények működésében is a kulcs az RRF-pénzek hazahozatala. Erre példa a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) is.

Az előző kormány alatt gyakran NER-es kifizetőhelyként használt, de a közeljövőben fontossá váló és ezért nagy átalakítás előtt álló intézmény helyzetét a Tisza-kormány MFB-t érintő terveire rálátó forrásokkal beszéltük át.

Az MFB kulcsszerepben

Az uniós forrásokról szóló kormányzati tájékoztatás szerint a pénzek fogadásának igencsak szűkös határidejű folyamatában kiemelt szerep jut a Magyar Fejlesztési Banknak. Ezen az intézményen keresztül hívhatják le például a Helyreállítási Alap (RRF) kis- és középvállalkozásokat érintő programjaira, a kockázati tőke reformjára, a lakhatási elképzelésekre szánt eurómilliárdokat. Csakhogy ehhez előbb a források fogadására alkalmassá kellene tenni az MFB-t, ahová már ki is neveztek új első embert, és mások is érkeznek.

A helyzet különleges – mesélték a Tisza-kormányhoz közeli forrásaink, hiszen az MFB, mint a fejlesztésekben fontos intézmény éppen átkerül Kármán András pénzügyminisztertől Kapitány István gazdasági és energetikai miniszterhez, ugyanakkor mégis Kármán köréből érkeznek a vezetők.

Az első embert, Gerendás Jánost már bejelentették, általános helyettesét, Dercsényi Györgyöt még nem, de úgy tudjuk, már az ő érkezése is biztos. Mindketten benne voltak abban az informális, Kármán Andráshoz tartozó tanácsadó testületben, amely ha nem is strukturáltan, inkább lazán ötletelve, de sokat találkozott az elmúlt másfél évben. A csapat ismertebb tagjai voltak Kármánon, Gerendáson, Dercsényin kívül például Gauder Milán, a MasterCard egykori topmenedzsere és Duronelly Péter, aki egykor neves elemzőként volt ismert, majd váltott egy nagyot, és data scientistként folytatta szakmai pályáját.

Az új erők és az első feladatok

A két már megnevezett emberen kívül sokan érkeznek még, de annyira elsőrendű az uniós források lehívása, hogy egyelőre a meglévő MFB-s csapattal próbálja a Tisza lehívni a pénzeket, kiírni a programokat.

Gerendás János neve állítólag először államtitkárként merült fel, az NGM-es Lóga Máté pozícióját kapta volna, de aztán volt, aki kockázatot látott benne, mert ő korábban fidelitasos és túlságosan Matolcsy Györgyhöz kötődő szakember volt. Igaz, egyik híve szerint ezek régi történetek, az még egy másik Fidelitas volt, illetve amikor Gerendás a Matolcsy-csapatban dolgozott az NGM-ben és az MNB-ben, az még a volt jegybankelnök alapítványos ügyei előtt történt.

Az MNB-ben a monetáris politikával kezdhetett foglalkozni, de aztán parkolópályára került, hosszú évekig a statisztikai területet vezette, ami természetesen fontos, de nem az a hely, ahol szívinfarktust kapsz – mondta egy kollégája, aki szerint Gerendást szerették, felkészült, abszolút tisztességes embernek tartották, aki biztos, hogy nem támadja hátba a kollégáit vagy a vezetőtársait. A korábbi fideszes kötődéséről többen azt mondták, ez igaz, de ő még tényleg idejében vált partizánná, legalább másfél éve már a tiszásokkal volt.

Dercsényi György hosszú bankári (például CIB, K&H, MKB, majd a leghosszabban Raiffeisen) és tanácsadói (Ifua, Boston Consulting Group) pályát tudhat maga mögött. Az utóbbi időben már nemcsak a professzionális karrierjével foglalkozott, de jobban belefolyt a közéleti kérdésekbe is, ekkor már csak lazábban kötődött a BCG-s projektjeihez – hallottuk róla. Úgy tudjuk, mindketten ismerhették korábbról is Kármán Andrást, hiszen Gerendás az egykori Nemzetgazdasági Minisztériumban dolgozott vele, Dercsényi pedig ugyanakkor végzett a Corvinuson, mint a pénzügyminiszter.

Az MFB-re most kulcsszerep vár az RRF-pénzek hazahozatalában, a Magyar Péter által bejelentett források közül Kapitány István már beszélt egy 1,5 milliárd eurós villamosenergiahálózat-fejlesztési projektről, de emellett 2 milliárd eurós MFB-tőkeemelés után az MFB három területen (kkv-k, lakhatás, új kockázatitőke-ökoszisztéma) indít majd programokat.

Az erről szóló hazai és brüsszeli tárgyalások különböző fordulóin már Gerendás és Dercsényi is részt vett. Úgy hallottuk, a légkör pozitív volt, de az Unió egy nagyon szabályozott világ, és a tárgyalópartnerek semmilyen feltételben nem fognak eltérni az Unió szabályrendszerétől, aminek mi, magyarok, mint uniós állampolgárok, valójában örülhetünk is.

Mit kell rendbe rakni?

A személycserék önmagukban nem lesznek elegendők az MFB alkalmassá tételéhez a pénzek fogadására: hamarosan érkezhet az állami intézmény életét meghatározó új törvény is, amit az Országgyűlésnek természetesen még el kell majd fogadnia. A távlati cél itt az, hogy

a bank valóban fejlesztési bank legyen, ne pedig az az intézmény, ahonnan számolatlanul mentek ki közpénzek olyan alapkezelőkhöz, amik nem bizonyítottak a piacon, ugyanakkor erős politikai bizalmi tőkével bírtak.

Ennek egészen extrém példája volt az a 2021-es, a Covid negatív hatásait ellensúlyozni kívánó 200 milliárd forintos osztogatás, amikor az MFB a Telex kérdésére még azt sem volt hajlandó elárulni, hogy mely alapkezelőkre bízta az 50 milliárdokat. Természetesen a piacon azonnal elterjedt, hogy mégis kik nyerhettek: elsősorban Tiborcz Istvánhoz direkten vagy indirekten köthető entitások.

Az Orbán Viktor miniszterelnök vejéhez áramoltatott pénzek után a Trustify-csoport, vagyis Nagy Márton volt nemzetgazdasági miniszter Nagy Szilárd nevű testvéréhez kötődő csapat is rengeteg pénzt kapott – ezt alaposan ki kell majd vizsgálni az MFB-nél, mert ezek a döntések felvetik a bank felső vezetésének felelősségét, mondták tiszás forrásaink.

Igaz, azt is hallottuk, hogy az uniós források lehívása most annyira fontos, hogy egyelőre sokan a helyükön maradnak azok közül, akik legalább tudják, hogy hol van a kilincs az ajtón. Ám később teljesen új alapra kell helyezni a bank kockázati tőkés aktivitását a tiszások szerint. Erről részleteket elárulni még korai lenne ugyan, de annak az időnek vége, amikor az MFB bizalmi csapatokat szolgált ki, olyan ökoszisztémát kell építeni, amivel Magyarország visszakerülhet a nemzetközi kockázati tőkés világ térképére – mondták.

Az MFB a negatív track record ellenére most majd megint tőkét kaphat, természetesen ennek az volt az első feltétele, hogy megtörténjenek a vezetőcserék, mert az uniós programok lebonyolításához tőke kell.

Megállított programok

Az MFB átmeneti helyzetének összetettségére utal, hogy a régi-új MFB-vezetés a folyamatban levő programok kifizetését is megállította. Erről sokakkal beszéltünk és több érintett programról hallottunk, forrásaink itt is az alapos vizsgálat szükségességét említették okként. Azt is mondták, az MFB bűnbakká kikiáltásának van alapja: a rengeteg tőkeprogram nyertesei valóban sűrűsödtek a bizalmi köröknél, ennek azonnal véget kell vetni, de a negatív általánosítás is hiba, mert a tőkeprogramok egy része sikeres volt.

A legtöbb jelzés a Demján Sándor Tőkeprogram (DSTP) kkv-beruházásokat elősegítő, a kamarai alapkezelővel közös állami programjáról érkezett. Az eredetileg 100, később 150 milliárd forintosra bővített program egy speciális mezzanine finanszírozás olyan cégeknek (nagyjából évi 300–800 millió forint éves nettó árbevétel között), amelyek amolyan senki földjét jelentették, mert a bankok egyedi hitelezéséhez túl kicsik, a sztenderd hiteltermékekhez túl nagyok.

A DSTP az egykori Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM), a Nemzeti Tőkeholding, az MFB és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara együttműködésében működő állami tőkeprogram volt. A befektetéseket a Demján Sándor Beruházási Magántőkealapon keresztül az MKIK Tőkealap-kezelő Zrt. kezeli.

Ezek a vállalkozások, cégenként 100–400 millió forintot tudnak a program keretében azonnal felvenni, aminek egy része részesedésátadás. A cégek 1 százalékot adnak a tőkealapnak (amiért legfeljebb 2 millió forintot kaphatnak), a többi pedig ezek után tagi kölcsön. A hitel és a kockázati tőke elemeit keverő konstrukcióban, ha valaki kap 400 millió forint tagi kölcsönt, akkor évente 5 százalékot kell fizetnie (20 millió forintot), majd a futamidő végén egyben kerül sor a 400 milliós tőketörlesztésre. A vállalkozás szempontjából ennek a finanszírozásnak az az előnye, hogy hat év múlva a tartozás az infláció miatt reálértéken vélhetően már nem akkora teher.

Mi lesz a cégekkel?

A program során 200 cég már kapott mintegy 40 milliárd forint forrást, de újabb 100–200 közötti társaság 40-50 milliárd forintja az átmenet folyamán beragadt.

A program finanszírozási gazdája ugyanis az azóta megszűnt NGM volt, és a Kovács Zsolt vezette régi MFB már nem akarta az utolsó napjaiban kifizetni a programot. Amúgy kamarai forrásaink szerint ez egy tisztább program volt, vagyis az MFB más finanszírozásaival ellentétben itt nem volt olyan jellemző a NER-es sűrűsödés.

A helyzet mindenképpen elég kellemetlen. Az új erőktől úgy tudjuk, vizsgálat kell, de nem akarják a magyar gazdaságokban fontos szerepet betöltő magyar kkv-k forrásait végleg elzárni. Valóban csaknem 200 ügyfélnél már volt pozitív döntés, csak nem történt meg a folyósítás, a cégeknek ehhez már nagyon sok mindent kellett előkészíteniük, pályázati tanácsadót kellett alkalmazniuk. Elég összetett volt a konstrukció jogi előkészítése is, hiszen ott tulajdont érintő változások vannak (tagi kölcsön, szindikátusi szerződés), és a pályázónak sok igazolást is be kellett szereznie.

A program hívei szerint ha az MFB 2 milliárd eurónyi kkv-programot szeretne a jövőben lebonyolítani, akkor ne akasszon meg egy folyamatban levő jó programot, miközben az új erők részéről – a múlt alapján – teljesen érthető igény, hogy mindent szeretnének alaposan kivizsgálni, ami még az előző éra döntéseihez kapcsolódik.

Ez a program amúgy nem klasszikus ingyenpénz, és bár jelentős igény mutatkozott rá, a járadékvadász, ingyenpénzt kereső vállalkozások annyira nem is tolongtak érte, hiszen aki 5 százalékos kölcsönt vesz fel, annak vélhetően valóban vannak fejlesztési elképzelései. Más kérdés, hogy ez valóban 5 százalék, nem pedig olyan „3 százalék”, mint például a kavoszos kedvezményes hitelek esetén, ami a programok kommunikációjában jól hangzik, csak aztán amikor rárakódik a garancia vagy a rendelkezésre állás, a scoring díja, illetve a kártyadíj költsége, az már bőven 4,5 százalékra kúszik fel.

Azt hallottuk, hogy a programra sokféle ágazatból jelentkeztek a kisebb magyar cégek, domináltak a feldolgozóipari és az építőipari cégek, de hallottunk kereskedelmi, vendéglátóipari, oktatási, sőt gyógyszertár jelentkezőről is. A témával kapcsolatban próbáltuk megkérdezni Kovács Zsolt MFB-vezért, de nem értük el.

A kkv-k rászoktak az ingyenpénzre

A magyar kkv-k annyira el vannak kényeztetve, hogy ha azt hallják, hogy uniós forrás, a legtöbben mindig vissza nem térítendő támogatásra, helikopterpénzre gondolnak. A vállalkozó alapjellemzője, hogy kockázatot vállal, de a magyar kkv-k az utóbbi években jellemzően 0 százalékon sem akartak hitelt felvenni, igazán egyetlen dolgot szerettek: az ingyenpénzt. Ezt bizonyítja az is, hogy mióta szűkössé vált az EU-s forrás itthon, a beruházások mélyrepülésbe kezdtek.

Pedig az uniós tapasztalat az, hogy aki hitelt vesz fel, jobban meggondolja, hogy mi az, ami valóban értelmes kapacitásbővítés, jobban dönt. Sőt, valójában az elmúlt évtizedek hazai tanulsága is az, hogy hiába öntöttünk rengeteg ingyenpénzt a vállalati szektorba, a termelékenység nem tudott érdemben javulni.

Ugyanakkor természetesen az is érthető, hogy a devizahitel-válság, a gazdaság gyakori megroggyanása, a gyenge európai növekedés miatt mindenki egy kicsit fél is a hiteltől, amit ráadásul (ha piaci) a forint magasabb kamata miatt gyakran drágábban is kapott meg a régiós versenytársaknál. Az uniós, olcsó hiteleknél viszont ilyen probléma nincs, és a közeljövőben várhatóan sok ilyen lehetőség nyílik majd meg.

Az MFB új szerepe

Arról ellentétes információkat hallottunk, hogy a jövőben mi lesz az MFB pontos szerepe. Forrásaink kiemelték, hogy az intézmény semmiképpen nem egy irányító hatóság, hanem egy végrehajtó szerv. Ez aligha változik, az irányító hatóság a nevének megfelelően irányítja az uniós források kiosztását, kapcsolatot ápol az EU és a hazai végrehajtó szervezetek között. Az MFB-t viszont köti a hitelintézeti törvény, vagyis nincs is náluk az irányításhoz megfelelő stáb, bár ez természetesen a célfeladatokra mindig toborozható.

Az MFB tehát egy bank, arra alkalmas, hogy pénzügyi termékeket közvetítsen, vagyis ha nő a szerepe, akkor is vélhetően ezen a területen marad majd elsősorban az EU-pénzek közvetítésekor is. Ilyenkor mindig meg kell határozni, hogy mi legyen a célszektor. A kkv-k, az informatika, a gyógyszeripar, az agrárium, a feldolgozóipar, a halászat? Maga az uniós forrásból induló termék pedig lehet 0 százalékos hitelprogram vagy más támogatott kamat, vissza nem térítendő támogatás (bár ehhez aligha banki közvetítő kell), garancia vagy tőkeprogram.

Utóbbinak most nagyon rossz a megítélése, és nagyon kellene egy olyan szakmai áttekintés, hogy az előző kormány alatt az állami tőkeprogramok rendszere mit hozott, mit vitt. Biztosan lehet ilyeneket jól is csinálni, de itthon az a benyomás alakult ki alappal, hogy többnyire nem hatékonyan, esetleg direkt pénzlenyúlási céllal használták őket.

Kérdés, hogy mi lesz az átvilágítások, a vizsgálatok eredménye. Az MFB-s csapat mindig azzal védekezik, hogy ő a kockázatokat feltárta, de aztán a kormány döntött. Az tévedés – fogalmazott egy forrásunk –, hogy itt mindenki hülye volt, vagy mindenki lopott. Azt persze kár lenne tagadni, hogy a rendszer legtetején van egy politikai kormányzás, ami nem biztos, hogy a legjobb, inkább a legnépszerűbb programokat karolja fel és akkor nem beszéltünk a csókosok állandó kiválasztásáról. Az MFB pedig, ha felülről kapott egy kérést, egy utasítást, azt mindig kiszolgálta. Nagyon kell remélni, hogy ennek vége.