Inog a közel-keleti tűzszünet, és a békekötés sem hozná vissza az iráni háború kirobbanása előtti olajárakat
Szerdán eluralkodott az optimizmus a nemzetközi piacokon az iráni tűzszünet hatására, az olajár esett, a tőzsdeindexek nőttek, a forint erősödött, de a szakértők óvatosak maradtak azzal kapcsolatban, hogy hozhat-e valódi eredményeket a tűzszünet. Az aggodalom némileg be is igazolódott, miután Irán bejelentette, hogy a Libanont ért izraeli támadás miatt ismét lezárja a szorost. Akármilyen irányba is megy innen a helyzet, egy dologban szinte biztosak lehetünk: a konfliktus előtti szintre jó darabig nem megy majd vissza az olajár.
„Két hétig lehetséges a biztonságos áthaladás a Hormuzi-szoroson, az iráni fegyveres erőkkel koordinálva, és a technikai korlátokat figyelembe véve” – jelentette be Abbász Aragcsi iráni külügyminiszter szerda hajnalban az X-en, miután egy kéthetes tűzszünetről állapodott meg Irán az Egyesült Államokkal. A hírre a piacok fellélegezhettek, legalábbis átmenetileg, hiszen úgy tűnt, ismét megnyithatják a szorost, amin normál esetben a világon kereskedett olajmennyiség ötöde halad át.
A tűzszünet bejelentésének hatására szinte azonnal a lélektani határnak számító 100 dollár alá került a brent olaj hordónkénti ára, a tőzsdeindexek világszerte kilőttek. A pozitív hangulat azonban hamar a visszájára fordult, miután a tűzszünet megsértésére hivatkozva Irán az éjszaka folyamán ismét lezárta a szorost: csütörtökön megint felfelé kezdett kúszni az olajár, cikkünk megjelenése idején több mint 98 dolláron áll a brent jegyzése.
A témában nyilatkozó szakértők már a szerda napközbeni piaci optimizmus idején sem győzték hangsúlyozni: egyelőre csak tűzszünetet jelentettek be a felek, és a szoros újranyitásának feltételeiről sem tudni részleteket. Az is kérdés maradt, hogy a két hetes, de már a kezdete után egy nappal is inogni látszó tűzszünet lezárulta után képesek lesznek-e fenntartani a békét a térségben. Somlai-Kiss Mátéval, a Concorde elemzőjével próbáltunk utánajárni, hogy mit tartogathatnak a különböző forgatókönyvek a világpiacnak.
Bátortalan indulás után gyors megtorpanás
A Hormuzi-szoros azért is olyan fontos, mert a Perzsa-öbölből érkező tankereknek nincs más lehetőségük, hogy kijussanak a nyílt vizekre. Havonta átlagosan 3 ezer hajó szokott átkelni a szoroson, ezzel a világ legforgalmasabb olajszállító csatornája. Elég mély ahhoz, hogy a legnagyobb tankerek is át tudjanak kelni, így a Közel-Kelet jelentős olaj- és gázipari termelői, Irán, Irak, Kuvait, Katar, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek is használják.
A háború ugyanakkor jelentősen visszavetette a tengeri forgalmat a térségben. Miután több hajót is támadást ért a térségben, a hadsereg vezetése március elején bejelentette: „egyetlen liter olajat sem enged át” a Hormuzi-szoroson, hogy az eljusson az Egyesült Államokba, Izraelbe és partnereikhez. „Bármelyik hajó vagy tartályhajó, amelyik oda tart, törvényes célpontnak minősül” – mondta az iráni szóvivő, aki akkor a 200 dolláros hordónkénti árat is kilátásba helyezte.
Miután Trump arról beszélt kedden, hogy „egy egész civilizáció fog meghalni ma éjjel, és soha többé nem tér vissza”, az Egyesült Államok és Irán kéthetes tűzszünetről állapodott meg, a szereplők beárazták a szoros megnyitását, hirtelen esni kezdett az olaj világpiaci ára: a Brent típusú olaj ára 109-ről 94 dollárra, a WTI-é 108-ról 96-ra esett piaczárásra.
Somlai-Kiss Máté azonban elmondta, a gyakorlatban még a tűzszünet – immár bizonytalanná vált – fennmaradása esetén is napok kérdése lehet, mire a hajók nagy számban kezdenek el átkelni a szoroson.
Szerdán még órákkal a fegyverszünet létrejötte után sem látszott sok mozgás a Hormuzi-szoroson, délutánig kellett várni, mire az első két kereskedelmi hajó átmerészkedett rajta. Somlai-Kiss szerint a szerdai nyitásról szóló hírek ellenére a biztosítók és hajótársaságok bizalmatlanok maradtak, ami miatt sokan egyelőre kivártak. Figyelték, hogy átjutnak-e az első hajók a szoroson, és további megerősítést vártak a felektől, hogy valóban tartani fogják magukat a tűzszünethez.
A hajótársaságok óvatos hozzáállása beigazolódni látszott, miután Irán szerda éjszaka arra hivatkozva zárta le ismét a szorost, hogy Libanon megtámadásával Izrael megsértette a felek között létrejött tűzszünet feltételeit. Az iráni médiában már a bejelentés előtt is jelentek meg olyan hírek, ami szerint a libanoni helyzet miatt megint lezárták a szorost. Erre reagálva Karoline Leavitt, a Fehér Ház szóvivője szerda délutáni sajtótájékoztatóján azt mondta, egy ilyen lépés teljességgel elfogadhatatlan lenne. Szerinte ugyanakkor más jelent meg erről nyilvánosan, mint amit Trumpnak üzentek az irániak, és a szorosnak nyitva kell maradnia. Szakértők szerint szerdán végül tizenegy hajó haladt át a szoroson, nem sokkal több, mint a korábbi napokban.
A MarineTraffic forgalomkövető oldala szerint a csütörtökre virradó hajnalban ismét leállt a hajóforgalom az átjáróban. Trump a hírre reagálva a közösségi oldalán elmondta, ha Irán nem tartja magát az „IGAZI MEGEGYEZÉSHEZ”, a „lövöldözés elkezdődik, nagyobb és jobb és erősebb lesz, mint amit bárki látott ezelőtt”.
Ezután Szaid Hatibzadeh iráni külügyminiszter-helyettes a BBC-nek nyilatkozva arról beszélt, hogy a Hormuzi-szoros „egy évezrede nyitva” volt az amerikai támadás előtt, Irán pedig szavatolni fogja a biztonságos átkelést rajta. Az újranyitás azonban csak akkor válik lehetségessé, „ha az Egyesült Államok valóban visszakozik az agressziótól” – utalva a libanoni frontra. Szerinte Irán tartani fogja magát a nemzetközi joghoz, bár a szoros iráni és ománi, tehát nem nemzetközi vizeken terül el. Arra nem felelt, az áthaladásért megvámolják-e a hajókat, mindenesetre szerinte nem elfogadható, hogy hadihajók járjanak át a szoroson.
Kilengések oda-vissza
Somlai-Kiss szerint ugyan az első, nyitásról szóló hírek hallatán szerdán az olaj ára papíron valóban hordónként 94-95 dollár környékére esett vissza, a fizikai árban, vagyis a ténylegesen kihozatalra váró olaj hordónkénti ára továbbra is magasan maradhat, és lassabban csoroghat le a háborúban megsérült olajinfrastruktúra miatt kialakult diszrupciónak köszönhetően.
Az elemző azt is hangsúlyozta, hogy egyelőre csak a katonai műveletek szüneteltetéséről állapodtak meg a felek, amíg pakisztáni közvetítéssel tovább folynak a béketárgyalások, vagyis még akármilyen irányba változhat az Egyesült Államok és az Irán közötti viszony. A fizikai olaj túlfűtött árában némi javulást hozhat, ha a hajók nagy számban tudnak átjutni a szoroson, de az igazi csökkenést az jelenthetné, ha tűzszünet helyett egy mélyebb megállapodásra jutnának a felek.
Ugyan az Irán és az Egyesült Államok közötti tűzszünet még nem borult fel, a fegyverszünet megingását látva ismét nőnie kezdett az olaj ára. A West Texas Intermediate (WTI) olaj határidős ára 2,6 százalékkal 96,89 dollárra, a Brent típusú olajé pedig 2,1 százalékkal 96,75 dollárra emelkedett, igaz, a 100 dolláros lélektani határt továbbra sem sikerült átlépnie. A szerdai erős nyitás után csütörtökre virradóan ismét megtorpantak az ázsiai piacok, a hongkongi Hang Seng 0,6 százalékos mínuszban nyitott az előző napi záráshoz képest. A kínai Sanghaj Kompozit index szintén ekkora esést produkált a nap elején, a dél-koreai Kospi 1,11 százalékot, a japán Nikkei 225 0,6 százalékot esett.
Álom marad a 70 dollár alatti olaj
Azt jelen helyzetben továbbra sem tudni, hogy milyen irányt fog venni a közel-keleti helyzet, ezért érdemes lehet több forgatókönyvet is megnézni. Ha azt vesszük alapul, hogy a csütörtöki ismételt eszkaláció csak átmeneti, és a fennmaradó tűzszünetet békekötés követi majd, több forgatókönyv is szóba jöhet. Az elmúlt hetekben például 35 hajót már átengedett Irán a szoroson, azonban ezért egyes értesülések szerint 1, mások szerint 2 millió eurót kértek az országoktól.
Irán a tízpontos béketerve szerint továbbra is az ellenőrzése alatt tartaná a szorost, így kérdéses, hogy az útdíj egy békekötés esetén is megmaradna-e. Somlai-Kiss szerint azonban az útdíj kérdése másodlagos a békekötés jelentőségéhez képest. „Az elmúlt hetekben attól a néhány hajótól, amelyik átjutott a szoroson, Irán nagyjából kétmillió dolláros útdíjat szedett be. Ezek a hajók körülbelül kétmillió hordót bírnak elszállítani. Hordókra leosztva tehát nagyjából egy dollárt kell fizetni az útdíjra, miközben a szoros lezárása miatt 40-50 dollárral ment fel az olaj hordónkénti ára” – mondta.
Az elemző szerint azonban egy békekötés esetén sem valószínű, hogy az olaj ára a közeljövőben visszaállna a konfliktus kirobbanása előtti, 70 dollár alatti hordónkénti árra.
Ennek oka, hogy miután Irán lezárta a szorost, rengeteg ország volt kénytelen felszabadítani a stratégiai olajtartalékainak egy részét, a Nemzetközi Energiaügynökség például korábban történelmi csúcsnak számító, 400 millió hordónyi – vagyis a tagországok tartalékainak csaknem egyharmadának megfelelő – olaj felszabadítását rendelte el. Akkor napi 15 millió hordóval számolva arra jutottak, hogy ezzel körülbelül 26 napig tudják fedezni a Hormuzi-szoros lezárása miatt kiesett olajmennyiséget.
Somlai-Kiss szerint a világ olajtartaléka – beleértve az országos készleteket, és a szankciók miatt korábban a tengeren várakozó hajókat – körülbelül 2-3 hónapra volt elegendő. A Hormuzi-szoros blokád alá vonása óta már másfél hónap telt el, vagyis az államok elkezdték felélni ezeket a készleteket. A szoros megnyitása után ezeket pótolni kell majd, ami miatt magasabb szinten állhat be a kereslet, mint ami a háború előtti időszakra volt jellemző. Emiatt pedig még egy békekötés esetén, a kínálat helyreállásával is magasabb szinten ragadhat az olaj ára – Somlai-Kiss szerint kicsi rá az esély, hogy tartósan 80-85 dollár alá essen a hordónkénti ár.
Továbbra is félhetünk az inflációs spiráltól
A februárban kirobbant konfliktus hatása mostanra széles körben érezhető a gazdaságban. Az első számú aggodalom az, hogy a fosszilis energia emelkedő ára átszivárog a többi termékbe, és komolyabb infláció indul be, ami a teljes világgazdaság idei évét beárnyékolná. Egy, a CNBC-nek nyilatkozó szakértő arról beszélt, hogy az olajárak csökkenése enyhítheti a közvetlen inflációs aggodalmat, de a háború alatt bekövetkezett energiaár-ugrások szélesebb körű hatásai még mindig éreztetik hatásukat a világgazdaságban. „Az inflációs sokk mellett egyre nagyobb aggodalmak merülnek fel a gazdasági növekedéssel kapcsolatban” – fogalmazott a lapnak Billy Leung befektetési stratéga.
Bár a helyzet továbbra is biztatóbb, mint két nappal ezelőtt, még a korábbi energiaár-emelkedésből is következhet jövőbeli drágulás. Somlai-Kiss Máté szerint a februári olajár-emelkedés további inflációt eredményezhet a közeljövőben, például a műtrágyán keresztül, aminél egyes fajtáinak előállításához szintén szükség van a kőolajra, ráadásul a világon kereskedett műtrágyamennyiség harmada halad át a Hormuzi-szoroson. A műtrágya árának emelkedése pedig az élelmiszerek drágulását is okozhatja. Azzal, hogy ez milyen problémákat okozhatna a nemzetközi piacon, ebben márciusi cikkünkben foglalkoztunk részletesebben.
Ha a rosszabb forgatókönyvet vesszük alapul, ami szerint a tűzszünet alatt, vagy annak lezárultával ismét lőni kezdik egymást a felek, a Concorde elemzője szerint már sokkal meredekebb ugrásokra számíthatunk az olajárban. Ha Irán ismét lezárná a szorost, a katonai akciók a korábbinál hevesebb üteműek és pusztítóbbak lehetnek, így ilyen extrém esetben
mind a fizikai, mind a papír szerinti olajár elérhetné a 200 dollárt, egy ilyen esetben pedig a piacokat elérhetné a stagfláció. Ha pedig a konfliktus elhúzódna, egy féléven belül globális recessziót is előidézhetne.
Az elemző szerint ráadásul egy durva eszkaláció esetén más közel-keleti, az energiaexporthoz szükséges infrastruktúrát is érhetnének támadások, ami szintén hatással lehetne a világpiaci árakra. „Egy katari LNG-terminál kilövése például azt jelenthetné, hogy az öbölből érkező energiakínálat egy része hosszabb távra, akár 5-6 évre is kieshetne, ami egyértelműen egy stagflációs, recessziós hangulatot idézhetne elő globálisan” – fogalmazott az elemző.
Az elemzők nagy része azonban továbbra is óvatos a helyzettel kapcsolatban. A CNBC-nek nyilatkozó Billy Leung szerint „a részvénypiacok reagálnak a deeszkalációról szóló hírekre, de a befektetők nem szüntetik meg teljes mértékben a fedezeti pozícióikat, mivel az alapul szolgáló helyzet továbbra is bizonytalan marad”. A legtöbb elemző ugyanis továbbra is óvatosan spekulál arról, hogy a tűzszünetet valóban egy békekötés fogja-e követni.
