A legolcsóbban építették volna fel a Pázmány új campusát, de egy átalakulás miatt kirakták őket a közbeszerzésből

110 milliárd forintos ajánlatával a West Hungária Bau (WHB) építheti meg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) új campusát a budapesti Palotanegyedben. Az Építési és Közlekedési Minisztériumnak (ÉKM) a projekt miatt korábban már a lakókkal is meggyűlt a baja, most pedig a közbeszerzésre jelentkező egyik céggel, a Kész Építő Zrt.-vel került jogvitába, miután érvénytelenítette a cég ajánlatát. Mindez azért érdekes, mert a Telex értesülései szerint Kész a kormányközeli WHB-nál több mint 11 milliárd forinttal olcsóbban végezte volna a munkát. Arról azonban még a Telex által megkérdezett jogászok között sincs egyetértés, hogy kinek lehet igaza az ügyben.

A kormány még 2020-ban döntött arról, hogy a korábban Piliscsabán működő PPKE Budapest belvárosába, a VIII. kerületi Palotanegyedbe költözhet, ahol egy új, modern campust alakítanak ki az intézménynek. Ennek értelmében a Pázmány ingyen megkapta a Magyar Rádió Pollack Mihály téri épületét, illetve a szomszédos Esterházy-palotát, a Károlyi-palota épületét és a Magyar Rádió egykori központi irodaépületét is. A Magyar Közlönyben egy határozat is megjelent, amiben a beruházást nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűvé nyilvánították.

A projekt azonban azt is jelentette, hogy a rádió régi épületeinek nagy részét elbontották, a lépéssel pedig sokan a helyiek közül sem értettek egyet. Másokat a bontással járó bonyodalmak zavartak: a bontás többek között azzal járt, hogy az építési törmeléket egy éven át nyolcpercenként szállította el egy teherautó a Palotanegyeden áthajtva. Lánszki Regő építészeti államtitkár viszont már 2023 végén kijelentette, hogy nem terveznek visszalépni a projekttől, de várják a javaslatokat arra, „hogyan tudnak a beruházás mentén egyéb olyan területeken segíteni, mint a határoló utcák, a szomszédos utcák és a zöldterületek állapota”. Ezt az ajánlatot a későbbiekben is ismételgették, de a terv részleteinek fontos elemeibe nem engedtek beleszólást.

Nem engedtek az elképzelésekből

Hiába volt így a társadalmi egyeztetések sora, a tüntetések, a közigazgatási perek és a tárgyalások, az épületek bontását a lakók és a kerület egyetértése nélkül is elkezdték. 2024 szeptemberében, a bontás megkezdésekor néhány helyi lakos és Könczöl Dávid, a kerület momentumos önkormányzati képviselője polgári engedetlenséggel demonstrált. Egy kiabálásba torkolló balhé alakult ki, miután az egyik, a munkaterületre érkező sofőr megpróbálta eltolni kamionjával az utat elálló demonstrálókat. Az eset után nagy erőkkel érkezett ki a rendőrség a helyszínre, ahol aztán többeket igazoltattak is.

A kerület polgármestere, Pikó András sem értett egyet a terület felhasználására vonatkozó kormányzati elképzelésekkel. A Pikó által hiábavalónak és eredménytelennek nevezett egyeztetések után egy tüntetést is szerveztek az első bontási nap estéjére, és követelték a Rádió bontásának azonnali leállítását, de mindhiába, ez sem állította meg a bontást. A projekt és a lakók viszonyáról tavaly februárban a Telex egy dokumentumfilmet is készített:

Míg zajlott a bontás, az Építési és Közlekedési Minisztérium a campus megépítéséről szóló közbeszerzést is kiírta 2025 áprilisában. A beruházás méretét jól mutatja, hogy az ÉKM olyanokról írt az ajánlatban, mint

• egy teljesen új, 34,3 ezer négyzetméteres oktatási tömb megépítése nagyelőadókkal, tanszéki irodákkal, szemináriumi termekkel, laborokkal és egy központi étteremmel;
• üvegtető az oktatási tömb három épületszárnyát összefogó 900 négyzetméteres aula fölé;
• hatezer négyzetméteres kollégium megépítése a Magyar Rádió le nem bontott épületrészének felújításával és bővítésével;
• a 6,5 ezer négyzetméteres Esterházy-palota teljes felújítása, és az egyetemi rektori hivatal és adminisztratív irodák kialakítása;
• a 4,2 ezer négyzetméteres Károlyi-palota szintén teljes körű felújításon esne át, és egy új központi könyvtárat alakítanának ki benne.

A kiírás után egy héttel némileg mégis módosított a kormány a terveken: Lánszki Regő bejelentette, hogy a PPKE campusának terve 30 százalékkal olcsóbb lett, amit így már 137 milliárd forintból is meg lehet valósítani. Emellett az az eredeti, alig 7 százalékos helyett több mint 20 százaléknyi zöldfelületet ígért a területen, de a lakosság legtöbb problémájára továbbra sem kínált megoldást.

Az ajánlattételre végül decemberben zárult le a határidő, és az Elektronikus Közbeszerzési Rendszerbe feltöltött összegzés szerint három olyan ajánlat érkezett, amit érvényesnek talált az ÉKM. Ezek közül az Építő- és épületkarbantartó Zrt. 118,5 milliárd forintot kért volna a munkáért, míg a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó ZÁÉV Építőipari Zrt. csak 115,5 milliárd forintot. A legkedvezőbb összeget a West Hungária Bau ígérte, ami a 110 milliárd forintos ajánlatával meg is nyerte a közbeszerzést.

Az érvénytelen ajánlat

De a dokumentum szerint volt még egy ajánlat, aminek kiértékelését már nem részletezték, mivel azt már korábban érvénytelennek nyilvánította az ÉKM. Ez a Kész Építő Zrt. és a Confector Mérnök Iroda közös ajánlata, amit egy egészen furcsa helyzet miatt zártak ki a közbeszerzésből. Az történt ugyanis, hogy az egyik, jelentkezésnél megjelölt cégét egy másikba olvasztotta a Kész Zrt., ami az ÉKM szerint a cég ajánlatát is érvénytelenítette. A kizárással azonban a Kész nem értett egyet, és a vitás ügyeket vizsgáló Közbeszerzési Döntőbizottság elé vitte az ügyet. A Telex értesülései szerint több milliárd forinttól esett el a minisztérium azáltal, hogy nem a Kész ajánlatát választotta.

Hogy megértsük az ÉKM és a Kész közötti jogvita lényegét, érdemes lehet kicsit távolabbról indulnunk. Míg Magyarországon léteznek nyílt, egyszakaszos eljárások, aminél bármelyik gazdasági szereplő nyújthat be ajánlatot, addig a nagyobb céges infrastruktúrát igénylő, drágább beruházásoknál gyakran két szakaszban folytatják le a közbeszerzést. Ilyen volt a PPKE-campus megépítéséről szóló tárgyalásos eljárás is, ahol az ajánlattételt a jelentkezési szakasz előzte meg.

Az eljárás első, részvételi szakaszában arról kellett meggyőződnie az ÉKM-nek, hogy a munkára jelentkező cég alkalmas a feladat elvégzésére. Ha a jelentkező cég úgy látja, hogy nem fog tudni megfelelni a közbeszerzés minden egyes feltételének – például mert hiányoznak a cégéből egyes szakemberek vagy technológiák, amiket elvárnak a jelentkezőktől –, egy kapacitást nyújtó szervezettel pótolhatja a hiányosságokat. Ennek lényege, hogy az eljárásba bevonnak egy olyan külsős céget, ami birtokában van az adott feladat elvégzéséhez szükséges kapacitásoknak. Fontos ugyanakkor, hogy az ajánlattevőnek alapvetően már a jelentkezési szakaszban fel kell tüntetnie, ha egy ilyen céget szeretne bevonni az eljárásba. Így tett a Kész is, a csoportjukhoz tartozó egyik céget, a Provim Kft.-t jelölve meg kapacitást nyújtó szervezetként.

Tavaly májusban lezárult a jelentkezés, ami után két alkalmatlannak ítélt céget kiszórtak a közbeszerzésből, majd megkezdődött a második szakasz, ahol a versenyben maradt négy cég nyújtotta be a konkrét terveket és árazást tartalmazó ajánlatát. Decemberben az ajánlatok felbontása is rendben zajlott, de nem sokkal később egy olyan változás történt, ami miatt az ÉKM mégis úgy döntött, kizárja a Készt az eljárásból.

Január 7-én, az ajánlatok felbontása után három héttel ugyanis jogutóddal megszűnt a Kész által korábban megjelölt kapacitást nyújtó cég, a Provim Kft., miután az a Kész Csoport egy másik vállalatába, a Kész Ipari Technológiák Kft.-be olvadt bele. A Kész ezzel kapcsolatban levelet is küldött a minisztériumnak, amiben leírták, hogy a vállalat megszűnt, szerepét mostantól jogutódja, a Kész Ipari Technológiák veszi át. Arról is beszámoltak a minisztériumnak, hogy a váltás ellenére az alkalmassági követelmény igazolására megjelölt szakember személye nem változott.

Az ÉKM azonban nem fogadta el a cserét, és érvénytelennek nyilvánította a Kész és a Confector közös ajánlatát. Ez önmagában nem lenne egy kifejezetten izgalmas fejlemény, de a Telex értesülései szerint a döntéssel több milliárd forintot dobott ki az ablakon a minisztérium.

Jóval drágább lett

Mint az Elektronikus Közbeszerzési Rendszerben látni lehet, a közbeszerzést végül a West Hungária Bau nyerte meg egy 110 milliárd forintos ajánlattal. Mivel a Készt kizárták, az összegző dokumentumból nem derül ki, hogy milyen árat tüntettek fel az ajánlatukban. A Telex azonban úgy értesült egy, az ügyet közelről ismerő forrástól, hogy a Kész a WHB-nál csaknem 11 milliárd forinttal kevesebbért, 98,5 milliárd forintért vállalta volna a munkát.

Azzal kapcsolatban, hogy valóban 98,5 milliárd forintot ígért-e, a vállalatot is megkereste a Telex, válaszukban úgy fogalmaztak, hogy sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudják az értesülést. Fontos azonban hozzátenni, hogy a közbeszerzési eljárásokban gyakran titoktartás köti az ajánlattevő felet, ami miatt hivatalosan meg sem erősítheti az ÉKM engedélye nélkül az eljárással kapcsolatos információkat. Annyit ugyanakkor elárultak, hogy az ajánlatukban szereplő ár jelentősen olcsóbb volt annál, mint amit a West Hungária Bau ígért.

A Kész Csoport szerint előre jelezték a minisztériumnak, hogy az eljárás alatt egy beolvadás fog végbemenni az ajánlatban megjelölt kapacitást nyújtó cégnél. Erre semmilyen válasz nem érkezett a minisztériumtól, de ilyen esetekben ez gyakori, ezért úgy gondolták, hogy az ÉKM tudomásul vette, nem ellenezte az átalakulást. Nem kifejezetten a közbeszerzés idejére akarták időzíteni a beolvadást, de több cégük is átalakult ebben az időszakban, és mivel folyamatosan pályáznak a különböző közbeszerzésekre, nehezen lett volna elkerülhető, hogy egy eljárással se ütközzön időben a beolvadás. Ettől függetlenül közbeszerzési jogászokkal is egyeztettek a kérdésben, és arra jutottak, hogy az nem fog problémát jelenteni.

Miután a minisztérium a WHB-t hozta ki győztesnek, a Kész nem értett egyet a döntéssel, és egy előzetes vitarendezési kérelemmel fordult a minisztériumhoz. A cég jogi érvelése szerint az ÉKM hibásan minősítette a kapacitást nyújtó szervezet cseréjét nem megengedett tartalmi hiánypótlásnak és tiltott tartalmi módosításnak, mivel annak jogutódja lépett a helyébe. A Kész szerint ilyen esetben a jogutód automatikusan birtokolja a jogelőd kapacitásait, és helytáll a korábbi cég szerepében, így nem számít új, utólagosan bevont gazdasági szereplőnek. Kitértek arra is, hogy a jelentkezésnél megjelölt szakember személye nem változott, vagyis a csere nem okozott egy olyan „új alkalmassági helyzetet”, ami a verseny torzulását, és a kétszakaszos eljárás logikájának a figyelmen kívül hagyását jelentette volna.

A Kész szerint a Közbeszerzési Hatóság útmutatója nem tartalmaz általános tilalmat egy új gazdasági szereplő megnevezésére hiánypótlás keretében, miközben a hiánypótlás célja a verseny fenntartása is. Tehát a Kész szerint ilyenkor az elutasítás ténye nem automatikus, az ÉKM mérlegelhette és engedhette volna a Provim Kft. cseréjét. Hozzáteszik, hogy a közbeszerzési törvény szerint egy ilyen jogutódlásos csere a szerződés teljesítése során már megengedett lenne, ezért abszurd az a jogértelmezés, ami ezt kizáró okként kezeli az azt megelőző eljárásban.

A minisztérium azonban egészen máshogy látta a helyzetet. A Kész vitarendezési kérelmére válaszul leírták, hogy álláspontjuk szerint a jogutód nem értelmezhető másképp, mint egy, a közbeszerzési eljárásba korábban nem bevont, tehát új gazdasági szereplő. A polgári törvénykönyvre hivatkoznak, ahol leírják, hogy beolvadásnál a beolvadó jogi személy szűnik meg, tehát jelen esetben a Provim Kft. És mivel a Kész Ipari Technológiák Kft. már a beolvadás előtt is jogképes volt, csak amiatt, mert a Provim Kft. jogutódjává vált, nem lesz egyenlő a Provim Kft.-vel. Épp ezért a minisztérium álláspontja szerint annak kérdésében, hogy ki számít új gazdasági szereplőnek, nem szükséges a jogutódlás tényéből kiindulni, így az újonnan megjelölt cég új szereplőnek számít.

Az ÉKM azzal sem ért egyet, hogy a szereplő cseréje csak egy adminisztratív átvezetés lenne, és nem egy új szereplő bevonásáról szóló döntés. A minisztérium szerint ugyanis az ajánlattevők döntési helyzetbe kerülnek akkor, amikor egy, az ajánlatukban vagy jelentkezésükben megjelölt gazdasági szereplőnél változás áll be. Úgy látják, hogy a beolvadás a gazdasági szereplők tudatos döntésének eredménye, és az ajánlattevő az ajánlattételi szakaszban is döntési helyzetben van a tekintetben, hogy milyen kapacitási struktúrával akar részt venni. Emiatt a minisztérium szerint a jogutód bevonása nem adminisztratív átvezetés, hanem a verseny személyi feltételeinek megváltoztatása, egy új gazdasági szereplő bevonása.

A minisztérium szerint a részvételi szakaszban már a közbeszerzésre megfelelőnek minősítették ugyan a Provim Kft.-t, de ebből nem következik automatikusan, hogy a jogutódja is meg fog felelni. A Kész korábban dokumentumokkal igazolta, hogy a kapacitást nyújtó cég alkalmas a munkára, de az erről szóló döntés az adott jogi személyhez kötődik, és nem öröklődik tovább a jogutódra. Hiszen a jogutódot sosem vizsgálták ilyen formában, hogy megfelelne-e a feltételnek, nem igazolták például, hogy nem áll kizáró okok hatálya alatt.

Mivel a két fél magától nem fog egyetértésre jutni a kérdésben, a felek a Közbeszerzési Döntőbizottsághoz fordulhatnak, hogy ők döntsék el, kinek van igaza. A jelenlegi esetben a bizottságnak 15 napja van, hogy döntést hozzon, ha pedig tárgyalást is tartanak az ügyben, a határidő 25 napra növekszik.

A Közbeszerzési Döntőbizottság oldala szerint március 3-án érkezett be hozzájuk a vitarendezési kérelem. A hosszabb, 25 napos határidő tehát már március végén lejárhatott volna, de ez nem feltétlenül jelenti, hogy már a napokban számítani kell az eredményre. Az eljárás lefolytatásához ugyanis az ajánlatkérőnek, tehát a minisztériumnak az üggyel kapcsolatos dokumentumait is át kell adnia. Erre alapvetően 5 napjuk lenne, de a határidő után is csak rendbírsággal fogja sújtani az intézményt a döntőbizottság, tehát a büntetés fejében ennél tovább, akár hónapokkal is elhúzható lenne az eljárás.

Ha megszületett a bizottság döntése, de valamelyik fél nem akarja elfogadni, még egy lehetősége van a jogorvoslatra: közigazgatási pert indíthat a Fővárosi Törvényszéken, ha azonban a keresetét elutasítja a bíróság, tulajdonképpen elfogytak a lehetőségei. Szóba jöhetne még, hogy a Kúriához forduljon, de mivel a rendkívüli jogorvoslat lehetőségét jelentősen megszigorították a 2010-es évek második felében, így csak ritkán fordul elő, hogy ilyen kérelmeket fogad be a Kúria.

A jogászok sem értenek egyet

Azzal kapcsolatban, hogy jogilag megalapozott volt-e a Kész és a Confector ajánlatának érvénytelenítése, több közbeszerzésekkel foglalkozó jogászt is megkérdeztünk, de közöttük sem volt egyetértés. Az egyik megkérdezett, közbeszerzésekkel foglalkozó ügyvéd szerint jogszerűen járt el az ÉKM, mivel egy kétszakaszos eljárásnál a vonatkozó jogszabályok és a Közbeszerzési Hatóság útmutatója szerint is úgy kell értelmezni az új szervezet bevonását és a hiánypótlás szabályait, ahogy a minisztérium tette. A közbeszerzési törvény értelmezését nyújtó útmutató szerint ugyanis ilyen esetben hiánypótlásra csak akkor van lehetőség, ha az ajánlattevő az alkalmasság igazolásához olyan gazdasági szereplő kapacitásaira támaszkodott vagy olyan alvállalkozót nevezett meg korábban, amivel szemben menet közben valamilyen kizárási ok merült fel, és az ajánlatkérő arra hívja fel az ajánlattevőt, hogy a kizárt helyett egy másik gazdasági szereplőt nevezzen meg és vonjon be szükség esetén az eljárásba. Úgy látja azonban, hogy a rendelkezésre álló információk alapján nem ez történt.

Az ügyvéd szerint az ajánlattevő szempontjából „rázós helyzet” egy kétszakaszos eljárás során menet közben változtatni a felálláson, mert tudni lehet, hogy a közbeszerzési törvény nagyon merev. Úgy látja, hogy az ajánlatkérő nem tehette volna meg, hogy elfogadja a Kész magyarázatát, mert „a szabály, az szabály”, ezért ha annak alkalmazásától eltekintettek volna, most más panaszkodhatna jogsértésre. Az ügyvéd szerint jogilag biztonságosabb lehetett volna, ha a Kész végigviszi az eljárást az induló céggel, és a beolvadást csak azután bonyolította volna le, hogy lezárult a közbeszerzési eljárás. Így amennyiben megnyerte a közbeszerzést, már a közbeszerzési törvény előírásainak megfelelve tudta volna bevonni az új céget.

Úgy gondolja, hogy egy közbeszerzési eljárás során nem feladata az ajánlatkérőnek, hogy egy esetlegesen előre bejelentett beolvadási tervről véleményt nyilvánítson, vagy közölje, hogy az érvénytelenséget fog maga után vonni. Az szerinte az ajánlattevő feladata, hogy átgondolja, milyen következményekkel járhat az eljárás alatt történő átalakulás. Hozzátette, hogy az ajánlatkérő nem segítheti jogi tanácsokkal az egyik vagy másik ajánlattevőt, mert ez sérti a pártatlanság és esélyegyenlőség követelményét.

Egy másik, a Telexnek nyilatkozó, de névtelenséget kérő közbeszerzési jogász a Késznek adott igazat. Úgy látja, hogy mindkét fél mellett lehetne érvelni, de míg a minisztérium mellett ezt elsősorban formális okokra hivatkozva lehetne ezt megtenni, addig alapelvi szinten már a Késznek lehet igaza. „Ha én a »best value for money« elv alapján a legjobb szolgáltatást akarom kapni, és adott esetben van egy nyertesnek kihozott vagy nyertesnek kihozandó gazdasági vállalkozás, amit formális, mondvacsinált okokra hivatkozva zárok ki, az biztos, hogy jogszerűtlen” – fogalmazott.

Az alapelvek lényege, hogy nem fogalmaznak meg konkrétumokat, helyette olyan elveket neveznek meg, amik általánosan, minden esetben követendők, így mikor egy törvényt betartva járunk el, ezeknek is meg kell felelnie. Az alapelvek egyik célja pont az, hogy a részletszabályok alkalmazása ne legyen túl merev és mechanikus. Ilyen alapelveket a közbeszerzési törvény is tartalmaz, ilyen például az átlátható nyilvános verseny, és a közpénzek felelős elköltésének az elve.

A Telexnek nyilatkozó jogász szerint azonban ha igaz, hogy jelentősen kedvezőbb volt a Kész és a Confector közös ajánlata a versenytársakénál, és a cég tényleg előre jelezte a beolvadást, miközben a közbeszerzési dokumentumokban sem zárta ki a hiánypótlás lehetőségét az ajánlatkérő, ezeknek az alapelveknek nem felel meg az, ahogyan a minisztérium formális okokra hivatkozva érvénytelenítette a Kész és a Confector ajánlatát. Ha ugyanis a legjobb ajánlatot egy adott cég teszi, akkor egy ilyen, a cég által előre jelzett körülmény esetén a tisztesség, jóhiszeműség és a pénzek felelős elköltésének elvével is ellenkezik, ha az ajánlatkérő nem tesz lehetővé hiánypótlást. Szerinte ebben az esetben a többi versenyző sem mondhatná, hogy versenyhátrány érte őket, mivel nem arról van szó, hogy egy alkalmatlannak nyilvánított cég helyébe hoztak egy újat, hanem mind a régi, mind az új szervezet megfelelt az ajánlatkérő feltételeinek.

A jogász szerint emellett az esetet társasági jogi és közbeszerzési jogi aspektusból is meg lehet közelíteni. Ha előbbit alkalmazzuk, akkor valóban igaza van a minisztériumnak, mivel ezek alapján tényleg egy teljesen új gazdasági szereplőnek minősül a jogutód. Ha azonban a közbeszerzési jog szempontjait tartjuk szem előtt, a beolvadás nem változtat a helyzeten, mivel mind a jelentkezési szakaszban megjelölt cég, mind a később kicserélt jogutódja megfelelt az alkalmassági feltételeknek.

A végül nyertesnek kihozott cég, a West Hungária Bau egyébként az Orbán-rendszer egyik nagy építőipari nyertese. A cég Paár Attilához kötődik, aki a Forbes szerint 102 milliárd forintos vagyonával Magyarország 31. leggazdagabb embere volt 2025-ben. Paár Attilára Tiborcz Istvánnal is üzletelt, korábban például ő vásárolta ki Orbán Viktor vejét abból az Elios Zrt.-ből, ami 2015-re már az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) célkeresztjébe is bekerült, és ami a Direkt36-nak az Orbán család gazdasági birodalmának kiépítéséről szóló filmjében, A dinasztiában az egyik fontos fejezet.

A WHB az évek során nagy sikerrel szerepelt az állami építőipari tendereken, 2019 és 2022 között például 61 pályázatot nyert el 165 milliárd forint értékben. A cég 2016-ban a pécsi Zsolnay-gyár körül is felbukkant, miután az akkori fideszes önkormányzat a WHB-nak akarta eladni a saját 19 százalékos tulajdonrészét, de a manufaktúra többségi tulajdonosa ebbe nem egyezett bele. A Zsolnay-gyárért folyó durva harcokról ebben a cikkünkben írtunk részletesebben.

Az üggyel kapcsolatban az Építési és Közlekedési Minisztériumnak is küldtünk kérdéseket. Válaszukban arról írtak, hogy „folyamatban lévő jogorvoslati eljárás kapcsán nem áll módjukban tájékoztatást adni”, de ha az eljárás a Közbeszerzési Döntőbizottságnál lezárul, és a határozat nyilvános lesz, minden információ megismerhetővé válik.