Donald Trump segített a magyar devizán, de év végére megint 415 forint lehet egy euró

Annál jobb itt, minél rosszabb. A Kontroll Csoport egykori legendás száma olykor egyben tőkepiaci, befektetői igazság is, vannak ugyanis olyan helyzetek, ahol rossz makrogazdasági közléseknek van valamilyen pozitív hatásuk. Nyeste Orsolya és Nagy János, az Erste makroelemzői egy sajtótájékoztató keretében mutatták be prognózisaikat, és közben legalább háromszor előkerült a fenti gondolat:

• Magyarországon újra megindult felfelé az infláció, februárban már 5,6 százalékos volt a pénzromlás mértéke. De ez legalább még tisztábbá tette a befektetőknek, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) új vezetése nem fog meggondolatlanul, csak azért kamatokat csökkenteni, hogy kiszolgálja a növekedéspárti kormányzati elvárásokat.
• Hasonlóképpen a magasabb infláció kicsit stabilizálta is az államadósság-kezelést. Mindenki arra számított, hogy amikor az éves átlagos infláció az ötödére csökkent (a 2023-as 17,6 százalékról, 3,7 százalékra olvadt), akkor az inflációkövető állampapírokból kiáramlik a lakossági forrás. Az említett 5,6 százalékos infláció láttán viszont a legtöbb magyar úgy döntött, hogy inkább marad a PMÁP-ban. A gondolat érthető, hiszen a lakosságnak valóban szüksége lehet még az infláció elleni védelemre.
• Végül egyáltalán nem örömteli, hogy a világkereskedelemben vámok sorozata érkezik, de az európai gazdaságot és az eurót egyelőre erősítette az, hogy az amerikai vevők sokat vásároltak és beraktároztak az európai termékekből. Az euró/dollár árfolyamában bekövetkező fordulat az év első három havában a forintot is segítette, külön érdekesség, hogy nemcsak a dollár, de még az euró ellenében is.

A főbb várakozások

Az elemzők 2025-ben 2 százalékos növekedést és 5,5 százalékos átlagos inflációt várnak, amit jövőre 3,6 százalékos növekedés és 3,8 százalékra apadó pénzromlás követhet.

A forint utóbbi időben tapasztalt erősödése átmeneti lehet, az előrejelzés szerint 415-ös szintre juthat idén év végére az euró ellenében, 2026 végére 420-as szint a várakozás.

Ha már deviza: erről nem az Erste elemzői beszéltek, de aktuális, önmagán túlmutató jelenség, hogy „demokráciadeficites negatívum” jelentkezett Törökországban, ahol most jól megfigyelhető az erősen antidemokratikus politikai lépések gazdasági hatása. Miután Recep Tayyip Erdoğan elnök rezsimje letartóztatta az ellenzék vezetőjét, azonnal zuhanni kezdett a a török líra árfolyama. Ilyenkor hiába 42,5 százalékos (!) a török alapkamat, gyengül a fizetőeszköz, ami persze azonnal kihat más fejlődő gazdaságok devizájára is.

Az, hogy végre pozitív számok várhatók a gazdasági növekedésben, az élénkülő magyar lakossági fogyasztásnak köszönhető. Az idei év második felében beléphet a lakossági fogyasztás mellé az új gyártókapacitások termeléséből fakadó ipari növekedés is, mint GDP-javító faktor. Két év stagnálás után ez nagyon ráférne a gazdaságra, de persze továbbra is egy csomó kockázat azonosítható.

A legnagyobb probléma továbbra is az általános bizalomhiány lehet. Magyarországon a fogyasztói- és az üzleti bizalmi indexek is azt mutatják, hogy a gazdasági szereplők a kilátásaikat tekintve összességében még mindig pesszimisták. Két rossz év után azért talán 2025-ben lesz javulás, például végre a beruházások is emelkedni tudnak, a nagyon leesett új bázishoz képest.

Vegyes a kép

Összességében nagyon széles skálán mozognak a hazai hírek között, olykor autó– vagy akkumulátoripari leépítésekről hallani, máskor arról, hogy végre a német kereslet berobbanhat. Mindenesetre Magyarországon most először a fogyasztás, később esetleg az ipari termelés felfutása lehet a növekedés motorja.

Az is torzít, hogy 2025-ben olyan év, ahol a jövő évi választás erősen meghatározza a gazdaságpolitikai intézkedéseket.

Egy olyan országban, ahol magasak az inflációs várakozások, nagy kérdés például, hogy a tervezett szja-mentesítések hogyan hatnak: az ilyen intézkedések javíthatnak a bizalmon, de a fogyasztási kedven is változtathatnak, előbbi inkább antiinflációs, utóbbi inflációs hatású.

Mindenesetre a 4,3 százalékos tavalyi magyar fogyasztásemelkedés mellett a 11,3 százalékkal visszaeső hazai beruházás eddig nem engedte a GDP-t jobban emelkedni, mint 0,5 százalékkal (2024-es éves adat). Az újabb reálbéremelkedés majd megint növelheti a fogyasztást, de azért a magyar fogyasztók jelentős része nem bérből fogyaszt, hanem olyan juttatásokból, mint a nyugdíj vagy a családi pótlék, esetleg koránál fogva még eltartott. Így azért a várható újabb reálbér-emelkedés szintjét elvárni a fogyasztás emelkedésétől túlzás lenne. Januárban mindenesetre a kiskereskedelmi forgalom már szépen nőtt, ebben már a gyengébb bázisnak, vagy a PMÁP-kamatok részbeni elfogyasztásának is lehetett hatása.

Az élelmiszerek látványos drágulása mellett intenzív átárazások mutatkoztak a szolgáltatásoknál, ami a reálbér-emelkedés oldaláról nézve persze részben pozitív jelenségeket is visszaigazol – az emberek ki tudják fizetni ezeket. A drágulás újjáéledése miatt a következő hónapokban nem várható a kamatcsökkentési ciklus beindítása. Viszont az év második felében, de azon belül is lehet, hogy csak a vége felé talán már nyílhat tér nagyon óvatos kamatvágó lépésekre, amennyiben a nemzetközi helyzet, a vezető- és a régiós jegybankok kamatpolitikája erre lehetőséget teremt – vélték az Erste elemzői.

Világgazdasági folyamatok

Azt már tavaly is lehetett látni, hogy a volatilitás, a piaci bizonytalanság globálisan nőni fog, ahogy Donald Trump alaposan megkeveri a kártyákat. Mint az Erstétől hallottuk, mostanában van egy-egy olyan amerikai bejelentés, ahol az céges értekezletén nem arról beszélnek a szakemberek, hogy az intézkedésnek mi lesz a következménye, hanem arról, hogy egyáltalán mit is jelentettek be. Így persze minden elemzés csak úgy értelmezhető, hogy most így látjuk, de délutánra már nem biztos, hogy ugyanez lesz a helyzet.

Ha már a nemzetközi piacoknál tartunk, az Egyesült Államokban a fogyasztás a legmeghatározóbb, amely hagyományosan akkor is jól teljesít, ha Európában bizonytalanság érződik. Az év elején azonban most érezhető volt egy markáns visszaesés az amerikai fogyasztásban a bizonytalan környezetben, például a szövetségi intézményekben tapasztalható leépítési hullám is inkább a megtakarítások felé tolta el az érintetteket. A 2-3 százalékos amerikai fogyasztásnövekedés, 1,5 százalékra apadt.

Az Erste ettől függetlenül nem vár recessziót az Egyesült Államokban, a növekedési szint viszont visszaesését igen.

Az mindenesetre nagyon érdekes, hogy amióta kiderült, hogy Donald Trump gyakorlatilag az országa kifosztásának értékeli azt, ha valakinek pozitív külkereskedelmi egyenlege van az Egyesült Államokkal szemben, nagyot nőtt az amerikai deficit. Ennek oka, hogy az USA-ban mindenki elébe akar menni az intézkedéseknek, és még gyorsan bezsákol európai áruból.

Nekünk, magyaroknak az Egyesült Államok mellett nagyon fontos a német gazdaság, itt a havonta publikált adatok szerencsére már pozitív tendenciákat is mutatnak. A piac már jó ideje fiskális lazításra várt, majd elégedetten nyugtázta annak megszavazását, de azért a német gazdaságban mélyebb strukturális problémák is vannak. Ilyen az amerikai vámok mellett a német termékek kínai értékesítésének visszaesése, amit az ottani versenytársak, különösen a helyi autóipari riválisok megerősödésének lehet betudni. Ha a német iparcikkek nem találnak új piacot, az középtávon is gond lehet.

Mind az Egyesült Államokban, mind az Európai Unióban szépen lejött az általános (headline) infláció és a maginfláció is, de azért még mindig a jegybanki célok felett ragadtak be a mutatók. Az Egyesült Államokban 3 százalék felett, az EU-ban 2,5 százalék felett áll a pénzromlás üteme, így a jegybankok óvatosak maradtak. Már nincs az olyan erejű inflációs nyomás, mint a Covid utáni újrainduláskor, de több országban egyes termékekre kivetett árstopok és árrésstopok is emelik a teljes inflációt, ami különösen vicces annak tükrében, hogy ezek inflációellenes intézkedésnek vannak eladva.

Az elemzők szerint a közeljövő adatai fogják eldönteni, hogy 2025-ben az amerikai jegybank szerepét betöltő FED, vagy az Európai Központi Bank tud többször kamatot csökkenteni. Ez most valóban egy nyitott kérdésnek tűnik. Itt az a különös szempont is bejöhet, hogy mivel a német kormány a fiskális lazítással lehetőséget kapott az élénkítésre, az adósságfék-szabályok kinyitása után az EKB is érezheti úgy, hogy ez már nem feltétlenül az ő feladata, nem kell mindenképpen kamatokat csökkentenie.

Mi várható Varga Mihálytól?

Az Erste megemelte a jövő évi inflációs előrejelzését, 2026-ban is 3,8 százalékot tart valószínűnek. A cég szerint a bizonytalanság nagy marad, és ilyen helyzetben nem várható hirtelen változás, alighanem marad a szigorú monetáris politika.

Az idén ugyanis már semmiképpen nem fog visszafordulni a célsávba az infláció.

Ebből kiindulva akár azt is lehetne mondani, hogy nem szinten tartani, inkább emelni kellene a kamatokat. Az újbóli emelést azért alighanem megússza az MNB, hiszen a szolgáltatások inflációja azért már lassulhat, ha nem lesz akkora a reálbéremelkedés. A piacon 0-75 pont a kamatvágási várakozás, hiszen Varga Mihály most biztosan szeretné felépíteni a hitelességét. Ha magas a magyar infláció, az negatívan csatol vissza a növekedésre is, vagyis Vargának nemcsak reputációs, de makrogazdasági szempontból is alighanem igaza van az óvatossággal.

A hazai piacot emellett megnyugtatná, ha végre lehetne látni, hogy milyen lesz az új Magyar Nemzeti Bank, kik lesznek a vezetői. Aztán azt majd hamarosan meglátjuk, hogy lesznek-e konfliktusok a fiskális (Nagy Márton) és a monetáris politika között. Az árrésstop még nagyon friss, annak is lehet hatása az alapvető élelmiszerek árfolyamataira. Nagy kockázat, hogy más termékek magasabb árában jelennek majd meg az itt elszenvedett veszteségek, erről már vannak kellemetlen tapasztalatok, de ezt még korai bevenni a modellekbe.

2025 év további részében – elsősorban az inflációs különbözet miatt – a várakozások szerint a forint gyengülhet. Mindez azért is nagyon fontos, mert az elemzők szerint az árfolyam transzmissziós hatása az inflációra erősebb, mint a kamattranszmisszió. Vagyis ha gyengébb a forint, az megemeli az importált termékek árát, és ez fontosabb, mint az a hatás, hogy alacsonyabb kamat mellett nem érdemes annyit félretenni, többen mernek fogyasztani.

Összefoglalva tehát azt még nem tudni, kik lesznek a Monetáris Tanácsban, de az, hogy az infláció így elszállt, annyira beszűkítette a játékteret, hogy az biztosan visszatartja a jegybankot a vad dolgoktól, a hirtelen kamatvágásoktól.