Több védelmi beruházás, segítség Ukrajnának és a jó öreg klímavédelem – így helyezkedne az új világrendben az EU bankja

Március 5. és 7. között tartotta az Európai Beruházási Bank (EIB) az évente megrendezett EIB Group Forum nevű eseményét. A 27 uniós tagállam tulajdonában álló bank az eseményen szinte félnaponta jelentette be a különféle megállapodásokat, hitelkereteket – Nadia Calviño EIB-elnök ebben a videóban próbálta meg egyetlen percben összefoglalni a legfontosabb eredményeket, melyek között szerepel például az ukrajnai helyreállítás és újraépítés finanszírozása és a női vállalkozások támogatására.

A konferencián három napon át több mint 600 banki vezető, uniós politikus és üzletember fordult meg, így a bejelentett megállapodások mellett legalább annyira érdekesek a kávészünetekben megtartott háttérbeszélgetések, melyek jól megmutatják, milyen hangulatban van most az európai pénzügyi, üzleti és politikai szféra, milyen kilátásokat tartanak reálisnak a régió szempontjából 2025-re. Ebben a cikkben a fórumon tett bejelentések mellett az ő meglátásaikat foglaljuk össze.

Új témák, régi lemez

Egy eleve gyorsan változó, forrongó világban hónapokig kell szervezni egy ilyen hatalmas eseményt. Képzeljük el, milyen érzés lehet, ha egy ekkora szervezőmunka után, egy-két nappal az esemény megrendezése előtt alapjaiban kérdőjeleződik meg az eddig általunk ismert világrend. A fórumon a nyilvános megszólalások persze visszafogottak voltak, de a kávészünetekben sokszor feljött, hogyan hozta Donald Trump amerikai elnök és szárnysegédje, az EIB összejövetelén kifejezetten nem kedvelt Elon Musk egy pillanat alatt nehéz helyzetbe az Európai Uniót, amire nem is lehet más a válasz, mint az erősebb összefogás és a még határozottabb kiállás az értékeink mellett.

Donald Trump elmúlt időszakban tett kijelentései, illetve az, hogy minden korábbi támogatásnak, megállapodásnak utólag kérné meg az ellentételezését, nemcsak a katonai együttműködés és a NATO szempontjából veszélyes, hanem azért is, mert még kismillió olyan terület van, ahol az EU az elmúlt évtizedekben elfogadta az USA dominanciáját. Ilyenek például az internet alappillérei (keresők, social media felületek, felhőszolgáltatások), a kártyatársaságok, a mesterséges intelligencia vagy épp a katonai radarok. Ha ezekben nem lehet Amerikára számítani, vagy ha zsarolási eszközökké válnak, Európa jól megnézheti magát, merült fel sokszor a konferencián.

Az EIB az EU-hoz hasonló értékrendeket képvisel: hisz Ukrajna megsegítésének fontosságában, az európai biztonságban és a védelmi ipar megerősítésében, de fent vannak a lemezjátszón a régi lemezek is, például a klímavédelem, a kis- és középvállalatok (kkv-k) megerősítése, a lakhatás kérdése, a nemek közötti egyenlőség és az energia-átmenet. A konferencián szerzett benyomásunk szerint az európai döntéshozók továbbra is töretlenül bíznak az európai értékekben, a szociális hálóban, az esélyegyenlőségben, a szabadságjogokban.

Úgy tűnik, ebben az EIB is egységes, és valóban őszinte, sokszor megható hit, gondolatiság áll akár a gazdasági tényezők mögött is, és nem pusztán a szó szoros értelmében vett gazdasági érdekek mentén születnek a döntések. Az eseményen EIB és az egész EU azt sugározta, hogy bizonyos témákban, célkitűzésekben hajlíthatatlan. Ezek közé tartozik például:

• A versenyképesség: Ezzel kapcsolatban már vannak is kedvező jelek, ne felejtsük, hogy Európa valójában jelentős kereskedelmi többlettel rendelkezik már ma is az Egyesült Államokkal szemben, az európai mérnöki tudásra lehet üzletet alapozni.
• Az energia-átmenet: Európa nem tér le a megkezdett energia-átmenetről.
• Nemek közötti egyenlőség: Ezt lehet „woke-nak” csúfolni, de továbbra is az unión belül és kívül is foglalkozik a női egyenjogúsággal – amivel talán azért is sokat foglalkoztak a résztvevők, mert éppen a nemzetközi nőnap (március 8.) előtt volt az esemény.
• A közös védelem: Az eddigieknél határozottabban nagyobb hangsúly lesz a jövőben a védelmi kiadásokon, de a védelemre indított programok nominális számai azért még nem kifejezetten nagyok – azt viszont érdekes megfigyelni, hogy az év eleje óta az európai védelmi cégek árfolyama felrobbant.
• Az energiaárak: Ez az egész európai gazdaság legnagyobb versenyhátránya, továbbra is nagy probléma, hogy az amerikai energiaárak az európai árak harmadát, az ázsiaiak a felét teszik ki.
• A különutas tagállamok kezelése: Ha vannak, akik a közös elképzeléseket hátráltatják (magyarok, szlovákok), nincs idő finomkodni, szégyenlősködni, mindenáron ki kell kerülni őket.

Ki kéne hozni a rokonokat Luxemburgba?

Az EIB konferenciáján szinte félnaponta érkezett valamilyen fontos bejelentés, természetesen a fent felsorolt értékeknek a mentén.

Ilyen volt az Ukrajnának nyújtott újabb 2 milliárd eurós csomag egy háromoldalú kooperációban (garanciaprogram az Európai Bizottság, az EIB és Ukrajna között), a 10 milliárd eurós páneurópai lakhatási program, de volt szó kisebb tételekről is, 132 milliós horvát fejlesztésekről, egy Frankfurt melletti e-üzemanyag-gyártási programról (Ineratec) 70 millió euróért, egy 10 millió eurós egészségügyi projektről Libanonban, spanyol rákellenes kutatásról és cseh vasúti fejlesztésekről is.

Természetesen a biztonsággal kapcsolatos kérdések az ismert helyzetben nagyon felértékelődtek. Az vélhetően még egy éve, sőt, pár hónapja is teljesen elképzelhetetlen lett volna, hogy

uniós bankárok a kávészünetben olyan kérdésekről beszélgetnek, hogy vajon a hazai rokonokat is ki kellene-e hozni Luxemburgba, vagy azért még nem tartunk ott.

A rögtönzött diskurzusnak az lett a konklúziója, hogy az EU és a NATO – minden problémája ellenére – valamekkora biztonságot azért még mindig ad, de akinek például a Balkánon van rokonsága, annak élesebb ez a kérdés, mert ha Vlagyimir Putyin orosz elnök felbátorodik, annak arrafelé lehetnek azonnali következményei.

Volt, aki optimistán azt mondta, ha a 40 milliós Ukrajna is ellenáll, akkor egy több mint tízszer népesebb és egy főre vetítve tízszer gazdagabb térségnek nem kell pánikolnia. Más viszont azt gondolja, ha az oroszok egyszer eljutnak Ukrajna nyugati határaihoz, már nem találkoznának az ukránhoz mérhető ellenállással.

Ugyanakkor az amatőr katonai szakértés mellett a fórum hivatalos programjában az olyan európai célkitűzések, mint a digitalizáció, a dekarbonizáció, a kkv-k támogatása, az elektromosautó-gyártás, az energia-átmenet vagy a tőkepiaci unió (vagyis az a cél, hogy az európai cégek ne rögtön az Egyesült Államokban gondolkodjanak, ha tőkepiacra szeretnének lépni) szintén hangsúlyosak maradtak. Ezt egyrészről lehet úgy látni, hogy Európa kitart az értékei és az összefogás mellett, a magyar kormány és a kormánypárti elit pedig mondhatja azt, hogy lám, az EU már megint nem tud frissen reagálni a világ kihívásaira.

Az uniós forrásokhoz újabban csak szórványosan jutó Magyarország valahogy nagyon messze került a fősodortól – a háromnapos eseményen mi nem is igazán kerültünk elő, pedig egy évente tíz Paks II.-vel egyenértékű forrást kihelyező csoport tartott tanácskozást (Paks II. a meghirdetéskor 12 milliárd eurós beruházás volt, az EIB 120-130 milliárdot helyez ki). Érzésre most talán Horvátország és Lengyelország volt az unión belül a legizgalmasabb téma, miközben az EIB sok unión kívüli országra, Ukrajna mellett például Marokkóra és Libanonra is nagy hangsúlyt fektetett.

Dinamizálni kéne a magánberuházásokat

Az európai pénzügyi diplomácia nyelve külön tanulmányt érne meg. Az udvarias nyelv, a sok off-the-record (nem hivatalos) vélemény nem pusztán a legújabbkori magyar külpolitika csapkodó, agresszív megfogalmazásaival áll éles ellentétben, de például az amerikai külpolitikában legújabban alkalmazott tőmondatokhoz képest is.

Egy ekkora bank, mint az EIB kényszerűen és elég gyakran megváltozik. Pár éve úgy tűnt, hogy leginkább klímabank lesz, de aztán a koronavírus-járvány alatt az üzleti fennmaradást és folytonosságot, később az orosz energialeválást és Ukrajnát kellett szolgálnia. Közben megmaradtak az ismert régi célok: a digitalizáció, a nemek közötti egyenlőség, a Draghi-jelentéssel felértékelődő versenyképességi kérdések. A három nap alatt mindegyik témáról volt szó.

A bank legfontosabb jelentése mindig az EIB Group Investment Report, amit Debora Revoltella, az EIB vezető közgazdásza mutatott be. Szerinte három fő eszköz létezik Európa versenyképességének és biztonságának fokozására:

• a piaci integráció;
• a szabályozás egyszerűsítése;
• az innováció.

A riport esetében persze fokozottan igaz, hogy nem kis kihívás úgy bemutatni vélhetően hónapokig készülő elemzéseket, hogy közben mindenki úgy érzi, hogy éppen fenekestül fordul ki a világ a régi rendjéből. Az EIB-csoport kiemelt gazdasági jelentése mindenesetre 13 ezer európai cég megkérdezése alapján készült.

A vezető közgazdász szerint

Európa alkalmas a mesterséges intelligencia és a digitális technológiák ipari folyamatokban való kiaknázására.

Úgy látja, Európa ambiciózus éghajlat-politikája is kezdi meghozni gyümölcsét, vagyis kontinens a megújulóenergia-iparág fontos szereplője, a green tech csomópontja (bár Kína mintha sokkal hangsúlyosabban lenne ezen a piacon).

A riportnak van magyar vonatkozású része is. A megállapítások sajnos nem meglepőek, a magyar cégekben az EU-s átlaghoz képest kevesebb a női vezető, kevesebb a figyelem az éghajlatváltozás problémái iránt, és bár ötből négy cég benne van valamilyen fejlesztésben, beruházásban, a magyar vállalatok szinte minden mutató esetében érdemi akadályt érzékelnek. Ilyen a magas energiaköltség, a szabályozási változások, a szakképzett munkaerő rendelkezésre állása, illetve a külső források (uniós lehetőségek) hiánya.

Az EIB eddig 206 projekt keretében 25 milliárd euró értékben vett részt itthon. Ezek amúgy teljesen transzparensen kereshetők, sok a közlekedési projekt (MÁV, Volán, GYSEV), vannak energiaprojektek (például az MVM-mel, vagy megújuló energiában), vannak kkv-s programok (a bank az MFB-vel, az Eximmel, illetve az UniCredittel dolgozik együtt). EIB projekt volt a Lasselsberger csoport kerámiagyártásának modernizációja is, de nemrég derült ki, hogy a cég inkább Romániába viszi át a gyártást.

A fórumon szintén részt vevő Karácsony Gergely főpolgármester pedig bejelentette, hogy Rákosrendező-projekthez is az EIB-vel tárgyal hitelről.

Visszatérő elem volt, hogy a magas szintű közösségi (uniós és nemzetállami) finanszírozás mellett valahogy dinamizálni kellene a célokhoz a magánberuházásokat is.

Európában továbbra is ellentmondás van a lakossági megtakarítások bősége és a befektetésre szoruló vállalatok kielégítetlen tőkeéhsége között, ezek ugyanis tényleg nem találkoznak. Az EU az egységes tőkepiac létrehozásán dolgozik, de a baj az, hogy az európai tőkepiacok továbbra is fragmentáltak az országhatárok mentén, pénzügyi integrációjuk pedig a globális pénzügyi válságot megelőző szintektől is elmarad.

A lakhatás máshol is probléma

Az eseményen nagyon hangsúlyos téma volt a lakhatás és a gender is. A fórumon bejelentették, hogy az Európai Bizottság és az EIB 10 milliárd eurós projektbe fog, és a következő két évben 1,5 millió új vagy felújított lakás átadását tervezi. Elhangzott az is, hogy 46 millió európai él energiaszegénységben, évente 2,3 millió új lakásra lenne szükség, de évente csak 1,4 millió építési engedélyt adnak ki.

Joannisz Tszakirisz, az EIB épületek energiahatékonyságáért és megfizethető lakásokért felelős alelnöke azt mondta, hogy a 2024-es 3,4 milliárd euróról 2025-re 4,3 milliárd euróra emelik a felhasználható összeget, és 2026–27-re a nagyságrend már eléri a 6 milliárd eurót.

Az EIB emellett bejelentette, hogy a tőkepiacokat is mozgósítja a nemek közötti egyenlőség és a nők gazdasági szerepvállalása érdekében, kiszélesít például egy korábban a klímavédelemre kifejlesztett kötvénytípust.

Julie Becker, a Luxemburgi Értéktőzsde vezérigazgatója nagyon lelkes volt, mint mondta, reméli, hogy sok kibocsátó merít inspirációt ebből a fontos lehetőségből. Jessica Espinoza, a 2X Global vezérigazgatója szerint is kulcsszerepe lehet a tőkepiacoknak a nemek közötti egyenlőség megteremtésében. A 2X Challenge egy mozgalom, amelyet a 2018-as kanadai G7-csúcstalálkozón indítottak el azzal a céllal, hogy több milliárd dollárt mozgósítson a magánszektor befektetéseiből a fejlődő országok piacain. Az EIB ugyanis nemcsak az EU területén, hanem az EU-n kívül, például Örményországban is támogat olyan projekteket, amelyek csökkentenék vagy megszüntetnék a nemek közötti különbségeket.

Ahogy az EU-tagállamok vezetői és maga az EU, úgy az EIB is Ukrajna mellett áll, nem csoda, hogy az előadások és panelek legalább felén szóba került Ukrajna. Az Európai Unió 2024-2027 közötti időszakban 50 milliárd eurót nyújt a szomszédunkban lévő ország megsegítésére, a projektben kulcsszerep jut az EIB-nek. Nem véletlenül hatódott meg a helyszínen Julija Szviridenko, Ukrajna gazdasági minisztere és miniszterelnök-helyettese, aki megköszönte a segítséget és jelezte, hogy országa felgyorsítja a legégetőbb helyreállítási munkákat.

Minden ukrán rekonstrukciós feladat szomorú kérdése, hogy amennyiben Oroszország folyamatosan támadja a közműveket, az energetikai infrastruktúrát, a lakóépületeket, akkor minek van értelme nekikezdeni. Ez több beszélgetésen is felmerült, de a válasz mindig ugyanaz volt, ha az embereknek nincs áramellátása, vize vagy lakhatása, muszáj a lehető leghamarabb nekilátni a munkáknak, és ha kell, újra és újra felújítani a lerombolt épületeket és infrastruktúrát.