Ki fogja kifizetni a nyugdíjunkat? Egy számítás, amiből látszik, miért tévút gyári munkára alapozni a magyar gazdaságot

A romló demográfiai helyzet és a nyugdíjrendszer fenntartásának várható nehézségei miatt sokakat foglalkoztat, mit hoznak a következő évtizedek a magyar munkaerőpiacon, hogy alakul a munkaerőhiány, és hogy a problémáknak a vendégmunkások behozatala-e a megfelelő megoldása. Ebben a témában közölt elemzést a GKI Gazdaságkutató Zrt., amelynek megállapítása szerint a jelenlegi trendből kiindulva

húsz év múlva legalább 700 ezer fővel lesz kevesebb a gazdaságilag aktív korú Magyarországon, ha a jelenlegi nyugdíjkorhatár lesz akkor is érvényben. Így a foglalkoztattak száma 530 ezer fővel csökken.

A cég azt írja, a munkaerő kiesését többféleképpen lehet ellensúlyozni:

• a külföldön élő, nagyrészt magasan képzett munkaerő hazavonzásával;
• a nagy mennyiségű fizikai munkát igénylő ágazatok visszaszorításával (a munkaerő így más, hatékonyabb területekre áramolhat); valamint
• a munkaerőtartalék további bevonásával.

Utóbbi azonban megállapításuk szerint erősen kérdéses: a jelenlegi 300 ezer fős potenciális munkaerő-tartalékból le kell vonni többek közt az egészségi vagy fizikai akadályok miatt munkaképteleneket, a már foglalkoztatott, de feketén dolgozókat. Így viszont már csak egy szűk és nehezen elérhető réteg vonható be. A kormány ettől függetlenül elkötelezettnek tűnik ebbe az irányba, a tervek szerint 2030-ig 460 milliárd forint uniós forrást költenek majd a foglalkoztatás növelésére.

A foglalkoztatottak számának visszaesése miatt első körben könnyen gondolhatnánk arra, hogy emiatt fokozatosan mérséklődik a keresettömeg is. A GKI azonban 2023-as kereseteket és az elmúlt 20 év reálbérnövekedési ütemét (átlag évi 3,1 százalék) alapul véve úgy számol, hogy a keresettömeg valójában így is nőni fog, mivel a pályakezdőknek és a nyugdíjba vonulóknak nem azonos a fizetésük. A következő 20 évben a munkaerőpiacra belépők és az azt elhagyók jövedelmének különbsége a 2024-es –227 milliárdról 2043-ra –1425 milliárdra nő reáláron. A foglalkoztatottak keresettömege az idei közel 33 ezer milliárd forintról 63 ezer milliárd forintra nő 2043-ra, tehát

a foglalkoztatottak számának 530 ezer fővel (11,5 százalék) való csökkenése ellenére majdnem megduplázódik.

Ez a változás maximuma, mivel számításba kell venni a korai halálozások, a rokkantosítások, illetve a magyar állampolgárok kivándorlás okozta foglalkoztatáscsökkenését is.

A meglepő irányú keresettömeg-változás egyrészt a reálkereset bővülésének, másrészt az iskolázottság növekedésének tudható be az elemzés szerint. A legfeljebb alapfokú végzettségűek aránya 2003 és 2023 között 26 százalékról 13 százalékra csökkent, amíg a felsőfokúaké 15 százalékról 29,8 százalékra nőtt. A munkaerőpiacra belépők magasabb iskolázottsága magasabb bérszintet is jelent, és ez a trend fennmarad a következő időszakban is. Vagyis arra kell felkészülni a GKI szerint, hogy (amint 2010 óta megfigyelhető) 2043-ig a foglalkoztatottak között egyre kevesebb lesz a fizikai munkát végző. A kormány a versenyképességi programja alapján nem éppen erre rendezkedik be, inkább a további iparosításban látja a jövőt.

A cég megállapítja, hogy ilyen körülmények között az eleve változó struktúrájú, magasabb béreket eredményező, magasabb hozzáadott értéket teremtő munkahelyekre lenne érdemes berendezkedni, és ilyenek létrehozását támogatni. Ezt a jelenlegi, gazdaságfejlesztést célzó támogatások nem tükrözik, írják (összhangban például Matolcsy György diagnózisával). Az ipari összeszerelő üzemek és az akkumulátorgyárak főleg alacsony képzettséget igénylő munkahelyeket teremtenek, a szellemi és vezetői feladatkörök jelentős részét pedig a külföldi anyacég munkatársai töltik be. „Annak érdekében, hogy az elkerülhetetlen demográfiai folyamatokhoz alkalmazkodó gazdasága legyen Magyarországnak, komolyabb paradigmaváltásra van szükség” – írják.