Rég volt ennyire olcsó az olaj: az üzemanyagárakban is megjelenhet az esés
2024. szeptember 24. – 11:42
A kereslet gyenge a globális piacon, Kína két évtized igénynövekedése után idén először már visszafogja az olajfogyasztását, a kínálat viszont erős, elsősorban a sok olajat termelő nem OPEC-tagok húzzák keresztül a kartell számításait. Ha nem is egy az egyben, de az olcsóbb olaj hatását talán a magyar benzinkutakon is érezni lehet majd.
Nagyon érdekes, hogy a nyersanyagok egy része pozitívan, másik része negatívan korrelál a globális GDP-vel. Az olaj ára akkor csökken, ha nem hasít annyira a világgazdaság. Az arany árának viszont éppen ez kedvez. De van olyan nyersanyag is, mint az ezüst, amelynek egyszerre jelentős az ipari kereslete, de van kincsképző, menekülő jellege is, vagyis nála elég kiszámíthatatlan, hogy a globális GDP-re hogyan reagál a kurzus.
Az olajnál most minden összejött
Az olaj nem olyan bonyolult termék, általában az határozza meg az árát (ahogy nagyjából amúgy mindennek), hogy mennyien akarnak venni és mennyien akarnak eladni. Az idén a kereslet szépen nő, mégis egész évben arról jönnek a hírek, hogy a neves elemzők szerint a növekedés kisebb lesz a vártnál.
Az olajpiacot úgy kell elképzelni, hogy naponta nagyjából 100 millió hordó olajat fogyaszt el az emberiség. Az év elején az volt a várakozás, hogy az év végére ez napi 1,5 millió hordóval (vagyis 1,5 százalékkal) nő, de ma a két legbefolyásosabb elemző központ – az IEA (International Energy Agency) és az olajexportáló országok kartellje, vagyis az OPEC – már arra számít, hogy a növekedés csak 800-900 ezer hordó lesz – mondja Pletser Tamás, az Erste Bank olajipari elemzője.
Buró Szilárd, az Equilor Befektetési Zrt. innovációs vezetője szerint így már érthető, hogy az olajárakban mélypontnál járunk: 2021 óta nem volt tartósan 70 dollár alatt az olaj ára. És bár ezt az OPEC nem szeretné ennyiben hagyni, megpróbálja felfelé tolni az árat, csak ez nem is olyan egyszerű mostanában.
Kína befékez
Ezekre a negatív várakozásokra felfigyelve rekordméretben nőtt a pénzügyi befektetők, spekulánsok eladási kedve, egyre többen váltottak shortpozícióra, vagyis ők a jövőben olajpiaci áresésre számítanak. Buró Szilárd szerint fontos jelzés volt az is, hogy az Egyesült Államoknak sikerült növelni a tartalékait.
A befektetők negatív vélekedését elsősorban a gyenge kínai adatok erősítették, ami önmagában is érdekes történet. Mint Pletser Tamás mondja, Kína elég erős az elektromosautó-piacon, így a kisebb személyautóknál az elektromos hajtás hódít, míg a kamionoknál az LNG, vagyis a cseppfolyósított földgáz mint hajtás. Kína ezt részben pont az OPEC miatt támogatja. Kínának ugyanis elege van abból, hogy kiszolgáltatott az exportáló országok szervezetének, amely amint gyengébb az ár, visszafogja a termelést, és így megint megpróbál áremelkedést kikényszeríteni. Az LNG-piacon nincs ilyen kartell, ráadásul Katar, Ausztrália, az Egyesült Államok és Mozambik is akkora fejlesztéseket jelentett be, hogy nagyon megnőhet a közeljövőben a kínálat.
Mindenesetre miközben két évtized alatt megduplázódott a kínai olajkereslet, 2024-ben olyan történhet, ami eddig csak a Covid alatt, visszaeshet a fogyasztás
– mondja Pletser Tamás.
Támad a non-OPEC
És ha ez még nem lennének elegendő ok arra, hogy a mostani 70-75 dolláros hordónkénti ár stabil maradjon, van egy meglepő folyamat a kínálat oldalán is.
Három ország, az Egyesült Államok, Guyana és Brazília úgy belehúzott, hogy az OPEC termelés-visszafogásai eléggé hatástalanok.
A három történet különböző, de mindegyik olyan termelő, amely nem tagja a kartellnek, és nem is akar egyeztetni a többi exportőrrel.
Az Egyesült Államokban különös módon a gázpiaci fejlesztések segítik azt, hogy nőjön a palaolaj-kitermelés. Arról van szó, hogy szigorodtak bizonyos amerikai környezetvédelmi szabályok, és a palaolaj-kitermelés során párhuzamosan kinyert földgázt már Texasban sem szabad csak úgy elégetni. A legnagyobb palaolajmezőnél, a Permiannál ez eddig gond volt, most azonban elkészült egy gázvezeték, vagyis van technológia a földgáz elszállítására, és így az olaj kitermelését is lehet növelni.
A Permian-medence a körülbelül 250-290 millió évvel ezelőtti perm geológiai korról kapta a nevét. Az Egyesült Államok legfontosabb palaolajmezője egy hatalmas őstenger miatt keletkezett, amely évmilliók alatt hozta össze a sok szerves anyagot és építette meg a világ egyik legvastagabb szénhidrogén-szerkezetet. A szakma szerint még akár 20 milliárd hordónyi olaj is lehet ezen a vidéken, igaz, a kitermelés egyre költségesebb és egyre bonyolultabb.
A Venezuelával szomszédos, kicsi és szegény Guyana sztorijához talán elég, ha feldobjuk négy év guyanai GDP-jét.
Nyilván ezek kerekített értékek, de aligha kell sokat magyarázni, hogy egy ilyen kicsi államnak mit jelent, ha olajat találnak a partjainál, ráadásul a kitermelésre olyan kaliberű cégek mennek rá, mint az amerikai Exxon és a Chevron.
Na persze, ahol ennyi pénz van, ott borítékolható a veszekedés és a pereskedés. Nagyon röviden arról szól a sztori, hogy előbb az Exxon és a Hess nevű olajcég látott fantáziát Guyanában. Aztán a Chevron 53 milliárd dollárért megvette a Hesst, de az Exxon azt mondja, hogy a Hess guyanai projektjére elővásárlási joga volt. Az amerikaiak szerint a Stabroek mezőn akár 10 milliárd hordó is kitermelhető, ez az egész világ fogyasztására elég lenne száz napig.
Ami pedig Brazíliát illeti, ott a Petrobras a nagy játékos. Legendás történet, ahogy a gigantikus Petrobras egy egész Brazíliát megrázó korrupciós botrányba keveredett, a Netflix a Mechanizmus címmel gyártott is belőle egy remek sorozatot. Mindenesetre a cég azért azóta is él és virul, nagymértékben növeli a kitermelését, és ma már a termelésének a döntő része ultramély tengerekből, sókúpok alól történik, amelyről itt lehet nagyon érdekes részleteket megismerni.
Összességében csak ez a három felsorolt ország az idén napi 1,5 millió hordóval növelte a kitermelését, vagyis többel, mint amennyivel az olajkereslet nőtt.
Nem véletlen, hogy hatalmas a belső feszültség az OPEC-ben, van, aki szerint termelés-visszafogással kell fenntartani a jobb olajárakat, más azt mondja, hogy oké, de addig elviszik az újonnan érkező szereplők a piacainkat.
Geopolitika és a kilátások
Azt mindenki tudja, hogy az olajnak nem tesz jót a geopolitikai feszültség. Az, hogy az olaj ára ennyire nyomott, különösen meglepő annak fényében, hogy robbannak a csipogók a Közel-Keleten, és Ukrajna lövi az orosz olajinfrastruktúrát.
Ez mind növekvő kockázat, a nagy olajtermelők közül Irán egy konstans kockázat, de ha esetleg az ukránok jobb rakétákat kapnak, az orosz–ukrán háború is hozhat olyan fordulatokat, amelyek az árak emelkedése irányába mutatnak – mondja Buró Szilárd.
A legnagyobb olajvállalatokat vélhetően mindenki ismeri, a Shell, a BP, az Exxon, a Chevron vagy a Total jól ismert világcégek. De talán kevesen tudják, hogy van a világon pár olyan energiakereskedő is, amelyek nem termelnek, csak adják-veszik az olajat, és ezzel is dollármilliárdos a profitjuk. A négy talán legnagyobb, a Trafigura, a Vitol, a Mercuria és a Gunvor sztorija is megérne egyszer egy részletes cikket, de az biztos, hogy ezek a cégek elképesztően ismerik az olajpiacot, és a Trafigura első embere most azzal sokkolta a piacokat, hogy kijelentette, 60 dolláros olajra számít.
Az olyan kereskedők, mint a Trafigura, akár százötven bankkal dolgoznak együtt, és 50 milliárd dollárnyi hitelkerettel is rendelkeznek. Mindenesetre az ügyvezető arról beszélt, hogy az amerikai választások után van esélye annak, hogy Irán és Oroszország ellen erősebbek lehetnek a szankciók, mégis reálisnak tartja a 60 dolláros árszintet.
Mindenesetre az olaj már csak olyan, hogy amikor stabilnak is tűnnek az alacsonyabb árak, mindig jöhet egy meglepetés.
Az oroszoknak például állítólag nincs elég jégtörő hajójuk, márpedig ez azt jelenti, hogy a tankerek csak október közepéig tudnak északról szállítani, ami kockázat, ebben az üzletben fáj nekik a nyugati technológiai szankció.
De azért némi esélye annak is van, hogy valamiképpen a Nyugat enyhít a szankciókon. Magyarország ebben nagy kritikus, de azért valóban a fejlett nyugati centrumokban is van egy morgás, hogy amennyiben a valóban hasznos technológiai, illetve pénzügyi szankciókon túl magára az anyagra is bevezetünk európai szankciókat, azzal leginkább azt érjük el, hogy az orosz olajexportnak nagyobb lesz a környezeti terhelése és a rizikója. Ugyanakkor a szankciós enyhítés aligha képzelhető el politikailag, hiszen mégis mivel szolgált volna rá Oroszország mostanában, hogy könnyebb legyen neki eladnia a szénhidrogénjeit?
Érezni majd a magyar benzinkúton?
A tapasztalat szerint a nemzetközi olajárjegyzések változásai nagyon gyorsan mennek át a hazai üzemanyagárakba. Pletser Tamás szerint egy-két napos késéssel már láthatók a változások az árban, régebben csak hetente egyszer változtak a hazai termékárak, most már hetente akár többször is módosulhatnak.
Az üzemanyagok árát ugyanakkor sohasem csak a kőolaj világpiaci ára határozza meg, abban mindig van egy csomó adó, devizahatás, szállítási költség, finomítás, kereskedelem, munkabérek, de ha valóban ilyen nyomottak lesznek az olajárak, akkor nehéz lenne megindokolni magasabb benzin- és dízelárakat.
A Molnak mindig van azért játéktere, nem biztos, hogy egy az egyben látjuk az olajárváltozások hatásait, hiszen elsősorban a forint dollárral szembeni árfolyama, amely szintén egy naponta, sőt másodpercenként változó érték, vagy például a magyar adószabályok is nagyon fontosak az árban. Utóbbira csak némi iróniával lehetne azt mondani, hogy szintén másodpercenként változnak, ez természetesen nem igaz, de az igen, hogy elég gyakran.
Ráadásul természetesen az árat és a marzsokat a kis- és nagykereskedelmi piac változásai is befolyásolják. A Molnak a Covid után erősebb lett a piaci pozíciója, ez a magasabb árak felé tolhatná a piacot, a Nemzetgazdasági Minisztérium viszont arra noszogatja folyamatosan a céget, hogy az üzemanyag ne legyen drágább itthon, mint a régió más országaiban. Szóval nem egydimenziós a képlet, de összességében, ha az olaj ára esik, akkor a magyar üzemanyag ára is esni fog.
