Harmatgyenge szabályozás miatt lett a magántőkealap a magyar offshore

A rejtőzködés nem magyar sajátosság, de ahogyan itthon használják a magántőkealapokat, az már hungarikum. Ezekkel a szavakkal foglalta össze a hazai magántőkealapok működésének lényegét Zsembery Levente, a Budapesti Corvinus Egyetem docense szeptember közepén, a Transparency International (TI) Magyarország új tanulmányának bemutatóján. A TI átfogó kutatása többek között arra kereste a választ, hogy milyen jogszabályi és gyakorlati hiányosságok vezettek oda, hogy a magántőkealapok a gyakorlatban a legalizált vagyonelrejtés formájává váltak az elmúlt években. A tanulmány egyik fő megállapítása, hogy Magyarországon ezek az intézmények nemcsak a vagyonelrejtés, de a közpénzek kiszivattyúzásának is az eszközeivé váltak.

Előző cikkünkben azt foglaltuk össze a TI kutatása alapján, hogy mi vezethetett oda, hogy mindössze néhány év leforgása alatt nemzetgazdasági szinten is kimutatható vagyont kebeleztek be a hazai magántőkealapok. Ebben a cikkben pedig azt járjuk körbe, miért probléma ez, és mit lehetne tenni a megfelelő szabályozás érdekében.

A GDP 3 százalékának megfelelő vagyon

Nagyjából 2021-ben kezdtek el megjelenni az első cikkek arról a Válasz Online által perverz privatizációnak nevezett folyamatról, amelynek a magántőkealapok is eszközei lettek. Hogy a sajtó azóta is ekkora figyelmet szentel nekik, nem véletlen: a magántőkealapok olyan jogi környezetben működnek, hogy gyakorlatilag semmiféle átláthatóság nem vonatkozik rájuk. Nem csoda, hogy a TI tanulmánya is gyakran a sajtóban megjelenő cikkekre támaszkodik a hivatalos nyilvántartások hiányában.

Az sem véletlen, hogy épp három-négy éve lett felkapott téma a magántőkealapok hazai működése, hiszen ekkoriban kezdtek el őrületes tempóban elterjedni.

Míg 2016-ban mindössze 5, és 2019-ben is csak 31 magántőkealap működött az országban, addig 2020-ban már 57-re, 2021-ben 89-re, 2023-ra pedig 161-re nőtt a számuk a TI Magyarország friss számításai alapján. Az elmúlt években tehát nyilvánvalóvá vált, hogy nemzetgazdasági szinten is kimutatható vagyon „halmozódott fel” a magántőkealapokban, a TI Magyarország becslése szerint ma már mintegy 2400 milliárd forint, ami a hazai GDP 3 százalékának felel meg.

A magántőkealapok jelenléte egyébként nem magyar sajátosság, a forma évek óta működik más országokban. Ideális esetben arra jönnek létre, hogy érett, jellemzően nem tőzsdei cégek többségi részesedésének megszerzését finanszírozzák (ellentétben a kockázatitőke-alapokkal, amelyek korai fázisban lévő vagy terjeszkedésre fókuszáló cégekre koncentrálnak). A befektetők célja tehát vállalkozások, vállalkozásrészek ideiglenes megszerzése, feltőkésítése, a befektetés pedig határozott időre történik.

Zsembery Levente szerint azonban nemcsak az számít hungarikumnak, hogy mekkora vagyon összpontosul a hazai magántőkealapokban, hanem az is, hogy itthon a befektetéseknek fordított a logikájuk: a források szinte maguktól megjelennek, kicsit úgy, mint amikor vagyonos külföldi milliárdosok létrehoznak maguknak egy vagyonkezelői csapatot a családi vagyon kezelésére.

Így lett a magántőkealap a magyar offshore

A magántőkealapok egyik fontos tulajdonsága még, hogy a tulajdonosok kiléte nem nyilvános. A tőkealapok működését szabályozó előírások alapvetően a befektetők és a befektetések biztonságát szolgálják, a titoktartási kötelezettség miatt a magántőkealapokat regisztráló és az alapkezelők egy részét felügyelő jegybank sem fedheti fel a befektetők személyét, hiába áll rendelkezésére az adat. Ráadásul az sem feltétlenül egyértelmű, kit értünk tulajdonoson, mert a magántőkealapoknál elkülönül az alapkezelő tulajdonosa és vezetője a tőkealap befektetési jegyeit tulajdonló magánszemélytől.

A kérdés komplex, az adatok korlátozásának pedig a TI tanulmánya szerint több kockázata is van. A pénzügyi intézmények általában kötelesek például ügyfél-átvilágítási és pénzmosás elleni eljárásokat lefolytatni, hogy megelőzzék a tiltott pénzmozgásokat, a magántőkealapoknál viszont a titoktartás aláássa az adóelkerülés, a korrupció és a pénzmosás elleni intézkedéseket. A titoktartás pedig lehetetlenné teszi a tőzsdei társaságok ellenőrző érdekeltségeire vonatkozó szabályozás érvényesítését (a tőzsdén jegyzett cégekre jóval szigorúbb közzétételi szabályok vonatkoznak, mint más társaságokra).

A működésüknek versenyjogi következményei is vannak: a rejtőzködés teret engedhet piactorzító vállalatfelvásárlásoknak, bennfentes ügyleteknek.

Ha nem tudni, kik a végső tulajdonosok, úgy tűnhet, hogy különböző tulajdonosai vannak a versengő vállalatoknak, miközben a valóságban lehetnek személyi átfedések. Ez különösen érvényesülhet akkor, ha a tőkealapok állami tőkére tesznek szert úgy, hogy a tulajdonosi háttér nem látható. A TI Magyarország Tenderbajnok projektjének tanúsága szerint a vizsgált források 4,8 százalékát nyerték el olyan ajánlattevők, amelyek tulajdonosa tőkealap volt.

A legutolsó pontnál, azaz a közpénzekhez való hozzáférésnél érdemes hosszabban is elidőzni. Nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy a privát tőkealapok és az általuk tulajdonolt társaságok itthon az óvatos becslések szerint is megdöbbentő mértékben nyernek el közpénzeket közbeszerzéseken és állami támogatásokon keresztül.

A tanulmány a koronavírus-járvány alatt az MFB-csoport több gazdaságélénkítési célú programjait hozza példának. A programot cégek megsegítésére hirdették, de nyilvánosságuk kezdettől korlátozott volt, és csak a sajtóból, például a Telex és a G7 cikkeiből derült ki fokozatosan a nyertesek (például Tiborcz István) kiléte.

A programok keretében összesen kilenc magántőkealapnak 400 milliárd forint állami forrást biztosítottak, ezek kormányközeli körökben találtak gazdára, írja a TI Magyarország tanulmánya.

A programok egyike volt a Krízis Tőkeprogram, amiből jó néhány egyéb példa is ismert:

• A Tiborcz István köréhez köthető Central European Opportunity II Magántőkealap gyakorlatilag felvásárolta a legnagyobb turisztikai támogatásokban részesülő szállodaprojekteket; a TI Magyarország számításai alapján összesen 20 milliárd forintnyi vissza nem térítendő állami támogatásban részesültek a magántőkealap érdekeltségeihez tartozó fejlesztések.
• A Tiborcz István közvetett tulajdonában lévő Gránit Alapkezelő által kezelt Főnix Magántőkealap cégeinek befektetései között találhatók többek között a Kopaszi-gátnál lévő BudaPart és a Dürer-kert területén folyó fejlesztések, amelyeket az állam több száz milliárd forintért vásárolhat fel.
• A Gordiusz Magántőkealapot az állami tőke a belgrádi irodapiac 10 százalékához segítette hozzá (a Gordiusz szintén a Gránit Alapkezelőhöz tartozik).
• A Bankholding többször nevet váltó, ma MBH nevű magántőkealapja Mészáros Lőrinc korábbi, szintén közpénzeket kapó érdekeltségeit támogatta meg (például a Mészáros M1 Autókereskedő Kft.-t).

Az állami hátszelet még hosszan lehetne sorolni. Arra is van extrém példa, hogy az állam a stratégiai jelentőségű vállalatok feltőkésítésénél is magántőkealapokhoz nyúljon, ahogy az a Vodafone Magyarországot is felvásárló 4iG, pontosabban a vállalat mögötti iG Com tőkealap esetében történt. Magántőkealapokon keresztül nyerte el 2022-ben a Mészáros Lőrinchez és Szíjj Lászlóhoz köthető konzorcium a 35 évre szóló autópálya-koncessziót is.

Titoktartás vs. közérdek

Egyelőre úgy tűnik, a magántőkealapok még sokáig velünk maradnak, a TI Magyarország tanulmánya így megfogalmazott néhány ajánlást, hogy hogyan lehetne fejleszteni a szabályozásukat – már csak azért is, mert bizonyos előírásokat a pénzmosás elleni uniós szabályozás is kötelezővé tesz. A tanulmány ajánlása szerint:

1. Az MNB-nek közzé kellene tennie az összes hazai magántőkealap volumenére vonatkozó aggregált adatokat, hogy legalább összesített formában nyomon követhető legyen a magántőkealapok száma és az értékük változása. Ne csak az MNB által felügyelt alapkezelők adatai legyenek részletesen hozzáférhetők, hanem a felügyelet alá nem tartozó magántőkealapok összesített adatai is.
2. A magántőkealapoknak jogi személyként adatszolgáltatói minőségben szerepelniük kell a NAV által fenntartott tényleges tulajdonosi nyilvántartásban (erre a Magyarország ellen indított uniós kötelezettségszegési eljárás is rávilágított). A pénzügyi szolgáltatóknak az ügyfél-átvilágítási tevékenységük során regisztrálniuk kell a nyilvántartásba a magántőkealapok tulajdonosait is.
3. A magántőkealapok esetében minden, a tényleges tulajdonos definíciójának megfelelő érintett természetes személy szerepeljen a nyilvántartásban, legalább 25 százalékos mértékig. Ne legyen elegendő csak az alapkezelő vezetőjét nyilvántartani.
4. Biztosítani kellene a tényleges tulajdonosi nyilvántartásban szereplő információk magas színvonalát, vagyis az adatok legyenek pontosak, teljes körűek és időszerűek, és ezt a NAV ellenőrizze is. A nyilvántartásban szereplő információkhoz biztosítani kell a sajtó és a civil szféra számára is a hozzáférést.
5. Ha egy magántőkealap befolyásoló részesedést szerez kritikus állami infrastruktúra (reptér, autópálya, kikötő) működtetésében vagy kiemelt ágazatokban, legyen nyilvános a befektetők kiléte.
6. Ne írja felül a titoktartás a közérdeket, azaz ha a magántőkealapba érkező tőke állami forrásból származik, legyenek a nyilvánosság számára ellenőrizhetők az adatok.
7. Minden állami forrásból támogatott befektetés esetében legyen érvényes a versenyjogi felügyelet.