Három éven belül 400 ezer forintos minimálbérről beszél a kormány, de ez egymillió embernek nem biztos, hogy tetszeni fog

Valóságos számháború robbant ki az elmúlt napokban a minimálbér kérdése körül. Az egész ott kezdődött, hogy Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter egy szerdai interjúban azt mondta: félrevezetőek az Eurostat statisztikái, amelyek szerint az EU-ban Bulgária után Magyarországon a legalacsonyabb a minimálbér.

Szerinte ugyanis nem a hivatalos minimálbért, hanem a minimálbér és a garantált bérminimum súlyozott átlagát kellene összevetni a többi ország minimálbérével. Ha így teszünk, szerinte nem utolsó előttiek, hanem tizenhetedikek vagyunk a listán, megelőzve nemcsak Romániát és Szlovákiát, de Csehországot is.

Nagy ezen kívül arról is beszélt, hogy a következő időszakban nagyobb hangsúlyt fektetnének a jövedelempolitikára, és közelítenék az alacsony jövedelműeket az átlagbérekhez. Ennek részeként több lépcsőben, de legkésőbb 2027-ig az átlagbérek 50 százalékára emelnék a minimálbért.

Az interjú megjelenése után a 444 egy cikkében arról írt: Nagy Márton „nagyot akart mondani”, de nem vállalta túl magát, mivel a minimálbéreket csak 19 százalékkal, vagyis bruttó 50 ezer forinttal kéne megemelni, hogy elérjék az átlagbér felét. Erre egyszer már volt példa, 2022-ben, amikor a kormány az infláció és a közelgő választás miatt egy lépésben emelte ennyivel a minimálbért.

Nem kellett sokat várni a kormány reakciójára, Czomba Sándor foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkár pár órával később a Világgazdaságnak arról beszélt, hogy a cél elérése érdekében a következő három évben nem 50 ezer forinttal, hanem 140 ezer forinttal kellene megemelni a bruttó minimálbért. Nevezetesen azért, mert 2027-ig nemcsak a minimálbér, de az átlagbér is emelkedni fog, a kormány szerint addigra bruttó 800 ezer forint lesz a magyarországi átlagfizetés. Ahhoz, hogy a minimálbér ennek a fele legyen, a mostani 266 ezer forintról 134 ezer forinttal 400 ezerre kell majd emelni.

A Portfolio elemzése ennél is magasabb, 860 ezer forintos átlagbérrel számol 2027-re, ami – ha Nagy Márton eléri a célját – bruttó 430 ezer forintos minimálbért jelent. Ehhez a következő három évben az átlagbérnek nem szabad 10 százalék felett nőnie, miközben a minimálbérnek évente 17-18 százalékkal kell emelkednie – ami rendkívül nagy emelést jelent.

Mindezzel kapcsolatban több kérdés merülhet fel.

• Valóban igaza van Nagy Mártonnak, és súlyozva már nem olyan rossz a magyar minimálbér másokkal összevetve?
• Reális, hogy a minimálbér elérje az átlagbér 50 százalékát?
• Elképzelhető, hogy 2027-re tényleg 400 ezer forint legyen a minimálbér?

Nem is vagyunk utolsó előttiek (kivéve 300 ezer embert)

Kezdjük az elsővel! Nagy Mártonnak annyiban igaza van, hogy Magyarországon elég régóta gyakorlatilag kétfajta minimálbér létezik. Van a tényleges minimálbér, ami a törvény szerint kifizethető legalacsonyabb fizetés – ezt főleg betanított munkások kapják. De emellett ott a garantált bérminimum, ami a középiskolai végzettséget vagy középfokú szakképzettséget igénylő munkakörben dolgozóknak kiadható legalacsonyabb fizetés.

Magyarországon viszonylag kevesen kapnak minimálbért, nagyjából a dolgozók 5-6 százaléka. A minimálbér és a garantált bérminimum között is elég kevesen vannak, ennél a két kategóriánál jóval többen kapnak garantált bérminimumot, és a legtöbb dolgozó ennél valamivel többet keres.

Ilyen különbségtétel a legtöbb országban nincs, az unióban többnyire egyféle minimálbér vonatkozik a középfokú végzettség nélküli, és az azzal rendelkező dolgozókra. Ennek megfelelően Romániában például a dolgozók több mint negyede van minimálbéren – köztük rengetegen középfokú végzettséggel.

Nagy Márton ezért inkább egy úgynevezett effektív minimálbérrel számolna, ami a minimálbér és a garantált bérminimum súlyozott átlaga. Ha ezt hasonlítjuk a többi európai országhoz, akkor valóban más képet kapunk, mintha a sima minimálbért hasonlítanánk:

Az ábrán látszik, hogy valóban egész más a kép, ha nem a minimálbért, hanem az effektív minimálbért vesszük alapul. Ez viszont olyan szempontból mindenképpen félrevezető, hogy figyelmen kívül hagyja annak a több százezer embernek a bérhelyzetét, akik minimálbéren dolgoznak bruttó 266 ezer forintért – vagyis kevesebb pénzért, mint Romániában és Csehországban bárki.

A szakmunkás minimálbér eddig is 50 százalék felett volt

Nagy másik kijelentése arra vonatkozott, hogy szeretnék, ha 2027-re az átlagbér 50 százaléka lenne a minimálbér. Ennek a megvizsgálásához érdemes megnézni, hogyan alakultak Magyarországon a fontosabb bérszintek az elmúlt másfél évtizedben:

A grafikonról leolvasható, hogy 2010 és 2024 között először lassan, majd egyre gyorsabb ütemben növekedett az összes jelzett bérszint. Ez persze nominális érték, vagyis az infláció miatt igazából nem nőtt ennyivel a fizetésünk értéke, de 2012-t és 2023-at leszámítva a többi évben reálbérnövekedés is történt. (Vagyis nagyobb mértékben nőttek a fizetések, mint az árak.) Érdemes megnézni, ebben az időszakban hogy viszonyultak egymáshoz a különböző bérszintek.

Az ábrán látszik, hogy a garantált bérminimum a vizsgált időszakban először valamivel az átlagbér 50 százaléka alatt, majd afölött mozgott, idén pedig pont 50 százalék környékére ért el. A minimálbér ezzel párhuzamosan végig az átlagbér 40-42 százalékát tette ki. A közmunkások fizetése egy időben az átlagbér egyharmada környékén volt, az utóbbi öt évben viszont már csak a 20 százalékát teszi ki.

Megszűnhet a garantált bérminimum

Az elmúlt 15 év adatait látva tehát elég távoli célnak tűnik, hogy a minimálbér három éven belül elérje az átlagbér 50 százalékát. Ezt két eszközzel lehetne elérni:

1. összevonják a minimálbért és a garantált bérminimumot, és az utóbbi válik az új minimálbérré, amit a középfokú végzettség nélküli dolgozók is megkapnak;
2. vagy olyan ütemben emelik a kétféle értéket, hogy a minimálbér eléri az átlagfizetés 50 százalékát, a garantált bérminimum pedig mondjuk a 60-at (jelenleg is 10 százalékpont a különbség a két bérszint között).

Ez utóbbi azt jelentené, hogy a hazai fizetések a mostaninál sokkal egyenlőbben oszlanak el, aminek a megvalósítása legalábbis kétséges. A garantált bérminimum emelésével ugyanis a cégekben a fizetések összetorlódnak, ilyen esetekben pedig a különböző beosztásokhoz járó fizetési szintek közötti különbség megtartása érdekében a bérminimum felett lévő fizetéseket is emelnie kell – máskülönben komoly bérfeszültség alakulna ki. A NAV-tól származó jövedelemadatok szerint viszont a magyarok nagyjából fele a garantált bérminimum és az átlagjövedelem között keres, a bérminimum emelésével így sokuk fizetése is emelkedne.

Ha pedig a magyarországi dolgozók ekkora részének emelkedik egyszerre a fizetése, akkor az átlagbér is jelentősen nő, vagyis megint távolodik a garantált bérminimumtól. Az államnak viszont nem feladata, hogy megpróbálja fel- vagy lenyomni az országon belüli bérszintet, ezt – a legalacsonyabb fizetéseket leszámítva – a cégeknek és a dolgozóknak kell lemeccselniük.

A másik lehetőség, hogy tényleg összezárják a minimálbért és a garantált bérminimumot, vagy legalábbis szimbolikusra csökkentik a kettő közötti különbséget. Ez egyébként részben már elkezdődött, idén ugyanis 15 százalékkal emelték a minimálbért és 10 százalékkal a bérminimumot, amivel ezek kicsit közelebb kerültek egymáshoz.

A különbségtétel megszüntetéséről igazából évek óta szó van, és már a tavalyi bértárgyalásokon is felmerült a szakszervezetek és a munkaadók között. Palkovics Imre, a dolgozókat képviselő Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke már akkor azzal érvelt az összevonás mellett, hogy

• a garantált bérminimum 2006-os bevezetésekor még a munkanélküliség volt a probléma, mostanra viszont már a munkaerőhiány, a szakemberhiány miatt pedig a cégeknek így is, úgy is meg kell fizetniük a szakmunkásokat;
• ráadásul csak a munkavállalók 5-6 százaléka, vagyis 250-300 ezer ember kapja a minimálbért, egy részük Palkovics szerint emellett feketén is kap valamennyi fizetést.

Az összevonás persze konfliktusokkal is járna, hiszen a mostani rendszer lehetőséget ad a cégeknek arra, hogy a legalacsonyabb bérszinten tegyenek különbséget a szakképzettséggel rendelkező, és az anélkül dolgozó munkások között. Ennek a megszüntetése rövid távon nagyon sok cégnél valószínűleg bérfeszültséget okozna, az Economixnak tavaly nyilatkozó szakértők szerint főleg az idősebb munkavállalók körében.

Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke tavaly októberben arról beszélt, hogy a minimálbér felett eljárt az idő, Perlusz László, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének főtitkára pedig már akkor azt mondta, hogy 2027-ig biztosan összeolvad a minimálbér és a garantált bérminimum. Nagy Márton minisztériuma akkor még csak arról írt, hogy felmerült ez az ötlet, a miniszter mostani nyilatkozata alapján azonban valószínűleg meg is fog valósulni.

A nagy többségnek nem ez számít

Idén várhatóan 655 ezer forint lesz a bruttó átlagbér, és ha ez a következő három évben évente 7-8 százalékkal nő, akkor 2027-ben már 800 ezer forint felett lesz. A garantált bérminimum eddig az átlagbér 50 százalékán vagy afölött volt, ha ez így marad, akkor 2027-re tényleg jöhet a 400 ezer forintos bruttó garantált bérminimum. Ha pedig ezt addigra összevonják a minimálbérrel, akkor az is 400 ezer forint lesz.

Az egyik felmerülő kérdés, hogy a cégek ki tudják-e ezt termelni. Ők ugyanis akkor tudnak fizetéseket emelni, ha egyre több a megrendelésük, vagy egyre hatékonyabban tudnak termelni, ezek azonban általában a gazdasági növekedések időszakában vannak így. Most viszont már másfél éve nem bír növekedni a magyar gazdaság, a beruházások pedig éppen padlót fogtak, vagyis egy komolyabb fordulatra lenne szükség, hogy beinduljon a gazdaság, ezzel pedig megnyíljon a lehetőség a tartósabb béremelések felé.

Ha tényleg sikerül eljutni a 400 ezer forintos bérszintre, az a most minimálbérért dolgozó 250-300 ezer embernek nagy előrelépés lenne, hiszen nekik ez a következő években évi 15 százalékos béremelést jelent. Az MNB által előrejelzett 3 százalékos inflációnál ez 12 százalékos reálbérnövekedés – amiért bárki tíz ujját megnyalná.

Más a helyzet viszont a garantált bérminimumot keresőkkel. Ők most havi bruttó 326 ezer forintot keresnek, ha ez három év alatt menne fel 400 ezerre, az évi 7 százalékos béremelést jelentene. Ha megint 3 százalékos inflációval számolunk, akkor az ő fizetéseik reálértéke a következő három évben évi 4 százalékkal nőne. Ez egy fejlett gazdaságban nem rossz adat, de a 2010-es évek második felében ennél jóval gyorsabban növekedtek itthon a reálbérek – vagyis a garantált bérminimumosok már nem számíthatnak olyan nagy bővülésre, mint amit akkor ők is átéltek.

Kérdés tehát, hogy ők a bruttó 400 ezer forintos fizetést, és az ezzel együtt járó 4 százalékos reálbérnövekedést jó vagy rossz fejleményként élik majd meg (ami persze az összes többi bérszinten álló dolgozóra is ugyanúgy igaz).

Ez egyébként a 2026-os választások eredményeit is befolyásolja majd. Alappal feltételezhető, hogy a Fidesz-kormánnyal való elégedettséget, és így a választói magatartást jelentősen befolyásolják a megélhetési tényezők, így az is számíthatott az előző két választáson, hogy 2017-ben és 2018-ban, majd 2022-ben is jelentősen emelték a minimálbért és a garantált bérminimumot. Egy nagyobb emelés 2026-ban is javítaná a kormánypártok esélyeit, kérdés viszont, hogy lesznek-e olyan helyzetben a magyar vállalatok, hogy kitermeljenek akkora béreket.