„Megindult a balatoni árak letörése – rosszindulatú híresztelések külföldön” – ezzel a címmel hozott le cikket a Zala Megyei Újság az 1937. július 16-i szám címlapján. A lap azt írja, különféle üzleti körök elkezdték mesterségesen felnyomni a balatoni árakat, ami miatt már külföldön is híre ment a drágulásnak.
„Az ellenséges külföldi sajtó rosszindulatú híreket terjeszt arról, hogy az árak a Balaton mellett kibírhatatlanul magasak, és itt kizsarolják a vendégeket”,
írja az újság, rögtön megnyugtatva mindenkit: a rémhírek nem igazak, a Balatonon hatósági közbenjárással sikerült végül normalizálni az árakat. A cikk kitér arra is, hogy a rémisztgetés nem hatott, a tónál továbbra is élénk a forgalom, és nem csak a belföldiek miatt, az előző években egyre nőtt a külföldi látogatók száma. 1936-ban közel 12 ezer külföldi nyaralt a Balatonon, összesen 174 ezer éjszakát töltöttek a tó mellett. A legtöbben Ausztriából és Németországból érkeztek, de még három ausztrál vendég is akadt.
Az a két kérdés tehát, hogy tényleg drága-e a Balaton és tényleg eltűntek-e a turisták, nem az elmúlt két évben robbant be az inflációval kézen fogva, ugyanúgy foglalkoztatta 87 éve is a sajtót, a politikusokat és a balatoni nyaralást tervezőket, mint most.
A témával mi is több körben foglalkoztunk: tavaly a szezon közepén megnéztük, valóban megcsappant-e a látogatók száma, idén teszteltük, hogy drágább-e a Balaton, mint az Adria, összehasonlítottuk a budapesti és a balatoni ingatlanárakat, és megnéztük, mit szólnak a strandolók a strandbelépők árához. Beszéltünk szállásüzemeltetőkkel is: júliusban több balatoni szállásadó arról számolt be, hogy a drágulás megállásának ellenére nehezebben indult be a szezon, mint általában, láthatóan megugrott a last minute, azaz spontán foglalások száma, és újabban már rövidebb, 2-4 napos időszakokra foglalnak az emberek. A helyzetet az egyik üzemeltető úgy foglalta össze: „El kell búcsúznunk a szombattól szombatig tartó nyaralásoktól.”
Ennek viszont épp az ellenkezőjét tapasztaltuk július közepén. Két nap alatt hét strandot (két olcsót, két közepesen drágát, egy luxus- és két szabadstrandot) látogattunk meg a kéthetes hőhullám utolsó napjaiban. Közel húsz emberrel beszéltünk, de két-három napra leruccanó nyaralókat nem találtunk: néhányan csak egy napra jöttek le strandolni, de szinte mindenki, akivel beszéltünk, egy hétre érkezett.
A strandolókkal beszélgetve arra voltunk kíváncsiak, mennyire változtak a nyaralási szokásaik az elmúlt években, drágának találják-e a Balatont, egyáltalán: mennyire érdeklik őket az árak két évvel az infláció felfelé indulása után. A válaszok többségéből leginkább az derül ki, hogy nem igazán – azok, akik idén eljutottak a Balatonra, már nem figyelik folyamatosan, mi mennyibe kerül, inkább annak örülnek, hogy az előző évhez képest idén alig észrevehető a drágulás.
A nyár folyamán több cikkben, különféle szempontok alapján járjuk körbe a Balatonnal kapcsolatos legfontosabb, legérdekesebb témákat. Eddig megjelent cikkeinket, videóinkat itt találják.
Siófok nem egyenlő a Balatonnal
„Drágult a Balaton az elmúlt években, persze. De ha a picik azt mondják, hogy kérnek valamit, nem nézem az árát – mutat három-négy év körüli unokáira a vonyarcvashegyi Lido Strandon Csaba, aki klasszikus váltásban, szombattól szombatig jött nyaralni – Tavaly sokkal jobban sokkoltak az árak, mint idén.” Azt mondja, a szállás ára sem ment fel – ugyanazt az apartmant bérelték, mint tavaly –, szerinte az a titok, hogy az ember időben foglaljon, ő ezt már januárban megtette.
Néhány méterrel odébb szintén visszajárók nyaralnak: a háromfős budapesti család öt éve óta jár Vonyarcvashegyre, ők is egy hétre jöttek, és ők is mindig ugyanazt a helyet bérlik. A szülők közalkalmazottak, a szállást és az ételt SZÉP-kártyával fizetik. „Budapesten ijesztgetik az embereket a balatoni árakkal, de ma már a nyolcadik kerület bugyrában is 1500 forint a lángos.
Persze lehet, hogy Siófokon meg háromezer, de Siófok nem egyenlő a Balatonnal.”
Csabához hasonlóan ők is megengedik maguknak, hogy a strandon ebédeljenek, a hűtőtáskás család „nem mi vagyunk”, mondják.
A húsz év körüli, Baranya megyei Botond a fonyódi Panoráma strandra ugrott le egy napra a családjával. Szerinte sem elrugaszkodottak az árak. „Máshol is hasonlóak, mint itt, a szabadstrandon is előfordul, hogy elkérnek kétezer forintot egy lángosért. Nem szórjuk a pénzt, de úgy jöttünk le, hogy érezzük jól magunkat” – mondja, majd anyja gyorsan rámutat a hűtőtáskákra: azért készültek szendviccsel. A büfében sörözgető, egy hétre érkező György is azt mondja, hogy korrektek az árak, sőt ő egyenesen magasabb árakra számított. „Nem költekezünk túl, de negyven éve ezt mindig megengedhetjük magunknak – mondja. – Egy hét Balaton az jár!”
A balatonföldvári Keleti Strandon van, aki azt az elvet vallja, a nyaralás legyen nyaralás, nem foglalkozik a jegyárral – igaz, nem issza nyakló nélkül a háromezer forintos koktélokat sem. Alsóörsön egy salgótarjáni család azt mondja, a boltban és az éttermekben ugyanazok az árak, mint otthon, a pékségben pedig van, ami egyenesen olcsóbb Almádiban, mint náluk.
Az örvényesi szabadstrand tömve van a látogatásunkkor, a törülközők, napágyak és matracok csak jó harminc méterre a parttól kezdenek ritkulni. Egy félreeső helyen, egy sakktáblás asztalnál ül Éva és két unokája. Veszprém mellől érkeztek, de ritkán jönnek ki a strandra, csak amikor a gyerekek kikönyörgik. Balatonalmádiba, Siófokra, Balatonfüredre és a Tihanyi-félszigetre járnak általában.
Ebédre ők sem szendvicseznek, igyekeznek különleges dolgokat, halat, lángost enni ilyenkor. „Megadjuk a módját, nem szenvedünk. Évi egyszer-kétszer csak megengedhetjük magunknak! – mondja.
– Érezzük, hogy mindennek megy fel az ára, de hát ugyanez igaz az üzemeltetőkre is. Nekik is meg kell élni valamiből.”
Szerinte érdemes a helyzet jó oldalát nézni: nincsenek hiánycikkek, ma mindent lehet kapni. „Mit akarunk ennél többet?”
Ugyanitt strandol Júlia a férjével és óvodás korú lányával. A család vadkempingezik, délen kezdték, most az északi parton folytatják, mindig csak szabadstrandokra járnak: Júlia szerint a fizetős strandok sterilek, jobban izolálják az embert, a szabadstrandoknak viszont megvan a bájuk, jóval természetközelibbek. Mindig is sokat jártak vadkempingezni, de az inflációval ezek még sűrűbbé váltak: „Ha hat napból hármat vadkempingezel, máris a felére csökkennek a költségek” – mondja. Ő egyébként úgy látja, árban a Balaton már hasonlít Horvátországhoz, gyakran járnak Ázsiában is, de a nosztalgia, az „életérzés” miatt szeret itt lenni.
Másfél millió magyar tud nyaralni
Bár az általunk megkérdezett strandolók jókora része szinte dacosan vette védelmébe a balatoni árakat, a legfrissebb mediánkeresethez (364 ezer forint) viszonyítva azért látszik, hogy egy szokványosan kereső család számára húzósra tud kijönni egy-egy strandon töltött nap. Az ételben-italban relatíve olcsónak számító balatonföldvári Keleti Strand áraival számolva egy étkezés (két hot dog, egy korsó csapolt sör/üdítő, egy palacsinta) és egy uzsonna (két gombóc fagyi) közel ötezer forintra jön ki. A családi jegy árával (4700 forint) kiegészítve tehát egy négyfős család elég gyorsan el tud költeni közel 25 ezer forintot a strandon egy nap alatt úgy, hogy csak tipikus strandkajákat vett, minőségibb ebédet nem.
Május közepén a Pannon Egyetem kutatást készített a balatoni és az adriai árakról (erről itt írtunk bővebben). A kutatás eredményei alapján a legtöbb esetben még mindig olcsóbbra hozható ki a nyaralás itthon, mint Horvátországban, de a különbség nem mindig számottevő. A felmérés szerint így néz ki átlagosan egy egyhetes nyaralás családdal:
- önellátó kempingezéssel a Balatonnál 632 ezer, Horvátországban 606 ezer forint;
- önellátó apartmannal a Balatonnál 829 ezer, Horvátországban 859 ezer forint;
- félpanziós szállodával a Balatonnál 1,3 millió, Horvátországban 1,6 millió forint;
- reggelis szállodával a Balatonnál 1,2 millió, Horvátországban 1,8 millió forint.
Azaz mediánkeresettel számolva egy hétköznapi család esetében a Balatonnál a fizetés 1,7-szeresét kell elkölteni egy hét kempingezésre, és 2,3-szeresét egy hét apartmanos nyaralásra abban az esetben, ha nincs a családi vagy baráti körben egy nyaraló, ahol ingyen megszállhatnak. Hogy az idei árak hogyan hatottak a balatoni nyaralási kedvre, egyelőre nem tudni, a júliusi adatok még nem jelentek meg a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) oldalán. A júniusi adatok viszont kettősséget mutatnak, a Balatonnál eltöltött belföldi vendégéjszakák száma 1,8 százalékkal visszaesett a 2023 júniusához képest, viszont 3,7 százalékkal nőtt a külföldi vendégéjszakáké.
„A Balaton nem olyan úti cél, ahova csak egy szűkebb réteg megy, hanem egy olyan térség, ami széles célcsoportok számára vonzó és elérhető. Az elmúlt évek fejlesztései ellenére a látogatók belefuthatnak rossz élményekbe, nem megfelelő, például drága vagy kifogásolható minőségű szolgáltatásokba. A Balaton térségén belül nagyok a különbségek – mondja Sulyok Judit, a Pannon Egyetem Balatoni Turisztikai Kutatóintézetének (BATUKI) tudományos főmunkatársa. – Komoly kihívása a térségnek az, hogy hogyan tud megfelelő minőséget kínálva számos szegmensnek vonzó lenni. Eleve változó, hogy kinek mennyi utazásra elkölthető pénze van: ezek a trendek, például a növekvő egyenlőtlenségek, csak lecsapódnak a Balatonnál. Azaz ez nem egy Balaton-specifikus kérdés, számos más úti célt is érint.”
Sulyok szerint a Balaton nehézsége az is, hogy az ideérkezők számára fontos vonzástényező a természeti környezet, azt szeretnék megélni. A természetben eltöltött idő pedig sok esetben ingyenes: még ha mérhető is, a hozzá kapcsolódó fogyasztás nehezen detektálható, vannak, akik a szálláson, étkezésen túl nem igazán költekeznek. „Ez is egy diskurzus a szakmában.
A természeti környezet a Balaton fő vonzereje, de a természetet nem lehet kiárusítani.”
Az Európai Szakszervezetek Szövetsége (ETUC) július végén publikált tanulmánya alapján Ciprus, Görögország és Románia után Magyarországot érinti leginkább a „nyaralási szegénységnek” is nevezett jelenség, az EU más országaihoz képest jóval nagyobb arányban vannak azok a munkavállalók, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy elmenjenek nyaralni. A legfrissebb (2022-es) adatok alapján Magyarországon a munkavállalók 24,3 százaléka anyagi okokból nem teheti meg, hogy nyaraljon, míg az EU-s átlag 14,6 százalék.
A felmérés alapján 1 455 824 embernek nem fért bele a büdzséjébe a nyaralás 2022-ben Magyarországon.
Ez több mint nyolcvanezerrel nagyobb szám, mint egy évvel korábban, és 1,58 százalékpontos növekedést jelent, amivel nagyjából a középmezőnyben vagyunk: a sereghajtó ebben Írország, ahol egy év alatt 3,83 százalékponttal nőtt azok aránya, akik nem engedhetnek meg maguknak egy nyaralást, igaz, ők továbbra is nagyjából hozzák az EU-átlagot. 2021-ről 2022-re minden EU-s országban nőtt azoknak az aránya, akik nem tudnak nyaralni, a legszerencsésebb ország Hollandia, ahol mindössze 0,37 százalékkal nőtt az arányuk, és a dolgozóknak csupán 5,6 százalékát teszik ki.
A Magyarországra vonatkozó 24,3 százalékos arány persze nem jelenti, hogy a magyarok maradék háromnegyede akármikor rohanna a Balatonhoz vagy más vízpartra. Az Impetus Research friss felmérése alapján idén a lakosságnak mindössze 43 százaléka tervezett nyaralni (ennek közel felét tették ki a biztosan nyaralók), 44 százalék viszont nemmel válaszolt a kérdésre. A kutatás alapján szintén körülbelül 20-25 százalékra tehető azok aránya, akik nem engedhetik meg maguknak a nyaralást.
Ha nem itt lenne nyaralónk, nem hiszem, hogy itt nyaralnék
A helyi apartmanokba érkezőkhöz képest eltérő képet festenek azok, akik családi nyaralóba jönnek pihenni a Balatonhoz. A gyerekkora óta a déli part egyik településén nyaraló Péter szerint az infláció mintha jobban a házakba szorította volna az embereket, mint eddig. „A hétvégén tele voltak a kajáldák, de hétfőre egy csapásra kiürültek – ellenben észrevettem, hogy a nyaralók nem ürültek ki, rengetegen ültek ki sütögetni. Ezt régen sosem láttam Fenyvesen, inkább itthon, Budapesten volt jellemző, hogy minden második embernek van grillsütője. A helyi Aldiba sem lehet úgy bemenni, hogy ne legyen tömve emberekkel – korábban ez sem volt így, akkor a büfék voltak tele, és az éttermekben is sok embert lehetett látni.” Úgy látja, a nyaralók jobban kerülik a büféket, mint eddig, inkább otthon főznek.
A Tihanyi-félszigeten lévő somosi szabadstrand meglehetősen szellősnek tűnik első ránézésre, de csak mert néhány kivétellel szinte mindenki a 28 fokos vízben próbálja lehűteni magát, kint mindössze három-négy ember napozik vagy alszik. Köztük Anna és Bulcsú: a pécsi pár rendszeresen nyaral a lány családjának balatonalmádi nyaralójában, most csak egy fél napra ugrottak le országbérlettel.
Részben emiatt is döntöttek a szabadstrand mellett, fél napra nem éri meg kifizetni a belépőt, de egyébként is jobban szeretik, nyugisabb, kevesebb az ember. Azt mondják, érzik az inflációt a nyaralási szokásaikon, ritkábban jönnek, mint korábban. Napközben igyekeznek megfogni a pénzt: hoztak szendvicset, a közeli boltban pedig vettek néhány sört.
„De ha nem lenne itt nyaralónk, nem hiszem, hogy itt nyaralnék” – mondja Anna.