Ötven éve járok ide, legalább negyven éve fizetni kell a belépésért

„Mi ketten már elmúltunk tizennyolc évesek, ők viszont még tizennyolc alattiak, úgyhogy megpróbáltunk családi jeggyel bejutni, hogy spóroljunk. Nem sikerült” – mondja nevetgélve négy lány a vonyarcvashegyi Lido Strand egyik félárnyékos részén. Két nappal járunk az idei legforróbb nap után, de a hőség még mindig őrjítő, délelőtt fél tízkor az árnyékos helyek jókora része már foglalt.

A lányok egynapos, spontán kiruccanásra érkeztek a Balatonra, egyikük testvére ki akarta próbálni az itteni wakeboard-pályát, őt kísérték el. „Szerintem lehetnének olcsóbbak a balatoni jegyek, a horvát tengerparton sehol nem kell belépőt fizetni” – jegyzi meg egyikük. Összességében viszont szeretik ezt a strandot, már csak a szemben lévő Magyar Tenger nevű szórakozóhely miatt is. „Egy hétre szoktunk lejönni nyáron, ilyenkor napközben fürdünk, estére átmegyünk bulizni, alszunk két órát, aztán másnap ugyanez újra.”

Ha a lányok lyukat tudtak volna beszélni a pénztáros hasába, 3300 forintot kellett volna fizetniük a családi belépőért, azaz 900 forintot spóroltak volna a két felnőtt- (1300 forint) és két gyerekjegy (800 forint) árához képest. Ezekkel az árakkal viszont a Lido még így is az olcsóbb strandok közé tartozik a Balaton északi partján. Július közepén több fizetős strandot (köztük olcsóbbakat, közepes árfekvésűeket és egy luxusstrandot) látogattunk meg az épp nem túl hűsítő vizű Balaton északi és déli partján, hogy megnézzük, hogyan és miért áraznak úgy az üzemeltetők, ahogy, és mennyire bánják a strandolók, hogy néhol már kétezer forint fölé kúszott egy felnőtt belépőjegy.

Az önkormányzatok többféleképpen is dönthetnek a strandok üzemeltetésének kiszervezéséről, attól függően, hogy meg tudják-e oldani azt házon belül. Az üzemeltetést akár magáncégek is elláthatják, de gyakran az önkormányzat nonprofit kft.-je végzi el, azonban bizonyos feladatokat ezen belül is kiadnak külső vállalkozóknak, például a takarítást. Az általunk megnézett városi és községi strandok közül az alsóörsinél és a vonyarcvashegyinél maga az önkormányzat az üzemeltető, míg Balatonföldváron az önkormányzat nonprofit kft.-je. Vonyarcvashegy polgármestere, Pali Róbert szerint a balatoni települések többségénél az a jellemző, hogy az önkormányzat az üzemeltető, és inkább a városok azok, amik a céges kiszervezést választják.

Több tízmillió fenntartani

„Összesen három pingpongasztalunk van, ezekhez adunk ütőt, labdát is. Persze időről időre elfogynak, de mindig azt mondom, addig fogjuk kirakni őket, amíg mindenkinek nem lesz” – viccelődik Pali Róbert, miközben körbesétálunk a strandon. A vonyarcvashegyi vezetés feltűnően nagy figyelmet fordít a strandra, nem véletlenül: a nagyközségnek az építményadó mellett a strandbelépőkből folyik be a legtöbb pénze a kasszába. „Ez az alapja a további fejlesztéseknek a strandon és környékén, illetve ez ad lehetőséget a nagyközség területén az éves beruházásokra, pályázati önerőre” – magyarázza a polgármester.

A strand május végétől szeptember elejéig tart nyitva, azaz három hónap alatt kell kitermelniük a költségeket. Egy ekkora méretű (öthektáros) strandnak már kötelező vízimentő- és tisztiorvosi szolgálatot nyújtania, de fizetniük kell az őrzést, a télen-nyáron nyitva lévő vizesblokkok takarítását, a rezsit, az alkalmazottak fizetését is. „Ez összesen 50–60 millió forintos költség, ami akkor is annyi lenne, ha nem szednénk belépőt – mondja Pali Róbert. – Ezért nem tudjuk szabadstranddá tenni a területet, mert ezeket a költségeket valakinek akkor is állnia kéne, a büdzsénkből viszont nem tudjuk fedezni.”

A méretgazdaságosság viszont működik, ötezer fős befogadóképességével a Lido egy relatíve nagy strand, úgyhogy a magas költségeket jól el lehet osztani a belépőn. Ez különösen jól jön az elmúlt két év elszálló árainál. A polgármester azt mondja,

a megemelkedő üzemeltetési költségeket nem tudták akkora mértékben rátenni a jegyekre, hogy kompenzálni tudják a drágulást, de mivel nagy a strand, „elbírja” az alacsonyabb árakat.

A jegyárak eltérnek hétköznap és hétvégén: hétfőtől péntekig 1300, hétvégén 1600 egy felnőttjegy, ezen tavaly óta 100 forintot, azaz 6,7 százalékot emeltek. Igyekeznek kedvezményeket is kialakítani, a helyieknek például 2000 forint a szezonális bérlet, és ingyenesen tartják a parkolást. A belépőért cserébe a pingpong mellett több sportpálya, akadálymentes játszótér, mobilstég (vagy ahogy a polgármester hívja: „seggesugrós” stég), családi vízi aerobic, elektromos töltőállomások, okospadok és ingyen wifi várja a strandolókat. Pali Róbert kifejezetten büszke a cumifájukra is, a cumijukat ide felrakó gyerekek ajándékcsomagot kapnak vigaszdíjként.

Akkor most hol vagyunk, Horvátországban?

A kisebb strandokat üzemeltetőknek nincs akkora szerencséjük, hogy megússzák 6–7 százalékos emeléssel. 80 kilométerrel odébb, az 1900 fős kapacitású balatonföldvári Keleti Strandon az elmúlt két évben minden nyár elején emeltek az inflációval. „Az én kérésem szokott lenni, hogy kövessük az inflációt, hiszen a velünk szerződő partnerek is kőkeményen érvényesítik. Ha nem tesszük hozzá az árainkhoz, egy idő után jelentős elmaradás lesz, ami problémát okozna a cég működésében” – mondja Kiss Tibor, a strandot üzemeltető Balatonföldvári Nonprofit Kft. ügyvezetője.

Náluk most 1750 forint a felnőtt- és 900 a gyerekbelépő (tavaly ugyanezek 1500 és 750 forint voltak), a helyieket pedig a Földvár Kártya kedvezményeivel igyekeznek megtartani. Az itt élők 15 ezer, a nyaralótulajdonosok 20 ezer forintért válthatják meg a kártyát, amivel ingyenessé válik a strandbelépő, és a parkolásért sem kell fizetniük. Kiss azt mondja, a látogatottságban nem érződik lemorzsolódás, az elmúlt hetek hőhullámai alatt különösen elégedettek a forgalommal, főleg a tavaly júliushoz képest. A látogatottság az elmúlt időszakban nehezen kiszámítható: „Azt szoktuk mondani, hogy a Balatonon augusztus 20-ig tart a nyár, de tavaly augusztus 20. és 31. között olyan tíz napot zártunk, hogy hű!”

A költségek náluk is hasonlóak, mint Vonyarcvashegyen: rezsi, közvilágítás, mosdók üzemeltetése és tisztán tartása, melegvíz-szolgáltatás, a terület gondozása, vízimentés. „Vannak a kft.-n belül azok a szektorok, ahol pénz termelődik, ilyen a kilátó, a strand és a parkolási rendszer, mellette pedig azok a szektorok, ahonnan megy a pénz, például a városüzemeltetési feladatok ellátása és a közművelődés. A város nyújt egy bizonyos támogatást a feladatok ellátásához, de a fedezet nagy része ezekből, azaz például a strand bevételéből áll össze” – magyarázza. A fenntartó kft. beszámolója szerint a belépőjegyekből 2022-ben 51 millió, 2023-ban 42 millió forint folyt be.

A felszereltség is hasonló a Lido Strandéhoz: homokos sportpályák, wifi, játszótér és kézműves foglalkozások fogadják a látogatókat, de tartanak jógaórákat, szörf- és vitorlásoktatást is. Tavaly Balatonföldvár másik (nyugati) strandját átépítés miatt ingyenessé tették. Kiss azt mondja, „megdöbbentően sokan” mennek oda is, tartott is tőle, hogy átszivárognak oda az emberek, de egyelőre úgy tűnik, a látogatók maradnak a fizetős strandon.

Az alsóörsi községi strand szintén a nagyobbak közül való, a 3,5 hektáros területen hatezren férnek el. Az itteni üzemeltetők is megúszták egy kisebb emeléssel, bizonyos jegyeken 5 százalékot emeltek tavaly óta, de a bérletek és a gyerekjegy ára például maradt, így a felnőttjegy most 2100, a gyerek 1300 forint. Akikkel a strandon beszéltünk, szinte mind elsősorban az árnyék miatt járnak ide, az egyik legjobbnak tűnő placcot egy népes nyugdíjas társaság foglalja el. A csapat helyiekből és nyaralótulajdonosokból áll, évek óta együtt strandolnak, szinte mind a partról ismerik egymást, meséli egyikük, Antal. A többségnek általában névre szóló, kedvezményes bérlete van, reggelente mindig az elsők között érnek le a partra; aki elsőként megérkezik, lefoglalja a strand egyik legnagyobb platánfája alatti, egész nap árnyékban lévő padot, évek óta ugyanazt. Napközben a többség hazamegy pihenni, aztán délután folytatják a strandolást.

„Ötven éve járok ide, legalább negyven éve fizetni kell a belépésért – mondja a társaság egy másik tagja, Zsuzsa, a padon hűsölve két barátnője mellett. – Gyerekkoromban még nem kellett, de hát akkor nem is volt itt semmi.

Most viszont még arra sem volt soha példa, hogy kifogyott volna a vécépapír a mosdóban.”

Az árnyék és a mosdóhelyzet sarkalatos pontok Mónikának is, aki férjével és fiával jött egy hétre nyaralni a környékre, felváltva járnak a balatonalmádi és az alsóörsi strandra. „Nem bánjuk, ha fizetős egy strand, ha cserébe kulturáltabb, tisztább a mosdó, mint a szabadstrandokon – mondja. – Régebben sokat jártunk a siófoki szabadstrandra, az már akkor is »veszélyes« volt ilyen szempontból.”

A nyugdíjas társaság szerint nem lehet panasz az idei forgalomra: ahhoz képest, hogy hétköznap van, tele a strand, egyikük azt hallotta a szomszédjától, hogy előző pénteken még éjfélkor is voltak nyaralók a parton, meséli Gabi. „Tavaly hallottam híreket arról, hogy eltűntek az emberek a Balatonról, mert már mindenki az Adriára jár. Ilyenkor mindig azt kérdeztem, akkor most hol vagyunk, Horvátországban?” – viccelődik.

Ahol nincs kempingszék, hűtőláda és sikítozás

Egészen más kategória a 2018-ban megnyílt tihanyi Plage 18, a Balaton egyetlen luxusstrandja: a felnőtt belépő ide hétköznap 10 ezer, hétvégén 20 ezer forint, 2023-ig mindkettő ennek fele volt. „Az elmúlt két évben nem növeltük az árakat, de idén már muszáj volt drasztikusan emelni, hiszen a költségeink is majdnem duplázódtak” – mondja a strandot üzemeltető Yacht Marina Tihany Kft. egyik, neve elhallgatását kérő tulajdonosa, aki körbevezetett minket a strandon.

A tulajdonosok francia, görög és olasz utazásaik alatt azt látták, nagy az igény a luxuskategóriájú beach clubokra, ezekről mintázták a sajátjukat. „Itthon persze érezzük, hogy kisebb a kereslet. Külföldön ezekre a helyekre be se lehet jutni, annyian mennek, pedig szinte abnormálisak az árak. Idén hallottam, hogy az egyik Saint-Tropez-i beach clubba egymillió forint a belépő. Igaz, lefogyasztható, de ki akar elkölteni ennyi pénzt?” Itthon nem csak a kereslet hiánya miatt nehezebb a munkájuk, nehéz kalkulálni a jóval rövidebb és kiszámíthatatlanabb szezonnal is.

Az ötezer négyzetméteres strandon 180 fő fér el, a tulajdonos úgy érzi, idén a hőhullám ellenére kevesebben jönnek, mint eddig. A tízezer forintos belépőért cserébe napágy, törülköző, asztalka, napernyő és teljes körű kiszolgálás jár, mellette a belépőjegyen felül lehet bérelni SUP-okat, illetve a három szaletli egyikét is, itt egy elkülönített lounge rész és privát stég az extra szolgáltatás, plusz 60 ezer forintért. Lángosos, fagyiárus, hűtőtáska sehol, és csak elvétve látni kisgyerekeseket is, a napágyakon többségében párok fekszenek. A strand mellett a tulajdonosok saját éttermet is üzemeltetnek, a bejáratnál külön tábla figyelmeztet arra, hogy ide nem szabad egy szál fürdőruhában beülni.

Tipikus strandkaják még újhullámos formában sincsenek az étlapon, helyette chia puding, smoothie, avokádó toast, kacsamáj és steakek közül lehet válogatni.

„Azok jönnek hozzánk, akik arra várnak, hogy csend és nyugalom legyen, nem pedig arra, hogy elmenjenek egy átlagos strandra, ahol leterítik a kis plédjüket, viszik a kis kempingszéküket, és eszegetnek a hűtőtáskából, miközben körülöttük üvöltöznek meg sikítoznak a strandolók. Nálunk teljesen más a koncepció.”

A tulajdonos szerint a külföldiek jobban értékelik a helyet, mint a magyarok, mert jobban képben vannak a beach clubok koncepciójával. „Hiába tűnünk drágának itthon, a külföldiekhez képest ez olcsóbb kategória. Ha utánaszámolunk, a parkolással és az extrákkal a Palatinus sem jön ki sokkal olcsóbbra, mint mi, de ott nem jön oda az ágyadhoz a felszolgáló.”

Északi vagy déli? Szabad vagy nem szabad?

A szabadstrandok számában szemmel látható a különbség az északi és a déli parton. Fekete Tamás, a Balatoni Turizmus Szövetség alelnöke, Balatonföldvár alpolgármestere szerint ennek részben földrajzi oka van: a déli parton hosszabbak a partszakaszok, több a fürdésre alkalmas terület, mint a behatároltabb északi oldalon.

A különbségben szerepe van annak is, hogy a rendszerváltás után a déli part jobban ráállt a tömegturizmus kialakítására, aminek még ma is látszanak nyomai, például abban, hogy a déli parton gyakoribb az ingyenes parkolás. „A nyári időszakban tömegesen érkezők nagyban amortizálják az infrastruktúrát – mondja. – Ez pedig ugyanúgy terheli a balatoni önkormányzatokat, mint bármelyik más önkormányzatot.” Fekete Tamás szerint nem igaz, hogy ma már szinte nincsenek szabadstrandok a Balatonnál, sok lehetőségük van azoknak, akik ingyenes strandra szeretnének menni. „De érdemes figyelembe venni, hogy a kulturált vécé, a folyóvíz, vécépapír és szappan megléte, a terület rendezése, a berendezések folyamatos karbantartása egy strand esetében évente több tíz millió forintos tétel, amit valakinek ki kell fizetnie. Egy önkormányzat nem tud mindent megfinanszírozni.”

Az alpolgármester szerint sok önkormányzat esetében hosszú távon fenntarthatatlan a jelenlegi rendszer, mert nincsenek összhangban a kiadások és a bevételek. Ezzel Pali Róbert is egyetért. A vonyarcvashegyi polgármester szerint a szabadstrandok hosszú távon nem fenntarthatóak: úgy látja, az elkövetkező évek fontos kérdése lesz a strandhelyzet tisztázása, mert egyértelmű, hogy az ingyenes helyek fenntartása túl nagy teher az önkormányzatoknak. Szerinte a strandolók sokszor nem gondolnak bele abba, mennyibe kerülhet ezeknek a területeknek a rendben tartása: Vonyarcvashegyen például a több tucat kihelyezett szemetes ellenére is jelentős mértékű pénzt költenek arra, hogy reggelente összegyűjtsék a szemetet, amit a látogatók előző este hagytak maguk után.