Elrontotta az extraprofitadós rendeletet a kormány, aztán méltatlankodik, hogy a bankok tudnak számolni

A magyar bankadók gyakran olyanok, mint az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok. Egyszer talán tényleg eltűnnek, de az ideiglenesség végül mindig hosszabb ideig tart, mint amire a szektor számított. Pedig nem azért számított a bankrendszer rövidebb adózási időszakra, mert megalapozatlanul optimista volt, hanem azért, mert a kormány azt ígérte, és a bankok hittek neki.

Ám a mostani, egészen különleges perpatvar nem pusztán arról szól, amiről az ilyen történések szoktak, vagyis hogy a meghatározott időszak végén a kormány megállapítja, hogy „a vártnál lassabb a gazdasági kilábalás, sajnos rosszabbak a számok, nem lehet mégsem kivezetni az adót”. Most egy egészen bizarr üzengetés is elindult.

Az extraprofitadó: két legyet egy csapásra

Az orosz-ukrán háború intenzív szakaszánál bevezetett extraprofitadó a bankok esetében két évre szólt eredetileg, aztán tavaly kiderült, hogy marad 2024-re is, most meg már – tapasztalatunk szerint – a bankok a 2025-ös év miatt is aggódnak.

Nem véletlenül, ugyanis a bankok által eleve vitatott extraprofitok adójából egy nagyon faramuci, elég groteszk történet alakult ki. Egy éve ilyenkor a kormány két legyet szeretett volna ütni egy csapásra, az egyik az adóbevétel volt, a másik az állam finanszírozása.

A kormány dicséretére szóljon, hogy valójában választási lehetőséget kínált, a bankokra bízta, hogy a két, a kormánynak egyaránt kedves cél közül miben serénykednek. Az egyik cél tehát az adóbefizetés volt, vagyis az extraprofitadó, amitől persze eleve frászt kaptak a bankok, mert nem érezték úgy, hogy extraprofitjuk keletkezett volna.

A másik cél pedig az állam finanszírozása volt, vagyis a kormány afelé terelte volna a bankokat, hogy vegyenek minél több államkötvényt. Csak aztán a kormány úgy elrontotta a rendelet megfogalmazását, mint annak a rendje, és mikor ezt felismerte, inkább elkezdte kárhoztatni a bankokat, hogy „kérem, de hát mi nem is erre gondoltunk”.

A tavalyi szabály

A vonatkozó, elrontott kormányrendelet egy korábbi rendelet (206/2023. /V. 31./ kormányrendelet az extraprofit adókról) módosítása, és 2023. május 31-én jelent meg a Magyar Közlönyben. Nagyon zanzásítva azt mondta ki, hogy aki hosszú távú állampapírokat vesz, az akár az extraprofitadójának a felét is megspórolhatja. Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter ki is számolta, hogy a bankok így akár 1300 milliárd forinttal is növelhetik az állampapír-állományukat. Ez a szám, illetve ez a kijelentés valóban bizonyíték arra, hogy a kormány tényleg arra gondolt, hogy a teljes állományt kellene növelni, csak éppen mást írt a törvénybe.

Elkövetett ugyanis egy szarvashibát. Mivel a hosszabb futamidejű állampapírok vásárlását kívánta ösztönözni, állampapír alatt a 2027. január 1-jét követően lejáró Magyar Államkötvény elnevezésű, forintban denominált, aukció keretében forgalomba hozott állampapírokat értette. A szabály pedig úgy szólt, hogy ha a hitelintézet, illetve a pénzügyi vállalkozás tulajdonában lévő állampapíroknak a 2023. január 1-je és 2023. április 30-a közötti napi átlagos állományához viszonyítva a 2024. január 1-je és 2024. november 30-a közötti időszakra vonatkozó napi átlagos állománya növekszik, akkor csökkenthető a 2024. december 10-ig teljesítendő különadófizetési-kötelezettség.

Az alkalmazható csökkentés összege az állampapírállomány értéknövekményének 10 százaléka, de legfeljebb a fizetendő adó 50 százaléka lett. Ha egy banknak tehát 10 milliárd forint lenne a különadója, de növeli a törvény által definiált állományt 50 milliárd forinttal, akkor csak 5 milliárdot kell fizetnie. Ha kevesebbel növeli, akkor nem használja ki az adócsökkentés lehetőségét, ha többel, akkor is 5 milliárd forintot kell fizetnie.

A bankok tudnak számolni

Igen ám, de azt elfelejtette a kormány beleírni a rendeletébe, hogy bár a 2027. január 1-e után lejáró állományban szeretne növekedést látni, a teljes állomány sem csökkenhet.

A bankok pedig értenek a pénzhez, tudnak számolni, racionálisak, éppen ezért működnek. Mivel a pénzüknek amúgy nem a magyar állampapírpiac volt a legjobb hozamot biztosító helye (hanem például a Magyar Nemzeti Bank, amely brutális összegeket fizetett ki a nála parkoltatott pénz után),

mindenki csak annyival növelte az állományát, amennyivel még megérte.

És itt ütött vissza a szarvashiba. Igen, Nagy Márton azt szerette volna, ha a teljes állomány nő, de mivel ezt nem írta bele a törvénybe, így az a bank, amelyik a fenti számpéldát követve vett 50 milliárd forintnyit a 2027. január 1-jét követően lejáró Magyar Államkötvényből, közben eladott 50 milliárd forintot a rövidebb állampapírjaiból. Teljesítette a törvényi passzust, csak éppen a minisztérium célja nem teljesült.

Észrevette az államtitkár

Ez a baki a piacon már ismert volt, vélhetően az NGM is tudott róla, július 2-án Lóga Máté államtitkár a Portfolión közölt véleménycikkében le is írta mindezt. Az írásban kifejtette a kormány valós céljait, és csalódottan vette tudomásul, hogy „a bankrendszer 2023 júniusa (az extraprofit adó felezésének kommunikálása) és 2024 júniusa között extra nyereségre tehetett szert azzal, hogy az egyértelmű kormányzati elvárással szemben – mely az összes banki állampapír állomány növelése volt – jelentős részben az állampapír-portfóliójának átrendezésével törekedett megfelelni az extraprofit-adó felezésével kapcsolatos követelményeknek.”

Hiszen, mint az államtitkár a statisztikai adatokból kiszűrte,

• a 2027. január 1-je után lejáró banki állampapír állomány több mint 1200 milliárd forinttal nőtt az adókedvezmény kihasználása érdekében,
• ugyanakkor a 2027 előtt lejáró állomány 1600 milliárd forinttal csökkent.

Vagyis összességében a bankszektor teljes forintban denominált állampapír-állománya több mint 400 milliárd forinttal csökkent.

Egy ilyen felismerés után sokféle reakció képzelhető el, például az, hogy valaki vállalja a felelősséget, volt egy célunk, de ehhez rossz szabályozást írtunk. Rendeletmódosítást kezdeményez, „ezt elrontottuk, eddig így volt, de a jövőben máshogy lesz”, bár a korrigálásnak erős korlátja, hogy az érintett időszak mindjárt lejár. Magyarországon azért nem túl gyakori az ilyen felelősség-elismerés, most sem ez történt, inkább a bankok lettek a hibásak.

Hogy látják mindezt a bankok?

A bankok – bár nem találtunk olyan vezetőt, aki ebben a kérdésben névvel nyilatkozott volna – most azt érzik, hogy valójában nem is lenne miről beszélni, mindenki betartotta a törvény betűjét. Az ő olvasatukban a történet úgy néz ki: „Nem erre gondoltak? Tetszettek volna rendesen megírni a törvényt! Egy bank akkor járna el hanyagul, hűtlenül, rosszul, ha nem a legértelmesebb módját választaná az adócsökkentésnek.” Sok banki munkatárssal beszéltünk, hallottunk egy-két pozitív gondolatot is, kezdjük ezekkel, mert nem lesz belőlük.

• „Tudjuk, hogy 2024-ben különösen nehéz helyzetben van a költségvetés.”
• „A bankok elkötelezettek abban, hogy szerepet vállaljanak a magyar állam finanszírozásában.”
• „Minden kormányzat dolgozhat úgy, hogy meghatároz egy célt, amelynek eléréséhez szabályozási eszközöket is kilátásba helyez.”

Az utolsó pontnál azért azt is hallottuk, hogy ennek van egy értelmes rendszere. Azt mondja a kormány, ha nem csökken a károsanyag-kibocsátás, jön az ostor és a répa, vagyis a kibocsátás szankcionálása, a megújuló energia támogatása. De Magyarországon több a piacidegen, bornírt fenyegetőzés: „legyen ennyi meg ennyi az üzemanyagár, különben beavatkozunk”, „mi ekkora állampapír-állomány bővülésre gondoltunk, a ti hibátok, hogy nem ennyi lett”.

Millió panasz

A kritikai, nem ritkán frusztrált bankos hangok sokkal erősebbek voltak. Úgy éreztük, hogy a bankok, a bankok részvényesei már azt találgatják, hogy az ilyen publikációk után milyen intézkedés, adókivetés következik. És, ha már arról érdeklődünk, hogy jöhet-e újabb extraprofitadó-hosszítás, kiszakadt a panaszzsák.

A bankrendszer szerint valójában már a jogalap, az extraprofit sem áll meg (ezt cikkünk végén részletezzük). A kimutatott hazai nyereségnek eleve egy jelentős része az OTP-csoport külföldi bankjaiból hazautalt nyereség, azt talán már mégsem kellene hazai extraprofitnak tartani. A bankok szerint a szabályoknak megfelelően jártak el, az állampapír-állományokra vonatkozó szabályokon lenne célszerű finomítani. Az adóterhek újabb növelése viszont kedvezőtlen hatással lenne a gazdasági növekedésre, vélik.

Végre beindult a jelzálogpiac, éledezik a vállalati hitelezés, mégis mit remél az állam, ha megint megfojtja ezeket. 2024-ben eleve sokkal alacsonyabb lesz a bankszektorszintű jövedelmezőség. A hozamszint örvendetes csökkenése idején már nem fog az MNB 18 százalékot fizetni a nála parkoltatott pénzekre – indokolnak.

Beszélgetőpartnereink olyan témákat is behoztak, hogy egy bank állampapírba fektethető pénzét mindenféle, a bankrendszer számára adottságként jelentkező likviditási szabály is befolyásolja, ahogyan egy összetett képbe az is beilleszthető lenne, hogy az adott bank mennyire támogatta a lakossági ügyfeleinek az állampapír-állomány bővülését.

Jön, ami jön, azt kell szeretni

A hazai bankvezetők ugyanakkor nem túl optimisták, szerintük a szakmai érveket nem hallja meg a kormány. Az mindenki számára világos, hogy a költségvetés ramatyul áll, nem elég a kiadások mérséklése, a bevételeket is valahogy növelni kellene.

A szakemberek szerint az idén a szokásos szeptemberi-októberi intézkedéseket sem lehet megvárni, hamarabb kell valamilyen padláskisöprést tartani. Például júliusban, amikor mindenki nyaral, amikor uborkaszezon van a gazdaságban.

A bankok ugyan néha elmondják, hogy a legnagyobb közös bajunk (ami mindenkit érint, a lakosságot, bankokat, költségvetés), hogy alacsony a GDP-növekedés, a fogyasztás. Hogy már nem a korábban bemondott 4-4,5 százalékos, hanem a 2-2,5 százalékos bővülés a realitás, ilyenkor kár lenne az ígéretesen elinduló hitelpiacot megfogni, de nem érzik úgy, hogy érveik értő fülekre találnának. Lehet tehát amellett érvelni, hogy magyar gazdaságnak tényleg az lenne az érdeke, hogy a bankok tőkét aktivizáljanak Magyarországon, a nemzetközi bankcsoportok forrást hozzanak ide és nem vinnék el a pénzt olyan területekre, ahol nem kapnak annyi kellemetlenkedést.

A bankok nyeresége

Végül álljon itt pár gondolat arról, hogy mekkora volt 2023-ban a bankok nyeresége. Erről június közepén a Portfolión megjelent egy írás, amely szerint az 1451 milliárd forintos hazai banki nyereségéből és a szektor 6994 milliárd forintos saját tőkéjéből 20,7 százalékos ROE (return of equitiy), azaz tőkearányos nyereség adódik, ez a szektor jövedelmezőségének legfőbb mutatója. A cikk azonban jelzi, hogy a bankárok szerint csak 11 százalék volt a rendes nyereség, a többi amolyan nem beszámítható tétel.

Kezdjük a nagyobb számmal: a 20,7 százalékos nyereség nagyon magas, igaz egy olyan évben, amikor 17,6 százalék volt az átlagos infláció, reálhozamként csak 3 százalékos.

A nemzetközi sztenderdek szerint a bankoktól ennél nagyobb reálhozam várható el.

A jövedelmezőség azért mindenképpen sokat javult, de az európai és a magyar banki értékeltségek mutatják, hogy ez még nem elégséges, sok bank ér kevesebbet, mint a könyv szerinti értéke. Ha az idén 4-5 százalékos lesz a magyar infláció, olyan 10-12 százalék tőkearányos nyereség lenne elvárható, ez meglehet, de azért nem garantált.

Viszont a magyar bankok nyeresége annyi éven át volt – nem utolsósorban a különadók miatt – messze az elvárt szint alatt, hogy most gyakorlatilag ugyanannyi év kellene az elvárt szint felett, hogy egyensúly alakuljon ki. Ám, ha a banki nyereség magas, az állam mindig azonnal tartja a markát és valamilyen címen elvonja azt.

Mennyi az annyi?

És végül nézzük azt az érvet, hogy a 20,7 százalék inkább csak 11 százalék. A bankárok, a szakcikkek szerint először is korrigálni érdemes a magyar bankszektor nyereségét a külsős osztalékbevételekkel, amelyek a bankok érdekeltségeitől származnak, ezek ugyanis nem a bankrendszer nyereségei. A bankoknál nyereséget okozott a sok átértékelés, alacsonyabb kamatkörnyezetben felértékelődnek az eszközök. Szintén megjelennek a bankok nyereségeiben a külföldi cégek felértékelődései.

Nehéz igazságot tenni, mert a valós 2023-as teljesítmény valóban a 20,7 és a 11 százalék között lehet valahol.

A külföldi érdekeltségek felértékelése például tényleg nem hazai banki teljesítmény, még akkor sem, ha magyar entitásnál is nyereség lesz belőle, de azért azt mondani, hogy a kamatváltozásból, vagy a devizaárfolyam-változásból adódó felértékelődéseket nem tekintjük nyereségnek, csak akkor lenne igazságos, ha fordított esetben a hasonló okokból bekövetkező veszteségek felett is átnéznének a bankok. Vagyis, ha ilyen esetben jelentkeznének, hogy „hahó, nekünk valójában nagyobb a profitunk, több adót szeretnénk fizetni, csak egy rendkívüli év levitte a nyereséget”. Tapasztalatunk szerint nem szoktak így tenni.

A bankok láthatóan nem igazán harcolnak, nem adnak ki közleményeket, vélhetően a szövetségük sem lesz különösebben aktív, úgy érzi, hogy nincs értelme frontot nyitni. Szinte biztosan jön valamilyen intézkedés, csak legalább ezt az állandó „van rajta sapka–nincs rajta sapka” kommunikációt ne kellene hallgatniuk, amikor a bankrendszer azért is hibás, mert racionálisan számol, és betartja, kihasználja a törvény passzusait. Mi adófizetők meg azon izgulhatunk, hogy az állam egyáltalán nyer-e az ilyen adókon, vagy lassítja a gazdaság vérkeringését és csak tovább ront az amúgy is gyenge növekedésen.