A csornai napelemgyár döbbenetes története, amelyben mindig az adófizetők jártak rosszul

Csődbe ment a hírhedt csornai napelemgyár. Az üzemet tulajdonló EcoSolifer Heterojunction Kft. három év alatt 7,7 milliárd forint veszteséget halmozott fel, a Haidegger Ákos svájci-magyar üzletember vezette vállalat megmentésére tett kísérletek nem jártak eredménnyel. A gyár egész élete során küszködött, végül nem sikerült versenyeznie a kínai dömpingáras gyártókkal, a rengeteg állami támogatás és hitel zöme megy a levesbe.

A bíróság már kimondta az EcoSolifer Heterojunction Kft. fizetésképtelenségét, és elrendelte felszámolását, majd a Magyar Közlönyben megjelent egy rendelet, amely a csornai napelemgyár felszámolási eljárását stratégiailag kiemelt jelentőségűnek minősítette. A történet e szakaszát a 24.hu mindvégig követte.

Az elmúlt évtized egyik legsötétebb hazai története azonban még mindig tartogathat fordulatokat. Mi ezekben a kérdéskörökben igyekeztünk elmélyülni:

• Ér-e még valamit ez a gyár, az ingatlan, a gyártósor?
• Miért kellett a felszámolást stratégiailag kiemelt jelentőségűnek nyilvánítani?
• Lehetnek-e még izgalmas perek a cég maradéka körül?

Talán a kínaiaknak kellhet

Hihető volt-e valaha a magyar napelemgyár sztorija? Inkább csak annyira, mint a hazai űrkutatás vagy az újra fölreppenő magyar légitársaság ígérete; ha a politikusok szeretnének hinni valamiben, akkor azt hajlamosak támogatni is.

A sztorinkat mindenesetre kezdjük azzal, hogy mi maradt a végül életképtelennek bizonyult cégből. A mintegy 40 millió euró forrásból felhúzott gyár – legalábbis ismerői szerint – talán úgy 20 millió eurót érhet még ma is, de abban mindenki biztos, hogy

még ha lesz is vevő, az ingatlanra (ami a kisebb érték) és a svájci–német gyártmányú gyártósorra (ami a nagyobb) nem fog ennyit kínálni.

A magyar panamagyanús elemek ismertetése előtt azért egy pillanatra kalandozzunk el Svájcba, Németországba, illetve az Egyesült Államokba, mert a csornai technológiának a mai napig van egy érdekes nemzetközi vetülete, talán ez lesz hosszú történet egyik legpozitívabb eleme. A csornai technológiát ugyanis a svájci, de alapvetően Németországban gyártó európai napenergia-specialista, a Meyer Burger szállította.

A céget bemutató svájci cikk szerint a svájci Dávid a kínai Góliátokkal küzd a napelemiparban. Ebben a szegmensben a világ öt legnagyobb cége kínai, állítólag lehetetlen velük árban versenyezni, az áttekinthetetlen kínai állami szubvenciók miatt a nagy kínai cégek (JA Solar, LONGi Solar) nagyjából az európai ár 55 százalékáért állítanak elő egy egységnyit – hallottunk egy iparági becslést.

A kevés európai gyártó között a Meyer Burger az egyik utolsó cég, amely még próbálkozik.

Ez a társaság régen technológiai szállító volt, vagyis gyártósorokat készített, és adott el. Az 1980-as években még fűrészeket gyártott – na, nem a favágóknak, hanem a mikrochipiparban és a napelemek gyártásában egyaránt használt félvezetőkhöz. Aztán a napelemiparra fókuszált, ott lett globális technológiai beszállító, majd 2021-ben stratégiát váltott, és ő maga kezdett el cellákat gyártani a németországi Freibergben és Bitterfeld-Wolfenben. A Meyer Burger manapság már vészharangokat kongat, az Egyesült Államokba költözik, ott olcsóbb energiát és több támogatást remél. Miért érdekes mindez?

Azért, mert a Meyer Burger technológiája állítólag még akkor is érdekes lehet egyes globális szereplőknek – elsősorban a kínaiaknak –, ha az idő némileg meghaladta már a csornai gyárat. Ez az érték elsősorban az úgynevezett vékonyréteg-eljárás lehet, ugyanis az ebben erős svájciak eddig soha nem értékesítettek Kínának. Hogy aztán a csornai gyár állami eljárásában ki szerzi ezt meg, illetve megosztja-e valaki majd Kínával a megszerzett tudást, azt nem tudhatjuk.

Mindenesetre szerettük volna az érintetteket hivatalosan is kérdezni, de az Magyar Nemzeti Vagyonkezelő, a Kartonpack (amelynek fordulatos sztorijával és közelgő értékesítésével cikksorozatunk előző részében foglalkoztunk), illetve az EcoSolifer nem válaszolt a megkeresésünkre, a történet sok régi és jelenlegi szereplője azonban segítette a munkánkat. És hogy miért lett stratégiai jelentőségű a felszámolás? Sok állami pénz érintett az ügyben, a technológia értékesítése – akár az említett kínai érdeklődőknek – biztosan érzékeny és szigorúan szabályozott folyamat. A társaság könyvei, szerződései vélhetően szintén nagyon sok izgalmas elemet tartalmaznak, valahol itt keresnénk az okokat.

Bonyolult tulajdonosi szerkezet

Sajnos a következő történetben annyi fordulat és cég lesz, hogy szinte lehetetlen egyszerűen leírni, de azért próbálkozunk. A csornai napelemgyár eredetileg a svájci EcoSolifer AG többségi és a magyar, akkor még tőzsdén jegyzett Kartonpack Dobozipari Nyrt. kisebbségi vállalkozása volt – utóbbi cégről kétrészes cikksorozatunk első részében írtunk, mindenesetre ez a két kör később iszonyatos csatákba fogott. Nagyon kicsi részesedéssel a kaposvári Kométa 99 Zrt. is részvényes volt, de ez a cég nem játszik majd érdemi szerepet a történetünkben, őket most nem is kerestük.

A többiek közül a svájci EcoSolifer AG-nek van .com végződésű honlapja, svájci cégként van feltüntetve, de címként a budapesti Csörsz utca 49–51. van megadva. A Kartonpack honlapja egy szakmai portál, a cég mindenféle viharairól nem ír, de leszögezi, hogy jelenleg zrt.-ként működik (vagyis már nincs a tőzsdén).

A befektetők közös hazai cégét úgy hívták, hogy EcoSolifer Fotovillamos Technológiák (röviden EcoSolifer) Kft., majd Zrt. Még ez sem a bevezetőben említett csornai gyártulajdonos (mert ez egy háromszintű struktúra volt), hanem ez alá a magyar holding alá tartozott több cég is. Ezen a ponton ne bonyolítsuk már tovább a céghálót, maradjunk annyiban, hogy a most felszámolandó EcoSolifer Heterojunction (korábban EcoSolifer Modulgyártó) Kft. volt a csornai napelemgyár közvetlen tulajdonosa.

Cselesek akartak lenni

A napelemgyár-projekt 2013-ban szeretett volna állami segítségért folyamodni, de az állam úgy nem akart támogatást adni, hogy a zavaros Kartonpack a maga büntetőügyes részvényeseivel is jelentős tulajdonos. A korábbi részben írtunk arról, hogy a cég részvényesei a Kulcsár-ügyként elhíresült brókerbotrányban voltak érintettek.

A Kartonpack keze megvolt kötve, az eljárások miatt nem tudtak intézkedni, például pénzért kiszállni sem tudtak a napelemsztoriból: az akkori tulajdonosok szerint ahhoz sem volt joguk, hogy a tönkrement gépeket leselejtezzék, nehogy hűtlen kezelés történjen. De bukni hagyni sem akarták a beletett pénzt, miközben a svájci tulajdonostársnak vélhetően nem volt pénze kivásárolni a partnerét.

Erre a felek 2013 novemberében kitaláltak egy olyan jogi trükköt, amellyel a Kartonpack előbb kiszáll, majd egy szerződéses megoldással később, ha már az Eximtől remélt hitel kifut, visszaszállhat a cégbe 40 százalékkal. Vagyis az EcoSolifer Zrt. odaadja a részét az EcoSolifer AG-nak, de amikor a törzstőke majd 1,5 milliárdra emelkedik, akkor ez a 40 százalék a Kartonpacknak jár.

Arról aztán már eltérő emlékeik voltak a feleknek, pontosan mi történt később, mindenesetre az EcoSolifer később már nem akarta visszaengedni a cégbe a korábbi tulajdonostársat, és többféle per indult az ügyben.

A fantomizálás

Talán még emlékezünk, hogy a csornai napelemgyár közvetlen tulajdonosa az EcoSolifer Modulgyártó volt, annak anyacége pedig az EcoSolifer Zrt. Egyszer csak mindkettőnek megváltozott a neve, 2018-ban lett a gyártulajdonos neve EcoSolifer Heterojunction, míg a holdingcég már 2016-ban felvette a Thin Film Solar Zrt. nevet.

Az igazi háború a Thin Film Solar körül alakult ki, annak részesedéséért harcolt a Kartonpack és az EcoSolifer AG, mindez az Opten céginformációs rendszerében jól nyomon követhető. 2017-ben például egy kafkai fordulat következett be, a céget a tulajdonosai döbbenetes módszerrel fantomizálták volna.

A lényeg röviden, hogy valakik úgy akarták eltávolítani a Thin Film Solar tulajdonát maguktól, hogy kreáltak egy walesi céget, amelyet egy beregszászi idénymunkás birtokolt (aki erről vélhetően nem is tudott).

Ekkoriban több ilyen sztori is futott. Az egyik 55 éves (krumpli- és uborkaszedésben utazó) beregszászi idénymunkás alapított egy brit céget, majd gyorsan beszállt Hajdú Péter Frizbi Entertainment nevű cégébe, míg egy másik hasonló, 54 éves személy ugyanazon a brit címen alapított egy másik céget (Solnechnaia Energia Ltd.), és megpróbált beszállni a Thin Film Solarba. Az Opten 2017 májusa és szeptembere között őt tünteti fel tulajdonosként. Akkor a Bors el is érte egyiküket, Feisa Yuliiát, aki nem is tudott arról, hogy cége lenne.

Gagyi a köbön

Ennek az egésznek ugye az lehetett az értelme, hogy a régi vállalkozók át tudják tolni a felelősséget az új tulajdonosokra. Ha pedig valakinek ilyen céljai vannak, jól jön neki, ha svájci, brit, magyar és ukrán személyek és címek is szerepelnek a történetben. Mindig lassabb a számonkérés, ha nemzetközi jogsegélykérelem is szükséges, ha van egy balek, aki a nevét adja (ebben az esetben úgy tűnt, hogy az illető vagy nem írt alá semmit, vagy nem tudta, mit ír alá). Ilyen esetekben elhúzható egy-egy cég köztartozásainak a rendezése, vagy nehezen számonkérhetővé válnak a zűrös ügyek.

A beregszászi asszonyok walesi–magyar érdekeltségei körül minden gyanús volt. Feisa Yuliia cégvezetői emailcíme (feisa.yuliia@gmail.hu) már a végződése alapján is nemlétező volt, de a gmail.com végződésről is visszapattant akkori megkeresésünk.

Hogy a magyar hatóságok feltárták-e valaha a beregszászi fantomizáló hálózatot, nem tudni, de annyi biztos, hogy ebben az időszakban ezt valaki nagyüzemben nyomta, mert sok beregszászi ember vett zavaros magyar cégeket.

Azóta a beregszásziak cégeit törölték, az e-cégjegyzekben már csak a törlések ideje látszik.

Viszont itt jött egy újabb fordulat: a Kartonpack észrevette és visszaverte a fantomizálási törekvést és elővásárlási jogára hivatkozva a Thin Film 100 százalékos tulajdonosa lett, legalábbis az Opten szerint. Amennyire tudjuk, ekörül is konfliktus alakult ki, hogy jogos lépés volt-e. Mindenesetre ezt a helyzetet szüntette meg az, hogy a Kartonpackot egyszer csak állami tulajdonba vették, és az állam – megint az Optenre hivatkozunk – 2020 után valamiért átadta a céget az EcoSolifer-körnek, amelyik azt végelszámolással megszüntette.

Jönnek a pénzek

Mindeközben a napelemgyártó cég rengeteg állami pénzt kapott, mindvégig érthetetlen és zavaros körülmények között, amit az OLAF is vizsgált.

A napelemgyárprojekt kapott 1,9 milliárd forintos uniós forrást, valamint 22,4 millió eurós és 363 millió forintos Exim-hitelt,

de minden korábbi ígéretéhez képest mindig csak csúszott, pedig valaha Haidegger Ákos, az EcoSolifer képviselője mellett Csorna város híres szülöttje, Áder János egykori köztársasági elnök is megjelent az alapkőletételen (tíz éve történt mindez, 2014 szeptemberében).

Majd jött egy újabb, talán az addig legérthetetlenebb elem. A beruházás a sajtóban már amolyan állatorvosi ló volt, mégis a hitelbiztosítéki nyilvántartás szerint 2018. március 20-i bejegyzési időponttal a Magyar Fejlesztési Bank szerzett az Exim helyett zálogjogokat. Az MFB-csoportba tartozó entitások folyósítottak is pénzeket. Vagyis a zűrös hitelek után, a 2018-as választások előtt egy sokkal nagyobb (80 millió eurós) hitelkeretet is megnyitott az állam.

Soha senki nem is próbálta megmagyarázni, hogy az MFB miért finanszírozta a teljesen bizonytalan projektet.

Gondoljunk csak bele: egy kínaiak dominálta iparágban a 2014-es (!) színvonalat képviselő gyártósor telepítése 2018-ban még várat magára, miközben egy olyan szektorról beszélünk, amiben hónapok alatt is sokat fejlődik technológia.

A mai helyzet

A csornai gyár a zavaros előtörténet után végül megépült, valamennyire termelt is, de minden akadozott, nagyon nagy volt a veszteség, a végén már a munkavállalók fizetése sem érkezett meg. Ahogy a céget ismerők mesélik, ezért nemcsak a gyár vezetői voltak hibásak, egyszerűen olyan volt az önköltségszerkezet, hogy egy magyar cégnek esélye sem volt a kínaiakkal szemben. Egy cellagyártónak legalább egy-másfél évre előre kell terveznie, ismernie a várható piacot.

A gyártósorhoz szaktudás és piac kellett volna, itt ugyanis nem panelt, hanem cellát gyártottak, és ebben a szegmensben hosszú az értéklánc: a végfelhasználó panelt használ, a panelgyártó rendel cellát, a cellagyártó meg szilíciumlapkát. Így nagyon hosszú, szinte éves rendelések, előrelátás kellett volna, és hiába bízott abban a gyártó, hogy lesz vevője (például az MVM, amely nagyon ráment a nappiacra), nem sikerültek a dolgok. Most tehát ott tartunk, hogy a történetnek vége, kezdődhet a felszámolás.

Azt vélhetően soha nem fogjuk megtudni, hogy mi volt, vagy ki volt az a nagy erő, aki még azt is el tudta érni, hogy a Kartonpackot 2020-ban lerohanják az állam emberei, mi azt tapasztatuk, hogy a döbbenetes és megvalósításában is szokatlanul agresszív einstand elszenvedői, érintettjei sem tudják biztosan, hogy kinek volt az útjában a cég, de, hogy nem azoknak, akikről a cikkünkben írtunk, hanem afeletti erőknek, az egészen biztos.

Nem folytatódnak a perek?

Leírtuk, hogy a Kartonpack-csoport korábban az akkor éppen általa birtokolt Thin Film Solar révén pert kezdeményezett a svájci EcoSolifer AG ellen tulajdonosi igény megállapítása és kártérítés megfizetése jogcímeken, mert szerinte őt illeti a csornai napelemgyár 40 százalékos pakettje.

Erről a perről azóta sokat nem tudni, de a Vadai Ágnes képviselő kérdésére adott válasz alapján 2019 őszén még folyamatban volt. Akkor azonban, amikor a magyar állam a veszélyhelyzetre hivatkozva a többségi tulajdonába vonta a Kartonpack Nyrt.-t, akkor azonban a per vélhetően elhalt. Nem láttunk dokumentumot, nem tudni, hogy elállt-e a Kartonpack, vagy esetleg még mindig húzódik valami.

A Kartonpack a nehéz időszakában nem tartott közgyűlést, nem adott ki időszaki jelentéseket, nem volt elfogadott beszámolója, a papír kereskedése fel is volt függesztve, illetve a Magyar Nemzeti Bank is megbüntette a céget. 2019 végén mindenesetre zajlott egy választottbírósági eljárás a csornai napelemgyár 40 százalékáért, majd jött a Covid, és egy héttel a választottbírósági ítélet előtt az állam elvette a céget. A választottbíróságról azóta nem hallani, erről nincs dokumentum, a Thin Film Solart pedig – mint az imént írtuk – végelszámolták és kivezették a cégjegyzékből.

Ettől függetlenül elvileg ez a követelés nem évült el, viszont az új tulajdonos nem nagyon szeretne az EcoSolifer-üggyel foglalkozni, nem is talált a részletes átvilágítás alatt olyan dokumentumokat, amelyek alapján perelhetne.

És, hogy a sztori még pikánsabb legyen, Haidegger Ákos, aki anno Áder Jánossal az EcoSolifer nevében letette a csornai alapkövet, új napelemes céggel van a piacon. Ő, Maczinkó István és a svájci EcoSolifer Invest AG a tulajdonosa a budapesti CST – Complete Solar Technology Kft.-nek, amely az Economix cikke szerint már nyert is egy közbeszerzést a szegedi ELI Lézerközpont napelemparkjának létesítésére. A cég és a HelioActive Rendszerintegrátor Kft. több mint 2 milliárdért építhet napparkot az ELI-HU Nonprofit Kft.-nek.