Magyar csoport venne spanyol vonatcéget, de van a sztoriban egy nagy csavar

Az elmúlt napokban egy érdekes spanyol hír tartotta lázban a hazai tranzakciós piacot is. A spanyol sajtóban ugyanis felreppent, hogy egy meg nem nevezett magyar befektetői csoport összességében 617 millió eurós vételi ajánlatot tervez a Talgo nevű ismert spanyol vasútgyártó cégre. A társaságnak Spanyolországban, de az Egyesült Államokban is van gyártó-, illetve szervizcége, ráadásul érdekességképpen ugyanúgy Egyiptomból szerezte az egyik legnagyobb aktuális megrendelését, mint a legnagyobb magyar gyártócég, a Dunakeszi Járműjavító (DJJ).

Ugyanakkor a spanyol cég a szaúdi, az üzbég, a kazah és a nyugat-európai piacokon is kifejezetten sikeres: talán emblematikusnak mondható, hogy Szaúd-Arábiában a két meghatározó muszlim szent hely, vagyis Mekka és Medina között is spanyol gyorsvasút jár.

Mi úgy tudjuk, hogy nem téved az, aki a DJJ és tulajdonosa, a Magyar Vagon körül sejti a potenciális vevőt – de az, ami most zajlott, egyáltalán nem ennek a körnek volt az érdeke, és ők a legkevésbé sem örülnek annak, hogy a médiavisszhanggal habosodott a sztori.

Mi történt és kik a játékosok?

Dunakeszi és a spanyol cég

A DJJ és tulajdonosai természetesen azonnal felmerültek a pletykákban, a cikkekben, és bár a folyamatban levő ügyet a magyar érintettek nem kommentálták a Telexnek, elég sok helyről hallottunk mi is arról, hogy valamiképpen tényleg ez a kör lehetne a részvénypakett végállomása. Ugyanakkor, ha egy hagymás hasonlattal próbálkoznánk, egyelőre néhány héjjal kijjebb tart a sztori. A magyar olvasókat érthető módon a vevő és nem az eladó érdekli, de ez a történet mégis az eladói oldalról indul.

A Talgo legnagyobb (40 százalékos) tulajdonosa a Pegaso Transportation SA nevű projektcég, amely a Trilantic Europe tulajdonában van. Ez a gigantikus (részben európai, részben amerikai) csoport még 2008-ban a Lehman Brothers romjaiból indult.

Ez az alap deklarálta, hogy kiszállna már a Talgóból, meg is bízta az amerikai Citit, hogy segítsen eladni a részesedést. Úgy tudjuk, hogy ők találtak meg egy olyan magyar kört, amelyről azt gondolták, hogy érdeklődhet, hiszen korábbi hírekből látszott, hogy részt vettek már korábban is ilyen vásárlásokban.

Egyszerűsítsük le úgy a történetet, hogy egykoron a magyar DJJ vasútcég és egy cseh repülőgépgyár megvásárlásában fontos szerepe volt Illés Géza Márton ügyvédnek, aki a Habony Árpáddal jó viszonyt ápoló Tombor András visszatérő jogi képviselője, de az MCC körül is felbukkan, például a Libri igazgatósági tagja.

Ma viszont már a DJJ és az ettől független cseh cég tulajdonosa Hernádi Zsolt Mol elnök-vezérigazgató, aki Bacsa Györggyel és Komondi Zsolttal dolgozik együtt ezeken a projekteken. Vagyis talán nem állunk messze a megoldástól, ha azt mondjuk, hogy ma már Hernádiék vannak abban a pozícióban, hogy technológiai partnert, akvizíciós célpontot keressenek, de az alap mégis Illéséket találta meg.

Utóbbiak pedig alighanem kaptak az alkalmon, hátha amolyan matchmaking vagy dealbrokering szereppel kereshetnek egy kis pénzt.

A többi Talgo-tulaj és a DJJ

A Talgónak amúgy vannak más tulajdonosai is, kisebbségi részvényes egy gazdag spanyol család egyik tagja, Ana Patricia Torrente-Blasco: ő a Torrblas befektetési cégen keresztül birtokol 5 százalékot.

Emellett nevesített tulajdonos a Santa Lucía biztosító társaság, a francia Amundi, a spanyol Santander Asset Management, illetve a norvég Norges Bank, de a részvények többsége kisbefektetőknél van, vagyis közkézhányad. A dealben leginkább mégis az számít, magyarázták nekünk, hogy a 40 százalékos tulajdonos megállapodik-e a vevővel.

Mindenesetre a DJJ-t birtokló Magyar Vagon-csoport – amely nemcsak Dunakesziben rendelkezik hazai vasúti érdekeltséggel, de nemrégiben a másik fontos hazai kapacitásba, vagyis a szolnokiba is beszáll –, teljesen más csapattal dolgozott, amikor a szolnoki cégről kellett tárgyalni. És úgy hallottuk, egy ettől eltérő kör tárgyalt Madridban, ez a két csapat tudomásunk szerint egyáltalán nem is ér össze.

A DJJ és a Magyar Vagon esetében persze semmi sem tiszta. Jelenleg a Solva 2 Magántőkealap a végső tulajdonos, ezt Hernádi Zsolt érdekkörébe soroltuk, de mivel magántőkealapról van szó, az, hogy aktuálisan ki van mögötte, nehezebben feltárható.

A kezdetekben viszont egy ideig úgy tűnt, hogy Tombor András és köre (például Illés Márton Géza ügyvéd) kezdett bele a feladatba, amit aztán Szalay-Bobrovniczky Kristóf és Hernádi Zsolt Mol elnök-vezérigazgató vett át, ők exponálták magukat. Majd amikor előbbi honvédelmi miniszter lett, akkor úgy tűnt, hogy Hernádi és kollégái, Bacsa György és Komondi Zsolt kaptak feladatokat.

Hogy szivárgott ki?

A magyar befektető mindenesetre úgy került a hírekbe, hogy először valami kiszivárgott. Amikor egy ilyen hír kiszivárog, mindig kétséges, hogy valaki csak berúgott és fecsegett (ez a legkevésbé valószínű), vagy esetleg szándékosan szivárogtatott, hogy ezzel meggátolja a tranzakciót, esetleg az árat szerette volna felfelé tornászni azzal, hogy kirakja az ablakba, hogy 5 euróért már van érdeklődő. Az mindenesetre biztos, hogy nem a vevőjelölt érdeke volt a hír kiszivárgása.

A Talgo november 16-án a madridi tőzsde megnyitása előtt erősítette meg a Nemzeti Értékpapírpiaci Bizottság (CNMV) érdeklődésére a szándékot. A megerősítésben volt némi bizonytalanság is, vagyis az, hogy nem biztos, hogy a vevő folytatja a folyamatot. A hír hallatán a CNMV felfüggesztette a kereskedést.

Nem is olyan egyszerű

Ahogy az egyik forrásunk mesélte, egy ilyen esetben a potenciális vevőnek nincs könnyű dolga, ha ő maga, ahogy korábban utaltunk rá, csak közvetítő, dealbroker szerepet kíván játszani, hiszen a spanyol felügyeletnél azt kellhet bizonyítania, hogy van annyi tőkéje, hogy akár a teljes részvénymennyiséget meg tudná venni. Ha ugyanis mindenki felajánlja az ajánlat után a papírokat, akkor el kell fogadni az összes ajánlatot.

A vételi ajánlatról, ha valóban megszületik, később a Talgo igazgatótanácsa adott volna egy véleményt, amely egy úgynevezett fairness opinion. Vagyis nekik azt kell jelezniük a befektetők felé, hogy ez az ár jóként értékelhető-e, esetleg túl alacsony. De ez csak egy ajánlás, a döntést a részvényesek maguk hozzák meg.

Mindenesetre az általunk hallott közreműködők közül Illés Géza Márton ügyvédnek sokféle szerepe volt a korábban már említett cégek megvételében, és azt hallottuk, hogy most is ő a kulcsszereplő. Szerettük volna őt is megkérdezni, de cikkünk közléséig nem kaptunk visszahívást.

A hír hallatán mindenesetre a Talgo eszeveszett tempóban drágult. Ugyan a részvényár a felfüggesztés idején az 5 eurós potenciális árat nem érte el, a november 15-i 3,91 eurós záróárról így is 4,57 euróig jutott, amikor másnap 10 órakor a hatóság véget vetett az adásvételeknek.

Jó formában

A Talgo amúgy eleve mesés trendben volt, a részvény az idén 38 százalékkal, egy év alatt pedig valamivel több mint 50 százalékkal drágult. A részvény azért ennyire kelendő, mert 2023 első kilenc hónapjában a cég 470,3 millió eurós bevétellel zárt, ez 33,5 százalékkal volt több az előző év azonos időszakához képest, ami elsősorban német (Deutsche Bahn), dán (DSB) és spanyol (Renfe) szerződéseknek volt köszönhető.

A cég riportjából kiderült, hogy a rendelésállomány történelmi maximumon van, a jó adatoknak köszönhetően a Talgo javított 2023-ra vonatkozó előrejelzésén. A társaság amúgy három nagy gyárral rendelkezik: Las Matasban (Madrid), ahol nagysebességű vonatokat, Rivabellosában, ahol személyvonatokat gyártanak, és Milwaukee-ban (USA), ahol összeszerelési és nagy karbantartási projektek zajlanak. Az biztos, hogy a magyar vételi szándék a nyilvánosság miatt most gellert kapott, de az még nem dőlt el, hogy el is bukott-e.

A magyar vonal

A Dunakeszi Járműjavító (DJJ) tulajdonosairól továbbra is azt lehet hallani, hogy tényleg nagy terveik vannak. A siralmas magyar géppark miatt biztosan kellenek majd nagy hazai mozdony-, illetve vagonbeszerzések. Korábban az terjedt el a cégről, hogy a „Dezsők”, vagyis a Siemens által gyártott Desire vonatok érdekelték a céget valamilyen kooperációban, de aztán abból nem lett semmi.

A Dunakeszi Járműjavító azonban nincsen könnyű helyzetben: itthon a kormányzati források hiánya, illetve korábbi orosz háttere is nehezítette a működését, ráadásul éppen az a Sberbank volt a fő banki kapcsolata, amely itthon kénytelen volt bezárni.

Az Opten aktuális információi szerint a DJJ-nél azért jelenleg is 611-en dolgoznak. A társaság 2021-ben 30,34, 2022-ben 30,85 milliárd forintos árbevételt ért el, amihez 2021-ben 191 millió forintos, 2022-ben 397 adózás előtti nyereség párosult.

Úgy tudjuk, hogy az idei évben a korábbi egyiptomi megrendelés még leköti a kapacitásokat, de jövőre már valami új üzletnek is be kellene indulnia. Ebben nagyon jó lenne egy értelmes kooperáció, egy nyugati partner, annak azonban, hogy ez a Talgo lesz, az elmúlt napok tükrében már egy kicsit kisebb az esélye.