Reménykedhetnek a napelemesek a friss minisztériumi válasz után, de hosszabb távon borús a kép

Lantos Csaba energiaügyi miniszter a napokban fontos terveket jelentett be a napelemesek jövőbeli elszámolásáról, ami sokak számára jelentett kellemetlen meglepetést. A havi szaldó, majd a bruttó elszámolás hirtelen bevezetése hatalmas pofon azoknak az érintetteknek, akik még egy más rendszerben számolták ki a beruházásuk megtérülését, lett is felháborodás a dologból.

Finomít a minisztérium?

A dühös reakciók után a Portfoliónak válaszoló Energiaügyi Minisztérium megígérte, hogy azért

figyelembe fogja venni a már végrehajtott és megkezdett napelemes beruházásoknál az érintett családok érdekeit, és dolgozik a szabályok finomhangolásán, hogy még „a jövőbeli fejlesztések megtérülését is” lehetővé tegye.

Szolnoki Ádám, a MANAP iparági egyesület elnöke pedig arról adott ki közleményt, hogy sok fogyasztó, különösen azok, akik tavaly októberben kérelmezték a csatlakozást, úgy érzik, most megtévesztették őket ezzel a hirtelen változással.

A MANAP nehezen védhetőnek tekinti a változást, hiszen a napelemesek abban a tudatban rendelték meg a rendszerüket, hogy az éves szaldóelszámolásra támaszkodhatnak az energiaszámlájukban. A MANAP már a jövőbe is tekint, nyílt egyeztetésekre hívja a kormányzatot a jelenlegi változtatások gyakorlati megvalósításáról és részletkérdéseiről, továbbá várja a 2024 után telepítendő napelemes rendszerekre érvényes bruttó elszámolási rendszerről szóló konzultációt.

Tapasztalatunk szerint napelemes körökben (korábbi cikkeink után rengeteg levelet kaptunk, de telepítővel és fogyasztóval is beszéltünk) a minisztérium mondatai pislákoló reményt jelentenek.

Már közös nyomásgyakorlás is felmerült

A sok-sok tiltakozó stratégiája mintha kettős lenne. Egy részük arról beszél, hogy a részletszabályok megismerése előtt nehéz véleményt formálni a készülő szabályokról. Mások azonban éppen fordítva látják, szerintük addig kell ütni a vasat, ameddig lehetőség van befolyásolni a készülő szabályokat (azok kihirdetése után erre sokkal kisebb az esély), és az éves szaldó helyett a havi szaldó bejelentése azért már mindenképpen elég tiszta helyzetet teremtett, azon a részletszabályok sokat már nem szépíthetnek.

Több forrásunk is megosztott velünk olyan kezdeményezéseket, hogy a HMKE-k (háztartási méretű kiserőmű) tulajdonosai egyszerre lekapcsolhatnák a naperőművüket a rendszerről.

A nagy melegben (érdemi klímahasználat mellett) ez biztosan rendszerszintű figyelmeztetést jelentene, ugyanakkor mire a kezdeményezés elkezdett terjedni a Facebookon, hirtelen nagyon lehűlt az idő. És azért tegyük hozzá azt is, hogy aligha van érdemi esély egy több százezer háztartás aktív közreműködését igénylő akció sikerére.

Nem kicsit, nagyon

Mindenesetre az biztos, hogy a napelemek most készülő szabályozása teljesen életszerűtlenül rontja a tiszta, megújuló, háztáji áramtermelés pénzügyi modelljét. A különböző napelemes és zöldszervezetek a bejelentés után elkezdték ugyan kommunikálni, hogy még így is jó döntés a panel a tetőre, de ezek az érvek most nem hatnak olyan meggyőzően. Felmerül a kérdés, hogy

miért teszi ezt a kormány.

Ezt pontosan senki nem tudja. A minisztérium érvelhet azzal, hogy soha nem ígérték azt senkinek, hogy örökre ilyen kedvező lesz a matek, mint az éves szaldóban, hivatkozhat (igaz, csak az új telepítések esetében) uniós szabályokra, felhozhatja a rendszerirányító elemi érdekeit. De azt azért mindenki érzi, hogy itt többről van szó, mint finomhangolásról: úgy néz ki, hogy ennek a műfajnak most nem várt mértékben, nem várt nagyságú kör számára jelentősen elromlik az anyagi modellje.

Az energiaszakmában olyanok is vannak, akik ezt egyáltalán nem bánják: a szakmabeliek között akadnak nagy ellenzői az elaprózott megújuló megoldásoknak, ők azzal érvelnek, hogy a sok kis HMKE csak sok fosszilis (elsősorban gázalapú) kiegyenlítéssel együtt értelmezhető. De ha elfogadjuk azt, hogy egy nap–gáz kombináció is sokkal tisztább, mint a csak fosszilis áramtermelés, akkor felmerül a kérdés: vajon tényleg nem gond az, ha nem látszik, hogy ki fog itt a jövőben telepíteni?

Nettó elszámolás: az úttörők kedvezménye

A kérdés hosszabb idősíkon főleg úgy vethető fel, hogy ha az újonnan felkerülő HMKE-knek már bruttó elszámolása lesz, akkor visszatérhet-e egy értelmezhető megtérülési modell. Érdemes most elhagyni a „szaldós” kifejezést, maradjunk inkább a nettó és a bruttó fogalmaknál!

Mint a Magyarországon is aktív Costa Rica-i Yuxta Solar oldala írja,

a nettó típusú elszámolások során a napelem-tulajdonosoknak ingyen van lehetőségük az elektromos hálózatot tárolóként használni saját termelőberendezésük számára.

Az adott időszakban elfogyasztott és megtermelt villamos energiát azonos áron számolják el, azaz ha annyit termelünk, amennyit elfogyasztunk (eddig 365 nap, a jövőben majd 30-31 nap alatt), akkor – egy minimális alapdíjat leszámítva – nem kell fizetnünk a villamos energiáért.

Az éves nettósítás különösen kedvező volt, nevezzük ezt az úttörők kedvezményének: a napelemes rendszerek a feltételek meghatározásánál még jóval drágábbak voltak, a modell célja a zöldmegoldás népszerűsítése volt. Ma már lehet úgy érvelni, hogy a napelemes rendszerek ára az évek során folyamatosan csökkent, az energia pedig drágult, így a piacihoz közelítő alapon is megtérülhet a telepítés. Ez egy bizonyos szintig igaz, nagyon lerontott számoknál azonban már nem.

A rezsicsökkentés megkavarja a bruttós megtérülést

És itt akár meg is állhatnánk azzal, hogy a bruttó elszámolás pontos paramétereit még nem ismerjük. A logikáját viszont tudjuk, így aztán levonhatunk megalapozott következtetéseket.

Az éves bruttó elszámolás nem energiában (azaz kWh-ban), hanem értékben, azaz forintban történik. Ez akkor lenne semleges a műszaki kiegyenlítéssel szemben, ha a vételezett és a hálózatra táplált áram ára megegyezne. Csakhogy nem így lesz.

Innen már tényleg az a kérdés, hogy de akkor hogyan. Itt kavar be nagyon a piactorzító rezsicsökkentés. Magyarországon a végfogyasztói árat a kormány befagyasztotta, a piaci ár nem terheli az átlagfogyasztásig a családokat. Igen ám, viszont a rendszerüzemeltetőknek egyfajta megtérülést garantál a piaci rendszerhasználati díj. Magyarországon ebből abszurd helyzet alakul ki, az áram árában maga a villamos energia díja alacsony, sőt csökkenő, míg a rendszer működtetését szolgáló rendszerhasználati díj magas, a fix végáron belül kiszorítja az áram árát.

Így a napelemesek szeme előtt az a nagy veszély lebeghet, hogy a bruttó elszámolás során nagyon nagy lesz a különbség a vételezett és a leadott áram ára között, előbbi mondjuk 36 forint/kWh lehet, utóbbi 5 forint/kWh.

Erről egyelőre nincsen biztos információ, és valószínűleg nem lesz ilyen őrületes különbség hosszú távon – vagyis ennél jobban meg fogja érni a betáplálás a napelemeseknek –, de ma éppenséggel így jönne ki a matek.

Na de akkor kinek éri meg?

Egyszerű lenne rávágni, hogy senkinek, de azért bontsuk tovább a kérdést. Ha a havi szaldó és a bruttó elszámolás a fenti rendszerben érkezne majd meg, a HMKE leginkább akkor lenne értelmes befektetés, ha valaki csak akkor és annyit fogyasztana el, amikor és amennyit termel a napelemes rendszere. Ebbe az irányba lehet lépéseket tenni okosberendezések rendszerbe építésével (például meleg víz formájában egy csomó energia tárolható, illetve léteznek olyan technológiák, amelyek a háztartási gépeket olyankor működtetik, amikor éppen termel a napelem) – tökéletesen egyensúlyban tartani a termelést és a fogyasztást ugyanakkor így sem reális.

További lehetőség a rendszert drága, de legalább hatékony energiatárolással (akkumulátorral) kiegészíteni, ez ugyanakkor tovább nyújtja a megtérülési időt. Esetleg felmerülhet a saját fogyasztásunkat lefedőnél sokkal nagyobb rendszert építeni, ami sokkal többet tud leadni az olcsón betáplálható energiából, de ez is értelmetlenül drága megoldásnak tűnik.

Nehezen tervezhető

Valamilyen elszámolási képletet remélhetőleg hamarosan megismerünk, de már előzetesen felmerülhet, hogy a bruttó elszámolás már csak azért is ellehetetleníti a fejlesztéseket, mert nem tervezhető a megtérülés.

Hiszen ki garantálja majd (főleg ezek után a napok után), hogy milyen lesz az áram ára, hogy mennyire marad stabil a későbbi elszámolás?

Ennek tudatában logikus lenne, hogy a kormány mégiscsak olyan elszámolási modellt alakítson ki, amelyben a nettó zéró kibocsátás felé haladó hazai energiarendszernek nem kell teljesen lemondania a háztartási villanytermelésről.

Addig is persze lehet számolgatni, kinek hogy jön ki a matek. Itt sok egyéni tényező befolyásolja a végeredményt, nagyon más például a villamos fűtéssel rendelkezők helyzete, mint a gázt használóké. Érdemes utánajárni, hogyan jönnénk ki egy akkumulátorral, ami segít kisimítani a termelést és a fogyasztást, vagy meg lehet nézni, ki mennyit tartózkodik otthon napközben (egy home office-osnak jobban passzol a fogyasztása a termeléshez), milyen rendszerekkel egészíthetné az otthonát a hatékonyabb áramfelhasználás érdekében.

Ezzel együtt, a havi szaldós rendelet finomítása és a bruttó elszámolás pontos ismerete nélkül is kijelenthető, hogy a napelemesek helyzete elég borússá vált Magyarországon.