Csúnya folyamatokat mutatnak a demográfiai adatok, az elnéptelenedés felé indultak el egyes országrészek

Fogy a magyar, halljuk sokszor. Való igaz, hogy Magyarország népessége már jó ideje csökkenőben van, és a következő évtizedekben várhatóan még gyorsulni is fog a népességfogyás üteme: az optimistább forgatókönyvek szerint 2050-ben már csak 8,8 millióan leszünk. A 2011-es népszámlálás idején 9,9 millióan éltek hazánkban, a legutóbbi, 2022-es népszámlálás szerint már csak 9,6 millióan, vagyis a két népszámlálás között eltelt több mint egy évtized alatt 333 ezer fővel csökkent az ország népessége. Kutatók szerint a folyamat megállíthatatlan, legfeljebb lassítani lehet a népességfogyás ütemét.

Az is igaz, hogy nem egyenletes a népességfogyás: nem minden országrészben csökkent a lakosságszám, és a népességfogyás mértékében is jelentős különbségek vannak. A 2000-es évek eleje óta kizárólag a Budapestet is magába foglaló közép-magyarországi régióban nőtt a lakosságszám, 216 ezer fővel, miközben Észak-Magyarországon 184 ezerrel és a Dél-Alföldön 149 ezerrel csökkent. (Ez a két régió szenvedte el a legnagyobb mértékű csökkenést.)

A berlini Tagesspiegel adatgyűjtése alapján grafikonokon és térképeken mutatjuk be, hogyan nézett ki ez a folyamat városokra és régiókra lebontva, mi történt eközben Európa más országaiban, és hogy mi várható a jövőben.

Egyre több az idős a magyar nagyvárosokban

Kicsit leegyszerűsítve akkor beszélünk elöregedő társadalomról, amikor az időskorúak aránya nő a népességen belül. 2011 és 2021 között a magyarországi nagyvárosok többségében ez történt: évente átlagosan 2 százaléknál is nagyobb mértékben nőtt a 65 évesnél idősebbek száma, miközben például a 0–19 évesek számának növekedése messze elmaradt ettől. Budapesten ez úgy nézett ki a szóban forgó időszakban, hogy évente átlagosan 0,3 százalékkal nőtt (ami inkább stagnálás) a fiatalok száma, az időseké viszont 2,3 százalékkal.

Győrben is inkább stagnált a fiatalok száma (évi 0,03 százalékos növekedés), ezzel szemben mindenhol máshol – Szegeden, Nyíregyházán, Kecskeméten, Miskolcon, Székesfehérváron, Szombathelyen, Pécsen és Debrecenben – csökkent. Nyíregyházán volt a leggyorsabb ütemű a népesség elöregedése: évente átlagosan 3,4 százalékkal nőtt az idősek száma, és ezzel párhuzamosan 1,1 százalékkal csökkent a fiataloké.

A friss népszámlálási adatokban is látszik ez a folyamat: 2011 és 2022 között 318 ezerrel, 19 százalékkal nőtt az időskorúak száma és aránya, miközben a gyerekkorúak csoportja kismértékben, az aktív korúaké pedig jelentős mértékben csökkent

Hasonló tendenciát lehet látni a környező országok fővárosaiban is: Bécsben 1,7 százalékkal, Ljubljanában 2 százalékkal, Pozsonyban 4,2 százalékkal nőtt az időskorú népesség száma, míg Zágrábban és a Bukarestben az 1 százalékot sem érte el a növekedés nagysága. Ugyanakkor egyik városban sem nőtt a gyerekek száma nagyobb mértékben az idősekénél.

Olaszországban látványosan elválik egymástól észak és dél: a csizma alsó felén nem nagyon találni olyan városokat, ahol a 2011 és 2021 között eltelt tíz évben ne csökkent volna a 0–19 éves korosztály aránya, és nőtt volna közben az időseké. Az északolasz városokra is jellemző a lakosság elöregedése, de nem olyan mértékben, mint délen.

Nem csak Dél-Olaszországra volt ugyanakkor igaz, hogy kevesebb fiatal mellett egyre több az idős: hasonló a helyzet többek között Portugáliában, Lengyelországban, Hollandia és Spanyolország egyes részein. Stockholm azért érdekes, mert a 0–19 évesek és a 65 évnél idősebbek száma is csökkent 2011 és 2022 között, miközben egyébként a város lakossága évente átlagosan 4 százalékkal bővült.

Ha az európai fővárosok népességének korösszetételét nézzük, az látszik, hogy Koppenhága az egyik „legfiatalosabb” város: a 20–35 éves korosztálynál terebélyesedik a dán főváros korfája, ami már-már a fejlődő országoknál látott piramist idézi. Azonban a legtöbb európai fővárosnál a harangra (stagnáló népesség), illetve az urnára (fogyó, elöregedő népesség) hajazó korfa a jellemző. Utóbbira jó példa Róma: az olasz főváros lakosságának nagy részét a 40–60 éves korosztály teszi ki.

Románia egyes részein tíz év alatt eltűnt a népesség hatoda

A következő térképen még jobban kirajzolódik, hogy leginkább az egykori szocialista országokban, a Balkánon és a Baltikumban van fogyóban a népesség Európában. Sárgával jelölik azokat a régiókat, ahol 2011 és 2021 között csökkent a lakosságszám, és kékkel azt, ahol pedig nőtt. Minél sötétebb az adott színárnyalat, annál nagyobb mértékű volt a csökkenés, illetve a növekedés.

Jól látszik, hogy a magyarországi régiók többségében csökkent a népesség ebben az időszakban. A Dél-Dunántúlon 7 százalékot meghaladó volt a népességfogyás, de például a tipikusan szegényebbnek számító Borsod-Abaúj-Zemplén megyét is magában foglaló Észak-Magyarországon is közel 7 százalékos fogyás volt megfigyelhető tíz év alatt. Ez európai viszonylatban sem kevés, amit a területek színárnyalata is jelez a térképen. Viszonyításképpen: a teljes magyar népesség 1990 és 2019 között 6 százalékkal csökkent.

Becslések szerint a következő három évtizedben 25-30 százalékos is lehet a népességfogyás mértéke ebben a két régióban.

A magyarországi régiók közül egyedül Pest megye (5,8 százalékkal) és nagyon minimálisan Nyugat-Dunántúl népessége nőtt, miközben még Budapesté is csökkent 0,6 százalékkal. Pest megye esetében az lehet az oka a növekedésnek, hogy az elmúlt években rengetegen költöztek ki az agglomerációba a fővárosból, ami egyébként nem kevés problémát szült az érintett településeken. A G7 korábbi összesítése szerint a tíz legnagyobb mértékben növekvő lakosú magyar település közül három Pest megyei volt. Ez a folyamat pedig tovább gyorsulhat a jövőben,

Budapestet is beleszámítva a régió népessége 8 százalékkal nőhet 2050-ig.

A lista második helyén található a Győr-Moson-Sopron megyei Rajka, amelynek lakossága 132 százalékkal nőtt 2011 és 2021 között, nagyrészt a Szlovákiából áttelepülők miatt, akinek a számát 7-8 ezerre becsülik. „Kelet-magyarországi munkások építik az északnyugat-magyarországi határszélen a Szlovákiából átköltözők házait” – írtuk a Rajkáról szóló riportunkban. Ez is magyarázhatja a nyugat-dunántúli régióban tapasztalt népességnövekedést.

Az sem mellékes szempont, hogy a születéskor várható élettartam a Budapestet is magába foglaló Közép-Magyarországon és Nyugat-Dunántúlon a legmagasabb, Észak-Magyarországon pedig jóval alacsonyabb, mint a többi régióban.

Hasonlón tendencia figyelhető meg a szomszédos Szlovákia nagy részében, csak kisebb mértékű a fogyás. Ugyanakkor az Ausztriával határos, Pozsony központú régióban tíz év alatt majdnem 13 százalékkal nőtt a népesség. Romániában viszont olyan régió is akadt, ahol 16,1 százalékos volt a népességfogyás, ami egész Európában a legmagasabb érték volt a vizsgált időszakban.

Ezen a térképen is látványos az olaszországi városoknál látott észak-dél kettősség: a gazdaságilag fejlettebb északi régiók többségében nőtt a lakosság (több helyen 3-6 százalékkal), miközben a déli országrészekben jellemzően csökkenés figyelhető meg. Ugyanez igaz Portugáliára és Spanyolország jelentős részére.

Népességnövekedés tekintetében Luxemburg és az egyik törökországi régió a csúcstartó: mindkét helyen 24 százalékkal éltek többen 2021-ben, mint tíz évvel korábban. (Luxemburg esetében az ország mérete is magyarázza a lendületes népességnövekedést.)

2050 után Magyarországon is begyorsul a népességfogyás

Az ENSZ előrejelzése nem sok jóval kecsegtet, ami a jövőt illeti: számításaik szerint Magyarország népessége 2050-ig 9,5 százalékkal csökken majd, amivel Lengyelországgal, Portugáliával és Romániával leszünk azonos kategóriában. Bulgária és Lettország szenvedi el a legnagyobb mértékű fogyást, 2050-re 25,7 százalékkal, illetve 24,5 százalékkal csökken a lakosságuk. Luxemburgban ezzel ellentétes folyamatok zajlanak le az ENSZ modellje szerint, 24,6 százalékkal nőhet az ország népessége (ami az előző térkép alapján nem is meglepő), de a skandináv országok is 10 százalék feletti gyarapodással számolhatnak.

Szinte az összes európai országra igaz, hogy 2050-ig növekedni fog a városi lakosság. A kevés kivétel között találjuk Magyarországot, igaz, csupán 2,1 százalékkal csökken majd a városokban élők magyarok száma. Ezt azt is jelenti, hogy a magyar népesség jósolt, közel 10 százalékos csökkenése elsősorban vidéken megy majd végbe, ugyanakkor ez a folyamat már most is zajlik.

Kicsit más a helyzet, ha azt nézzük, hogyan alakul az egyes országok népessége 2100-ig. Várhatóan gyorsulni fog a népességfogyás-, illetve népességgyarapodás üteme, és lesz jó pár olyan ország is, aminek 2050 után elkezd csökkenni a népessége, ilyen lehet Belgium, Franciaország és Hollandia.

2100-ra Magyarország népessége várhatóan 28,9 százalékkal csökken, hasonló mértekben, mint Szlovákiáé. A lengyelek és a portugálok addigra elhúznak tőlünk, már ami a népességfogyást illeti: Lengyelország népessége közel 40 százalékkal, Portugáliáé pedig 33 százalékkal csökken várhatóan. De vannak még durvább prognózisok is: 2100-ra Bulgária elveszítheti lakosságának több mint felét (57,8 százalék), Lettország pedig közel a felét (49,8 százalék). A luxemburgiaknak és a norvégoknak ugyanakkor nem lesznek ilyen gondjaik a század végén: addigra 2020-hoz képest 40,3 százalékkal, illetve 34,4 százalékkal lesznek többen.